Fellegvár

Szösszenet

Hiyo személyes kis világa, királysága. A birodalomhoz tartozik még a Lorie-val közösen fenntartott kis kunyhó, valamint a Fumi-val irányított Széthulott birodalom. Huszon éves hölgyemény, aki egy álmodozó írópalánta, könyvmoly és egyszerűen csak gamer. Szerepjátékok, saját szösszenetek, film, anime, könyv és zene ajánlók a főbb tartalom, de aki hajlandó beljebb merészkedni, annak ott a Térkép.

 

Bejárható területek

Határőrség || Cherubion ||  Emlékek városa || Ajándékbolt || Castle  || Kastély történelem || Trónterem

 
Tárgyaló terem


Nem kedves szerk vagyok, a nevem: Hiyo

Cserét nyugodtan lehet itt kérni.
Az oldallal vagy az itt szereplő írásokkal kapcsolatban véleményt nyilvánítani izléses határok között lehet egészen nyugodtan.
A fejezetek elolvasásához/megtekintéséhez NEM szükséges regisztráció. ;)

 

Kristálygömb

  Letenni az angol nyelvvizsgát
  Megvenni az új gépet, Bivalyt
  Leveszik a gipszet
  Végezni a gyógytornával
  Túlesni a sikeres műtéten
  Megvarrni a kispárnám
  Visszafizetni a kölcsönt

  Kijátszani: The Witcher 2
  Kiolvasni: A Hazug kulcsa
  Kiolvasni: Gördülő kövek
  Kiolvasni: Titkos keresztes háború
  Megnézni: Once upon a time

 
Lordok


								
     

  
  
  
  
  
  
 
 
Képre vár: Natsumi

 

 
Vándor szellemek
Indulás: 2008-11-26
 
Trónterem

Szösszenet ..

.. ilyen lenne egy blog?

Üdvözlet gyermekeim ~

Gondolkoztam rajta írjak-e vagy sem, mert kimondott témám, ami úgy gondolom érdekesebb lenne a számotokra szerintem nincs, csupán csak volt egy nagyon jó napom és elgondolkodtam pár dolgon. Persze ez velem sokszor megesik, már az a csoda, ha nem gondolkodom inkább. De azért nem olyan rossz dolog ez, végigpörgetni magunkban a saját érzéseink, tetteink, az aznapi cselekedeteink, legalábbis nekem ez mostanában sokszor segít, hogy tisztábban lássak és ne essek bele egy nagy hibámba: a hisztibe, önzőségbe. Sokan mondják, hogy éljünk a mának, éljük meg a boldog pillanatokat, de ezt koránt sem olyan egyszerű megtenni. Rohanunk, és néha nem tudjuk hogyan álljunk meg egy kicsit és csak úgy.. véssük eszünkbe az adott pillanatot a szavakkal, történésekkel együtt. Mert ha valami jó dolog történik - én legalábbis - hajlamos vagyok csak mosolyogni és örülni, de ahelyett, hogy valóban átélném már pörögne tovább a beszélgetés, cselekvés, az élet. Kezdek rászokni arra, hogy ilyenkor igenis állj, stop és most igenis elismétlem magamban is, hogy mi tett boldoggá abban a pillanatban. Nem nagy dolog ez, lehet, hogy furcsának is fogtok találni miatta, de .. nekem bevált. Sokkal jobban megjegyzem így, sokkal inkább a szívemben marad, sokkal nagyobb a mosolyom, ha visszagondolok rá mert részletesebben tudom felidézni, és sokkal nagyobb, több erőt ad, ha borús fellegek vonulnak át felettem.

