Frissítés

2014.10.04. 13:06 Hiyo

Kisuke Örömmel hallja, hogy nem pótoltad a mobilt, nem mintha megbízna benned, így biztos, hogy át kell majd öltöznöd előtte, ki tudja miket rejtegetsz. - Keresnek majd, de nem találnak meg. - közli és mivel nem tud illanni, így csak eléd lép és egy kis dulakodás után hátrafogja kezeid. - Hoznom kellett volna valami bilincset, vagy kötelet. - mormog orra alatt miközben hátad mögött fogja össze csuklóid és a kocsijához vonszol. A hátsó ülésről kitépi a biztonsági övet, s azzal köti össze a kezeidet szorosan. Biztos benne, hogy ha nem hagy kommunikálni akkor aztán soha nem találnak rád, hiszen ő képes figyelni a vadászok útvonalát a hálózatotokon keresztül. Bár nem teljesen törte fel, vannak még olyan fájlok, szerverek és kiskapuk, amikbe nem kukkantott bele. Azóta, hogy belefutott abba az eszement istennőbe inkább nem mászik túl mélyre. Miközben a kocsiba tuszkolna be a hátsó ülésre, te minden elképzelhető módon harcolsz ellene. Lassan már azon van, hogy a lábaidat is összeköti! "Olyan apró hozzám képest mégis annyira erő van benne, hogy alig tudom a nélkül lefogni, hogy ne tennék kárt benne." Valamiért nem akar fájdalmat okozni. Sose bántott egy nőt sem, és nem veled akarja elkezdeni attól független, hogy a vadászok vezére vagy. Miután párszor hasba rúgtad és megharaptad úgy dönt odasóz még egyet a tarkódra. "Képes lenne és vezetés közbe leharapná a fejem, ha eszméleténél van." Ezúttal elájulsz és végre fellélegzik. Közel annyira megizzasztottad, mintha Ginnel edzett volna. "Ezt a formás testet azért mégiscsak élvezetesebb volt markolászni." Vérző karját ajkaihoz emeli, ahol megharaptad nem csak fognyomaid maradtak ott, de a vére is kiserkent, amit most élvezettel nyal le, s vörös szemei megvillannak, ahogy aprón szuszogó testedre tekint. "Oh igen, le fog vetkőzni nekem és ha tovább harciaskodik legközelebb az ő vérét fogom megkóstolni." Erre a gondolatra szemfogai egészen megjelentek, s majd nem hogy élvezkedőn nyalt végig rajta. "Nem értem, eddig egyetlen nőnek sem érdekelt az íze." De az, hogy rád ilyen különösen reagál nem jelentett sok jót, annak ellenére, hogy nem érezte az ösztön hangját, hogy az övé lennél és az sem érdekelte különösebben, hogy leütött és ezzel fájdalmat okozott. "Ha az enyém lenne a széltől is óvnám, alig mernék hozzáérni, hogy össze ne törjem." Megrázta a fejét, s a volán mögé ülve egy percre elgondolkodott hova vigyen. A klán birtokra nem vihet és valamiért nem is akart. Ha csak arra gondolt, hogy Toya és a többi hím meglátna kiláncolva agyát elöntötte a düh. - Nők. - morogta, akár egy szitkot, s gázt adott.

