Frissítés

2016.03.02. 13:22 Chinatsu Aida

Csendben álltam Shin-chan mögött kissé magam előtt fogva össze ujjaim és úgy éreztem a torkomban dobog a szívem. Ez volt az első alkalom, hogy egy ilyen nagy volumenű dolog közepébe csöppentem, ráadásul igen jelentős szereppel, hiszen Mishima-dono folytonos tekintete és a szamuráj, akit mellém intett, nem is hagyhatott volna kétséget affelől, hogy most már igenis észrveszi a jelenlétem, és fel is akarja használni. Hirtelen nem tudtam örüljek ennek, vagy sem. Elfogott a bizonytalanság, de vettem egy mély lélegzetet és lenyeltem minden kétségemmel együtt. Határozottnak kell lennem ebben a helyzetben és nem szabad hagynom, hogy csak egy bábként kezeljenek. Fel kell lépnem, mintha csak fiúnak születtem volna. Bár ideges voltam, ezen nem segíthetett semmilyen elszántság. Ijedten tekintettem Shin-chanra, amikor folytatni akarta a mondatot. Mégis mit akar mondani, miért szöktek el? Megkönnyebbültem, amikor inkább elhallgatott. Ez egészen addig tartott, amíg Mishima szavait meg nem hallottam, amiket kétség kívül hozzám intézett. Megszorítottam saját összefűzött ujjaim, de kihúztam magam bólintva. Ez az első olyan eset, ahol teljesen magamra vagyok utalva és a tagadhatatlan idegesség mellett iszonyatos szinten dolgozott bennem az adrenalin. Így még azt sem éreztem meg, hogy az idegen szamuráj a hátamra fekteti tenyerét megindítva egy irányba. Mély lélegzetet véve követtem Mishima-donot mélyen gondolataim sodró végtelenjébe merülve, s próbáltam kihalászni a megfelelő szavakat, mondatokat. A kert lenyügőzően festett a megannyi díszes lampionnal, csodálatosan megterített asztalokkal és a kerti tavak tetején úszkáló világító lámpásokkal. Nem zavartattam magam a nagy létszámban megjelenő nemesség láttán, akik feltünően sugdolóztak egymás között. Az ég tudja már milyen pletykák terjedtek el. Gondolkodás nélkül Mishima-dono mellé léptem, nem foglalkozva vele, hogy mennyire illetlen cselekedet is ez. - Uraim! - zengett Mishima-dono mély, határozott hangja, mire az egész kertre, de szerintem még a birodalomra is csend telepedett. "Lenyűgöző.." - Az áruló Ovazaki Hidetoshi tervének köszönhetően sikeresen megszöktette a mi szeretett Hayato-nkat, azonban kereső csapataink nem hagyták őket messze jutni. Megdöbbenve hallgatom kissé szavait, de nem szólok semmit. Azt hiszem éppen így kellett fogalmaznia ahhoz, hogy megnyugtassa a nemességet, mégha nem is ez volt az igazság, nem közölhette, hogy Hayato is áruló lett szökésével. Bár a vendégek között természetesen voltak hölgyek is, Mishima-dono szavait csak is a férfiakhoz intézte, így én mély levegőt véve nyitottam szólásra ajkaim, bár engedélyt nem kaptam rá. - Az Aida család nevében biztosíthatom Önöket mélységes együttérzésünkről, és hogy eme árulás semmiben nem befolyásolja a két ország közti szövetséget. Észrevettem, hogy néhányan megilletődve szisszentek fel szavaim hallatán, de biztos voltam benne, hogy nem mondatom tartalmával volt bajuk, hanem magával azzal, hogy megszólaltam egyáltalán. Igyekeztem nem törődni vele, ám amikor hirtelen Mishima-dono felém fordulva hajolt meg és kezét nyújtotta felém, az én arcomon is látszott a meglepődés. Azonnal meghajoltam én is és kezem övébe helyeztem, amit aztán kissé a magasba emelt a vendégek felé fordulva hajolva meg újra. Követtem a példáját és heves szívverésem épp oly hangosan hallottam vissza, mint a vendégek felől felzendülő tapsvihart. - Folytatódjon hát a lakoma! Intett szabad kezével Mishima-dono és a felszolgálók újra az asztalok között szlalomoztak ki ételt, ki italt szolgálva fel. Magába karoltatva vezetett el engem, de én még mindig azon voltam, hogy csillapítsan mellkasomban dübörgő szívem. - Az embereim a szobájába kísérik és meg kell kérnem, hogy ne hagyja el azt. Tartok tőle, hogy a lázadók veszélyesek lehetnek kegyedre is. Szólalt meg Mishima-dono, amint távolabb értünk és elengedett intve a hátam mögött álló szamurájoknak. Észre sem vettem, hogy ott lettek volna. Mielőtt válaszolhattam volna már hátat is fordított nekem és befordult egy sarkon, én pedig csak ekkor néztem körbe Shin után remélve, hogy továbbra is ő marad mellettem. Ha valóban veszélyben lennék, benne bízok meg egyedül ezen a helyen.