Mindneki összeveszett már a párjával, barátjával, testvérével, szüleivel, kutyájával még talán saját magával is, szóval mind tudjátok milyen az, ha haragudtok és megbántva érzitek magatok. Régebben nagyon elszaladt velem a ló és sokkal fontosabb volt számomra a saját megbántottságom, mint az illetővel közös barátságom és előrébb valónak tartottam a sértődést, mint a békülést, holott vágytam az utóbbira, de valahogy sosem tudtam elengedni a sértődést, a rossz pillanatot, megbántó szavakat. Újra és újra csak ezek pörögtek bennem és ettől úgy éreztem megromlott a viszonyom a másik féllel, ami nem volt feltétlen igaz, sőt itt érvényesül a bevonzás törvénye: én magam vonzottam be a romlást a folyamatos haragtartással. Na de kezdek elkanyarodni; hogy ösvénynél maradjunk: a jó pillanatok bevéséséről, megéléséről beszéltem, s hogy miért tartom ezt fontosnak? Nos pont azért, mert ha megérkeznek azok a sötét villámló felhőcskék, akkor mennyire jól jön egy esernyő! És számomra ezek a boldog pillanatok azok. Előveszem, kitárom őket és védőburkot vonok a fejem fölé, mert tudom: a kapcsolatunk, barátságunk erős, itt vannak a jó pillanatok, a kedves szavak, gesztusok, cselekedetek, közösen átélt pillanatok, kalandok, emlékek. Sokkal könnyebb ezekre gondolni a viharban, ha előtte megálltunk és magunkba szívtuk őket. Persze minden zápor hagy némi kárt maga után, így a rossz napokon elejtett bántó megjegyzések is, de ha képesek vagyunk ezeket elengedni, akkor a felhők tovább szállnak egy idő után és mi ott maradunk a kis esernyőcskénkkel. Lehet, hogy most nagyon ködösen fogalmaztam így a hasonlatokkal, szóval azt hiszem mesélek egy saját tapasztalatot: utolsó nagy vizsgálatom előtt álltam, hogy kiderítsük mi bajom lehet és legjobbam nem tudott elkísérni, habár megbeszéltük az élet közbeszólt, s őt behívták dolgozni. Habár reggel végzett, az egész éjszakát végigdolgozta és nőből van pont azon napok elején, én mégis féltem hogy egyedül kell végigcsinálnom a vizsgálatokat. Nagyon rossz reggel volt az számomra, hogy egyedül kell szembenéznem a nehézségekkel, s megbántott szavaival, hogy nem tud elkísérni, bármennyire is szeretném, hogy mellettem álljon. A vizsgálatok lezajlása után, az eredmény feldolgozását követően volt időm átgondolni a reggel lezajlott beszélgetést és számomra meglepő mód; nem éreztem már megbántottságot, egyszerűen képes voltam elengedni a sértődöttségem, mert ott volt bennem szikla szilárdan: fontos vagyok neki és őt talán nálam is jobban bántja, hogy nem kísért el, de ő józanul gondolkodott: egész éjszaka talpon volt, dolgozott, fájdalmai voltak és még értem is aggódik, túlságosan stresszes, ideges lett volna ahhoz, hogy türelmesen támogasson. Így hát megtette ezt másképpen, én pedig nem estem újra abba a hibába mint rég; hogy hagyom a viharos szélnek kitépni a kezeim közül azt az esernyőt.

Mindenkivel előfordul, hogy amikor stresszes, ideges, kialvatlan, éhes, fáradt, nyűgös, szóval úgy végülis elég gyakran az élete során úgy viselkedik, reagál, tesz megjegyzést, hogy durvább és bántóbb a kelleténél, de mind megbánjuk ezeket. Miért is kéne akkor haragot tartani a másik féllel szemben, mikor mi magunk is elkövetjük ezeket? Saját magunkon érezzük, tudjuk, hogy attól, hogy ilyen állapotunkban úgy reagáltunk, cselekedtünk, szóltunk, még fontos a másik és bánjuk. Meg kell adnunk az esélyt tehát a másik félnek is, ha épp vele fordul ez elő, hogy megbánhassa és mi elnéző mosollyal bólintsunk továbblépve, mert tudjuk; a másik is elfogad minket a viharfelhőinkkel együtt. Persze azért, ha valaki agresszív és tényleg a szó szoros értelmében bánt minket és fájdalmat okoz az már más kérdés! Én itt most tényleg csak azokról a bizonyos morrgásokról, ha úgy tetszik bunkóbb megmozdulásokról beszélek. Saját magamon tapasztalom, hogy sokkal boldogabb vagyok így, hogy a jó emlékekkel a szívemben átvészelem a rosszabb napokat, mind az én részemről mind a barátaim részéről, családom, szeretteim részéről. Attól, hogy vannak ezek a viharok még nem azt jelenti, hogy a kapcsolat, barátság romlandó félben van, mert jaj folyton csak veszekszik, támad és morog a másik, vagy épp nekünk van nyűgös, támadóbb kedvünk. Azt hiszem, akik képesek átvészelni az élet viharait, azok nevezhetik magukat igazán barátoknak, és itt átvészelés alatt nem azt értettem, hogy nyögvenyelősen el-elnézzük és jó továbblépünk, mert ha magadban nem vagy képes letisztázni és megmaradnak a szálkák, azok egyszer túl nagyra fognak nőni és folyamatosan sebeznek. Tudom, mert saját tapasztalat épp ezért is örülök ennyire, hogy .. nem is tudom megfogalmazni; egyszerűen csak nem marad bennem tényleg sértettség, mert tudom, hogy rossz napja van a másiknak. Azt is tudom, hogy ezt most nem sikerült a lehető legtisztábban átadni, de hát az érzésekről beszélni a legnehezebb, mert annyira változó, mindenki másképp éli meg a dolgokat, másképp működik, épp ezért is a szavaim nem holmi útmutatók a boldog és kiegyensúlyozott élet felé. Egyszerűen csak a saját érzéseim, gondolataim a blogom kis világában.

