Univers

Hát gyerekek, le a kalappal előttetek! Ez a sztori annyira fantasztikus, hogy azt el nem tudom nektek mondani!!! :D Hiyo kérésére összedobtam nektek egy "rövidke" véleményt. Előre leszögezném, hogy tőlem nem fogtok kapni egy korrekt, objektív kritikát, mivel még elég kezdő szinten állok írásilag (ezért sem mertem még eddig publikálni egy művemet sem xd) így nem áll szándékomban itt okoskodni, hogy mit hogy kéne csinálni mivel nem értek hozzá, viszont egy szubjektív véleményt, nagyon szívesen kifejtek nektek, melyben leírom azt, hogy én hogy látom a történetet, a karaktereket, hogy számomra, hogy jött át az egész, nekem mi tetszett, mi nem. Mivel azt se tudom, hogy igazából hol kezdjem így lehet, hogy csak össze-vissza fogom tudni leírni, ami éppen eszembe jut, de remélem ki tudtok belőle bogozni valamit. xd

Maga a történet, teljesen jól fel van építve. Látszik, hogy bőven van benne munka magával az egésznek az elhelyezésével a törénelemben, elvégre mindenre gondoltatok: a fajok, a kezdetek, a múlt, a karakterek és hogy ez az egész, hogy jutott oda ahol a történet maga kezdődik. Így a tartalmi részét nem is feszegetném annyira, mivel az úgy jó az egész ahogy van. :)

Ami nagyon érdekes számomra - és először szokatlan is volt nagyon - ahogyan a nézőpontokat váltjátok, mert ahogy megfigyeltem, Hiyononál és Midorinál E/1-ben van írva, azonban Shadownál és Kisukénél, meg valami egészen érdekes nézőpont van, amilyennel eddig még írásokban nem találkoztam. Nem tudom, hogy igazából hogy van, de nekem úgy tűnik, mintha egy harmadik személy kommentálná Hiyononak/Midorinak (E/2), hogy mit csinál éppen Shadow/Kisuke (E/3). Szóval már ezzel is mutattatok újat nekem. Az igeidőket tekintve teljesen jó, hogy jelen időben van írva, mert a legtöbb sztori általában múlt idejű, így ez ettől is különleges, és nem estetek abba a hibába (amibe én nagyon gyakran beleesek, ezt a magyar tanárom is mindig megjegyzi xd), hogy keveritek a múltat a jelennel. Aztán, amit még megemlítenék, az a szavak, fogalmak, kifejezések használata, szóval a szókincs. Tetszik, hogy bátran, (de persze csak mértékkel) használtok midenféle trágár kifejezést, amivel nagyon jól ki tudjátok fejezni a karakterek dühkitöréseit, bosszankodásait és így sokkal jobban belepasszol időbe és térbe, elvégre milyen hülyén hangzana egy ilyen helyzetben egy olyan beszólás, hogy a macska rúgja meg. Szóval a szlenges beszédstílus is teljesen korhű és kifejező, de emellett használtok olyan szavakat is, amik gazdag szókincsű írókra vallanak. Az is nagyon tetszett, hogy a történethez zenéket is raktatok be (ugy e még ott a bevezetőnél, meg a karakter leírásoknál, meg mikor Hiyono rádiót hallgat, illetve a fajleírásoknál a titánok történeténél). Nem tudom, hogy az emberek hogy vannak vele, de én nagyon zene központú vagyok és nagyon jó volt, hogy az említett részeknél egy kis plusszt adtatok hozzá a történethez, így mégjobban magam elé tudtam képzelni a történéseket, az érzéseket, a hangulatot, az egészet. Ami még egy nagyon kifejező formalitás a történetetekben ami nekem szembetűnő volt az a terjedelem. Mikor hosszabban írtok (főleg Hiyono) akkor kicsit lassít a történet, elvégre nem kell mindig rohanni, mikor meg rövidebb részeket írtok, akkor fölpörögnek az események és olyankor, megy az akciózás, ami rendkívül izgalmas és nagyon olvasásra készteti az embert.