2014.10.04. 13:00 Hiyo

Hiyono Toushiro Úgy számoltam, hogy a nap is lemegy, mire lemászom erről a rohadt hegyoldalról, de nem így lett. Annak ellenére, hogy a napnak már tényleg bukóban kellene lennie, alig egy centit vonszolta tova magát. "Itt még az idő is másképpen telne?" Mindenesetre az izmaim ugyan úgy sajogtak és a gyomrom is megkordult. A testemet csöppet sem érdekelte, hogy egy másik dimenzióban szívósabban illene viselkedni. Mélyet sóhajtottam egyre beljebb botorkálva az erdőbe. Mérgezett tőrömet szorongattam izzadt és sajgó tenyeremben, füleim pedig megfeszítve meredeztek az ég felé, hogy a legkisebb hangyafingot is meghallgassam. "Jó lenne hamar elérni Ansharaba. Ott tudnék tájékozódni az itt élő lényekről és ilyenekről." Mivel van egy olyan érzésem, hogy nem éppen az állatkertben látott barnamaci fog kicammogni a bokorból és nem is a megszokott madárkák repkednek olyan magasan a fejem fölött. Erről akkor nyertem tanúbizonyságot, mikor az egyik repülő dalos pacsirtának két fejét pillantottam meg, amint az egyik éppen egy behatározhatatlan lényből származó húscafatot tuszkolt le a torkán, amíg a másik fej dalolgatott, olyan tök átlagos pacsirta hangon. Mégis... szinte szívtam magamba minden egyes újdonságot. Már maga az izgalommal töltött el, hogy ezen az ismeretlen vidéken járok. Teljesen más illatokat hoz a lágy szellő, teljesen más, mégis ismerős zajok terjednek a levegőben. Mégsem tudtam teljesen élvezni az újdonság varázsát.. folyton csak Shadow járt az eszemben. "Vajon felépült már? Akira rendesen gondját viseli? Vagy rábízta egy másik nőstényre, hogy ápolja?? Ki lehet az?? Shadow inkább őt akarja majd?? Hát persze, miért is akarna egy olya nőt, aki ráomlaszt egy hegyet??!!!" De sehogyan sem tetszett az a gondolat, hogy Shadow körül egy másik nő sündörög, vagy épp ő csábít valaki az ágyába, mert... mert csak ne! "Na látod, épp ezért nem kellene arra a mamlaszra gondolnod!" Igen, elvonja a figyelmem, igen feldühít és igen meg is nyugtat! "Lehet, hogy soha nem leszek képes elfelejteni őt.. ez az én büntetésem, amit életem végéig hordoznom kell." -- Még mindig világos volt, mire elértem Anshara birodalom szívét. Úgy éreztem a tüdőmbe sivatag költözött, már izzadni se tudtam, annyira kiszáradtam. "Erdő után rohadt sivatag, milyen fasza kis hely ez..." Lábaim már csak azért haladtak előre, mert a rengeteg látnivaló elterelte a figyelmem. Amint elértem a sivatag végét egy csodálatosan zöld füves rét kezdődött, majd egy lankás vidék bontakozott ki szántóföldekkel és a messzeségben egy hatalmas toronnyal, körülötte rengeteg épülettel. Anshara hatalmas volt. A főváros körül elterülő szántók is hozzátartoztak, de maga a város több rétegből állt. Nem különültek el falakkal, mégis tisztán érezni lehetett a változást minél közelebb értem az Angyaltoronyhoz, ahol Uriel "Isten fénye" uralkodott. A városba belépve földművesek és mindenféle iparos lények éltek. Itt voltak a kovácsműhelyek, malmok, szövetárúk és boszorkányüzletek bájitalokkal és egyéb ilyen finomságokkal, amire csak szüksége lehet egy utazónak. Beljebb haladva mintha a város piaccá alakult volna. Árusok bódékban árulták portékáikat ételtől kezdve ékszerekig, könyvek, régi tekercsek, ruházat, étkészletek és festmények. Minden volt itt, ami szem szájnak ingere. Itt kellett rájönnöm, hogy bizony teljesen más fizetőeszköz uralkodik ebben a világban, amiből nekem természetesen egy fityingem sem volt. Az utolsó réteg a legbelső, közvetlen az égig éri Angyaltorony körül, ahol is templom, iskola és mindenféle hivatalosabb építmény látszott, de nem tudtam elolvasni a kiírásokat. Teljesen ismeretlen betűvonalak kanyarogtak a táblákon és az építmények boltozatán. "A pénzen kívül a tájékozódással is bajaim lehetnek." Nem igen tudtam térképet olvasni, vagy is hát persze, megértettem a jeleket és ábrázolásokat, de akárhányszor térképet használtam, mindig eltévedtem. "Nem hiszem, hogy árulnának itt GPS-t.." A körülöttem jövő-menő lények viszont nem voltak olyan furcsák. Akadt itt mindenféle természetfeletti, vámpír, farkas, démon, tünde, nimfa vagy kobold, de rengeteg keverék is volt. Viszont gyakran olyan nyelven beszéltek, amit legnagyobb erőlködésemre sem sikerült megértenem. Csak kevesen beszélték a Földi nyelveket. "Biztos azok, akik már jártak odaát." Ez nem nyugtatott meg, sőt. "Hogy küldhetett ide Gabriel előzetes felkészítő tanfolyam nélkül??" A pénzt még megoldottam volna valahogyan, de miként lesz időm megtanulni írni-olvasni és beszélni ezt a nyelvet?! Mindenek előtt pénzt kell szereznem, hogy könyvekből tanulhassak majd vadászat közben, mivel úgy nézem itt nem nagyon közlekednek vonatok vagy autók, így kénytelen leszek mindenhova gyalog vagy lóháton eljutni. Annak ellenére, hogy ismerik a villamos energiát, az áramot és minden olyan technikát, amit a Földiek, az Álomvilág nem modernizálódott, megmaradt olyannak, amilyen eddig is volt. Ezt bájosnak találtam. Se telefon, se autók, villamosok, metrók stb. Ettől az egész hely csak még inkább elvarázsolt. "Még ha a testem ordított is egy rohadt kényelmes autóért a seggem alá." Kifújtam az arcomba tapadt tincseket és egy nyomorúságos nyögéssel tekintettem fel az előttem tornyosuló erődítményre. "Kell ezeknek is olyan rohadt magasan lakni." Hálisten alighogy beléptem az épületbe vagy 10 lény ugrott körém. Feltételezem valami biztonságiak lehettek, mert egyikük erősen magyarázott fegyvereimre mutogatva, míg ő meg az emberei szinte felnyársaltak kardjaikkal, lándzsáikkal. - Urielhez kell mennem. Gabriel küldött. - csak reménykedtem benne, hogy az egyikük érti a nyelvem. Szerencsémre az, aki eddig oly hevesen magyarázott most elhallgatott, majd intett a többieknek, hogy eresszék le a fegyvert. - Már vár rád. Erre. - szólalt meg a lény, s rögtön meg is indult. Alig tudtam meglepődni azon, hogy beszéli a Földi nyelvet, vagy akár azon, hogy Uriel várt rám. Egy szobába vezetett, majd egyetlen szó nélkül rám vágta az ajtót. A szoba berendezése olyan volt mint egy átlagos dolgozószoba számítógép és laptop nélkül. Akármennyire is csábító volt a puha fotel, nem ültem le. Az íróasztalhoz sétáltam, amin egyetlen boríték volt. Az Én nevemmel ellátva. "Elfog a hányinger ezektől a borítékoktól komolyan." Mégis azonnal érte nyúltam és feltéptem. Kézzel írták, de ez a kézírás különbözött Gabrielétől. A betűk lágyan és kecses ívvel kapcsolódtak egymáshoz, de amilyen szavakat formáltak... "Egyértelmű utasítások, koordináták, amik egy állítólagos laborhoz vezetnek, amiről már Gabriel is írt. állítólag olyan nyomok lehetnek ott, amiket csakis az én képességeimmel lehet felfedni és követni." Erre összevontam a szemöldököm, de gyorsan továbbfutottam a sorokon. "Költőpénzt és térképet kapok, ha bármit megtudok, csak szólítsam az elmémben Urielt és ő kapcsolatba lép velem." Ja, mert üdvözölni luxus. Bár örülök neki, hogy nem kellett szembenéznem még egy arkangyallal. A boríték mellett volt egy erszény, alatta egy térkép. Az erszényt az övemre kötöttem, a térképet pedig kézbe véve vetettem rá egy pillantást. "Már most eltévedtem." Inkább összehajtottam a térképet, s eltettem övtáskámba, majd kiléptem a szobából. Semmi értelme tovább itt időzni és nem is akartam. Borsódzott a hátam ettől a helytől, akárcsak amikor a New Yorki Angyaltoronyban vagyok. Viszont ahhoz egyáltalán nem fűlött a fogam, hogy egyből útra is kelljek. "Muszáj pihennem." Úgy terveztem benézek a piacra, ott voltak étterem szerűségű helyek, bár nem az volt a célom. "Úgysem tudnék rendelni semmit, nem hiszem, hogy sokan megértenék a földi nyelvet." Valahol csak meglehet szállni.. úgy éreztem még egy lépés és a lábaim összecsuklanak alattam. A mászástól tele voltam horzsolásokkal, minden porcikám égett a fájdalomtól és a kimerültségtől és lassan már szédültem a kiszáradástól és.. a szemem is káprázik? Megtorpantam az utca közepén, de a körülöttem vásárolgató, elsiető lények tudomást sem vettek rólam. "Az nem lehet.. nem lehet itt.." Megerőltettem szemeim, füleim még inkább a hangokra összpontosítottam. "Mintha egy percre Shadowt láttam volna.." Ráztam meg a fejem és tovább indultam. - Túl fáradt vagy Hiyono, már hallucinálsz is.. - sóhajtottam fáradtan, de amint előre tekintettem újra megtorpantam. "Nem.. nem képzelem.." Szemeim elnyíltak. Nem messze velem szemben állt a hatalmas férfi, s bár csak a hátát láttam, így is felismertem. "Shadow!!" Mit keres itt?? A szívem olyan erősen dobbant meg, hogy szinte éreztem, amint lerázza magáról az oly régóta köré fonódott jéghideg csontos ujjakat, s végre szabadon dobog mellkasomban. A vérem felpezsdült és a légzésem izgatottá, hevessé vált. "Engem keres? Még mindig?" Miért tölt el ez ekkora boldogsággal, mikor megfogadtam, hogy távol tartom magam tőle??? "Te jó isten, nem vehet észre!" A röpke boldogságot felváltotta a rémület. "Miért van itt? Miért követ még mindig?" Nem lehet a közelemben, újra bántanám! "De képes lennék rá újra??" Oh istenem.. alig egy hete nem láttam csak, mégis.. annyira hiányzott! "És tényleg életben van! Nincs komolyabb sérülése!" Ami szinte hihetetlen volt, hogy ennyi idő alatt ilyen mértékben felépüljön. A szél járása ekkor megfordult, s hátam mögül fújta előre tincseimet, de nem voltam képes megmozdulni. Csak őt figyeltem, amint az a hatalmas test megfeszül és lassan megfordul. Abban a pillanatban, ahogy azokba a szemekbe tekintettem úgy éreztem vesztettem. "Nem akarok távol lenni tőle." Annyira hiányzott, annyira féltettem. Annyira próbáltam ezeket az érzéseket elnyomni, de most hogy itt áll velem szemben, már nem tagadhatom le őket. Akkor sem voltam képes egyetlen mozdulatra sem, mikor megindult felém. Határozott léptei egyre közelebb sodorták hozzám, s mintha csak a lények is utat engedtek volna neki, de ő szemeit le nem vette rólam. "Azok a szemek.. tűzben égtek. Olyan veszélyes tűzben, amik egy csepp könyörületet sem tükröztek." Sose nézett még így rám, mégis szinte elakadt a lélegzetem és végigbizsergett a testem. Végig akartam tekinteni a testén, meg akartam bizonyosodni róla,hogy tényleg nincs e sérülése, de tekintetével mintha csak fogva tartotta volna az enyémet, de amint pár lény elhaladt kettőnk között ezzel megszakítva a szemkontaktust; rohanni kezdtem. Egy fájdalmas nyögéssel erőltettem lábaimat futásra, karjaimmal segítve a mozgást, s az ellenkező irányba rohantam. "Minél messzebb tőle." A szívem a torkomban dobogott, gyomrom ökölnyi méretűre zsugorodott és könnyek lepték el szemem sarkát. "Dühös volt. Egyértelműen dühös. Ki tudja mit tett volna, ha elkap. Nem lehetek a közelében!" Bizonyára már ő sem azzal a szándékkal jött utánam, hogy megdugjon és megjelöljön. A futás már önmagában kifárasztott jelen állapotomban, de a lények kerülgetése még kimerítőbbé tette a menekülést. "Nem hagyhatom, hogy utolérjen, hogy újra rám nézzen és megérintsen, hozzámérjen, mert.. többé nem biztos, hogy lenne erőm elfutni tőle..sikerült elérnem, hogy meggyűlöljön erre nekem most kezd hiányozni a törődése és a társasága!" Zihálva kapkodtam a levegőt, mégis úgy éreztem egy cseppnyi oxigén se jut el a tüdőmig, oldalam pedig iszonyúan szúrni kezdett a végső tiltakozás jeleképpen. Fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyok. A város hatalmas volt, rengeteg kisebb-nagyobb utcával, s én kétségbeesetten pásztáztam a tömeget, miközben inkább már csak tántorogni volt erőm, sem mint futni. Zihálva szorítottam egyik kezem szúró oldalamra, de alighogy megfordultam volna, hogy körültekintsek egy kéz tapadt szemeimre, sötétségez hozva ezzel, s egy forró, hevesen emelkedő izmos mellkas simult hátamnak erősen. - Rossz helyen akarsz velem fogócskázni kedvesem. Ez az én terepem. - a szavak olyan keményen és élesen vágtak keresztül a levegőn, hogy összerezzentem tőle, mégis testem lángolni kezdett és megremegtem, ahogy forró lehelete nyakam bőrét érte. "Elvesztem."