2016.08.18. 20:49, Hiyo

100 kérdés..

.. 98 válasz

Üdvözlet gyermekeim ~

Először is reagálnék a privát megkeresésekre: jólestek, de nincs baj. Emberek vagyunk különböző érzésekkel és megesik, hogy valaki jobban a szívére vesz dolgokat, ez volnék én. Viszont mivel legjobbamról és rólam van szó, már másnap megbeszéltük a dolgokat. Jóleső dolog, amikor elmondod az érzéseid és a másik is így tesz, s megértitek, elfogadjátok. Még ha ütköznek is az érzések, például te megtennél valamit, de a másiknak az rosszul esik néha, s erre azt feleli: Nem megváltoztatni akarlak, és nem is akarom, hogy máshogy viselkedj más legyél. Csak elmondtam az érzéseim, de ne változz én így fogadlak el és szeretlek. Kérem szépen hát lehet itt bármi probléma? Lehet hát, de amikor képesek az emberek felnőtt, értelmes lények módjára megbeszélni a dolgokat, akkor mindent le lehet gyűrni, s tényleg nem kell változni egyik félnek sem. Továbbra is megteheti a másik, amiket szeretne maximum csak megértőbb lesz mindkét fél olyankor, mert elfogadják egymást és nem neheztelnek a másikra, azért aki. Eképp én sem tettem, csupán az érzéseim töredékét, gondolataim forgatagának részét vetettem papírra az oldal által, mert úgy hiszem valóban sokan nem figyelnek arra, mennyire súlyos ereje is van a szavaknak.

Ujjbegyet nyalint és lapoz; Szandy tovább küldött egy érdekes 100 kérdéssoros cuccmákot (köszönöm, hogy gondoltál rám, élveztem nagyon!) , amit így este a játék event afkolása közben jól meg is válaszoltam nektek:

Hogy nektek ne kelljen másolgatni íme a 100 kérdés önmagában jegyzettömben: LETÖLTÖM

2016.08.13. 00:08, Hiyo

Szavak..

..

Hagyj békén, hagyj már békén, csak egy kicsit hagyj békén..

Amikor ezeket hallja az ember hosszabb ideje, már eljut arra a szintre, hogy nem is akar visszamenni. Normális az, ha egy barátod egy héten kétszer mondja ezt? Belegondol vajon mit ér el a szavaival? Gondolkodnunk kéne mielőtt beszélünk. Értékelnünk, amink van, nem semmibe venni. Megbecsülni, hogy a hazugságaink ellenére kedvesek velünk és mellettünk állnak. Aki erre nem képes? Előbb önmagával nézzen szembe, de jó mélyen és alaposan. Úgy sem fognak, általában nem mernek. Könnyebb a felszines netes haverokhoz menekülni, akik nem látják az igazi arcunkat. Én láttam, én elfogadtam. Én itt vagyok. És ember vagyok. Úgyhogy jól gondold meg miket ejtesz ki a szádon, mert ahogy neked, úgy nekem is vannak érzéseim és a szavak .. mind tudjuk milyen erős fegyverek, és mit okoznak.

Hagyj békén.

2016.08.09. 20:29, Hiyo

Gamer élet..

.. gamet és kávét a népnek

Üdvözlet gyermekeim ~

Lő Team speak:

"Szituáció: Két másik guild taggal együtt daráljuk a szörnyiket, írtjuk a férgesét, Hiyo néha felsikolt, többiek információs kerekasztalos beszélgetésüket megszakítva érdeklődnek ezen alkalmakkor ám egyszer csaaaak~..