2016.03.02. 12:44 Aguri Mishima

- Sajnálom, de semmit nem tudok Hidetoshi és Hayato-dono terveiről. Idegesen ráncolom homlokom, de hiszek neki. Nem csak azért, mert köti a hűség esküje, hanem mert úgy érzem igazat mond. Viszont, amikor folytatná, de mégis elharapja a mondat végét, csak intek, hogy folytassa. Szemem sarkából az érkező Yunoki felé tekintek, de dühösen húzom össze a szemem, amikor megszólít. Nem akarom, hogy olyanok is felfedezzék jelenlétét, akiknek nem kellene. Ő az én szemem és fülem az udvar olyan részein, amik rejtve vannak előlem. Ha nem tud többé ismeretlen árnyként mozogni, nem fogom hasznát venni. Ezt pontosan tudja, épp ezért leszek ideges, hogy milyen hírei lehetnek, ha ennek ellenére ennyi figyelő tekintet előtt szólít le. Harada-ra tekintek türelmetlen. - Tudom, miért szöktek el. De nem fogom hagyni, hogy egy sereggel térjenek vissza. Te jól ismered Hidetoshi-t. Tájékoztasd mindenről a hajnalban induló keresőcsapat kapitányát. Minden információ fontos lehet, amit a férfiról tudsz. Közlöm és egy intéssel útnak engedem, majd a hercegnő felé fordulok. - Ránk még vár egy bejelentés. Bólintok és a nő mellett álló harcosom szorosan mellé lépve teszi hátára a kezét megindítva. Én megyek elől, hogy az eljegyzés alkalmából feldíszitett kertben várakozó nemesek elé álljak Aida-val a hátam mögött. Nem szükséges, hogy beszéljen, a lényeg, hogy bólogasson és beleegyezzen abba, amiket mondok. Nem szándékozok tíz percnél többet eltölteni a vendégek, nemesek megnyugtatásával. Bár tudom, mennyire fontos, hogy kellő magyarázattal szolgáljak, ami lecsíllapítja őket, jobban foglalkoztatott Yunoki jelentése. Mindennél fontosabb volt, hogy a lehető leghamarabb útnak tudjam indítani a fő kereső osztagot és addig találjam meg a szökevényeket, amíg nem nyertek egérutat. Azt nem engedhetem. Amint kitudódik, hogy nem tudom kézben tartani a saját nevelt fiam, az Aguri birodalom meggyengül a környező daimjouk szemében és könnyű prédának fognak tartani minket. Annak az ostoba kölyöknek fogalma sincs milyen háborút hozhat ezzel a lépésével a birodalomra..

2016.03.01. 21:10 Harada Shinichi

Alig láthatóan, de elhúzom a szám. Milyen nyers és agresszív. Gyűlölöm ezt az embert, mégsem mondhatom ezt neki; valószínűleg a fejemet venné, ha nyíltan lázadnék ellene. Eh, jobban járok, ha beszélek? Tényleg megölne? Nem bánom. Segítettem Toshiéknak és nekem csak ez számít. Akkor, amikor segítettem nekik kijutni, eldöntöttem. Ha kell, az életemet áldozom az ő boldogságukért. Leginkább Toshiért. Sosem láttam, hogy kötődne bárkihez is... de Hayatohoz... igenis kötődik. És vonzódik. Lehet, furcsa, de szeretik egymást. A szerelem pedig egy olyan dolog, ami egy magamfajta szamurájnak nem biztos, hogy megadatik. Nekik összejött. Szeretném, ha boldogok lennének. Együtt. Máshol. Eréjesebb szavaira szusszanok egy nagyot, majd szóra nyitom végre a számat. Ekkorlép az egyik szamuráj a hercegnő mellé, így pár hosszú pillanatig őt nézem, majd elszakítom róla a tekintetem és Mishimára nézek. - Sajnálom, de semmit nem tudok Hidetoshi és Hayato-dono terveiről. Lejjebb halkítom a hangom és még hozzáteszek pár szót. - Elszöktek... mert... ...kezdek bele, de elharapom a mondat végét. Annyira bennem van, hogy az arcába mondjam "Elszöktek, mert gyűlölik Önt és a szabályait! A rendszert, amit kialakított! Azt, hogy Hayato helyett a saját fiára figyelt végig és az örököst sosem akarta igazán megismerni!" És még sorolhatnám. Rengeteg mindent mondanék, de nem. Még nem. Majd egyszer... eljön az a nap, amikor már nem fogom visszafogni magam. De ez nem az a nap.

