Fellegvár

Szösszenet

Hiyo személyes kis világa, királysága. A birodalomhoz tartozik még a Lorie-val közösen fenntartott kis kunyhó, valamint a Fumi-val irányított Széthulott birodalom. Huszon éves hölgyemény, aki egy álmodozó írópalánta, könyvmoly és egyszerűen csak gamer. Szerepjátékok, saját szösszenetek, film, anime, könyv és zene ajánlók a főbb tartalom, de aki hajlandó beljebb merészkedni, annak ott a Térkép.

 

Bejárható területek

Határőrség || Cherubion ||  Emlékek városa || Ajándékbolt || Castle  || Kastély történelem || Trónterem

 
Tárgyaló terem


Nem kedves szerk vagyok, a nevem: Hiyo

Cserét nyugodtan lehet itt kérni.
Az oldallal vagy az itt szereplő írásokkal kapcsolatban véleményt nyilvánítani izléses határok között lehet egészen nyugodtan.
A fejezetek elolvasásához/megtekintéséhez NEM szükséges regisztráció. ;)

 

Kristálygömb

  Megnézetni a gépet
  Szeptemberi kisműtét
  Új nyelvet tanulni
  Kijátszani: The Witcher 2
  Kiolvasni: Demian
  Megnézni: Reign
  Megnézni: Once upon a time
  Kiolvasni: Kresley Cole - Árnyak hercege
  Kiolvasni: Andrzej Sapkowski - Vaják III

  Írni: Vélemény/ajánló: Reign
  Kiolvasni: B. A. Paris - Összeomlás

 
Lordok

 


Képre vár:

								
     

  
  
  
  
  
  
 
 

 

 
Vándor szellemek
Indulás: 2008-11-26
 
Sakura no Hana
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]

2015.11.28. 20:53

- Hmmm.. - volt a válaszom csupán szavaira, na jó, meg talán egy apró mosoly, egy egészen picike. Sosem hittem volna, hogy egy ilyen erős, nagytermetű harcosról majd egyszer azt fogom gondolni, hogy aranyos, de Shin-channak határozottan volt egy aranyos oldala.
- Egészen elképzelhetetlen, hogy még egyetlen hölgy sem közeledett feléd.
Jegyeztem meg halkan, bár valamiért megnyugvással töltött el, hogy ezek szerint most sincsen kedvese. Na nem mintha azért érkeztem volna ide, hogy egy szamuráj körül legyeskedjek, de határozottan kellemesebb volt a társasága, mint kényszervőlegényemé, akiről még mindig nem kaptam hírt, mit intéz éppen. Kezdtem nyugtalan lenni, mert az idő egyre fogyott, az esti ceremónia egyre közeledett. Nem akartam férjhez menni, még szerelemből sem. Nem, amíg szemmel látható lépéseket nem tettem az álmaim felé.
- Mit szólnál egy női uralkodóhoz? - kérdeztem hirtelen. Ha már magáról nem óhajtott mesélni, kíváncsi voltam a véleményére. - Úgy értem, ha csak egy nő uralkodna, férj nélkül.
Eddig édesapám birtokán is csak keveseket kérdeztem erről, talán mert féltem a választól, ami csak egy mosoly és fejcsóválás lenne, mint általában. Tartottam magam épp oly intelligensnek, mint más férfi uralkodókat, s bár közelharcban éppen nem jeleskedtem, íjász tudományommal leköröztem sok más férfit.


2015.11.28. 20:41

Nem számítottam rá, hogy Hayato nyílvánosan fog közeledni felém, de ha teljesen őszinte akarok lenni, semmiféle közeledést nem vártam. Most talán én is éppen ugyan olyan értetlenul bámultam le rá, ahogy ő tekintett fel rám másodpercekkel ezelőtt, ám szavai... azok az édes szavak tisztán éreztem, hogy megmérgezték a szívemet. Lehetetlen volt, hogy valaki ennyire az én sorsommal törődjön, az én életemmel. Hayato karjai most pontosan ugyan úgy ölelnek át, mint azon a végzetes éjszakán, amikor itt akartam hagyni e földi világot, de ez a kölök megmentette az életem, megnyugvást hozott a lelkemnek, levette vállamról a büntudat terhét. És mit adtam én cserébe neki? Szenvedést és kétségeket. Mégsem tudtam lemondani róla, mégsem tudtam azt gondolni, hogy bűn lenne az, amit iránta érzek. Közel sem voltam olyan követelőző és akaratos, mint lehettem volna, Hayato mégis megnyitotta előttem a szívét, elfogadja az érzéseim, a vágyaim.. már már elhiszem, hogy.. viszont szeret. Nem érdekelt, hogy valaki esetleg megláthat, már rég túl voltam ezen a ponton, így szorosan átöleltem derekát, másik kezemmel nyakát és úgy fúrtam arcom tincsei közé mélyet lélegezve.
- Soha. - súgtam. Nem bírnám elviselni, ha bántódása esne, de hittem neki, elhittem, hogy meggyászolná halálomat, de erre a gondolatra csak düh gyülemlett fel bennem, mert gyűlölném magam, ha én lennék könnyeinek okozója. Elengedtem őt, de csakis azért, hogy letérdelhessek elé mélyen fejet hajtva.
- Enged meg, hogy hűséget esküdjem neked, Hayato Aguri. Kardommal, s életemmel mától te rendelkezel. - hangom hivatalosan csengett, számomra fontos volt ez a pillanat. Feltekintettem rá, megragadtam karját, s egy rántással húztam le magamhoz, ha kellett erővel, hogy ajkaimat övéire tapasszam. Akár uralkodni fog, akár nem, a szolgálatom, hűségem az övé, ő pedig az enyém. Mélyen csókoltam, szükségem volt rá, mert miután elengedem, az életünk teljesen megváltozik.


