Fellegvár

Szösszenet

Hiyo személyes kis világa, királysága. A birodalomhoz tartozik még a Lorie-val közösen fenntartott kis kunyhó, valamint a Fumi-val irányított Széthulott birodalom. Huszon éves hölgyemény, aki egy álmodozó írópalánta, könyvmoly és egyszerűen csak gamer. Szerepjátékok, saját szösszenetek, film, anime, könyv és zene ajánlók a főbb tartalom, de aki hajlandó beljebb merészkedni, annak ott a Térkép.

 

Bejárható területek

Határőrség || Cherubion ||  Emlékek városa || Ajándékbolt || Castle  || Kastély történelem || Trónterem

 
Tárgyaló terem


Nem kedves szerk vagyok, a nevem: Hiyo

Cserét nyugodtan lehet itt kérni.
Az oldallal vagy az itt szereplő írásokkal kapcsolatban véleményt nyilvánítani izléses határok között lehet egészen nyugodtan.
A fejezetek elolvasásához/megtekintéséhez NEM szükséges regisztráció. ;)

 

Kristálygömb

  Megnézetni a gépet
  Szeptemberi kisműtét
  Új nyelvet tanulni
  Visszafizetni a kölcsönt
  Kijátszani: The Witcher 2
  Kiolvasni: Demian
  Megnézni: Reign
  Megnézni: Once upon a time

 
Lordok


								
     

  
  
  
  
  
  
 
 
 

 

 
Vándor szellemek
Indulás: 2008-11-26
 
Trónterem

Főnix ..

.. áh dehogy, por allergiám van

Üdvözlet gyermekeim ~

El se hiszem mennyi idő telt el azóta, hogy e köszöntő szavakat leírtam. Persze a dátum nem hazudik, habár mind tudjuk, legalábbis akik a kezdetektől velem voltak, hogy hajlamos vagyok rebellis viselkedést tanusítani, már ami a blogolás "szabályait" illeti, és az sem lehet meglepő, hogy pont ilyen időtájban születik meg ez a bejegyzés. Mindig is éjjelibagoly típus voltam, ilyenkor az éjszakai csendességben valahogy hangosabban szólnak a gondolataim, mik letisztultabbak, könnyebb szemezgetni belőle, hogy mi az ami megosztásra, beszédre érdemes.

A magyarázkodás sosem volt kenyerem, az pedig lehetetlenség, hogy végigpötyögjem mi történt velem, annál is inkább, mert a trónterem sosem ennek volt helyszíne, s ez így is marad ezután is. Elmélkedések és szösszenetek tárháza ez, ahol kedvünkre vitathatjuk meg az általam felvetett témákat miket én jó alaposan kiboncolgattam nektek, s ti hozzászólásban reflektáltok. Mindig is szerettem ezt, hogy a gondolataim értő szemekre találtak - mivel füllel olvasni igen nehéz lenne, így a hallás kizárva. Szegényke. Ami a zárást illeti, sosem gondoltam rá, hogy itthagyom az én kis birodalmam. Szeretek ide visszatérni és az írás is nagyon hiányzott már. Őszintén régebben sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon az idők múlásával kopni fog e szenvedélyes billentyűkoptatásos vágyam, de nem. Itt vagyok - hálistennek még mindig huszon évesként -, és jobban hiányzott a klaviaturám, az éjszaka, a tróntermem mint valaha.