Hiyo: Kyáááá *lő sikoly* B@ssza meegg éjfél van!! *reggel 6kor kelés angolra*
Anonym Társ: Nos igen, menned kellene.
Hiyo: Hát elküldesz? *lő sírós hangsúly*
Anonym Társ: Dehogy!! De nem fogsz tudni felkelni te. *lő törődő hangsúly*
Hiyo: Jó-jó megyek, de nem mond meg Mido-nak, hogy eddig fent voltam. *lő cica szemek*
Anonym Társ: *lő nevetés* Mondtam én, hogy olyan mintha az anyád lenne.

Szituáció: Hiyo még egy óráig pucolta a dungikat és cseverészett, míg végül sikerült a másik kettőnek kisöpörni Hiyot a game-ből..~"

És most láááám itt vagyoook. Muhahaa. Ahogy Nyünyü mondta; nagyon fogod magad utálni reggel. Én már most utálom magam gyerekek, de muszáj most írnom, mert ha hazaérek ismét beszippant a játék. Igazából erről szerettem volna pár gondolatot lepötyögni, a gamer szívről és a függőségről. Elég vékony a határvonal úgy gondolom, bár függőnek még mindig nem tartom magam. Nálam az az a szint lenne, ha még most sem léptem volna le, esetleg egy-egy angolról is hiányoznék csak, hogy részt vehessek a csapatos megmozdulásokon, eventeken és egyéb finomságokon. Hanyagolnám a játékon kívüli barátaim, egyéb hobbijaim és úgy egyáltalán. Bár tény, hogy biztosan még ennél is jobban fogom átkozni magam, ha felkelek és ott ülök szivacs aggyal angolon, de ez ritka alkalom. Imádok aludni és a játék kedvéért nem vonnám meg magamtól minden nap a pihe ágyikó ölelését. Annál is inkább, mert olyan morcos leszek, hogy azt a közösség és barátaim sem köszönik meg és a végén én leszek az a szörnyike, akit rács mögé zárnak, hogy nyughasson.

Tudni illik, három éve legalább nem volt alkalmam mmorpg-ben élni, ezért hát nem csoda, hogy egy ízig vérig gamer szívnek ez most maga a mennyország. Őszintén nem is tudom, hogy bírtam ki eddig?! Talán a kisebb játékokkal, a Witcher első részével, a LoL-al és a Hearthstone-val. De kellett ez már nagyon, egy igazi mmorpg, ahol más emberekkel együtt élvezkedhetek. Ma megkaptam például kedves Anonym Társamtól, hogy hihetetlen mennyire tudok örülni a legapróbb dolgoknak is a játékban, például mikor sikongok, nevetek csak mert lett egy új sárkányom, ami egyébként tök normális dolog. De ugyan így a látvány, egy-egy szörny is nevetésre, örömsikkantásra késztet és olyankor mindig csak mosolyog rajtam; ejnye már hát nem is nézel ki 23 évesnek. Valahogy jólesik, hogy észreveszi ezt a tulajdonságom, hogy tényleg mennyire tudom értékelni a kis dolgokat, rácsodálkozni olyanokra, amik másoknak tök szokásosak és ezáltal ő is osztozik az örömömön, jobban megnézi az adott dolgot és jobban átéli. Persze annak is örültem, hogy fiatalabbnak nézett és legjobbamat az idősebbnek, mikor pont fordítva van. :3

A lényeg; ezért szeretem ennyire az mmorpg-ket, a társaság miatt, és végtelenül boldog vagyok, hogy úgy érzem; sikerült beilleszkednem a guildbe, s nem csak mint klán tag, de végre akadnak barátaim is a játékban. (Mido kivételével persze.) És ennél csak boldogabb leszek, ha végre angolos barátnőm is csatlakozik; végre nekem is meglesz a kis baráti köröm, s amíg legjobbam a maga nagy szintjén élvezkedik dungikban, addig nekem sem kell többet egyedül zsoldoskodnom, és nem érzem magam kirekesztettnek. Végre azt érzem, amit minden gamer:

Itt megtaláltam a helyem.

2016.07.29. 00:54, Hiyo

Elmélkedés #??