2015.11.28. 16:45

Meglepődtem a szavaira és ráemeltem a tekintetem.
- Nem erről van szó, Hime-sama... és nem is idegesít a társasága, csupán... nem hiszem, hogy érdekelnie kéne egy hercegnőt egy olyasvalaki, mint én. Úgy gondolom, hogy nem érdemlem meg a figyelmét sem... még akkor is, ha melegséggel tölt el, hogy most figyel rám valaki és beszélget velem... azt hiszem, még kezelni sem tudom az ilyen helyzeteket.
Velem maximum Toshi szokott beszélgetni, de ő is... mostanában olyan távoli. Folyton Hayato-dono körül nyüzsög, amit meg is értek, de... de néha hiányzik a barátom, hogy megbeszélhessek vele mindent. A földre pillantottam. Mégha tetszik is a hercegnő, nem tehetek semmit. Nem kellene, hogy ennél is jobban megtetsszen.


2015.11.28. 16:19

Összerezzentem a kérdésre. Ezt mégis hogy érti? Nem volt sok időm gondolkozni, mert maga felé fordította a fejem. Felnéztem rá. Kérdésekkel teli volt az arcom. Nekem kéne döntenem a Sorsáról? Ha azt mondom, bukjon el, akkor nem fog beleadni mindent és Mishima lehet, megöli? Nem akarom! Odaléptem hozzá és kicsit megöleltem, hozzábújtam.
- Toshi... én csak azt akarom, hogy adj bele mindent, de ha úgy látod, baj lenne... akkor add fel. Nem akarom, hogy bajod essen... hogy esetleg... meghalj... abba én is belehalnék...
Szorosabban öleltem, a ruhájába fúrva az arcom.


2015.11.27. 00:11

- Nem tudom, mi érdekeset mesélhetnék magamról, Hime-sama.
Akaratlan is megrándult a szemöldököm, éreztem, hogy egy ér kezd lüktetni a homlokomon. Én elhagytam a formalitásokat, ő meg annyira ragaszkodik hozzá, és már megint ez a titkolózás... de amikor még megemlíti, hogy szerinte ÉN vagyok furcsa, megtorpanva tekintek fel rá döbbent dühvel.
- Én? - a hangom talán egy lehelletnyivel magasabb oktávot ütött meg, mint kellett volna, így aprót köhintve indultam tovább ugyan úgy belékarolva, így kényszerítve, hogy kövessen. - Már megbocsáss, Shin-chan. Nálad titkolózóbb, szűkszavúbb, rejtélyesebb férfit még nem láttam! Csak mert nő vagyok, nem kell elhallgatnod előlem a véres múltadat, ha netán azt rejtegeted. - sandítottam fel rá, bár elképzelni sem tudtam, hogy ez igaz lenne. Persze, szamuráj, egy harcos, biztos sok csatában vett már részt, de nem hiszem, hogy ok nélkül avagy ártatlanok életét vette volna el. Semmi olyat nem feltételezek róla, amit szégyellenie, vagy titkolnia kellene előttem.
- Vagy más kérdés, ha idegesít a társaságom és nem szívesen töltöd velem az idődet. - vontam vállat látszólag érdektelen, de egy apró csalódottság azért végigkúszott rajtam. Nem mintha olyan ellenálhatatlannak tartottam volna magam, de.. érdeklődtem a férfi iránt és nem gondoltam volna, hogy ekkora falba ütközök pont annál, aki végre felkeltette a figyelmem. De.. talán jobb is így.. elvégre most nem érek rá ilyenekkel foglalkozni, mint férfiak és szerelem. Nem mintha Shin-chanba valaha is beleszeretnék!! Ez már gondolatban is kezdett elég kínos beszélgetés lenni önmagammal, így inkább próbáltam Hayato felé terelni a gondoltaim. Vajon mégiscsak nélkülem beszél Mishima-donoval?
 