Miért pont most, miért pont ma? Talán, mert végre szabadnak érzem magam, de úgy igazán. Rengeteg dolog történt velem ebben a majdnem fél évben, jók és rosszak vegyesen, mint ahogy az ebben a nagybetűs életben lenni szokott s lesz is, de ma leráztam magamról olyan láncokat, melyeket ha tovább viseltem volna, megöltek volna. Túlságosan szabad szellem vagyok, túlságosan a szívemre veszek olyan dolgokat, miket nem kellene, Ti régebbiek tudjátok ezt és meglepetéééés, nem változtam csöpnyikét sem. Jó vagy rossz tulajdonság ez nem tudom, helyzettől függ igazából. De a láncoktól megszabadulván előreszaladtam, s most így ezen a nyugodt éjszakán még egyszer visszatekintve a földön rángatodzó, még elhalóan csörömpölő  láncszemekre csak azt érzem; jól döntöttem. Hogy elhesegessem a nagyon balladai homályt, egy társaságot hagytam ott, embereket kik egykor közel álltak a szívemhez, de csak az enyémhez. Fordítottan ez már nem működött. A hátam mögötti pusmogás, susmogás, a jópofizás, a két - ne adj isten - háromszínűsködés nem kenyerem. Rossz ízt hagy maga után és hajlamos emberek torkán akadni. Én már lassan fulldokoltam annyit nyeltem, és éreztem ha hagyom, kiölik a lelkem. Lassan elenyésztem volna, megsavanyodok, beszürkülök és nem szólnának másról a napjaim csak az apró kis szálkákról, hegekről miket azok a láncok hagynak rajtam nap mint nap. Mindig is rettegtem attól, hogy elveszítsem a színeim, a szemeim. Számomra roppant fontosak, bár lehet egyeseknek nem éppen hófehér miről is beszélek. A színek a vidámságot jelképezik, a szemeim pedig kivételesen nem biológiai értelemben hozom fel, hisz érdekes is lenne ha hopsz kivájnák őket. Nem, én úgy értem A szemeim, amikkel a világot látom, Ahogyan a világot látom velük.

Kiskoromban féltem tőle, hogy elveszítem ezeket és belőlem is olyan felnőtt válik, amilyeneket a tömegközlekedésen látok reggelente. Hogy kiket láttam? Munkába igyekvőket természetesen, de számomra valahogy mindig szürkék voltak ezek az emberek. Nem voltak színeik. Hiába viseltek vörös sálat, élénk kék pólót, rózsaszín kis kosztümöt. Szürkék voltak. Az arcukon nem láttam mást, csak fáradtságot és beletörődést. Sehol se láttam életet, ne adj isten életörömöt. Most újra előjöttek bennem ezek a kis hátitáskás félelmek, mikor nem szóltak másról a napjaim, mint hogy abban a társaságban, mit egykor oly nagyon szerettem mára már csak feszültség és vita megy, susmogás és álarcviselés. Belülről kezdett el mérgezni, folytogatni a szürkeség terjedése, ahogy kioltja a színeim, a lehetőségem arra, hogy a boldogságot lássam az életben. Félreértés ne essék, nem magam miatt féltem. Ha elveszítem a szemeim, ha már nem leszek képes mosolyogni, csak morogni és zsörtölődni ugyan mi jót adhatok én másoknak? Ugyan hogy tehetnék boldoggá mást, ha csak szürkeséggel tudom megfertőzni? És igen, problémáink mindig akadnak az életben, amik előidézhetnek ilyen fajta szürkehályog állapotot, de ez megint más, hiszen a problémák arra valóak, hogy megoldjuk őket és egyenes derékkal tovább sétáljunk az életben. De ez a szürkeség, amiről most én beszélek az teljesen átjár, megkeserít és többet nem leszel képes máshogy, csak meggörnyedt derékkal, leszeget fejjel cammogni, és az érkező problémák csak még lejjebb nyomnak. S mind tudjuk, ha csak a lábunk elé nézünk, sosem lesz lehetőségünk észrevenni azt a megannyi csodát, ami körülvesz minket. Nem szeretnék olyan életet élni, ahol csak elhaladok egy virágos bokor mellett anélkül, hogy egyáltalán észrevenném milyen szép, avagy érdekes növénykék nődögélnek ottan. Igen, ilyen egyszerű szimpla kis dolgok foglalkoztatnak és ezekbe is kapaszkodom bele. Ha egyszer olyanná válna az életem, hogy elrohanok a legkisebb dolog mellett is, a végén már az igazán értékesek sem fognak feltűnni. Sosem szerettem kapkodni, rohanni az életben, eléggé siet az így is.