Akkor most áttérnék a karakterekre elvégre maga a történet a karakterekre van épülve. Az ő gondolataik is ugye megjelennek és ezzel nagyon jól kitudjátok fejezni az adott karakter érzéseit, mellyel mégtöbb izgalmas jellemzővel felruházzátok őket. Az a legjobb, hogy számomra minden egyes karakter tudott valami újat vinni a történetbe, ami nagyon színessé és érdekessé teszi úgy az egészet. Nem biztos, hogy olyan nagyon részletesen ki tudom fejteni, de megpróbálom egyesével végigvenni, hogy melyik szereplő mit adott hozzá.

Hiyono - Ő adja az érzelmi, hangulati részét a történetnek. Természetesen a többi szereplőnek is megjelennek bizonyos érzései, de Hiyononál dominál ez a legjobban. Félelem, bizonytalanság, szeretet, olykor meglepettség, aggódás, megbánás, düh, stb. rengeteg érzést visz a történetbe. Ráadásul okozott meglepetést is például akkor, amikor ráomlasztotta a hegyet Shadowra. Nagyon izgalmas volt, ahogy saját magában vívódott a Shadow iránti körülírhatatlan érzése és a Gabrieltől való félelme és kiszámíthatatlan volt, hogy melyiket választja. (Én spec azt hittem, hogy nem fogja felrobbantani a hegyet xd) Ráadásul nagyon meghatározta a történések hangulatát is, mert később mikor Hiyono ürességet, bűntudatot érzett magában, a hegy felrobbantása után, akkor a történet is, Hiyono szomorú hangulatát vette át.

Shadow - Vadság, szenvedély. Ő ezeket adta a történethez. Teljes mértékben magabiztos személyiség, aki teljes erejéből küzd, hogy elérje a célját. Attól is izgalmas egy karakter, hogy ugye Hiyono, semmilyen fegyverrel nem tudja megölni, engem meg már furdalt a kiváncsiság, hogy mit fog vele Hiyono kezdeni. Aztán persze rárobbantotta a hegyet, amire nem számítottam, sőt mikor már számolt vissza, a kis ledes kijelző, akkor én azt hittem, hogy Shadow még az utolsó pillanatba kiszabadul, de nem így történt, ráadásul bár úgy tűnik, hogy Shadow meghalt, azért érződik, hogy ott valami nincs rendben és ez a sejtés tovább olvasásra készteti az embert. Ő is egy nagyon kiszámíthatatlan karakter, így képes váratlan fordulatokat hozni a történetbe no meg egy kis szenvedélyes, szerelmi kalandot is csepegtet bele. :D

Akira és Gabriel - Titokzatosság. Gabriel arkangyalról szinte semmit se tudni, azon kívül, hogy nagyon kegyetlennek tartják. Ő csak adja a megbízást és úgymond föntről irányít. Nagyban meghatározza Hiynono döntéseit, mintha egy marionett bábuként játszana vele, de így se tudunk meg semmit róla, csak azt, hogy nagyon kell vigyázni vele, de hogy miért, mire képes, az egyenlőre rejtély. Akira ennyire nem a kilétét, meg a szándékait rejti el, hanem inkább a belső érzéseit. Elsőre egy keményszívű, semminemérdekel fazonnak tűnt, ám érezhető, hogy bármennyire nem így tűnik, azért aggódik a társaiért és a klánjáért, és nem csak egy életunt vezető, aki csak úgy van vele, hogy "A klánunkban van? Na jó egyefene mentsük meg, kit érdekel." hanem tényleg érdekli őt a klánja élete. Gabrielnél és Akiránál az is közrejátszik, hogy egyiksem szólal meg saját szemszögből. Gabriel egyáltalán nem is jelenik meg csak mint szóban forgó személy, Akira meg akkor kerül csak kicsit jobban előtérbe, mikor Shadow nem tud "megszólalni", mint szereplő mivel utána kutatnak és ott Akira viszi a szálat Toyával.