2015.11.26. 23:56

Nem vártam, hogy tiltakozni fog, főként azért, mert megszoktam, hogy engedelmeskednek a parancsomnak. Az pedig, hogy Én küzdök meg a nevében, határozottan annak számított. Keményen tekintettem szemeibe, de kezét puhán szorítottam meg, amivel elkapta enyémet. Figyelmeztetés avagy bíztatásképp, hogy hagyja rám az egészet, nem tudom. Önzően csak is a saját vágyaimra gondoltam végig, miközben Hayato két tűz között örlődött. A kötelessége, az öröksége és talán az igaz érzései között, melyek felém húzzák. Vajon, ha engem választ, boldoggá fogom tudni tenni valaha is? Nem bánja-e meg, ha feladja az örökségét? Nem tudnám elviselni, ha ezt látnám rajta évek múltán, s engem gyűlölne meg, hisz csak is én tehetek róla. Lehajtotta a fejét és tudtam, meghajolt az akaratom előtt.
- Ha Mishima legyőz téged, akkor feladom.
Több volt e szavak mögött, mint tudhattam volna, de kiéreztem hangjából. A kísértés, hogy mégis szándékosat veszítsek a küzdelem során... Oh Hayato, tudtam, mennyi problémát fognak szülni az irántad táplált érzéseim, mégis túl erősek voltak, hogy elnyomhassam őket, és most ismét válasz út elé érkeztem..
- Miben lelnéd örömöd? - szólaltam meg szabad kezemmel álla alá nyúlva, hogy felemeljem fejét és szemeibe tekinthessek. - Győzelmemben, vagy vereségemben?
Onnantól fogva nem számított, hogy én mit akarok, amikor önszántából közeledett felém, s adta nekem csókjait, érintéseit. Szörnyetegnek érzem magam, aki megrontja, bemocskolja, mégis önzőn úgy érzem csakis nekem van jogom erre, én tehetem meg vele, szeretem őt! Ez pedig olyan érzés volt, melyet soha nem éreztem, s biztosan tudtam, hogy Ő utána nem is fogok többet.


2015.11.08. 15:57

A szavakra nyekkentem egy halkat, a földre tekintettem. Nem cáfoltam és nem is erősítettem meg a lány szavait, de... igaza volt. A saját véleményem az én dolgom. Nem mondtam volna el neki, hogyan vélekedek. A továbbiak megleptek. Aidára pillantottam tágra nyílt szemekkel. Mi a fenéért akar rólam tudni bármit is? Én csak egy... áh. Nem vagyok én olyan, akiről tudnia kéne bármit is.
- Nem tudom, mi érdekeset mesélhetnék magamról, Hime-sama.
Mosolyogtam rá kedvesen, majd előrenéztem és a mosolyom el is tűnt.
- Ha szabad megjegyeznem valamit... ön olyan furcsa. Egészen másképp bánik velem, mint amit megszoktam...
Magyaráztam kissé halkabban neki.


2015.11.08. 15:43

Ahogy a hajamat kezdte tűrögetni, halványan elmosolyodtam. Szerettem, hogy hozzám ér. Aztán a szavakra egyből tiltakozni kezdtem, megfogtam a kezét.
- Ezt nem fogja engedni és én sem.
Mi van, ha baja esik? Persze... mi van, ha nekem esik bajom? Félrenéztem. Még nem vagyok olyan erős, hogy ezt végigcsináljam, igaz? Lassan elengedtem a férfi kezét, majd a földre pillnatottam. Nem szóltam semmit, de ezt vehette annak, hogy beleegyezem abba, amit mond. De ha látom, hogy kezdenek rosszra fordulni a dolgok, bele fogok avatkozni. Ezt nem mondtam ki hangosan, csak elhatároztam magam.
- Ha Mishima legyőz téged, akkor feladom.
Felnéztem rá. Arra akaram célozni, hog ez az utolsó próbálkozásom arra, hogy itt maradjak és átvegyem apám helyét. Ha Mishima győz, el kéne vennem Aidát és nem akarom. Inkább feladom és elmegyek innen, akkor Mishima boldog lehet... elérte a célját. Úgyis mindig utált, legalábbis... ezt éreztem.