.. avagy rég volt ilyen

Üdvözlet gyermekeim ~

Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e erről a témáról, hogy tudnék-e eleget pötyögni, és értelmesen át is tudnám-e adni, amit szeretnék, de végül úgy döntöttem, ha nem vágok bele sosem derül ki. Mint minden elmélkedésnél itt is a saját életembeli tapasztalatok, történések gondolkodtatnak el a legkülönfélébb és legvadabb dolgokkal kapcsolatban. Most épp a; mennyire is vagyunk különbözőek, mi emberek és vajon mennyire vagyunk tudatában ennek? Természetesen szerintem ezt mindenki tudja: nincs két teljesen egyforma ember, sem kinézetileg, sem gondolatmenetileg. Az előfordul, hogy nagyon hasonlítunk, de mindig vannak olyan helyzetek, szituációk melyekben különbözően cselekszünk.

Had kezdjem akkor a saját példámmal, így talán jobban fel is tudom vezetni a filozofálgatásom. Legjobbam hetedik napja dolgozik egyhuzamban vendéglátásban. Aki tudja az most keresztet vet érte, aki nem az ne is tudja meg, elég annyi, hogy iszonyúan kemény. Nem csoda hát, ha teljes hullazsákként esik haza és csak is arra vágyik, hogy a gép előtt égesse még ki a maradék agyát is, hogy tudjon aludni és ne az aznapi stressz és fusztráció kergesse álmaiban is. Akármennyire is vagyunk megértőek, teljesen sosem tudhatjuk mit él át a másik és egy idő után hajlamosak vagyunk arra gondolni: "Miért nem úgy szólt hozzám? Miért így szólt hozzám? Szeretnék beszélni, játszani, időt tölteni együtt igazán megtehetné, hogy .. ! stb." Ezek a gondolatok egy bizonyos fokig természetesek, hiszen MI ezt várjuk el, akár tetszik akár nem, nekünk épp erre lenne szükségünk, ezt meg azt szeretnénk. A baj ott kezdődik, ha ezt valódi elvárásként kezeljük, hogy a másiknak tényleg így kellene/nem kellene viselkedni/beszélnie. Ilyenkor kerül napfényre kik azok, akik csak felszínesen tudják elképzelni az: Én megértem, nem vagyunk egyformák - gondolatot. Nem arról van szó, hogy engedékenyek lennénk és mindent elnézünk a másiknak, te jó ég dehogy! Egyszerűen csak felismerjük, hogy Ő egy másik személy, nem fog úgy reagálni, cselekedni ahogy mi azt elképzeljük és isten ments, hogy ezért büntessük, hisztizzünk, haragot tartsunk! Még akkor is, ha megbántva érezzük magunkat, azt mondom ez egy természetes jelenség, mert minden ember önző valamennyire, persze hogy bennünk van, hogy mi ezt meg azt tennénk az adot helyzetben és ezt ezért elvárnánk a másiktól is, deee igen, ő nem mi, ő egy teljesen másik személy. Máshogy cselekszik és ezt tiszteletben kell tartanunk. Természetesen, ha durván és bántón viselkedik akkor előkerülhet az a bizonyos sodrófa és mogorva pofa, de én itt most arról beszélek, hogy egyszerűen csak nem a szimbolikus elvárásaink szerint cselekszik. Azért hívom szimbolikusnak, mert nem kényszerítjük ki, nem büntetünk ha nem teljesül. Egyszerűen csak mi ezt így meg úgy képzeltük, hogy a másik így és úgy fog viselkedni, mert számunkra az esett volna jól, az lett volna az előnyös. Valódi elvárássá akkor növi ki magát, ha a nem teljesülést hisztivel, haragtartással büntetjük, és ez egy másik nagyon rossz szokása az embernek; az elvárás támasztása más felé. De talán ebbe nem most kéne belemennem, mert elkalandoznék.