2016.03.01. 20:59 Iseya Yunoki

Egy ideig követtem Hidetoshit és a trónörököst is, aztán szem elől tévesztettem őket. Viszont hála annak, mennyire ismerem a környéket, tudom, hogy innen csak egy helyre mehetnek. Egy kisebb sóhajjal indulok vissza, hogy mihamarabb jelenteni tudjak Mishima-samának... nem tudom, mikor váltam az ő hűséges emberévé, de azt hiszem... nem. Tudom, hogy bármire képes lennék érte. Jó ember. Nem akar rosszat, csak megvannak a maga módszerei... és sokan nem értenek vele egyet. Tudom, hogy nem sokan szeretik őt az udvarban... és ez számomra olyan... rossz érzés. Én kedvelem. Mint embert, mint a felettesemet... nagy gondolkodásomból az ránt ki, hogy visszaérek a palota kapujához. Váltok pár szót az őrökkel, mielőtt bemennék. Hirtelen nem tudom, merre kereshetném Mishima-samát, de előtte az istállóba megyek és kikötöm a lovamat. Ezután futva indulok a férfi keresésére, habár eléggé fáradt vagyok. Mindenképpen jelentenem kell. Ez jár a fejemben. Nem telt el olyan sok idő, amióta elmentem... még nagy a felfordulás. Olyan, mintha alig 10 perce hagytam volna el a palotát Hidetoshiékkal együtt. Hm. Érdekes. A folyosókat járom, mire megpillantom a férfit. Egy halvány mosoly is végigfut az ajkaimon. Szinte észre sem veszem, hogy egy tömeg van a folyosón; csak őt látom. - Mishima-sama...! Lépnék oda, ekkor tudatosul bennem, hogy Harada-san is jelen van. Rápillantok, majd hátrébb lépek a falhoz és nekidőlök kicsit, onnan figyelem a kissé ingerült Mishima-samát. Elhúzom a számat is. Nem kéne túlreagálnia a dolgokat, hisz mindjárt olyan információkhoz jut, amivel... megoldhatjuk a helyzetet. Azért Shiki-sant egy idő után kiszúrom, így elpillantok felé, de csak végigmérem.

2016.01.27. 23:22 Aguri Mishima

Sejthettem volna, hogy az ellenem lázongóknak nem fog tetszeni az esküvő, de ilyen lépésre még én sem számítottam Hayato személyiségét ismerve, lehetetlennek tartottam. Hidetoshi valahogy mégis elérte, hogy az egész romba dőljön, ennek hála még a szövetségeseink is gyengének gondolhatnak, amiért nem vagyok képes még a saját nevelt fiamnak sem parancsolni. Ami viszont a leginkább bosszant az az, hogy mindketten ilyen gyávák.. Elszökni, ahelyett, hogy vállalnák a tetteikért a felelősséget? Még mindig nyomasztottak Hidetoshi utolsó szavai, mi szerint nem veszített semmit, és így, hogy Hayato a kezében van, még nagyobb veszélyt jelentett, mint eddig bármikor. Remélhetőleg a lázadók most óvatlanabb lépéseket tesznek, így lebuktathatunk párat, de amíg Hayato nem tér haza, megvan rá az esély, hogy egy sereggel fogja ezt megtenni.. - Napkeltekor fogtok indulni, nyugat felől. Adtam ki az utolsó utasítást a fő kereső osztag parancsnokának. Hamar le akartam zárni az intézkedéseket, hogy az eljegyzésre meghívott nemesekkel foglalkozhassak. Nem hiányzik még egy felkelés tőlük is. - Mishima-dono. Összehúzott szemekkel tekintettem élesen oldalra, de amint megláttam Harada-t, azonnal megamhoz is intettem. Egy pillantást vetettem csak a nyomában szaladó hercegnőre, de kétség kívül ő volt most a legkisebb gondom. - Úgy tudom az elsők között voltál, akik Hidetoshi után mentek a párbajunkat követően. Ha tudsz bármit is a terveiről, céljairól jobban jársz, ha beszélsz. Nem szoktam számontartani a beosztottjaim személyes kapcsolatait, de egy igen megbízható forrásból értesültem róla, hogy Hidetoshi-nak igen kevés barátja van, de ez a szamuráj közéjük tartozik. Ami azt illeti minnél hamarabb szerettem volna meghallgatni a megbízható forrásom jelentését, de remélhetőleg tudja mi a dolga és követi a szökevényeket, ameddig csak tudja. Ezért is halasztottam el a fő kereső osztag elindítását, hogy majd amikor visszatér az Ő útmutatása és jelentése alapján indíthassam el a harcosokat. És még Reiko-t is meg kell nyugtatnom.. Mély levegőt vettem, hogy nyugalmat eröltessek magamra. Nem lenne túl szerencsés, ha engednék a kedvemnek és ordítoznék minden szebejövővel, pedig nem is tudom mióta nem voltam már ilyen dühös. Esküszöm, ha egyszer azok ketten a kezem közé kerülnek.. - Ne merészelj hazudni, pontosan tudom, hogy jóban vagy Hidetoshi-val! Emeltem meg a hangom miközben egy intéssel rendeltem az egyik szamurájt a hercegnő mellé. Amint megtudom Harada-tól amit akarok, rögtön a nemesek elé kell mennem, ahova természetesen a hercegnő is követni fog, hogy ő is szintén megnyugtathassa a vendégeket, hogy ez miatt az arcátlanság miatt nem óhajt majd az apja megtorlást. Amennyire szereti az az ember a lányát kénytelen lesz betartani azokat az ígéreteket, amiket kihúzok a nemesek előtt a lányából.