2015.10.24. 23:12

Amikor meghallottam, hogyan kezdi a mondatot, egy percre összeráncoltam homlokom. Nem tud, vagy inkább nem akar válaszolni. Valahogy inkább az utóbbi felé hajlottam, de ezt nem tettem szóvá, egyelőre.
- Diplomatikus válasz. - bólintottam végül és elindultam arra, amit már ismertem. A ceremónia helyszínéül szolgáló nagyobb hátsó kert felé, ami díszités alatt állt a jövetelemkor is, s úgy sejtem még most is sürögnek-forognak arra emberek, így talán hallhatok valami érdekeset.
- Gondolom, ha a saját véleményed kérdezném a témával kapcsolatban, ismét csak ilyen homályos választ kapnék. - sandítottam fel rá. Amennyire zavart, annyira tiszteltem is ezt ebben a férfiban. Titokzatos volt és rejtélyes, de ugyan akkor ez azt is jelentette, hogy hűséges és nem fecseg ki dolgokat csak úgy. Tehát semmire sem megyek, ha megpróbálok könnyed csevejbe elegyedni, aligha fog valami hasznos információt elejteni. Közelebb léptem hozzá, s rövid gondolkodás után nemes egyszerűséggel belé karoltam.
- Mesélj akkor inkább magadról. - pillantottam fel rá, majd újra magam elé embereket keresve tekintetemmel. Túl gyanús lenne, ha csak némán sétálgatnánk a kertben, ahol az emberek még mindig az esti eljegyzési ceremóniára készülődnek fennhangon beszélgetve egymással. Bár jóformán eddig csak annyit hallottam, hogy milyen tárgyat hova tegyenek, vagy mit hozzanak még, de figyelmem egyre inkább elkalandozott a mellettem sétáló férfi irányába. Lopva letekintettem karjára, ahol az én ujjaim voltak, s talán életemben most először kísértett meg a gondolat, hogy méginkább magam körül érezzem ezeket az erős karokat, de amint ez eszembe jutott, egyből meg is ráztam a fejem. Pontosan ez volt az, amit nem engedhettem meg magamnak. Én nem lehetek egyszerűen csak egy nő. Hercegnő vagyok, és amint végre kitalálom hogyan fordítsam a jelenlegi helyzetet az előnyömre, cselekedni is fogok.


2015.10.24. 22:51

- Mégis csak apám hagyta rám. Jogosan az enyém... nekem kell uralkodnom, nem másnak. De a házasságból akkor sem kérek, ezért... - teljesen megdöbbentettek szavai, hiszen amióta csak felhoztam én, vagy bárki más az uralkodás ötletét, Hayato sosem mutatott iránta érdeklődést, sőt.. Most pedig, mintha egy idegen adta volna a szájába ezeket a szavakat, mik nem lehettek a sajátjai. - ...úgy döntöttem, kihívom Mishimát, mivel ő nem akar elhátrálni az esküvőtől. - egész testem megdermedt, ujjaim elfehéredtek kardom markolatán, míg másik kezem testem mellett szorítottam ökölbe, de az arcomról ezúttal le lehetett olvasni a teljes megdöbbenést. Nem állta a tekintetem, ami pedig most úgy érzem teljesen elsötétült a haragtól. Kihívni? Mishimát? Akinek több éves háborús tapasztalata van? Ez a kölök akarja kihívni, aki még csak éppen, hogy kardod fogott a kezébe?? Nyelvemre kellett harapnom, hogy megálljam szó nélkül és rájöjjek mi az igazi ok, ami Hayato szavai mögött áll, de ezek után olyan váratlan ért, ahogy lehúzott magához, hogy szó nélkül hagytam élesen tekintve rá a rövid csók közben, ami megrázta testem. Nem veszíthetem el. Mégsem éreztem még soha ilyen távol magamtól, mint most. És ez dühített. Azok után, hogy megadta magát nekem, elhitette velem, hogy képes lenne megadni azt, amire vágyom tőle, most pedig elveszi az egészet, és miért? Hogy uralkodhasson?
- ...én veled akarok lenni, ezért akarok kiállni Mishima ellen. És ha ez sikerül... akkor nem csak te, de a birodalom is az enyém lehet...
Ujjaim szorítása valamelyest enyhült ezen szavak hallatára, de az az éles, hideg kéz, amely szívem köré kulcsolódott tovább szorongatott. Lassan emeltem fel kezem, hogy végigsimítsak arcán, megérintsem ajkait, füle mögé igazítsak egy selymes tincset. Gyönyörködtem benne. Olyan naiv, az én kis Hayatom. Ha uralkodni fog, sosem lehet az enyém. Nem jöttek a szavak, pedig kivételesen lett volna mit mondanom neki, de egyszerűen, ahogy azokba a szemekbe néztem, a torkomon akadtak. A kérdéseimmel valószínűleg elbizonytalanítanám, ha közölném, hogy mint uralkodónak, örökösre lesz majd szüksége, így tehát egy asszonyra is. Hayato naiv, de nem ostoba, soha nem tartottam annak, s ha valóban elszánta magát, csak annyit tehetek, hogy megvédem. Mégha most úgy is érzem, képtelen vagyok elfogadni a döntését, nem hagyhatom, hogy ő küzdjön meg Mishima-val.
- Én fogok vele megküzdeni. A te nevedben.
Szólaltam meg végül elhúzva kezem, amivel eddig arcát, nyakát cirógattam.


2015.10.04. 17:50

Várakozón figyeltem őt, a tekintetemet le nem véve róla. A kérdése meglepett... kicsit megütköztem rajta. Hogy jön ez most ide? Félrenéztem, átgondoltam a dolgokat, de őszintén szólva nem tudtam, mit válaszoljak. Fogalmam sem volt arról, Aida-sama melyik oldalon is áll... visszapillantottam rá, végigmértem, mielőtt szóra nyitottam volna a számat.
- Sajnálom, de erre... nem tudok válaszolni. Biztos akadnak olyanok, akik őt látnák szívesen az uralkodói székben, de bizonyára akadnak olyanok is, akik kevésbé...
Ezzel nem adtam választ, de nem is akartam. Elég egyelőre, ha csak páran tudjuk, mi van a háttérben. A lányt fürkésztem, várva, hátha van még valami kérdése, bár... az ilyes jellegű kérdéseire nem szándékoztam reagálni...