Lehet, hogy egyesek úgyérzik cserben hagytam őket, de hajlok affelé, hogy nem mozgatta meg figyelmüket láncaim levetése, hiszen könnyen pótolható vagyok a szemükben, s ezt tudtomra is adták, így kevésbé bánkódom, hogy ne adj isten rossz érzést hagytam valakiben. Mind ismerjük a kihasználtság keserű ízét a szánkban, mind tudjuk, hogy lépnünk kellene, nem engedni ezt tovább, s mind átéltük már azt a mellkasszorító érzést a nagy elhatározás előtt, amit vagy sikerült elsőre meglépni, vagy csak sokadjára, vagy még mindig nem. Pedig tudjuk, igenis tudjuk, hogy jobb lenne levetni a láncokat. Arra a kérdésre, hogy ugyan akkor miért nem tesszük meg, nehéz felelni. Valaki azért halogatja, mert bízik abban; jobb lesz, változni fog a helyzet, valaki a múltbeli jó dolgokhoz kötődik, s ezért fél kibújni és még létezik ezer más ok is, embertől függ na és persze helyzettől. Nálam is fennáltak ezek az érzések, vágyak és még mindig hiányzik ami régen volt, de ezt már nagyon alaposan meg kellett volna tanulnom az életben, hogy mennyire változó is, és sosem fogom visszakapni azt, ami régen volt.

Úgy ültem le írni, hogy konkrét témám nem volt, ami ritka. Ennek ellenére tudtam, hogy az ujjaim vezetni fognak, csak győzzem őket visszafogni és az értelem medrében tartani. Gyengém a csapongás, ha meghitten kettecskén vagyok a gondolataimmal és a billentyűimmel. Sok emlék eszembe is jut most, hogy újra ide pötyögök erre a vászonra festve fel bensőm hangjait, de jobb nem háborgatni őket. Nem érzem úgy, hogy állóvizet kavarnék fel, talán teljesen láthatatlan is maradok akár csak a szavaim, s mondataim, de a boldogságom már megvan, amiért írhattam. Fogok e még? Biztosan. Milyen időközönként? Gyerekek. Ismertek. Aki meg nem, az majd meg fog, ha szeretne és érdekli a csapongásom.

2017.05.21. 00:18, Hiyo

Szösszenet ..

.. ilyen lenne egy blog?

Üdvözlet gyermekeim ~

Gondolkoztam rajta írjak-e vagy sem, mert kimondott témám, ami úgy gondolom érdekesebb lenne a számotokra szerintem nincs, csupán csak volt egy nagyon jó napom és elgondolkodtam pár dolgon. Persze ez velem sokszor megesik, már az a csoda, ha nem gondolkodom inkább. De azért nem olyan rossz dolog ez, végigpörgetni magunkban a saját érzéseink, tetteink, az aznapi cselekedeteink, legalábbis nekem ez mostanában sokszor segít, hogy tisztábban lássak és ne essek bele egy nagy hibámba: a hisztibe, önzőségbe. Sokan mondják, hogy éljünk a mának, éljük meg a boldog pillanatokat, de ezt koránt sem olyan egyszerű megtenni. Rohanunk, és néha nem tudjuk hogyan álljunk meg egy kicsit és csak úgy.. véssük eszünkbe az adott pillanatot a szavakkal, történésekkel együtt. Mert ha valami jó dolog történik - én legalábbis - hajlamos vagyok csak mosolyogni és örülni, de ahelyett, hogy valóban átélném már pörögne tovább a beszélgetés, cselekvés, az élet. Kezdek rászokni arra, hogy ilyenkor igenis állj, stop és most igenis elismétlem magamban is, hogy mi tett boldoggá abban a pillanatban. Nem nagy dolog ez, lehet, hogy furcsának is fogtok találni miatta, de .. nekem bevált. Sokkal jobban megjegyzem így, sokkal inkább a szívemben marad, sokkal nagyobb a mosolyom, ha visszagondolok rá mert részletesebben tudom felidézni, és sokkal nagyobb, több erőt ad, ha borús fellegek vonulnak át felettem.

