Sosem írtam még magamról hosszabb bemutatkozó szöveget, de valahogy úgy szokták kezdeni, hogy rimánkodnak egy sort arról, mennyire nem is tudják mit írjanak, aztán végül mégis rizsáznak egy sort. Valami ilyesmit szeretnék én is, csak hogy ne lógjak már ki annyira a sorból. Egyébként nem szokásom beállni a hétköznapi emberek soraiba,de hát egy bemutatkozó szöveg formája és lényege mindenképp ugyan olyan lesz, akárhogy csűrjűk-csavarjuk a szavakat. Én most megpróbálom a lehetetlen és kifacsarom a mondataimból a maximumot úgy, hogy közben a legkevesebbet árulom el magamról. Gonosz , mi? De aki tényleg figyelmesen olvassa e sorokat, azok már rájöhettek jellemem erősebb vonásaira.Szarkasztikusság és cinikusság valamikor a tizen éves koraimban csatlakozhattak hozzám és azóta szinte elválaszthatatlan szimbiózisban létezünk az iróniával kézenfogva. Sokan ezt negatív jellemvonásnak veszik, én ugyanakkor remélem, hogy nem nagyon fogok már megváltozni. Embertársaim önbizalomhiánya bennem is megtalálható bizonyos fokig, ám azért akad pár dolog, amit szeretek magamban.

Külsőmet tekintve a hajam, szemeim csodálatosak ám, de nagyon és gyermeki mivoltomat sem cserélném el semmilyen más tulajdonságra. Ha kell ravaszkodom, komolykodom, de alapvetően olyannak érzem magam, mint egy nagy gyerek. Hangulatváltozásaim mesteri fokra fejlesztettem, kevesen képesek követni, ha alkalmazom eme technikámat. Türelmem és őszinteségem kiválló párost alkotnak, főként mikor az őszinteséggel megbántok másokat. Az általános hiedelemmel ellentétben, én most nem azért pötyögöm le eme sorokat, hogy megismerj és összebarátkozzunk. Nem, én nem hiszek az ilyenben. Akkor mégis miért teszem? Egyrészt ez egy személyesebb honlap és azokon ugyebár szokás ilyet feltűntetni, szóval miért is ne? Félreértés ne essék, nem harapok, ha valaki ismerkedni szeretne. Éppen csak nem hiszem, hogy ekkorka szösszenetből máris égi sugallatot érzel, hogy márpedig barátom szeretnél lenni. Mint említettem hangulatváltozás skillem lvl 100, ezért nem sokaknak sikerült legyőznie és a végső epic battle-kat túlélve mellettem maradva látta meg a feljövő nap sugarait.

Nem véletlen váltottam szóhasználatot, a szemfülesebbeknek talán már le is esett; game megszállottal van dolguk a kedves olvasóknak. Nem csak anime, írás, olvasás és rajzolás a hobbim, de szabadidőm nagy részét a játékok varázslatos világára áldozom. Már kiskoromtól fogva főleg a stratégiai, vár építős, birodalom megvédős játékok kötöttek le (lásd. Age of empire), de ahogy cseperedtem úgy terjesztettem ki figyelmem a világűr felé (lásd. Haegemonia - Az univerzum légiói) vagy épp vettem utam a kikötők irányába (lásd. Port Royal), de kalandozásaim során eljutottam messzi-messzi vidékekre is (lásd. Northland, Gothic 3, Lord Of The Rings: Battle For Middle Earth). Kipróbáltam magam assasinként és ügyességem is próbára tettem olyan játékok során, mint a Royal Envoy vagy épp My Kingdom for the Princess. Akcióból persze sosem elég, ilyenkor csak előveszem a Tekken szériát, de egy Onimusha: Dawn of dreams is kellemes kikapcsolódást tud nyújtani.Ez után a ravasz felsorolás után most belevághatnék az általam látott animék rímbeszedésébe is, de helyette inkább alant sorolgatok fel pár dolgot linkelgetve, hogy kevesebb legyen az olvasnivaló. Ravasz vagyok, mi? Még mindig nem tudtok rólam semmi konkrétabbat, de ha már valaki idáig eljutott, akkor megérdemli, hogy pofánvágjam pár személyesebb informésönnel. A nyelvújítás sem áll messze tőlem, de ezt a skillem akkor tudom a legjobban kamatoztatni, ha húgaimmal vagy barátaimmal jövök össze. Mivel a barátokról már van egy menüke, ezért most a családi múltamba másznék bele.

Mint kiderülhetett már, én volnék a legidősebb testvér, akit két húggal áldott meg a sors, mellé segítségnek pedig örök és hű társaknak kutyusokat szánt a sors. Szeretjük ám a cicákat is, főleg én, de mindig is kutyáink voltak, ahogy most is két gyönyörű kevert mutyuli szaladgál az udvaron. Mind a két ági nagyszüleim jó egészségnek örvendenek, de déd nagyszüleim nem ismertem. Édesanyám is szintén a legidősebb és neki is két húga van, kiknek már két-két gyerekük is van, kik közül csak egyik leányka. Édesapám középső gyerek a három testvére közül. Nővére az én keresztanyukám, kiknek szintén 2 gyermekük született, ők az egyedüli idősebb unokatestvéreim, egy nővér és egy bátyus. Édesapám öcsikéje pedig lassan három gyerekes apuka, egy fiúval és egy kislánnyal, az érkező babus pedig egyenlőre meglepi. Tehát igen nagy a családunk, amit egyáltalán nem bánok, nagyon szeretem, mikor összegyűlünk csak úgy egy kerti partira és focizunk a felnőttekkel együtt, kártyázunk, pin-pong vetélkedőket rendezünk, vagy esetleg kosarazunk. Nagyon szeretem a családomat és ugyan úgy a barátaimért is bármit megtennék. Igaz keveseket mondhatok barátnak, de ők már valamilyen szinte a családom részesei. És igen, inkább azoknak a vonulatát követem, akik a minőséget előrébb helyezik a mennyiséggel szemben, ismerősök és barátok tekintetében is.

Lábjegyzet

☠ ☠ ☠ ☠ ☠ ☠