2014.10.04. 12:54 Mido

Midori Kiyoto - Te is megkötöttél. - mielőtt még fölrobbannék a haragtól, mélyet lélegzem, szemeim végigmérik őt. Muszáj, hogy végiggondoljam a dolgot, kicsit racionálisan. Amikor felém lép fenyegetően szemeim ismét fölizzanak és feszült figyelemmel nézem őt. - Mobilt eldobni. Ne akard,hogy megmotozzalak, mert rossz vége lesz. - közli, mire ismét felizzanak szemeim, érzem, ahogy a varázserőm egyre jobban gyengül, ami egy pánik érzést váltana ki belőlem, de igyekszem nem beleveszni az érzések kaotikus forgatagába, mert akkor végképp nem tudnék kimászni a dologból.  Volt már rá példa, hogy elvesztettem a fejem és a lelkem legmélyén lappangó ragadozó, ami az alakváltó vér útján nyugszik mélyen bennem, a felszínre tör. Egyszer úgy állapították meg, hogy az alakváltó vér nagyobb lenyomatot hagyott bennem, mint az hogy gyors vagyok, erős és élesek az érzékeim. A bestia példázza ezt jobban, de mivel eddig volt varázserőm, nem kellett túlzottan erre "a szunnyadó részre" támaszkodnom és mindig valahogy elnyomtam magamban. Ahogy kicsit lenyugodtam úgy nézek rá, azonban szavaim nem csöpögnek kevésbé a dühtől. - Vegyél magadnak baszd meg! - ahogy végre végigtudom kicsit normálisabban gondolni a dolgokat, fellobban az isteni szikra, hogy bizonyára Akira állította rám, az emberei miatt. De mi a francot akar ez a nyomorult hím?? Elrabolni? Azt pedig csúnyán megkeserüli! - Gondolom rájöttél már kiscsillag, hogy miért vagyok itt. Én vigyázok rád, amíg le nem teszel a klánom zaklatásáról. - szóval, tényleg valami ilyesmiről van szó. Mélyet lélegzem, őt figyelve. - Mivel egy köcsög démonféle széttörte a mobilom és a folyóba hajította, nem volt időm pótolni azt. - közlöm vele hűvösen. Az érzéseim megpróbálom lecsendesíteni, köztük a haragot. Úgyis bosszút fogok állni, de itt állok, egyre jobban megfosztva a mágikus erőtől, egy olyan hímmel, aki erős.. "Erős és.. nem néz ki rosszul.", de ahogy végigszalad ez az oda nem illő gondolat a fejemen meglepődöm, majd azonnal meg is rázom a fejem. "Ó ugyan már." Sziszegem magamban. "Ez egy rohadék." Őt figyelem, az esélyeimet latolgatva. Megpróbálhatnék elmenekülni, de varázslat híján ez problémás lenne.. egy késem van, amit még nem játszhatok ki ellene, nem érnék vele semmit, ha csak nem létfontosságú szervet érek vele. - Mi a francot akarsz tenni velem? - kérdem végül. - Elvágsz a többiektől? Engem? Azt hiszed nem kezdik el keresni a vadászok a vezérük? - kérdem, miután lecsendesítettem a véremben zakatoló haragot, muszáj normálisan felmérnem a helyzetet, hogy cselekedni tudjak, nem rohanhatok a vesztembe egy hirtelen támadással.

2014.10.04. 12:53 Mido

Shadow „Annak a rohadéknak igaza volt” Gondolja Shadow miközben felül az ágyon, már sokkal jobban van. A csontjai összeforrtak és az ereje is nagyjából visszatért, a sok evésnek hála, de a boszorkányok főzete extra jótékony hatással bírt, még ha a gyomra háborog is, amikor arra gondol, hogy Ő megivott egy BOSZORKÁNY KOTYVALÉKOT! Végül felmordul és feláll, úgy méri fel testét, hogy vannak e még komolyabb sérülései. Végül megrázza magát. "Semmi komoly." Azonban bordái közé még belenyilall a fájdalom, de azt lerázva magáról megy a fürdőbe. A víz alatt állva, a csempének támaszkodva hagyja, hogy izmain végigfolyjon a víz, miközben azon gondolkodik merre lehetsz most. "Az biztos, hogy nem ússza meg ezt Hiyono." Szorítja ökölbe mancsait, de ahogy rád gondol, teste szinte életre kel, vére buzog az ereiben, izmai megfeszülnek, farka megmerevedik és csak elképzelt téged maga elé egyenlőre, azt még hozzá se tette mit fog csinálni a szexi kis testeddel, amint meglát. Fogcsikorgatva, fölmorranva markolja meg merevedését. A vágy és a neheztelés kaotikus keveréke szinte állatiassá tette, ahogy elképzeli, mint fog megbüntetni téged. "Az biztos, hogy a formás hátsóját elfenekelem. Oh, igen és ez csak a kezdet lesz." Szemhéja lecsukódik, elképzeli, ahogy a vágytól tehetetlenül vergődsz majd a markában, miközben a képzeletén túl farkát markolja, masszírozza és húzogatja fel és le. Morogva hajtja homlokát a csempének. "Szét fogom nyitni a combjait és elmerülök az élvezetekben." Futtatja végig nyelvét a felső ajkán, már az, ahogy elképzeli ízed.. egyszer súrolta ajka a nyakad és a puha érintésére végigremegett nagy, izmos teste. - Hiyono. - hörgi miközben szemei felpattannak, tekintetében kavarog a vágy, azonban sötét élt ad neki a harag, mert elárultad. "Kibaszottul elárult, de ezt nem fogom hagyni még egyszer." Morogva, hörögve vágódik ki a fürdőből. Nem a saját kezeire van szüksége, hanem a nőjére. Fogcsikorgatva dörgöli át magát, majd egy nadrágot rángat magára, mikor felhúzta a sliccet, megcsörren az asztalon lévő mobil, mire Shadow kimeresztett karmokkal ugrik hátrébb villám sebességgel. Mikor látja, hogy a készülék rezeg morogva túr tincsei közé. Még nem szokta meg a technika vívmányait, de már nem töri szét a dolgokat, ahogy elsőre tette, mert úgy ítélte jobb az úgy, ha nem csipog, nem rezeg, nem tesz semmit. Azonban Akira rákényszerítette, hiszen a mobil könnyű elérhetőséget biztosít, és ami a legfontosabb: a legrövidebb úton szerezhetsz információt a hogyléted felől. Akira vagy sms-ben küldi el neki, vagy felhívja ilyenkor. Odalépve az asztalhoz felkapja a mobilt. - Mi van? - morran bele, hiszen legutóbb Londonban voltál, bár.. azóta változhatott a helyzeted. - A nőd éppen a kapu felé tart, legutóbbi információink szerint megközelítette azt. - közli Akira hűvösen, miközben a háttérből Toya kiabálása hallatszik, hogy "Lúzer, úgysem kapsz el.", majd csapódás és egy hatalmas robaj. Akira fölmorran, majd ismét hűvösen szól bele a telefonba. - Menj, kapd el végre! Mert már rohadtul unom az egészet. - azzal pedig le is tette, nem törődve Shadow reakciójával, aki teljesen elhűlt. "Miért ment oda? Mi történt?" Teste megfeszül, minden védekező ösztöne életre kel. "A sziklás rész, mi van ha leesett??" Azonban elveti ezt az ötletet, az a nő olyan dolgokra képes, amikről némelyik lény álmodni sem mer, biztosan megúsztad, bíz a reflexeidben, hiszen azoknak hála menekültél meg előle.. "Menekült.. igen, folyton, de most vége lesz ennek." Gondolja dühödten, nem vesz fel inget úgy lép az erkélyhez, kitárja az ajtót, majd fölugrik az erkély korlátjára, kiegyenesedve tekint végig a havasi tájon. Ugyan, még így belefog telni egy kis időbe mire odaér a kapuhoz, de ez a legbiztosabb és leggyorsabb módja jelenleg.. kitárja szárnyait, amik már szerencsére rendbejöttek. Csap egy erőteljeset a szárnyakkal próbaképpen, majd amint megbizonyosodik róla, hogy tudja használni rendesen, leveti magát az erkélyről. Erőteljes, határozott csapásokkal emelkedik fel a levegőbe, miközben egyre csak növeli a sebességét. "A francba, a kapun túli hibridek, de még az állatok is veszélyt jelentenek ránézve.." Csak belekell gondolnia, hogy ott bolyongasz egyedül a sok veszélyes lény között és máris megnyúlnak szarvai, karmai pedig kiélesednek, bár azt tervezte kezdetnek nem ment meg, most.. tényleg az életeddel játszol a kapun túl minden egyes levegővétellel, azonban furcsa érzés keríti hatalmába. "Láthatná az otthonom... a valaha létezett otthonom." Morranva rázza meg a fejét és inkább a repülésre koncentrál, még néha belenyilall egy-egy izmába a fájdalom és a sebessége sem az, amire képes teljes, gyógyult állapotában, de nem várhat tovább. Pár órányi repülő út után az izmai elkezdenek sajogni az erőltetet tempótól, de nem áll meg, már látja a kaput, ahogy ragyogva tűnik fel.