Mindneki összeveszett már a párjával, barátjával, testvérével, szüleivel, kutyájával még talán saját magával is, szóval mind tudjátok milyen az, ha haragudtok és megbántva érzitek magatok. Régebben nagyon elszaladt velem a ló és sokkal fontosabb volt számomra a saját megbántottságom, mint az illetővel közös barátságom és előrébb valónak tartottam a sértődést, mint a békülést, holott vágytam az utóbbira, de valahogy sosem tudtam elengedni a sértődést, a rossz pillanatot, megbántó szavakat. Újra és újra csak ezek pörögtek bennem és ettől úgy éreztem megromlott a viszonyom a másik féllel, ami nem volt feltétlen igaz, sőt itt érvényesül a bevonzás törvénye: én magam vonzottam be a romlást a folyamatos haragtartással. Na de kezdek elkanyarodni; hogy ösvénynél maradjunk: a jó pillanatok bevéséséről, megéléséről beszéltem, s hogy miért tartom ezt fontosnak? Nos pont azért, mert ha megérkeznek azok a sötét villámló felhőcskék, akkor mennyire jól jön egy esernyő! És számomra ezek a boldog pillanatok azok. Előveszem, kitárom őket és védőburkot vonok a fejem fölé, mert tudom: a kapcsolatunk, barátságunk erős, itt vannak a jó pillanatok, a kedves szavak, gesztusok, cselekedetek, közösen átélt pillanatok, kalandok, emlékek. Sokkal könnyebb ezekre gondolni a viharban, ha előtte megálltunk és magunkba szívtuk őket. Persze minden zápor hagy némi kárt maga után, így a rossz napokon elejtett bántó megjegyzések is, de ha képesek vagyunk ezeket elengedni, akkor a felhők tovább szállnak egy idő után és mi ott maradunk a kis esernyőcskénkkel. Lehet, hogy most nagyon ködösen fogalmaztam így a hasonlatokkal, szóval azt hiszem mesélek egy saját tapasztalatot: utolsó nagy vizsgálatom előtt álltam, hogy kiderítsük mi bajom lehet és legjobbam nem tudott elkísérni, habár megbeszéltük az élet közbeszólt, s őt behívták dolgozni. Habár reggel végzett, az egész éjszakát végigdolgozta és nőből van pont azon napok elején, én mégis féltem hogy egyedül kell végigcsinálnom a vizsgálatokat. Nagyon rossz reggel volt az számomra, hogy egyedül kell szembenéznem a nehézségekkel, s megbántott szavaival, hogy nem tud elkísérni, bármennyire is szeretném, hogy mellettem álljon. A vizsgálatok lezajlása után, az eredmény feldolgozását követően volt időm átgondolni a reggel lezajlott beszélgetést és számomra meglepő mód; nem éreztem már megbántottságot, egyszerűen képes voltam elengedni a sértődöttségem, mert ott volt bennem szikla szilárdan: fontos vagyok neki és őt talán nálam is jobban bántja, hogy nem kísért el, de ő józanul gondolkodott: egész éjszaka talpon volt, dolgozott, fájdalmai voltak és még értem is aggódik, túlságosan stresszes, ideges lett volna ahhoz, hogy türelmesen támogasson. Így hát megtette ezt másképpen, én pedig nem estem újra abba a hibába mint rég; hogy hagyom a viharos szélnek kitépni a kezeim közül azt az esernyőt.