2015.10.04. 17:39
Meglepett a közömbös hangszíne. Mi ez? Miért érzem most olyan távol magamtól Őt? Fürkésztem kicsit, majd zavartan félrenéztem, le a földre. Kezdtem kissé... elszégyellni magam. Azt hiszem, ez a jó szó rá. A kérdésre összerezzentem, majd visszapillantottam rá.
- Hogy érted, hogy... miért?
Kérdeztem halkan, majd nyeltem egy nagyot.
- Mégis csak apám hagyta rám. Jogosan az enyém... nekem kell uralkodnom, nem másnak. De a házasságból akkor sem kérek, ezért... - félrenéztem, úgy folytattam - ...úgy döntöttem, kihívom Mishimát, mivel ő nem akar elhátrálni az esküvőtől.
Mondtam ki végül mindent, amit akartam. Egy ideig csendben álltam, majd visszanéztem rá. Aggasztott, hogy ezek után majd magamra hagy, így lejjebb húztam magamhoz, mielőtt válaszolhatott volna. Ha hagyta, akkor rövid csókot nyomtam az ajkaira.
- ...én veled akarok lenni, ezért akarok kiállni Mishima ellen. És ha ez sikerül... akkor nem csak te, de a birodalom is az enyém lehet...
Motyogtam neki halkan és kissé félve. Láttam már Toshit dühösen és most sem volt éppen jó hangulatban.

2015.10.03. 17:44

Mikor elárulta, hogy egész napra mellém osztották be, már kicsit szégyeltem magam, amiért kimutattam meglepettségemet. Mindössze csak.. Shin-chan volt az, aki először fogadott, amikor megérkeztem és akivel a legtöbb időt töltöttem. Hiába egy idegen birodalom harcosa, valamiért megbíztam benne. Egyetlen harcost, vagy cselédet sem hozhattam magammal, csakis a házassági ceremónia után költöztethettem volna át az udvartartásom, de nagyon úgy fest a dolog, hogy ha Hayato-n múlik, hajadonon térek haza. Még nem tudtam eldönteni, hogy ez az én terveimet figyelembe véve szerencsés fordulat-e.
- Ne kérjen bocsánatot. Nem bántam, hogy úgy beszélt velem...
Elmosolyodtam, s kissé megnyugodva fontam össze ujjaim magam előtt oldalt fordulv a férfinak. Talán nem illendő, de ha nem bánja, vele szemben lehetnék kicsit közvetlenebb. Igaz, hogy csak fél napja ismerem, de a dolgok alakulását figyelembe véve szükségem lesz egy szövetségesre az oldalamon, aki megvédene, ha kell. Persze ezt nem vártam el Shin-től, de a Mishima-donoval folytatott beszélgetés kimenetele teljes homály volt. Még csak megjósolni sem tudtam, hogyan fog alakulni, és ez aggodalommal.. félelemmel töltött el. Természetesen nem gondolhattam azt, hogy bajom eshet, mégis egy idegen uradalomban egy nő annyit sem ér, mint egy hajtás a tájfun ellen. Akár bosszantott, akár nem, ez tény volt. Igazán csak az töltött el méreggel, hogy nem csak egyszerű nő vagyok, hanem egy nemes, egy hercegnő, s még így is úgy dobálgatnak össze-vissza, mint egy játékbabát.
- Semmi baj. Szeretne megnézni valamit esetleg még? Vagy lepihenne?
Kicsit összerezzentem, ahogy gondolataim közbe vágott kérdésével, de csak megráztam a fejem. Nem tudnék pihenni. Talán illendő lenne köszöntenem Hayato édesanyját, de a jelenlegi körülményeket tekintve, mi szerint a házasság egyáltalán nem biztos, nem tartottam jó ötletnek. Az egyetlen, amit tehetnék, tényleg csak a várakozás?
- Mond csak, Shin-chan. - szólaltam meg még mindig oldalt állva neki, magam elé tekintve gondolataimba révedve. - Ha Hayato uralkodni akarna, szerinted mennyien támogatnák őt?