Hogy visszakanyarodjak a saját tapasztalathoz, legjobbam se nem bántott meg, se nem volt bunkó, egyszerűen csak fáradt, én pedig szomorú, hogy negyed óránál többet nem tudtunk beszélni aznap. Lelkem egy kis része lázadt volna, haragudott volna, és akkor kezdtem el ezen a témán agyalni. Bevallom nektek a múltamban én is büntettem, haragudtam, ha valaki nem úgy reagált, cselekedett ahogy én azt elképzeltem, hisz rosszul esett, nem azt vártam volna. Akkor még nem értettem teljesen ezt, hogy mit is jelent, hogy mi emberek mások vagyunk. Ez is beletartozik és nem szabad engednünk a túlságosan önző, énközpontú érzéseknek. Egészséges önzőség mindenkiben van, de nekünk kell határt szabni neki, ami egy igen nehéz dolog és talán nem is mindig sikerül. Régen én is engedtem annak a fájó érzésnek és valódi elvárásként éltem meg, hogy már pedig ha igazi barátnő akkor igenis így meg úgy kellett volna viselkedni. Nagyon szégyenlem magam érte utólagosan is, hiszen én magam nem voltam jó barátnő, hogy valós elvárásokat támasztottam, és haragot tartottam, ha nem teljesültek. Nem fogadtam el olyannak a másik embert, amilyen, ha ő épp nem úgy reagált, cselekedett, beszélt, mint ahogy nekem az az adott helyzetben jólesett volna. Persze még ma is érzek szomorúságot, ha valami nem úgy sikerül, mint szeretném és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A különbség csak az, hogy ezúttal leültem átgondolni az egészet: tulajdonképpen miért is kellene haragudnom? Semmi rossz dolog nem történt, nem bántott meg, nem veszekedtünk, nem volt bunkó, tényleg az ég világon semmi, csak egyszerűen keveset beszéltünk, pedig én többet szerettem volna. Felpislogtam, megráztam a fejem és elnevettem magam. Egy ilyen butaság miatt nem fogok haragot tartani. Megélem az érzést, a szomorúságot, de aztán tovább is lépek, hisz nem történt semmi negatív dolog, egyszerűen csak mások vagyunk: mások az igényeink néha, másra vágyunk, máshogy fejezzük ki az érzéseink, máshogy cselekszünk, beszélünk. Nehezebb ezt megérteni, mint azt elsőre hinné az ember.

 

2016.07.19. 21:55, Hiyo
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

FARKASMETAL -lakatosmunka, kovácsoltvas, kerítés,kapu-FARKASMETAL- géptartó és egyéb lakatosmunka - www.farkasmetal.hu    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába!    *****    AGICA-STORIES - életem történései egy helyen - SMAGICA BLOGJA    *****    Babát tervezel, babát vársz? Ismerd meg az én utamat! És azt amin elindultunk!    *****    Lucy vagyok, egy átlagos lány, aki imádja az életét, mert az egy gyönyörûség!    *****    Az az ember, aki nem fél semmitõl, nem is szeret semmit. De ha nem szeretsz semmit, ugyan mi örömöd lehet az életben?    *****    Csak a bolond álmodozik arról, ami nem lehet az övé.    *****    BEAN BOOZLED KIHÍVÁS | BOGOLY BERTI-FÉLE MINDENÍZÛ DRAZSÉ KIHÍVÁS | NYEREMÉNYJÁTÉK!    *****    Csatlakozz Te is!    *****    Welcome to Wonderland - személyes blog    *****    Pár napja nyílt meg a legújabb The Originals-szal foglalkozó honlap. The Originals|The Originals|The Originals|Nézz be!!    *****    Uccu, fiúk, lányok! Robog a szénaboglya! Láttatok már ilyet? Nem?? Gyertek a Mesetárba!!!    *****    Blog, youtube csatorna, animefeliratok, mangafordítások és cikkek egy kattintásra. tomyx20    *****    "Elfutok, de vajon üldözni fogsz? Ha te elfutsz, vajon üldözni foglak?"    *****    Aglanir - Hõsregék - Légy egy, a világ hõsei közül. Válassz oldalt, és csatlakozz egy új kalandhoz! - Állj közénk!    *****    Legendákkal nem lehet csatát nyerni. - A JÁTÉK csak most kezdõdik! - CSATLAKOZZ! - the game begin    *****    Ünnepi minijátékok a Histórián!    *****    NÉZZ BE MO LEGÚJABB TRÓNOK HARCA RAJONGÓI OLDALÁRA // GoT // NÉZZ BE MO LEGÚJABB TRÓNOK HARCA RAJONGÓI OLDALÁRA // GoT /    *****    A hõs jön, lát, gyõz; éppen olyan közhelyesen, ahogy ezt tudat alatt elvárjuk tõle. - RPG GAME - Szerepjáték!    *****    Recept Klub - süssünk fözzünk valamit gyorsan, fogyókúrás diétás receptek!