Mindenkivel előfordul, hogy amikor stresszes, ideges, kialvatlan, éhes, fáradt, nyűgös, szóval úgy végülis elég gyakran az élete során úgy viselkedik, reagál, tesz megjegyzést, hogy durvább és bántóbb a kelleténél, de mind megbánjuk ezeket. Miért is kéne akkor haragot tartani a másik féllel szemben, mikor mi magunk is elkövetjük ezeket? Saját magunkon érezzük, tudjuk, hogy attól, hogy ilyen állapotunkban úgy reagáltunk, cselekedtünk, szóltunk, még fontos a másik és bánjuk. Meg kell adnunk az esélyt tehát a másik félnek is, ha épp vele fordul ez elő, hogy megbánhassa és mi elnéző mosollyal bólintsunk továbblépve, mert tudjuk; a másik is elfogad minket a viharfelhőinkkel együtt. Persze azért, ha valaki agresszív és tényleg a szó szoros értelmében bánt minket és fájdalmat okoz az már más kérdés! Én itt most tényleg csak azokról a bizonyos morrgásokról, ha úgy tetszik bunkóbb megmozdulásokról beszélek. Saját magamon tapasztalom, hogy sokkal boldogabb vagyok így, hogy a jó emlékekkel a szívemben átvészelem a rosszabb napokat, mind az én részemről mind a barátaim részéről, családom, szeretteim részéről. Attól, hogy vannak ezek a viharok még nem azt jelenti, hogy a kapcsolat, barátság romlandó félben van, mert jaj folyton csak veszekszik, támad és morog a másik, vagy épp nekünk van nyűgös, támadóbb kedvünk. Azt hiszem, akik képesek átvészelni az élet viharait, azok nevezhetik magukat igazán barátoknak, és itt átvészelés alatt nem azt értettem, hogy nyögvenyelősen el-elnézzük és jó továbblépünk, mert ha magadban nem vagy képes letisztázni és megmaradnak a szálkák, azok egyszer túl nagyra fognak nőni és folyamatosan sebeznek. Tudom, mert saját tapasztalat épp ezért is örülök ennyire, hogy .. nem is tudom megfogalmazni; egyszerűen csak nem marad bennem tényleg sértettség, mert tudom, hogy rossz napja van a másiknak. Azt is tudom, hogy ezt most nem sikerült a lehető legtisztábban átadni, de hát az érzésekről beszélni a legnehezebb, mert annyira változó, mindenki másképp éli meg a dolgokat, másképp működik, épp ezért is a szavaim nem holmi útmutatók a boldog és kiegyensúlyozott élet felé. Egyszerűen csak a saját érzéseim, gondolataim a blogom kis világában.

2016.08.18. 20:49, Hiyo

100 kérdés..

.. 98 válasz

Üdvözlet gyermekeim ~

Először is reagálnék a privát megkeresésekre: jólestek, de nincs baj. Emberek vagyunk különböző érzésekkel és megesik, hogy valaki jobban a szívére vesz dolgokat, ez volnék én. Viszont mivel legjobbamról és rólam van szó, már másnap megbeszéltük a dolgokat. Jóleső dolog, amikor elmondod az érzéseid és a másik is így tesz, s megértitek, elfogadjátok. Még ha ütköznek is az érzések, például te megtennél valamit, de a másiknak az rosszul esik néha, s erre azt feleli: Nem megváltoztatni akarlak, és nem is akarom, hogy máshogy viselkedj más legyél. Csak elmondtam az érzéseim, de ne változz én így fogadlak el és szeretlek. Kérem szépen hát lehet itt bármi probléma? Lehet hát, de amikor képesek az emberek felnőtt, értelmes lények módjára megbeszélni a dolgokat, akkor mindent le lehet gyűrni, s tényleg nem kell változni egyik félnek sem. Továbbra is megteheti a másik, amiket szeretne maximum csak megértőbb lesz mindkét fél olyankor, mert elfogadják egymást és nem neheztelnek a másikra, azért aki. Eképp én sem tettem, csupán az érzéseim töredékét, gondolataim forgatagának részét vetettem papírra az oldal által, mert úgy hiszem valóban sokan nem figyelnek arra, mennyire súlyos ereje is van a szavaknak.

Ujjbegyet nyalint és lapoz; Szandy tovább küldött egy érdekes 100 kérdéssoros cuccmákot (köszönöm, hogy gondoltál rám, élveztem nagyon!) , amit így este a játék event afkolása közben jól meg is válaszoltam nektek:

Hogy nektek ne kelljen másolgatni íme a 100 kérdés önmagában jegyzettömben: LETÖLTÖM

2016.08.13. 00:08, Hiyo

Szavak..