2015.10.03. 17:30

Még szép, hogy mindent el fog mondani! Elképzelni sem tudtam ugyan mi dolga lehetett, amiért ennyi időre is eltűnt a közelemből, így továbbra is összehúzott szemekkel tekintettem le rá, majd kis kezeire mellkasomon, s ennek hatására elengedtem eddig szorongatott karját. Nem akartam neki fájdalmat okozni, de hirtelen úgy éreztem csak erővel tarthatom őt magam mellett, mert ugyan mi mással érhetném el, hogy velem maradjon? Hiába volt már itt Hayato, a testemben lévő feszültség kicsit sem enyhült, sőt szavai hallatán csak még inkább megfeszülve követtem őt egy üres szobába. Nem sétáltam nagyon beljebb, egy lépésre előtte álltam, s legszívesebben a falhoz szorítva csókoltam volna, de ez nem lett volna éppen az a finomkodó kis csók, amiket eddig kapott tőlem.
- Beszéltem Mishimával és végül a jegyesemet is megkerestem, hogy eltöröljem a házasságot... de...
Ujjaim megrezdültek kardom markolatán, s csakis azért fogtam vissza dühömet, mert olyan hirtelen elhallgatott. Mi az, hogy nélkülem találkozott azzal a nővel?! Még én sem láttam, mégis tartok tőle, hogy Hayato egy nap őt fogja választani. Nem, nem kifejezetten őt, hanem egyszerűen csak mást, egy nőt. Pontosan ezért nem akartam beleszeretni, ezért hadakoztam magammal, hogy csakis a testére vágyom, mert fasznak se kellettek ezek a féltékenységi rohamok és az állandó.. félelem, igen, hogy egy nap Hayato majd egy.. normális életet akar élni.
- Toshi. Ha felveszem a harcot Mishima ellen... segítesz?
Váratlan ért ez a kérdés, főleg mert hirtelen nem tudtam hova tenni ezt az után a félbe hagyott mondat után. Hirtelen eszembe jutottak Mishima szavai, hogy Hayato uralkodni akar, s egyszerre minden értelmet nyert. Ökölbe szorított ujjaim ellazultak, akárcsak arcvonásaim. Nem lehetek dühös Hayato-ra csak azért, mert más utat választ.
- Szóval igaz. Uralkodni akarsz, Hayato? - meglepően közömbösre sikerült a hangom ahhoz képest, hogy hiába mondogatom a fentebbi gondolatom magamnak, a higgadtság és nyugalom állt most a legtávolabb tőlem. - Miért? - tettem hozzá fürkésző szemekkel figyelve arcát, tekintetét. Eleinte olyan tétova volt ez ügyben, aztán már elutasította az uralkodást, most pedig hirtelen mégis igényt tart rá. Tudni akartam mi jár a fejében, hogy mitől gondolta meg magát. Hiszen azt mondta, a nőt nem áll szándékában elvenni. Ezek szerint házassági szövetséges nélkül, egymaga akar szembe szállni Mishima-val? Miért? Ahogy így állt előttem, a szívem még mindig beleremegett a látványába, s az érzés, hogy meg kell védenem, szüksége van rám, még mindig erősen a szívemben lobogott. A segítségemet kéri, én pedig legszívesebben bezárnám őt, hogy ne uralkodhasson, mert akkor, akkor csak még távolabb fog kerülni tőlem.


2015.10.03. 16:03

A hölgy első szavaira felnevettem, bár nem véleményeztem. Szóval teljesen másra számított, mi? Hayato... Épp mondtam volna valamit, mikor kaptam a megjegyzést. A tegezési forma is meglepett.
- Ez csak természetes... Ön mellé vagyok beosztva erre a napra.
Mosolyogtam halványan, majd elszakítottam róla a tekintetem. Igazából nem egész nap kellene mellette lennem... csak a körbevezetés volt a dolgom, de mégis idejöttem, hogy lássam és segítsek neki, ha kell. A továbbiakra visszanéztem a fejemet rázva.
- Ne kérjen bocsánatot. Nem bántam, hogy úgy beszélt velem...
Kicsit megtörte vele a köztük levő szakadékot, ahová a mostani beszéd stílusával visszakerültünk.
- Semmi baj. Szeretne megnézni valamit esetleg még? Vagy lepihenne?
Tettem fel kérdéseim, őt fürkészve. Túl ellenállhatatlan volt... vonzott. De tudtam, hogy nem tehetek semmit. Ha a rangbéli különbség nem lenne elég... amúgy sem illünk túlzottan össze. És még nem is ismerem annyira.

2015.10.03. 15:53

Ahogy megpillantottam Őt, akaratlanul is mosoly futott végig az ajkaimon. Az én lépteim is felgyorsultak, miközben magam elé suttogtam Toshi nevét. Végre megvan! De aztán megláttam azt is, hogy nincs épp jó kedvében.
- Csak dolgom volt, de mindent el fogok mondani! Téged kerestelek.
Pillantottam fel rá, mikoris megfogta a karomat. Erősen szorította. Dühös, igaz? Miattam? Már tudja, mire készülök? Az nem lehet. Odaléptem hozzá, szabad kezemmel a mellkasánál fogtam meg az anyagot.
- Beszélhetnénk? Valahol kettesben... kérlek...
Halk voltam, de közel álltam hozzá, így tisztán érthette. Ha nem akadékoskodott, akkor behúztam az egyik szobába és magunkra zártam az ajtót. Toshira pillantottam, majd az ajtónak támaszkodtam és lenéztem a földre.
- Beszéltem Mishimával és végül a jegyesemet is megkerestem, hogy eltöröljem a házasságot... de...
Elhallgattam. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt szerettem volna. Ingattam a fejem, majd a férfira emeltem a tekintetem.
- Toshi. Ha felveszem a harcot Mishima ellen... segítesz?
Kérdeztem komoly tekintettel. Féltem a válaszától...