2014.10.04. 12:50 Hiyo

Kisuke - Te is megkötöttél.  - vonja fel a szemöldökét arcát simogatva ahol behúztál neki egyet, majd jelentőségteljesen tekint a csuklóján lévő zárás kanjira. Érzi a varázslat undorító kötését, de nem olyan erőteljesen, hogy aggódnia kelljen miatta. "Az a nyomorult istennő erősebb varázslatokat használt.." Megrázza testét az emlékekre, majd feléd lép fenyegetően. "Elegem van." - Mobilt eldobni. Ne akard, hogy megmotozzalak, mert rossz vége lesz. - izzanak fel szemei, s ajkain is végignyal. Mindez olyan.. ösztönösen jön neki, amint arra gondol, hogy végigtapogatja a tested. "Olyan mint a többi nő. Csak egész jó teste van, ennyi az egész." De nem olyan ostoba, hogy elszórakozzon veled mikor őriznie kell. Elég bajos lenne, ha nem tudnál végül lecuppanni róla. - Vegyél magadnak baszd meg! - köpködted a szavakat szinte, a düh rázta a tested miközben a nyakláncot markoltad. Tested is kisé megváltozott, de nem feltűnően. "Biztos a düh miatt. Milyen lény lehet?" A körmeid karmokká hosszabbultak és a szemeid is más színűek lettek. Nem minden vadászban van egy természetfeletti lényre utaló vonás, legtöbben csak olyanok, mint a varázslók vagy boszorkányok. Egyenlőre tisztes távolban marad tőled, nem lenne jó még egy megkötő varázslatot bekapni, még ha nem is tart olyan sokáig a rátett kötésed, mert az erőd fokozatosan szívja el a kő. - Gondolom rájöttél már kiscsillag, hogy miért vagyok itt. Én vigyázok rád, amíg le nem teszel a klánom zaklatásáról. - csak akkor szokott bárkit is becézni, ha a pokolba kívánja. "Vagy annak a rohadt istennőnek a karjaiba. Bárki, aki találkozik vele az úgy megszívja, hogy azt kívánja végül bárcsak a pokolba menekülhetne nyaralni!"

2014.10.04. 12:46 Hiyo

Hiyono Toushiro Másnap reggel sem éreztem magam valami hű-de-kipihenten, viszont úgy döntöttem jobb indulni. Időkorlátot nem kaptam ugyan a megbízásra, de mivel átkelek a kapun illő lesz előbb Ansharaba mennem és jelenteni a jelenlétem, valamint átadni a megbízást tartalmazó borítékot Gabriel hivatalos aláírásával és pecsétjével. Másfelől.. "Hosszú napok óta végre izgatottnak érzem magam és nem nyomorúságosnak." A hatalmas Kapu előtt álltam már, a nap magasan járt az égen. A szél furcsa, idegen illatokat hozott a túloldalról, ami tükörképként vetült át a Kapun. Fogalmam sem volt mi vár rám a túloldalon, amiből csak annyit láttam, hogy egy hegyes-dombos erdőségbe vezet. A Kapu mellett nem voltak őrök, akik figyelnék, kik haladnak át és milyen szándékkal. Állítólag azért, mert mindegyik arkangyal megérzi, ha bárki is használatba veszi az átjárót. Még egyszer végigtekintettem magamon és lepörgettem fejemben, hogy biztosan hagytam e üzenetet a cég rögzítőjén, hogy most pár hétig nem leszek elérhető, valamint ellenőriztem, hogy kis oldaltasakban ott van e összehajtogatva a tartalék tárak mellett Gabriel levele. Ezúttal két lőfegyvert viszek magammal. Oshat és egy hagyományos 45öst. Két mágikus tőröm hátamnál van az övbe fűzve tokjukban. "Hát lássuk akkor." - Resszkes Anshara, jön Hiyono.. - motyogtam, de még utoljára hátrapillantottam. "Milyen ironikus. Most én megyek Shadow hazájába.." Megráztam a fejem, de nem erőltettem magam, hogy kiűzzem őt a gondolataimból. Mindennél jobban örültem, hogy életben van, nem csak azért, mert ez azt jelenti, hogy nem vagyok felelős a haláláért, hisz amit tettem, azt így is megtettem és ez örök életemre kísérteni fog, hogy hajlandó lettem volna feláldozni őt. "Annak örülök, hogy él, és biztos távolságban van tőlem." Elszántan tekintettem magam elé és gondolkodás nélkül léptem át a Kapun. Egy pillanatra úgy éreztem, mintha egy nagy buborékba léptem volna bele, átszakítva a burkot, ami fojtogatóan ragad testemre megfosztva a levegőtől, miközben szemeim előtt egy teljesen új táj kezdett kibontakozni. Ugyan az a kép tárult szemeim elé, amit eddig láttam, csak most sokkal szélesebbre nyílt látóköröm, ahogy átléptem és.. zuhanni kezdtem. A fojtogató buborék eltűnt testemről, mintha a zuhanás végleg átszakította volna. Szemeim hatalmasra nyíltak, amint rájöttem; A Kapu a másik világban egy meredek hegyoldal tetején van! A rémület sikolyra rántotta ajkaim, de egy hang se jött ki a torkomon. A belém nevelt túlélési ösztönök kisé késve reagáltak a helyzetre, de végül elnyomták a pánikot és még idejében összpontosítottam bal tenyerembe az erőm, hogy kitörjön belőle egy fényes lánc, ami a centikre mellettem lévő recés, sziklás, szinte függőlegesen meredek hegyoldalba fúródott, ezáltal szinte visszarántva zuhanó testem. A levegő a tüdőmbe szorult, s ott lógva úgy éreztem mintha tőből szakadt volna le az egész bal karom, amire a lánc másik vége volt tekeredve. Pár másodperc imaelrebegés és lélegzetvétel után szabad kezemmel igyekeztem megkapaszkodni a hegyoldal szikláiban, s lábaimmal is biztos fogást találni, hogy elkezdhessek lefelé mászni. - Ez aztán a fogadtatás, csesszék meg! Kitenni egy táblát, hogy vigyázat szakadék vagy valami?! Arra bezzeg már nincs pénz.. - szitkozódtam igen keményen mászás közben. "De elpuhultam az utóbbi időben. Amíg Shadow üldözött többnyire nagyvárosok közelében maradtam." Most meg is szenvedem az elmaradt edzések eredményét, mert izmaim csak úgy égnek a megterheléstől alig pár percnyi mászás után. - És az a rohadt Gabriel se szólt semmit! - összeszorított fogakkal koncentráltam hova helyezzem lábaim, hol találok biztos kapaszkodót ujjaimnak. "Ha nem lennék félig youkai, már palacsinta lennék odalent!" Igaz, hogy minden vadász rendelkezik mágikus erővel, de sokuknak ez csak arra elég, hogy fegyvert formáljanak belőle. Minden más varázslathoz már vagy segédtárgyat vagy igézeteket kell használniuk, de egy ilyen helyzetben pont nincs időd egy 10 soros beszélhetetlen nyelvű versike elmormolására! Igaz, az erőm nagy részét felemészti, hogy Oshába golyókat töltsek, vagy hogy örökre megkössem egy vámpír illanását, de legalább nem kell versikékre meg tárgyakra támaszkodnom a legtöbb esetben. Képes vagyok önerőből védőpajzsot vonni magam, vagy más személy köré, bár nem tudom sokáig fenntartani. Emellett van még a leláncolás, mikor láncokat idézek meg, bár eddig 4 fényláncnál többet nem tudtam egyszerre megidézni. Ezenkívül természetesen minden vadász jártas valamilyen harcművészetben, de vannak, akik nagyobb varázslatokra is képesek. "Mint Mido földsünis támadása. Védekező és támadó egyszerre. Nem értem miért engem küldtek ki ide mégis." Az elmélkedés és képességeim számbavétele legalább elterelte a fájdalomról a figyelmem, farkincámnak viszont nem tetszett, hogy ismét le van szorítva, vadul mocorgott a fásli és fűző alatt. A fűző ugyan láttatni engedi a hasat, de a fehér fásli eltakarja, mintha csak sérült lennék, hiszen körbe van tekerve rajtam, hogy hátamnál lenyomja és eltakarja farkincám, aminek tetejét pedig a fűző takarja, így teljesen leszorítva. No igen, majd pont egy idegen világban hagyom, hogy bárki is meglássa mi vagyok valójában. Füleim így is hevesen mozogtak minden irányba, de csak az alattam elterülő erdő zajait hallottam, mint madárcsicsergés és nagyobb állatok cammogása. "Bár ki tudja milyen állatok azok! Hisz ez egy másik dimenzió lényegében!"