..

Hagyj békén, hagyj már békén, csak egy kicsit hagyj békén..

Amikor ezeket hallja az ember hosszabb ideje, már eljut arra a szintre, hogy nem is akar visszamenni. Normális az, ha egy barátod egy héten kétszer mondja ezt? Belegondol vajon mit ér el a szavaival? Gondolkodnunk kéne mielőtt beszélünk. Értékelnünk, amink van, nem semmibe venni. Megbecsülni, hogy a hazugságaink ellenére kedvesek velünk és mellettünk állnak. Aki erre nem képes? Előbb önmagával nézzen szembe, de jó mélyen és alaposan. Úgy sem fognak, általában nem mernek. Könnyebb a felszines netes haverokhoz menekülni, akik nem látják az igazi arcunkat. Én láttam, én elfogadtam. Én itt vagyok. És ember vagyok. Úgyhogy jól gondold meg miket ejtesz ki a szádon, mert ahogy neked, úgy nekem is vannak érzéseim és a szavak .. mind tudjuk milyen erős fegyverek, és mit okoznak.

Hagyj békén.

2016.08.09. 20:29, Hiyo

Gamer élet..

.. gamet és kávét a népnek

Üdvözlet gyermekeim ~

Lő Team speak:

"Szituáció: Két másik guild taggal együtt daráljuk a szörnyiket, írtjuk a férgesét, Hiyo néha felsikolt, többiek információs kerekasztalos beszélgetésüket megszakítva érdeklődnek ezen alkalmakkor ám egyszer csaaaak~..

Hiyo: Kyáááá *lő sikoly* B@ssza meegg éjfél van!! *reggel 6kor kelés angolra*
Anonym Társ: Nos igen, menned kellene.
Hiyo: Hát elküldesz? *lő sírós hangsúly*
Anonym Társ: Dehogy!! De nem fogsz tudni felkelni te. *lő törődő hangsúly*
Hiyo: Jó-jó megyek, de nem mond meg Mido-nak, hogy eddig fent voltam. *lő cica szemek*
Anonym Társ: *lő nevetés* Mondtam én, hogy olyan mintha az anyád lenne.

Szituáció: Hiyo még egy óráig pucolta a dungikat és cseverészett, míg végül sikerült a másik kettőnek kisöpörni Hiyot a game-ből..~"

És most láááám itt vagyoook. Muhahaa. Ahogy Nyünyü mondta; nagyon fogod magad utálni reggel. Én már most utálom magam gyerekek, de muszáj most írnom, mert ha hazaérek ismét beszippant a játék. Igazából erről szerettem volna pár gondolatot lepötyögni, a gamer szívről és a függőségről. Elég vékony a határvonal úgy gondolom, bár függőnek még mindig nem tartom magam. Nálam az az a szint lenne, ha még most sem léptem volna le, esetleg egy-egy angolról is hiányoznék csak, hogy részt vehessek a csapatos megmozdulásokon, eventeken és egyéb finomságokon. Hanyagolnám a játékon kívüli barátaim, egyéb hobbijaim és úgy egyáltalán. Bár tény, hogy biztosan még ennél is jobban fogom átkozni magam, ha felkelek és ott ülök szivacs aggyal angolon, de ez ritka alkalom. Imádok aludni és a játék kedvéért nem vonnám meg magamtól minden nap a pihe ágyikó ölelését. Annál is inkább, mert olyan morcos leszek, hogy azt a közösség és barátaim sem köszönik meg és a végén én leszek az a szörnyike, akit rács mögé zárnak, hogy nyughasson.