2016.01.26. 19:35 Abe Shiki

A ma este létfontosságú fordulópontott jelentett az udvar életében, bár nem egészen így képzeltem el. Hayato-dono szökésével az egész tervünket, melyen évek óta dolgozunk, egy pillanat alatt döntötte romba. A mennyegző csodásan elősegítette volna a Shiseiken célját, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a mindig csendes, engedelmes Hayato-dono ilyen hirtelen meggondolja magát és pláne, hogy ilyen drasztikus módon fordulnak meg az események. Ennek egyáltalán nem így kellett volna lennie. Az esküvő után végre felfedhettük volna magunkat támogatást remélve az Aida családtól, de így... Az öregek még nem értesültek a dolgokról, de hajnalra már az egész palota tudni fog Hayato-dono és Ovazaki-san szökéséről. Bármennyire is írtózom tőle, Mishima-dono közelében kell lennem, hogy minden információról elsőként értesülhessek ferdítések nélkül. Csak egyetlen egy zavaró ténylező befolyásol ebben.. Egy ismeretlen alak, inkább nevezném árnynak, hisz oly hangtalan, láthatatlan közlekedik az udvarban és jelent Mishima-dono-nak. Véletlen láttam csak meg, azonban, ahogy felfigyeltem rá, egyre többszőr vettem észre suhanó jelenlétét. Rengeteg időbe telt még a nevét is kideríteni. Iseya Yunoki, fiatal kora ellenére rendkívül tehetséges hírszerző lehet, ha még az én figyelmem is sikerült kijátszania a kezdetekben. Éppen ezért nem tudom, mennyi mindent derített ki a Shiseiken-nel kapcsolatban, így nem lehetek elővigyázatlan, a hirtelen közeledésem Mishima-dono felé gyanút kelthet. Még ebben a zűrzavarban is, hiszen Mishima-dono nem hívatott még magához, ami azt jelenti, nem szándékozik a kereső csapatokba tenni engem. Talán jobb is, így továbbra is szemmel tarthatom őt, hogy mihez kezd most, hogy az igazi örökös megszökött. A biztonság kedvéért mindennél jobban szeretném a saját egységeim utánuk küldeni, hogy mi találjuk meg először őket, így még lenne esélyünk. Elbújtatni, majd szövetségeseket keresve egy sereggel támadni Mishima-donora. Házasság nélkül viszont igen nehéz lesz szövetségeseket találni, de a legfontosabb most az lenne, hogy észrevétlen megszervezhessem és kiküldhessem a saját embereim..

2016.01.13. 23:54 Harada Shinichi

A halk motyogását nem értettem, kábé semmi sem jutott el belőle a tudatomig. Aztán mégis feleszméltem, talán valami titokzatos erőnek köszönhetően. Mielőtt a hercegnő odamehetett volna Mishima-donohoz, elkaptam a karját és visszahúztam. - Hime-sama... egyedül akar odamenni? Húztam el a szám, aztán lassan elengedtem. Tovább indultam, remélhetőleg vele együtt. Ha annyira beszélni akar vele, hát tessék. De ott akarok lenni. Valószínűleg ez lesz az utolsó beszélgetésem Mishimával, mert árulásést kivégeznek. Valahol nem is bánom... ch, hazugság. Senki sem akar önként meghalni. - Mishima-dono! Szólítottam meg határozottan. Hangomban semmi ijedtség nem volt.

2016.01.11. 14:58 Aguri Hayato

(Hidegebb levegő? Toshi, megérdemled! ><) Amint kivezette a lovakat, utána lépkedtem és felszálltam a sajátomra. Nagyot sóhajtva néztem el arra, amerről jöttünk. Talán soha többé nem jöhetek vissza. Hm. Toshi hangjára csak némán bólintottam. A lovamat az övé mellé vezettem és felnéztem rá. Épp elcsíptem azt a torz félmosolyt. - ...ezért kellett volna most ellátni a sebed. Morogtam kissé, majd elindultam a lovammal vágtában. Nem tudtam, pontosan merre kell menni, de nem is érdekelt. Jelenleg haragudtam Toshira... értem, hogy aggódik. Értem, hogy bármikor utánunk jöhetnek, nem vagyok hülye! De... ennek így akkor sincs értelme. Sötét volt és fáztam... lassítottam, hogy Toshi beérjen.