2014.10.04. 12:42 Mido

Midori Kiyoto - Engem nem rémisztenek meg a játékszereid, de másokat igen. - közli Kisuke, mire fölhorkanok, de a figyelmem nem lankad, azonban olyan gyorsan mozdul és illan, a picsába. Érzem, ahogy tarkómra vág, de a sötétség nem nyel el, alapos képzést kaptam és szívós vagyok, azonban térdeim megroggyannak és mély levegő után kapok "A francba!" Amikor a hátamba térdel és lenyom a földre, csak hogy valamit a nyakamba tegyen.. amíg érzem, hogy a hűvös lánc a nyakamnak simul, addig előrántom fegyverem és fölszántom az oldalát. Fölmorranva fordulok meg gyorsan még félig térdelve. - És akkor most a fegyvereket, ha kérhetem. - Mintha csak udvariasan vívnánk, behalok! Fogaimat csikorgatva nem engedem meg magamnak a pillanatot, hogy lenézzek a nyakamba. De még így is, egyből mozdul és a pengéket kirúgta a kezeim közül. Nem baj, így is jó, csak kerüljek közel hozzá, csak érintsem meg, ahogy keze bőrömhöz ér, hogy felrántson, megborzongok, azonban.. előkapom a derekamra szíjazott pengét és máris keresztülvágom mellkasát, de nem enged el, még jobban karomra kulcsolódnak ujjai és a késemet megint elszedi, már csak melleim között van egy penge a francba. - Maradj már te nő had gondolkozzak!! - Pofám leszakad, még gondolkodni akar harc közben????? Ráadásul olyan kritikusan mér végig, amire hasba térdelem és másik kezemmel elkapom csuklóját, karmaim enyhén bőrébe mélyednek, szemeim pedig felizzanak, ahogy a mágiának utat engedek, amint a fény elül tenyeremnél, ahol megfogtam őt, egy jel jelent ott meg, egy zárás kanji, mire ledöbbenek.. nem csak ennyinek kellett volna történnie.. lepillantok végre a nyakamban lévő láncra, amin egy kő függ. - Mi a.. - kiáltok fel és egyből odakapok a kezemmel, amellyel részlegesen megkötöttem az illanását és le akarnám tépni, de nem sikerül, végül Kisukéra tekintek és behúzok neki egyet. - Hogy merted???? Ennek még súlyos következményei lesznek. - vicsorogtam, miközben őt figyeltem, és arra céloztam, hogy én fogom péppé verni. Sose szerettem, ha valamilyen szinten korlátoznak, főleg nem így, érzem, ahogy a varázserőm alábbhagy, a tetoválásnál a sárkány már biztos halványul, szinte a legprimitívebb védekezésre késztet az, hogy így korlátoznak, de igyekszem nem elveszteni a fejem. - Vedd le rólam, most!! - parancsoltam neki azonnal.

2014.10.04. 12:41 Mido

Shadow Amikor Shadow magához tér, a szárnyai már meggyógyultak, azonban elsőnek kábán pislogva néz szét a szobában, hogy hol van. Ugyanott van a szállodában, azonban a nap fényesen süt be. "Mennyi ideje voltam kiütve?" Morogva tápászkodik fel és szárnyait visszahúzódnak immár gyógyultan. Még érzi, hogy a csontjai néhány helyt nem forrtak össze, de már jobban volt. Azonban, beléhasít a tegnap este. - Hiyono. - pattan ki az ágyból és egyből megroggyannak térdei, morogva tekint ki az erkélyen, mélyeket lélegezve, mikor a fájdalom már kissé enyhült leül az ágy szélére. "Az a robbanás, elintézett alaposan.." Nagy szerencséje volt, hogy nem zúzódott össze a teste, a szárnyával védte meg magát, ami bár masszív mégis eltörtek benne a csontok, de szerencsére az alvás és az étel megtette a hatását. Azonban nem fogja feladni. Utánad fog menni és megfog büntetni, elárultad őt. Haragudni akar rád, elakarja hinni, hogy a düh vezérli, de ez nem igaz, vágyik rád, veled akar lenni, megakar ismerni még jobban, megakar védeni, még ha ezekkel az érzésekkel most párosul az enyhe harag és leginkább a neheztelés. "Ha ezek után elmenekül előlem.." Dühösen szorítja ökölbe a kezét és kitekint a üvegeken át ismét, Akira lépdel be a szobába, mögötte Toya. - Na a csipkerózsika fölébredt. Tegnap eltörted az orrom te hülye barom, látszik, hogy szinte rokonok vagytok!!! - mordul rá Toya, majd sóhajtva megvakargatja tarkóját és betolja a lopott büfés kocsit az ajtón, majd becsukja, Akira az ablakhoz lép és berántja a függönyöket, mintha még a nap se hallhatná a következő mondatokat. - Egy labort találtak megint. - morran jeges hangon, mire Shadow rávillantja szemeit. Érdekli is meg nem is.. "Hiyono.." - Hol? - morran Shadow, Akira pedig válaszol. - Nem tudjuk. - préseli össze ajkait. - És ez sem bizonyosság, csak pletyka, viszont egy jól irányzott fülesünk van.. - szól bele Toya, miközben egy csirkecombot eszik. - Ezekre nem alapozhatunk. - hördül, de Akira is tudja és ő is, hogy csak azért mondja ezt, mert előbb utánad akar menni. - Visszament Londonba. - közli Akira hűvösen, miközben szemeit Shadowra villantja. Ő is tudja, hogy Shadow nem fog lenyugodni, amíg meg nem szerzett téged. - Jobb lenne, ha nem csesznéd el megint, dolgunk van. Egyél, idd meg a boszorkány löttyöt és szerezd meg végre. - közli tárgyilagosan Akira, majd mielőtt Shadow fölmordulhatna, már ki is fordult a szobaajtón, Toya meg sóhajtva utána megy. Shadow meglepetten néz a pohárra, amiben valami fluoreszkáló víz van, ő azt meg nem issza - hőköl hátra. "De mi van, ha attól gyorsabban gyógyulok és mehetek utána?" Megszimatolja a levegőt, nem érez rossz szagot, a mancsába veszi bár legszívesebben kihajítaná az ablakon. "Mit meg nem teszek ezért a nőért... Hiyono, ezért még számolunk." Gondolja izzó szemekkel és megissza.