2015.10.02. 16:13

Mindenképpen Hayato-val akartam előbb beszélni. Képtelen voltam lenyugodni, tiszta fejjel gondolkodni azok után, amiket Mishima mondott. Mégsem találtam meg az én ártatlan Hayatomat. Legalábbis nem időben. Az időnek a mai nap folyamán pedig úgy látszik fontosabb szerepe lett, mint eddig bármikor. Az idegeim pattanásig feszültek, egyfolytában kardom markolatát szorongattam, másik kezem pedig ökölbe szorítva, hogy még véletlen se kezdjem el folytogatni azt, aki hozzám mer szólni. Egy órán keresztül kutattam Hayato után, elképzelésem sem volt hova tűnhetett el, de mivel a birtok védelmét mindenféle képpen biztosítani kellett, így nem halaszthattam tovább a kötelességeimet, és ez csak fokozta az amúgyis háborgó indulataimat. Alaposan kérdőre fogom vonni, amint megtalálom.. Nem segített, hogy gondolatban elképzeltem, ahogya Hayato azzal az ártatlan kis arcával bocsánatot kér majd, amíg én az ajkait falom és nagykegyesen hagyok neki egy szusszanásnyi időt. Főbb kapitányaim közül elegendő volt csupán hármat összehívnom, ez bezzeg egy pillanat alatt sikerült. A szokottnál is rövidebb utasításokat adva préseltem ki magamból a szavakat, hogy mennyi szamuráj álljon a kapuknál, kik fogadják az érkező nemeseket, mennyien legyenek a falnál és így tovább és így tovább. Szerencséjükre egyikük sem merte megemlíteni, hogy szóban zavarom le, így egy fél óra múlva már indultam is volna újra Hayato keresésére, ha nem szaladt volna velem szembe az az idegesítő tanácsnok, aki a ceremónia előkészületei közben magyarázott nekem pár órával ezelőtt. Olyan dühös lánggal szemeiben tekintettem felé, hogy már három méterre tőlem megtorpant, de azt azért bezzeg kinyökögte magából, hogy Mishima kéret. Az a rohadt szemét, tényleg komolyan gondolta, hogy egész nap mellette kell lennem. Valójában persze ez volt a feladatom, hisz az ő szamurája voltam, de ez a két, három nap, amit egyfolytában Hayato mellett töltöttem teljesen megváltoztatott. Már nem a kötelesség volt az első számomra, hanem az a fiú. Egy keserű félmosoly futott végig ajkaimon, amint arra gondoltam kettőnk közül mégis talán én vagyok a naivabb, amiért ennyire hagytam, hogy megváltoztasson, és mélyen érintsenek meggondolatlan szavaim. Szeret? Velem akar lenni? Mind túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, s én már régen megtanultam, hogy az élet nem ad semmit sem ingyen. És most pontosan ezért dühöngök ennyire, s emészt a kétely, hogy Mishima szavai igazak voltak-e, Hayato tényleg uralkodni akar?! Egyáltalán nem állt szándékomban Mishima-hoz menni, aki valószínűleg a ceremónia tökéletesítésével van elfoglalva. Ha odamegyek ilyen állapotban, biztos vagyok benne, hogy felgyújtom az egészet a faszba.
- Hayato!
Olyan váratlan pillantottam meg őt, ahogy felém sietett, hogy muszáj volt kimondanom a nevét. Pedig láttam, hogy ő is észrevett engem, sőt ide tart, de úgy éreztem már egy örökkévalóság óta keresem őt, s most, hogy végre megtaláltam, nem eresztem.
- Merre jártál, hol az istenben voltál?
Gyors, nyújtott léptekkel léptem elé, nem vártam meg, hogy ő érjen el hozzám. Ujjaim erősen szorítottam felkarjára, mintha csak attól tartanék, hogy menekülni akar, pedig neki rohadtul mindig mellettem, sőt mögöttem kéne lennie! Ha folyton elmászkál mellőlem mégis, hogy a faszba védhetném meg?! Nem akartam meghagyni a legkisebb esélyt sem arra, hogy felfedezze, mennyire erős és talán nincs is szüksége az én állandó védelmemre.