2016.01.11. 01:02 Chinatsu Aida

Méghogy ne merészeljem? Meg is torpantam és kis híján vissza is kérdeztem volna, ha éppen nem sikerül mégiscsak becsuknom a számat és higgadtságot eröltetni magamra. Még ilyet! Én ilyen pimasz, tiszteletlen, öntelt.. mmmm.. emberrel még nem találkoztam! A méregtől még gondolatban sem találok rá elég sértő szavakat! Az viszont biztos, hogy ez a férfi az első, aki így mer beszélni, viselkedni velem, már a legelejétől fogva! Nem válaszol a kérdéseimre, titokzatoskodik, felesel velem! - Shin-chan az enyém, tessék így akkor már rám is tartozik. Ostoba Shin. Puffogtam az orrom alatt miközben fokozatosan utat törtem magamnak, s bár tudtam, hogy minnél előbb meg kell nyugodnom, nagyon felmérgesített, hogy Shin ennyire nem érti meg, amit mondani szerettem volna neki szavaimmal. Egy jó uralkodó az én szótáram szerint nem csak a birodalmában élő embereket védi meg, de bárkit, akinek szüksége van rá. Ha herceg volnék hecegNŐ helyett, Shin biztosan megtisztelőnek venné, hogy egy herceg veszi a védelmébe..És tessék, akármennyire is tisztában voltam vele, nem tudtam megnyugodni ráadásul ez a sok idegen katona is egyre inkább zavart és nyomasztó érzést keltett bennem. Egyszerűen nem éreztem jól magam egyedül idegen emberek között és ezt nagy gyengeségemnek tartottam. Alsó ajkamba harapva hajtottam le a fejem megszaporázva lépteim, oldalt kissé felhúzva ruhámat, hogy véletlen se tapossak rá, ahogy szaladva törtem utat az emberek között. Ostoba Shin, akkor megtalálom nélküle Mishima-donot, így nem lesz beleszólása többet a dologba, hmp! Gyerekes gondolat lenne? Nem hinném. Tényleg megakartam őt védeni, de ezek után lehetséges, hogy a csakazért is dac hajt, de persze ezt sosem ismerném be, ha így is lenne se. - Áh, végre.. Nem hittem volna, hogy valaha megkönnyebbülten fogok felsóhajtani Mishima-dono szigorú ábrázata láttán, de most mégis így lett, amikor végre megpillantottam, amint pár szamurájával körülvéve áll egy térkép felett. Azon nyomban a nyitott helyiség felé igyekeztem, minek elhúzhatós pagoda ajtói teljesen ki voltak nyitva, feltehetőleg azért, hogy a rengeteg ember szabadabban járkálhasson ki-be. A következő lépésnél viszont valaki megragadta felkaromat, s hogy elfolytsam ösztönösen feltörő sikolyomat ajkaimra haraptam, másik kezem pedig kényszerítettem, hogy azonnal az illető ujjaihoz kapjak miközben csak fejemet fordítottam oldalra, hogy láthassam az illető arcát, aki meg mert állítani.

2016.01.11. 00:33 Hidetoshi Ovazaki

Mintha hidegebb levegő csapott volna meg, amint Hayato elengedett, de megráztam a fejem és én is a lovakhoz képtem, akik ez idő alatt mintegy kiszolgálva magukat ittak a vizes vödrökből, de arra, hogy bővebben ellássam őket, most nem volt idő. Ezek kiválló lovak, bírni fogják az iramot. Egyedül Hayato miatt aggódtam. Ahogy az arcára néztem, kedvem lett volna gyomronvágni saját magam. Nem tudom, mi járhat a fejében, de abban biztos vagyok, hogy nem egészen így képzelte el a jövőjét, szökésben egy férfival, aki csak arra vágyik, hogy különféle mocskos dolgokat tegyen vele. Az egyetlen, ami miatt még nem húztam be saját magamnak az az volt, hogy a testi vágyaknál többet érzek ez iránt a fiú iránt és ez talán elég indok ahhoz, hogy ne undorodjak saját magamtól. Amíg Hayato nem teszi, sőt, mosolyogva tekint rám, nincs bűntudatom, de most a mosoly leghalványabb jele se mutatkozik arcán. Mint egy beletörődésképpen lehunytam szemeim és kivezettem a lovakat, hogy újra nyeregbe ülve indulhassunk el. - A legbiztonságosabb most az lenne, ha Shibata felé vennénk az irányt. Muszáj lesz átjutnunk a határon. Szólaltam meg Hayato felé fordulva, de hirtelen ismét eszembejutott percekkel ezelőtti mondata, mi szerint nem kezelem egyelő félként. Az oldalomba nyilaló fájdalom hatására még az az apró félmosolyom is igen eltorzúlhatott, melyet ez a gondolat hívott elő. Nem vagyok én olyan nemes Hayato, hogy feljebbvalómként bánjak veled.