2014.10.04. 12:39 Hiyo

Kisuke - Anya, mit csinál az a néni?? - Css, gyere gyorsan! Kisuke jelentőségteljesen pillantott rád felvont szemöldökkel. - Engem nem rémisztenek meg a játékszereid, de másokat igen. - téged figyelt végig, ahogy szemmel szinte megölted őt, de ezzel csak jókedve növekedett. "És csak azért se teszi le a fegyvereit.." Mélyet sóhajtott, majd illant és mögötted megjelenve vágott tarkón, de nem kapott el. Meglepődve figyelte, hogy csak térdre rogysz és zihálsz, de nem ájultál el. "Ch. Mondtam, hogy a makacs nőkkel csak a baj van." Habozás nélkül a hátadra vágta a térdét, félig rád térdelve kényszerítve a földre, és azon nyomban a nyakadba akasztotta a nyakláncot, de mivel kezeid nem fogta le ezért a felé lendülő kés még éppen felszántotta az oldalát mielőtt hátralépett volna. Közömbösen tekintett le magára az átvágott ingre, de nem törődött vele különösebben. - És akkor most a fegyvereket, ha kérhetem. - melléd lépett, és kirúgta a kezedből a pengéket, majd karod megragadva rántott talpra, de abban a pillanatban, ahogy keze a bőrödhöz ért, mintha egy apró villámcsapás érte volna a testét. Teste azonnal nagyobb lett, szarvai megjelentek és tincsei közé simultak szemfogai pedig megnőttek, mintha csak vérre szomjazna. Ujjai erősebben szorították a karod és mintha illatod is felerősödött volna számára. Döbbenten méreget téged, de hirtelen valahonnan előkapsz egy másik kést és keresztbe felszántod a mellkasát, de ő nem enged el. Helyette szabad kezével csavarja ki a kezedből a kést. - Maradj már te nő had gondolkozzak!! - mordult rád mélyeket lélegezve. Nem a sérülései miatt, nem is zaklatottsága miatt, sokkal inkább, mert ahogy érezte illatodat, teste úgy villanyozódott fel, mintha új életre kelt volna. Vérét érezte a fülében dobolni, de a helyett, hogy közelebb rántott volna testéhez csak végignézett rajtad és felmorrant. "Miért reagál rá így a testem, mikor ösztöneim hallgatnak felőle?"

2014.10.04. 12:34 Hiyo

Hiyono Toushiro Londonba tértem vissza, de ez a folyamatos ide-oda repülés teljesen kikészített, nem beszélve a mostani eseményekről, mégis úgy gondoltam nem panaszkodhatok, mert vissza kaptam őt. Bár soha többé nem láthatom, de életben van! Ő se fog már keresni engem, azok után, hogy megpróbáltam ennnnyire nyilvánvalóan megölni, ami csakis azért nem sikerült, mert Ő a halhatatlanoknál is halhatatlanabb. Az ágyon feküdtem kibámulva az ágyammal szembeni erkélyen át az éjszakába, majd a mellettem heverő borítékra tekintettem. Nem voltam még kész rá, hogy kinyissam, ki tudja milyen újabb szörnyű megbízás vár rám?! "Egyenlőre csak ..." Lecsuktam a szemeim. "... élvezni akarom a tudatát annak, hogy életben van." Igaz, a bűnöm ettől még kevésbé nyomja erősen a mellkasom, hogy megtettem, amit tettem, de a tudat, hogy ezúttal kudarccal jártam, olyan felemelő érzés volt, mint még soha semmi. "És Akirának is tartozom. Ha ő nem ment volna el rögtön érte, talán tényleg belehalt volna.." Őket egyféle képen teremtették. Mindketten hibridek, kísérlet által létrejött halandókból lett halhatatlanok. Gabriel szerint több százezer mászkál a kapu túloldalán és egyre többre bukkannak a Földön is, de nem mindegyik olyan, mint azok ketten. Legtöbbjük bukott kísérlet és a legkevésbé sem hasonlít az emberekre. Valószínűleg ilyeneket kell ezentúl megölnöm. Mély levegőt véve fordultam hasra és bontottam ki a borítékot, s miután átolvastam csak odébb hajítottam és magamhoz öleltem egy párnát. "Talán Gabrielnek mégiscsak van szíve." A Kapun túlra kell mennem vadászni. Anshara-ban egy másik arkangyal uralkodik, aki lényegében az egész déli birodalomra felügyel, míg északot szintén egyetlen arkangyal tartja kézben, így a többi 5 arkangyal a Földön elszórtan tartja kézben az irányítást. Délen találtak egy újabb labort és oda kell mennem nyomok után kutatni és felkeresni az onnan származó lényeket és megölni őket. Még sosem voltam a Kapun túl.. most mégis örülök neki, hogy oda kell mennem. "Így a lehető legtávolabb leszek Tőle." Másfél hét alatt teljesen felkavarta az életem, amit most építhetek szépen lassan újjá és erre nem is lehetne jobb megoldási, mint egy új világ felfedezése. "Bár eredendően vadászok nem léphetnek át a Kapun, mivel eléggé könnyen meghalunk és csak saját magunkat sodornánk veszélybe, ráadásul Ansharanak és Thaliasnak is megvan a maga véd őrsége, így felesleges, hogy a vadászok beleavatkozzanak egy másik világ ügyeibe. De.. akkor vajon Gabriel miért engem küld oda??"

2014.10.04. 12:26 Mido

Midori Kiyoto "2 óra... 2 kibaszott órája várok rá!!!! Most hazamegyek, felpakolom a fegyvereimet és berobbantom magam arra a kurva birtokra." Dühödten fújtatva vágódok a kocsimba és eszeveszettül száguldok az utcákon. "Miért nem jött?" Dobolok a kormányon. "Megsérült?" Amint ez végigfut az agyamon és az apró nyilallást érzem lelkemben fölhorkanok és csikorgó kerekekkel hajtok tovább, ajkaimra harapva. "Francokat aggódom érte! Megérdemli, hülye pöcs!" Gondolom dühösen, miközben bekanyarodok az utcába, amint meglátom a kocsit a ház előtt és az egyént, aki nekitámaszkodik.. "Megölöm!" Gondolom dühösen és mielőtt végiggondolhatnám kipattanok a kocsiból, amint leállítottam a motort, ahogy közeledek felé végigmérem, de nem látok rajta sérülést, viszont megtorpanok. Alsó ajkamba harapva emlékeztetem magam, hogy nyugodtnak kell maradnom. Veszek egy mély levegőt és megszólalok. - Ugye tudod, hogy most véged van Kisuke? - sziszegem neki dühösen, mire flegmán vállat von. - Itt akarsz balhézni? - pillant végig jelentőségteljesen a környéken, mire felkapom a fejem. "Hát persze. Ezért jött ide.." - Hát jó, akkor kiverem belőled a szuszt is! - kapom elő késeim a csizmáimból, szemeim elszántan villannak meg. "És én még aggódtam egy másodpercre is! Ezt a hibát nem követem el még egyszer!" Gondoltam és támadásba lendültem, eszembe jutott, hogy megkössem az illanását, amint közelebb kerülök hozzá, amint hozzátudok érni a bőréhez, máris megkötöm őt. Ez volt az én egyik hátrányom, érintkezés nélkül nem tudok megkötő varázslatokat alkalmazni, viszont így... nagyon is lassú leszek vele szemben, a harc gondolatára, hogy megküzdjek vele, a karmaim kihegyesedtek, ahogy megmarkoltam a kések markolatait, szemeim pedig élénken villantak meg.