Tudni illik, három éve legalább nem volt alkalmam mmorpg-ben élni, ezért hát nem csoda, hogy egy ízig vérig gamer szívnek ez most maga a mennyország. Őszintén nem is tudom, hogy bírtam ki eddig?! Talán a kisebb játékokkal, a Witcher első részével, a LoL-al és a Hearthstone-val. De kellett ez már nagyon, egy igazi mmorpg, ahol más emberekkel együtt élvezkedhetek. Ma megkaptam például kedves Anonym Társamtól, hogy hihetetlen mennyire tudok örülni a legapróbb dolgoknak is a játékban, például mikor sikongok, nevetek csak mert lett egy új sárkányom, ami egyébként tök normális dolog. De ugyan így a látvány, egy-egy szörny is nevetésre, örömsikkantásra késztet és olyankor mindig csak mosolyog rajtam; ejnye már hát nem is nézel ki 23 évesnek. Valahogy jólesik, hogy észreveszi ezt a tulajdonságom, hogy tényleg mennyire tudom értékelni a kis dolgokat, rácsodálkozni olyanokra, amik másoknak tök szokásosak és ezáltal ő is osztozik az örömömön, jobban megnézi az adott dolgot és jobban átéli. Persze annak is örültem, hogy fiatalabbnak nézett és legjobbamat az idősebbnek, mikor pont fordítva van. :3

A lényeg; ezért szeretem ennyire az mmorpg-ket, a társaság miatt, és végtelenül boldog vagyok, hogy úgy érzem; sikerült beilleszkednem a guildbe, s nem csak mint klán tag, de végre akadnak barátaim is a játékban. (Mido kivételével persze.) És ennél csak boldogabb leszek, ha végre angolos barátnőm is csatlakozik; végre nekem is meglesz a kis baráti köröm, s amíg legjobbam a maga nagy szintjén élvezkedik dungikban, addig nekem sem kell többet egyedül zsoldoskodnom, és nem érzem magam kirekesztettnek. Végre azt érzem, amit minden gamer:

Itt megtaláltam a helyem.

2016.07.29. 00:54, Hiyo
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Lakatos munka- Haidekker kerítés- www.farkasmetal.hu - Úszókapu- www.farkasmetal.hu - Terasz korlát - www.farkasmetal.hu    *****    KOSEMBLOG.GP//A MAGYAR "A SZULTÁNA" RAJONGÓI OLDAL//BY: KÖSEM// KOSEMBLOG.GP//MINDEN, AMI KÖSEM...    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Mályva és Pipitér visszatért! A két virágmanócska most megmutatja nektek a rét legszebb madarait! Gyertek a Mesetárba!    *****    KÖSEMBLOG.GP//VIHAR VAGYOK, A PERZSELÕ NAP, A GYILKOS JÉG...//BY: KÖSEM// MINDEN AMI BLOG ÉS A SZULTÁNA C. SOROZAT...    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Kredit nyeremény! Jelentkezz a honlapversenyre és nyerd meg az 50gkr-es fõnyereményt! Kredit nyeremény! 50gkr!    *****    Támogassa egyesületünket adója 1%-val:19108780-1-80    *****    KATT KATT KATT Ashley Tisdale és Gardróbcsere oldal KATT KATT KATT    *****    Rendszeres havi stabil jövedelmet biztosító internetes otthoni munkák!    *****    DIGITALMEMORIES - történetek az életemrõl, rengeteg képes tartalommal - DIGITALMEMORIES    *****    Gréti. 23. Egyetemista. HalálosIramban. Toretto. Izomautók. Chevelle. Rap. Beavatott. Négyes. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Damon, Elena - Nina és Ian ~ Tudj meg minél többet róluk! Középpontban a TVD két sztárja!    *****    NFfriend! Két különc lány youtube csatornája. Gyere less be ha van kedved!    *****    JROCK FANFICTION FANSITE ~ Yaoi, shounen-ai történetek kedvenc jrockkereiddel! Gyere, regisztrálj és olvass nálunk! ;)    *****    Az egyetlen magyar oldal a RIVERDALE címû sorozat szereplõjérõl, COLE SPROUSE-ról!    *****    Ha még nem tetted túl magad a Twilight iránti rajongásodon és írni is szeretsz, gyere! MO egyetlen Twilight FRPG-je!    *****    Brutal Wonderland~ Álarcoshölgy blogja. #kritika #graphics #cikkek #filmek #webkritika #érdekességet katt katt    *****    JÁTÉK A 150000 Ft értékû laptopért!