2016.01.11. 00:09 Harada Shinichi

Összehúztam a szemeim a visszakérdezésére, de nem feleltem. Úgy véltem, ez költői kérdés. Érdekes egy nő, annyi szent. A végére szusszantam egyet. Megállítottam volna, de megállás nélkül tört előre. - Akkor én is kérek valamit öntől, Hime-sama. Ne merészeljen megvédeni engem. Ez az én ügyem, nem az öné. Csengett határozottan a hangom, mikor mellé értem. Rá is néztem egy félmosollyal, majd egy sóhajjal felnéztem. Nyugtalanító volt ez a sok ember. Biztos voltam benne, hogy Toshiék után fognak menni. Ezt hogyan akadályozhatnám meg? Hmm... elgondolkodtam. - Toshiék után kell mennem... a többiekkel. ...és félrevezetnem őket. Hangosan gondolkodtam, de nem annyira, hogy a hercegnő hallja. Inkább... amolyan halk motyogás volt. Nem is néztem fel, az egyik őrnek neki is mentem véletlenül.

2016.01.11. 00:04 Aguri Hayato

Felnéztem rá és így hallgattam végig. Jó, be kellett látnom, valahol igaza volt... félrenéztem, le egy pontra a földön. Aggódtam, nem is kicsit. Nem magamért. A simítására lehunytam a szemeim és figyeltem a szavaira. Ez azért már tetszett, de még mindig nem nyugtatott meg teljesen. Visszanéztem rá, majd szó nélkül bólintottam. Legyen, ahogy akarja. Többször nem állítom meg benne. Elszakadtam tőle és a lovamhoz lépkedtem. Szóval tovább megyünk, huh? Nem tudom, mi lesz velünk. Én azt szeretném, ha Toshival ketten, titokban élhetnénk valahol, mindentől és mindenkitől távol. De kezdem azt hinni, Toshi mást akar. Csendben vártam, hogy indulhassunk tovább. Eléggé szótlan lettem így a történtek után.

2016.01.10. 01:20 Chinatsu Aida

- Minden nőt meg kell védeni, Hime-sama... Megfeszült a testem e szavak hallatán, de a düh helyett, melyet éreztem, a megdöbbenés ült ki arcomra. Ő.. Shin is így gondolkodna? Hát persze.. nem találkoztam még olyan férfival, aki másképp vélekedett volna. Tudtam, hogy a józan ész azt diktálja, nem lehetek rá dühös emiatt, hiszen nem ismer, nincs tisztában a képességeimmel, így nem ítélhet meg, de ez az álltalánosítás.. ez az, ami ellen küzdök, ez az, ami megfolyt, és ez az, amit nem tűrhetek. - Ebbe talán a nőknek is van beleszólásuk, nem gondolod? Tekintettem fel rá élesen mikor elhaladtam mellette, s bár kedvem lett volna hasbakönyökölni, nem tettem. Mire nem jó az udvari nevelés?! Legalább arra megtanít, hogyan gyakorolj önkontrollt saját magad felett, erre pedig főleg nekem nagyszükségem van, de hát latymatag természettel nem is lehet világot váltani. - Nő vagy férfi, az uralkodó kötelessége megvédenie az embereket. Azt hittem ezzel tisztában vagy. Fűztem hozzá abba az irányba indulva, amerre a megérzéseim vezettek. Dühös voltam még, de talán már csak dacból szerettem volna, ha legalább Shin megérti, amit mondani akarok, ha legalább ő egyetértene velem abban, hogy nem minden nő gyámoltalan, de a friss levegő és a gyaloglás hamar kiszellőztették a fejem, s mélyet sóhajtva lassítottam kicsit azon töprengve, hogyan is lyukadtunk ki ide a beszélgetésben? - Mindenesetre ne merészelj engem megvédeni. Tettem hozzá még utoljára kissé duzzogva, s kihúva magam törtem utat az egyre növekvő számú harcosok között, akik fel-alá szaladgáltak, vagy éppen őrségben álltak egyszerre vagy öten egy helyen. Mishima-dono ahogy látom nem bíz semmit sem a véletlenre, s ezt a fejetlenséget látva még ma éjszaka, de legkésőbb kora reggel ki akar küldeni egy komolyabb őrjáratot. Talán nem is egyet. Itt az ideje legyűrni azt a rossz érzést, ami mindig elfog, ha ismeretlen emberek között vagyok egyedül, így mély levegőt véve szívtam fel magam, hogy tovább haladhassak.

2016.01.09. 23:29 Hidetoshi Ovazaki

Összeráncoltam a homlokom, de nem tekintettem fel, nem eresztettem és nem is kellett. Amint tovább folytatta, végre megértettem, azt hiszem, mi is nyomasztja őt ennyire. Azt hiszi, bajom eshet, ha tovább megyünk, de azt nem értem honnan szedte, hogy ő feledtem áll, vagy én úgy kezelem. Erre elmosolyodtam. Nagyon.. édes tőle, hogy azt hiszi magasabb rangúként kezelem őt még mindig, holott ez nem így van. Régebben is csak a tisztelet és a látszat miatt tettem a neve után azt a jelzőt, a távolságtartó, hivatalos stílust pedig magam miatt használtam, hogy könnyebb legyen elfolytani az érzéseimet. Ölelő karjai olyan puhák voltak, legszívesebben beletemetkeztem volna testébe, de itt semmiképpen sem maradhatunk. Egy forró csókot nyomtam bőrének finom vonalára mielőtt kiegyenesedtem volna, hogy szemeibe tekinthessek. - Ha most nem megyünk tovább, egy óra, annyi se, és megtalálnak. Bár már nem szédültem, a kedvem nem lett rózsásabb, mégis próbáltam gyengédebben szólni hozzá, miközben újra végigsimítottam arcán és egyszerűen csak.. gyönyörködtem benne. - Innen nem messze délre van egy félreeső falu. Ott megígérem elrejtőzünk, amíg ellátom a sérülésem. Arcát simogató ujjaim már füle mögött tincseinél jártak, azzal babráltam miközben őt figyeltem, s bár minden porcikám tiltakozott az ölelés megszakítása ellen, jelenleg az idő ellenünk dolgozott.