2014.10.04. 12:25 Mido

Shadow A szobában fekszik és az agya szüntelen rajtad jár. "Mit gondol a halálommal kapcsolatban?" Mégis, ahogy rád gondol, egyszerre izzik fel a vágy és a harag. "Elárult, cseszettül elárult!!!" Mogorván tincsei közé túr, miközben ismét felül és elpusztítja a húsmaradékot, majd megint visszafekszik. Szárnyaiban a törött csontok állnak lassan helyre, így már nem kell ez a kb 10 személyes luxus ágy, hogy elég legyen neki. Akirát felvetheti a pénz, ha ilyen kibaszottul csini-vili szállót megengedhetett magának. Shadow csak morran, nem Akira az, aki körül a gondolatai járnak, sokkal inkább te vagy az, akin elgondolkodik újra és újra. Mint egy bonyolult kirakós, ami nem akar megoldódni. Végül sóhajtva dől ismét hátra az ágyon. Utálja, hogy nem mozoghat még.. virágillat, tűzzel, viharral keverve.. enyhe penge.. Shadow szemei kipattannak és üvöltve ül fel. -hangszigetelt a szoba- Bár az izmai fájón megrándulnak, fogai megcsikordulnak és csillagok robbannak fel a szemei előtt megáll - Hiyono. - hörög dühösen, vágyakozva. "Látni akarom, kurvára nem tettem túl magam azon, hogy elárult, de ő az enyém és akarom!" A következő pillanatban érzi ahogy a szag forrása eltávolodik. Itt volt? Miért? Nem is lényeges most ez a kaotikus érzelemhalmaz, a legfontosabb dolog most: elkap és megbüntet! Nem fogja szó nélkül hagyni ezt.. még ha haragszik is, akkor sem tud nem vágyni rád! Mivel az erkély közelebb van így oda próbál elbotorkálni, szárnyait megfeszíti, bár állkapcsát nagyon erősen szorítja össze a fájdalomtól. Mielőtt azonban elérné az erkélyt Akira ront be és Toya, akik egyből megragadják és visszanyomják az ágyra, Shadow behúz egyet Toyának, mielőtt Akira lefogja a csuklóját, őrjöngve, hörögve, morogva kiabálja a neved. - Hozd már a kurva nyugtatót. - üvölti Toyának. Hiába szorítja Akira vasmarokkal Shadowt és a másik hiába van legyengülve, így is be kell nyugtatózniuk. - Nyughass már!! - morran Shadowra, de az nem hallgat rá. A szíve megint úgy ver, mint amikor elszöktél előle és most a harag lángjai is nyaldossák. - Soha többet, soha.. többet!! - észre sem veszi, hogy hangosan zihálja a szavakat, mikor valami belészúródik, szinte meg se érzi a lelkében dúló vihar nagyobb, ahogy a nyugtató szétárad ereiben Shadow izmai akaratlanul is elernyednek, szárnyai szétterülnek, Akira pedig fokozatosan engedi el őt. Mielőtt a nyugtató szétáradna ereiben teljesen kiütve őt, egy dologra tud csak gondolni, rád.. és hogy, nem kell félned.. azonban egyből lázongani kezd az ösztönével az esze, hogy attól még haragszik.. utána már nem tud gondolkodni, nem tudja végiggondolni mit fog tenni, most is annyira ösztönösen jöttek a reakciói.. a jótékony sötét elnyeli őt.

2014.08.10. 15:29 Hiyo

Kisuke - Miért nem lehet valami bővebb használati utasítást hozzácsapni?! Ennyi pénzért egy regényt kéne adni hozzá. - másnap dühösen forgatta a kezében a kis nyakörvet, ami akár karkötőnek is beillett volna egy izmosabb lénynek. Újra elolvasta a fecnit, amit használati utasítás gyanánt küldtek mellé. "Csatolja fel a célpont nyakára, majd várjon egy órát a teljes hatás kedvéért. Addigra az áldozat elveszti minden mágikus erejét, amit a nyakörvben lévő megbűvölt kő magába szív. A kő a felszívott mágiából táplálkozva védi meg magát a támadásoktól, így elpusztítani nem lehet. A nyakörvet csakis az veheti le, aki feltette a célpontra." Eddig oké, de hogy a rákba tegye rá arra a nőre?? Előbb lesz belőle egy ementáli sajt, mint hogy a közelébe kerüljön.. hátradőlve a székben vetett egy pillantást a monitorra, de semmi mozgás. Nem értesítettél senkit és úgy néz ki egész nap a céhben ügyködtél. Látja a változó adatokat, de csak vadászatokról és utánpótlás rendelésről van szó meg ilyesmi. Feláll és farmer zsebébe süllyeszti a nyakörvet, ami igazából egy nyaklánc. Ezüst láncon lóg rajta a kő, ami úgy ragyog a fényben, mint egy kristály. Azért hívják nyakörvnek, mert akire egy ilyen cucc rákerül, annak az erejét elszívja, teljesen kiszolgáltatottá téve. Persze fizikai erejét attól még tudja használni az illető, de annak a kis nőnek az esetében nem tart ilyen fajta támadásoktól. "Ugyan már, hisz a mellkasomig ha ér.." Apró mosoly szaladt végig ajkain, ahogy elképzelte, hogy a kis termeteddel nekitámadsz. "Bár valószínűleg állított fel csapdákat. Bolond lenne, ha nem tette volna." Akárhova is beszéli meg a találkozót, biztos benne, hogy állítottál volna fel csapdákat. "Épp ezért nem sétálok bele kisszívem." Naplemente volt mire kocsiba ült, s még ígyis rajta volt napszemüvege, bár ilyen erejű napfény már nem ártott neki. A GPSt követve könnyedén megtalálta a lakásod. A kormányra támaszkodva két kezével hajolt előre kitekintve a szélvédőn. Nem gondolta volna, hogy ennyire nyugis környéken laksz egy ilyen takaros kis házban. "Egész otthonosnak néz ki, bár a kerten látszik, hogy nincs sok ideje." Egyből kiszáll az autóból és megáll az alacsony kerítés és kiskapu előtt, aminek túloldalán egy vékonyka köves út vezet a bejárati ajtóhoz. Nem olyan hülye, hogy berontson. Tisztán érzi az erőteret a ház kerül és valószínűleg ha még egy lépést tenne ropogósra sülne, vagy legalábbis kilóméterekkel alrább baszná az erőtér ellenállása. Viszont itt a nyílt utcán ennyi családi ház között nem használhatod majd a kis varázslataid, így kényelmesen nekidől a kocsi motorháztetőjének és karba font kezekkel vár. "Egyszer úgyis hazajössz kisegér, és akkor vége a játéknak.”