2015.10.02. 15:45

Észrevettem Shin kérdő tekintetét, de attól az apró, halvány mosolytól éreztem, hogy enyhe pír futott végig az arcomon, s tekintetem is hamar elkaptam róla az elsiető Hayato-san felé. Nem tudom miért nem tartja jó ötletnek, hogy én is jelen legyek a beszélgetésnél. Talán attól tart, hogy az esküvő mellett fogok kardoskodni? Vagy tényleg azt hiszi, hogy az én lemondásom nélkül is képes véghezvinni a terveit? Ha időben megtalál... aggasztott, hogy ennyiben hagyta a dolgot, mintha jelentéktelen volnék, csak nyűg és kolonc. Ez pedig dühített mindig is, de most egy teljesen idegen uradalomban nem volt kihez fordulnom, vagy éppen jogom, hogy bármit is tegyek. Ugyan akkor.. az is igaz, hogy engem nem gyakran szokott érdekelni mihez van jogom és mihez nem. Ha akarom, hogy legyen, azt ki kell harcolnom, ezt már bőven megtanultam.
- Hát.. egyáltalán nem olyan, mint amilyennek képzeltem. - szólaltam meg halkan, még mindig abba az irányba tekintve, amerre Hayato eltűnt. Amikor megláttam, csak a formalitások kedvéért használtam a neve után a jelzőt, mostmár viszont azon kapom magam, hogy néha elhagyom, néha hozzáteszem. Talán azért, mert ha arra a határozott, mindenre elszánt tekintetre gondolok, tisztelet és együttérzés ébred bennem, de ha csak úgy magam elé képzelem őt, a finom nőies alakját, ragyogó haját, akkor nem tudom elképzelni, hogy Hayato-sannak hívjam.
- Valamint azt sem gondoltam volna, hogy megvársz. - végre a férfi felé fordultam, aprón oldalra billentett fejjel mérve őt végig ismét. Amikor velem volt úgy látszott nagyon elkívánkozik valahova máshova, ezért úgy gondoltam, amint lehet, kapva kap az alkalmon, hogy valaki másnak kelljen kísérgetnie. Csak mikor kimondtam a szavakat, azután tűnt fel, hogy magázódásból átváltottam Shin-channal szemben is tegeződésre.
- Bocsásson meg. Kissé fárasztó beszélgetésen vagyok túl. - sóhajtottam eltekintve válla felett, de a táj helyett a mai nap folyamán még rám váró akadályok és problémák lebegtek a szemem előtt. Akármilyen erősnek is kell lennem a céljaim elérése érdekében, eddig mindig a család és barátok vettek körül, s most először kellett megbírkóznom a gondokkal teljesen.. egyedül.
- Sajnálom, hogy sokat kellett várnia, nem szándékoztam feltartani. - nem tudtam, hogy vajon Shin-t egész napra osztották be mellém, vagy csak annyi időre, hogy körbevezessen és elkísérjen a szállásomra.


2015.10.01. 22:10

Először nem akartam megvárni Aida-samát... de végül mégis csak itt lyukadtam ki és a falnak dőlve várakoztam, csendben nézelődtem. Aggasztott ez az egész helyzet. Hayato, Hidetoshi... és most ez a lány. Meg maga az esküvő. Mishima-donoról nem is beszélve. Szusszantam egy nagyobbat, épp ekkor nyílt az ajtó. Elszakadtam a faltól, próbáltam valamennyire észrevétlen maradni, de a lány elcsukló hangjára felnéztem. Pont engem... bámult. Miért meglepő, hogy itt vagyok? Kérdő tekintetet küldtem felé, majd halványan rámosolyogtam, magam sem tudom, miért. Hayato szavaira viszont érdeklődve néztem felé. Várjunk... most kezdtem csak összerakni az előbb hallottakat. Hayato mit akar megbeszélni Mishima-donoval? És Aida-sama... vele megy? Hmm? Kérdeztem volna, de mivel nem voltam olyan pozícióban, így csak csendben maradtam. Toshi biztos tudni fog erről az egészről, ami készül, hát majd kifaggatom őt, ha látom még a mai napon...


2015.10.01. 22:04

Elgondolkodtam, majd gyengén megráztam a fejem.
- Nem tartom túl jó ötletnek, de... ahogy akarod. Lebeszélni nem foglak róla.
Bár azt még nem tudtam, mikor fogok tudni beszélni Mishimával. Először Toshit kell megtalálnom és fogalmam sincs, hol lehet. Kezdtem aggódni és félni is valahol. Léptem a lány után kifelé, majd ahogy félbemaradt a mondata, kíváncsian elszakítottam a földről a tekintetem és ráemeltem, majd Shinre, aki ott állt tőlünk nem messze. Oh, szóval ő lenne az, aki körülvezeti Aidát? Érthető, hogy itt várakozik. A lányra néztem.
- Ha időben megtalállak... de még van dolgom, mielőtt erre sor kerül. Tehát, ha megbocsátasz...
Azzal indultam is, sietősen. Nem tudtam, merre találom Toshit, ha kell, az egész birtokot végigjárom miatta. Szükségem volt rá. A megnyugtatására, hogy nem csináltam rosszat. És a támogatására, hogy segít elérni a céljaimat... mindenre szükségem volt, amit nyújtani tudott nekem.


[252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]

 

Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!