2016.01.09. 23:10 Harada Shinichi

Félreismerném? Értetlenkedve néztem rá, majd a kérdésére szusszantam. - Minden nőt meg kell védeni, Hime-sama... De egy hercegnő még különlegesebb bánásmódban részesül. Sóhajtottam és követtem a tekintetemmel a lányt. A szavaira elgondolkodtam. Szóval ezért akarna... megvédeni? Nem, akkor sem értem. A végére inkább félrenéztem. Nem tudom megállítani, igaz? De... ez akkor sem jó ötlet. Ha önként megyek elé... esélyes, hogy... áh. - Akkor menjünk. Ez inkább beletörődés volt a részemről. Menjünk, csináljuk végig, Mishima tegyen velem, amit akar, nem számít. Toshiék kijutottak, a barátom végre boldog lehet a szerelmével... több nem kell. Ajtót nyitottam és elnéztem a hercegnőre. Menjen csak előre.

2016.01.09. 22:59 Aguri Hayato

Nem érdekelt, mit mond. Nekem csak az volt a fontos, hogy ő el legyen látva... a többi hidegen hagyott. De Toshi másról sem tudott beszélni. Bár már annak is örülhetek, hogy egyáltalán hozzám szól, igaz? Láttam, hogy felém emeli a kezét, de végül nem ért hozzám. Miért? Fájt, hogy ilyen távolságtartó. Elrontottam valamit? Már nem kellenék neki úgy, mint ő nekem? A földre pillantottam. A hangjára sem néztem fel, csak kicsit megráztam a fejem. Nem akartam odamenni. - Toshi, ne csináld ezt... Suttogtam, aztán éreztem, hogy hozzám ér végre. A simításra odapillantottam, majd azt vettem észre, hogy a nyakamnál pihent meg az arcával. A szavakra pedig egyből átöleltem. - Toshi, annyira... ... - nem találtam szavakat - ...ne kezelj már így... egyenrangú fél akarok lenni, nem egy olyan ember, aki fölötted van. Motyogtam, majd közelebb léptem hozzá és most én bújtam oda hozzá, szorosan átölelve mellkasát. - Pár napig rejtőzzünk el valahol, kérlek... amíg kicsit rendbe nem jössz. Így nem akarok tovább menni. Suttogtam neki, nem nézve fel rá.

2016.01.09. 18:43 Chinatsu Aida

Amikor Shin széles mellkasával találtam szemben magam az ajtó helyett, értetlen pislogtam fel rá, de szavait hallva ismételten csak homlokomat ráncoltam rosszallóan. Az rendben, hogy az előbb nem javítottam ki, de Shin-chan kezd nagyon eltévelyedni. Kihúztam magam, kezeimet csípőmre téve, de természetesen még így sem érhettem fel őt, de azért kicsit nagyobbnak éreztem magam. - Shin-chan, te nagyon félreismersz engem. Kezdtem homlokráncolva és jobb karomat felemelve hajlítottam be, mintha csak izmaimat akarnám mutogatni. - Úgy nézek én ki, mint akit meg kell védeni? Egy hercegnő sosem saját magaért aggódik. Néztem fel rá komolyan, végül kifújtam a levegőt egy lemondó sóhaj közepette. Még, hogy nem tartozik rám? Igaza van, de most itt vagyok és nem fogom hagyni, hogy bántódása essék, csak mert segített túlélni a barátjának. Mivel kezdett egyre sötétebb lenni, lassan körbejártam a szobát, hogy meggyújthassam a sarkokban álló gyertyákat, de mikor a legtávolabb álltam tőle háttal neki, újra megszólaltam. - És mégha nem is tartozik rám, nem vagyok olyan, aki hagyja, hogy megbüntessenek valakit azért, amit az illető helyében én is megtettem volna. Bár éreztem, hogy Shin azt szeretné, ha kimaradnék belőle, hisz eléggé tisztán az értésemre adta, de.. nem vagyok képes rá. Az olyan lenne, mintha hátatfordítanék neki. És ezt valamiért nem akartam. Természetes, hogy egy uralkodó nem hagyja cserben azokat, akiknek szükségük van rá, nem igaz? S ha Shin-chan nem is az én emberem, ez egy jó uralkodót nem befolyásol a döntésében. Én pedig döntöttem.. - Tényleg nem tudok pihenni, amíg meg nem tudom mit tervez most Mishima-dono. Tettem le az utolsó gyertyát az asztalra és komolyan az ajtóban álló férfira tekintettem.

2016.01.09. 18:14 Hidetoshi Ovazaki

Szótlanul tekintettem le Hayato-ra, aki megfogta a karom. Láttam az arcán azt az aggódást, ami bár felmelegítette a szívemet, össze is szorította azt. Nem akartam, hogy bármi miatt is aggódnia kelljen. Lecsuktam szemeim elhúzva karomat, hogy folytathassam a hevenyészett kötést oldalam körül. - Mishima már biztosan kiküldte a kereső osztagot. Szólaltam meg aprón felszisszenve, amikor szorosabbra húztam az anyagot. Újra Hayato-ra tekintettem elé lépve emelve kezem, hogy megsimíthassam arcát, de mikor megláttam a beszűrődő fényben a rászáradt vért, megdermedtem. Nem érhetek hozzá így. - Nem állhatunk meg itt. - engedtem le a karom anélkül, hogy hozzáértem volna, s a lovakhoz léptem. Szinte még éreztem azt a halovány szorítást bőrömön, s legszívesebben megadtam volna azt, amit kér tőlem, de tudtam, ez most az életünkbe kerülne. Ráadásul annyi pénzünk sincs, hogy minden éjjelt fogadókban tölthessünk majd. Rengeteg mindenről kell majd gondoskodnom, de az elsődleges az, hogy minnél távolabb vigyem innen Hayato-t. Egy itatóhoz lépve hajoltam le kissé nehézkesen, hogy lemoshassam a vért tenyeremről. A lovaknak még szükségük volt pár percre, hiszen innentől egész éjszaka hajtani fogjuk őket, de éreztem, hogy a kettönk közti csend most tele volt feszültséggel. Mélyet sóhajtva döntöttem hátam a rozoga deszkákból készült falnak, s tincseimen keresztül tekintettem Hayato-ra. A látványba belefacsatodott a szívem, ahogy a hold fénye szinte körülragyogta alakját. Bár kezem még vizes volt és jéghideg, kinyújtottam felé tenyerem. - Gyere ide, Hayato. Türelmesen vártam, s ha így tett, én végre megérintettem arcát kezem külső felével simítva végig rajta, s lehunyva szemeim hajtottam arcom nyakába. - Nem kell aggódnod, megvédelek. Örökké. Súgtam nyakába akkor is, ha nem jött oda hozzám, mert máskülönben én szeltem át a távolságot kettőnk közt, hogy megtehessem ezeket, hogy érezhessem, hogy megnyugtathassam.

2015.12.30. 15:37 Harada Shinichi

Ahogy felém lépett, a tekintetem úgy emeltem rá. A szavaira érdekesen néztem, majd félrepillantottam. Ez a lány... miért nem bír nyugton maradni? Miért akar beleavatkozni az itteni dolgokba? Semmi... köze hozzá. A kérdésére megráztam a fejem és elálltam az útját az ajtóhoz. Felé fordultam. - Hime-sama, kérem. Ne keveredjen bele ennél is jobban. Mishima-donoval én majd lerendezem, ha úgy hozza a Sors. Nem tartozik önre. Nyugodjon meg, önnel nem fog semmit tenni. Emiatt nem kell aggódnia. Tettem hozzá merengve és alig láthatóan rámosolyogtam. Abban tényleg biztos voltam, hogy erre a lányra nem haragszik Mishima és nem ártana neki.

2015.12.20. 13:26 Aguri Hayato

Mi ez a válasz? Ráadásul nem is rögtön válaszolt... dühített. Nagyon. Nem is tudtam, én mit reagáljak rá. Leszálltam én is a lóról, majd megfogtam a kantárt. Egy kicsit elidőztem a lónál, megsimítottam a pofáját, majd visszanéztem a férfira. A férfira, aki most túlságosan távolinak tűnt. Miért ilyen velem? A szavaira eszméltem fel. Pár perc, eh? Az... nem lesz elég semmire. Bevezettem a lovamat és az övét is, majd odalépkedtem elé. - Ma estére itt maradunk. Így nem mehetünk tovább... Morogtam neki rosszkedvűen, aztán megfogtam a karját. - Keresünk egy fogadót. Felnéztem rá, majd indultam kifelé, húzva őt. Tudtam, hogy ő erősebb, de bíztam benne, hogy ezúttal rám hagyja a dolgot. Magamban meg... hát... nem is tudom. Egyre rosszabbul éreztem magam Toshi miatt. Nem értettem, miért érzem magamtól ennyire távol. Először le akartam kiabálni a fejét, hogy térjen már "vissza", de féltem, hogy azzal még rosszabbat tennék. Megszorítottam kicsit a karját.

[252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]