2014.08.10. 15:28 Hiyo

Hiyono Toushiro Hogy ne csak saját hüppögésem hallgassam benyomtam a rádiót és igyekeztem megnyugodni. Két kézzel markoltam a kormányt, de akárhányszor letöröltem a könnyeim, valahogy mindig homályos maradt a látásom és meleg cseppek gördültek végig az arcomon. Már nem tudtam üresen tartani gondolataim. Minden egyes perc felvillant, amit vele töltöttem. Amikor egy vadászat után fáradtan és nyűgösen talált rám egy kávézóban.. Egész éjjel vadásztam a nyomorult agyatlan vérszívóra, s reggel csak egyetlen vágyam volt, hogy megigyak egy normális kávét, majd lezuhanyozzak. De ő berontott a kávézóba én pedig fáradtan vettem elő a fegyverem és lőttem vállba. Az emberek sikoltozva szétrohantak én pedig egy bőséges borravalót hagytam az asztalon. Emlékszem, hogy meglepődött, mikor csak úgy elsétáltam mellette morcosan odavetve, hogy majd holnap lelövöm meg elszaladok, de most túl fáradt vagyok. Pár perc után követni kezdett az utcán és hiába küldtem el csak mellettem jött és átkarolva a derekam vezetett át az embertömegeken. A rádióban hirtelen felcsendülő dal szövegére elhúztam a szám (Zene) és újra karomba töröltem az arcomat. Azon kivételes alkalmak egyike volt az, mikor normálisan tudtunk beszélgetni olyan apróságokról, mint hogy hogy talált rám, milyen úton módon jutott el hozzám és én merre jártam, miért harcoltam már megint. Amióta ismertem azóta éreztem azt az biztonságot nyújtó kellemes érzést. Nem számított, hogy nincs velem, tudtam, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat. Éreztem, hogy nem hagyná hogy bajom essen, hiszen annyira a tulajdonának tekintett. Amíg volt, fel sem tűnt ez az érzés, de most, hogy tudom, már nem jöhet utánam, ennek az érzésnek a hiánya ólomsúlyként zuhant a vállaimra. Mintha szellem lennék és egyedül bolyonganék a földön kárhozatra ítélve. Ostobaság, nem? Hisz alig ismertem, nem voltam szerelmes, de kedveltem! Nem akartam a halálát, de döntöttem! Naiv ábránd azon képzelegni, hogy mit tennék, ha mindent újra kezdhetnék, mert ezek a képzelgések csak még inkább fájdalmat okoznak. Talán el kellett volna mondanom neki mitől félek, talán ő megvédhetett volna Gabrieltől... egy arkangyal, ráadásul a kegyetlenség arkangyalától? Nem. Naiv ábrándok. Bárki, aki közel kerül hozzám, azokra végül mind halált hozok. "A szüleim is megmondták." Azt hittem, ha vadász leszek törleszthetek és segíthetek másokon, megvédhetek mindenkit! - Naiv álmok bolond. - szipogtam félhangosan fájdalmasan elmosolyodva arra, hogy még az eső is rákezdett. A kocsi kereke megcsúszott a kanyarban, de nem foglalkoztam vele, vagy azzal milyen gyorsan is hajtok. Amint meghallottam a következő számot, szinte nevetni támadt kedvem (Zene). Ez csak valami vicc lehet komolyan. Régen is ennyi nyálas számot adtak le?? De ahelyett, hogy kinyomtam volna énekelni kezdtem, bár a fele sírásba torkollott. Késő este volt már, mikor leparkoltam egy szálloda előtt, ahol mindig le van foglalva számomra egy szoba. Felérve a lakosztályba csak ledobom a kis ajtónyitó kártyát az asztalra és felvéve a telefont tárcsázom Mido számát, de mikor még mindig nem veszi fel, elfog a rémület. Akira azt mondta nem tud róla és akármennyire ki is voltam akkor akadva, igaznak tűntek a szavai. Mégis ő tud nekem egyedül válaszolni, hogy utána hova mehetett, nem mondott e neki valamit?! Semmi kedvem nincs hozzá, hogy visszamenjek Akirához válaszokért, de amint a pityegő telefonra tekintettem a torkomban lévő gombóc egyre nagyobb lett. --- Éjfél körül volt, mikor ismét beléptem a Kevertek rezidenciájára, ám most nem Toya fogadott, hanem egy másik kapitány. Egyből elnézést kértem a kései zavarásért, protokoll szerűen, semmi őszinteség nem volt a szavaimban csak gépies monotonitás. Mikor az ezüst hajú férfi, Gin, közölte, hogy Akira nincs itt, még csak fel sem kellett tennem a kérdést, hogy hol találom meg, egyből folytatta. - Azt a bolondot ment kiásni. - azzal magamra hagyott. Ott álltam a halban és a gondolatok szinte fájdalmasan száguldoztak a fejemben. "Shadow? Rögtön azután ment el Akira, hogy én idejöttem. És Akira mindig tudta hol keressen, így bukkant mindig a nyomomra Shadow, tehát.. Akira azt is tudja, hogy az Alpokban voltam... de.." Magam elé bámultam, de lábaim maguktól mozdultak meg lassan. "..de.. kizárt hogy túlélte.. akkor mégis miért ment volna oda Akira?" Mielőtt észrevettem volna már a kocsi felé rohantam és olyan gyorsan hajtottam a reptérre, hogy nem egyszer karcoltam meg a kocsit a szembejövő sávból érkező kocsikkal egyetemben előzés közben. Csakis egyetlen gondolat lüktetett bennem. Oda kell mennem. A saját szememmel kell látnom. "Ha.. ha csak egy kis esély is van rá.. ott akarok lenni.. el kell mondanom neki.. látnom kell Őt!" --- A reptéren vettem egy melegebb nadrágot, csízmást és kabátot, de most nem volt időm olyan komoly meleg ruházatot bevásárolni. A repülő út alatt sem tudtam pihenni egy percig sem, pedig már 2 napja nem aludtam. Enni sem tudtam semmit, a gyomrom olyan görcsben volt, hogy ha akartam volna sem tudtam volna letuszkolni semmit a torkomon a kávén kívül. Az energiaital rég nem volt már elég. A nyugati-alpokhoz közel Svájcban landoltunk, s utam egyből a Ticinói-Alpok vonulata felé vettem. Soha nem gyűlöltem még ennyire az utazás és várakozás pillanatait. Máskor szeretek gyönyörködni a tájban, de most úgy éreztem minden egyes eltelt perc az én életemből is elvesz egyet. A sofőrre tekintettem, de nem szóltam egy szót sem. Sok olyan ember van, akik a vadász céhnek dolgoznak, de nem mint vadászok,hanem mint amolyan supporterek.  Reptereken főként sokan vannak, mint pilóták, akik csak a céhnek dolgoznak, de szinte minden jelentősebb városban vannak segítő emberei a céhnek, akik kocsikat kölcsönöznek, vezetnek ha kell, fegyverekkel, szállással szolgálnak és mindenféle hasznos információval. Alig állt meg a jármű, de én már kivágódtam belőle és a valaha volt hegy felé rohantam. A kezeim egyből égni kezdtek a fagytól, de nem törődbe vele rogytam térdre zihálva bámulva a kő és szikla kupacot. "Kizárt.. nem.. túl naiv vagyok.." - Asszonyom! Nézze! - a hirtelen kiáltásra összerezzentem és felállva fordultam a sofőr felé, aki nem messze tőlem integetett pufók kabátjában és mutogatott a hóba. Fagyott ujjaimat zsebre téve léptem mellé, de a szívem is kihagyott egy ütemet. Vagy kettőt. Esetleg hármat. - Vér .. és .. keréknyomok .. - dadogtam lassan, értetlen, döbbenten. - Tudjuk követni a nyomokat?? - olyan hévvel léptem a sofőr felé, hogy pufók kabátjának ütköztem. - I-igenis asszonyom. - ha nem lehetett volna, képes lettem volna gyalog nekivágni! Kivételesen a sofőr mellé ültem és olyan erővel markoltam a műszerfalat magam előtt, hogy úgy éreztem fagyott ujjaim lassan törnek ketté, de nem érdekelt. Legalább ez elterelte kisé a figyelmem a lassú tempóról. "Mégis csak.. talán igen.. annyi vér volt szerte a hóban.. csak úgy piroslott minden, ahogy magába szívta. Ha rögtön azután indultak,hogy én eljöttem tőlük, akkor max 10 órával előbb érhettek ide." Hamarosan beértünk egy városba, ahol a hó már elenyésző volt, mivel a beton utakról hamar elkotorták, az utak mellett pedig már csak lucskos pocsolyaként maradt meg. A városban csak egyetlen szálloda volt, így nem volt kérdéses, hogy hova mehettek. A nap újra lebukóban volt, de egyből kiugrottam a járműből és a kisebb szálloda recepciójához érve felmutattam vadász igazolványom. - Foglalt mostanában szobát itt egy kevert lény? Egy sebesülttel együtt? - nevet felesleges lenne kérdeznem, mert valószínűleg úgyis álnevet használnak. Akira a New Yorki Kevert klán vezére, de vannak a világban más nagyobb Kevert klánok, akik nem igen szeretik, ha egyik is az ő területükre merészkedik méghozzá hívatlanul -  I-igen hölgyem. Legfelső, harmadik emelet.. - felemeltem a kezem, hogy félbeszakítsam a megilletődött nőt. "Nem kell tudnom. Jó ez így." A szívem még mindig őrületes tempóban vert. "Életben van.. Shadow.. életben van..." A lépcső felé tekintettem. - Talán valami baj van? Veszélyesek? - hallottam meg a recepciós bizonytalan hangját, majd ugyan úgy angolul válaszoltam neki. - Nem, nyugodjon meg. Nem jelentenek veszélyt. - újra a lépcső felé tekintettem, de mégis az ajtó felé hátráltam. A megkönnyebbülés érzése nem ömlött végig a testemen, mint ahogy vártam. "Ha életben van.. és én mégis azt jelentettem Gabrielnek, hogy meghalt..rá fog jönni.." Kiléptem az ajtón és visszaültem az autóba. - Menjünk a reptérre. - lecsuktam a szemeim és hátradőltem az ülésen. A fáradság elemi erővel tört rám. "Ha Gabriel rá is jön, nem érdekel." Hátrafordultam és a távolodó szállodát figyeltem. "Elvégre Shadow.. a halhatatlanoknál is halhatatlanabb." Nem tudtam mosolyogni, nem tudtam örülni. Egyszerűen csak úgy éreztem távol kell tartanom magam tőle. "Vissza kaptam őt. Másodszorra nem leszek olyan ostoba, hogy eldobjam ezt a csodát."

2014.08.10. 15:02 Mido

Midori Kiyoto Ezt nem hiszem el... Bedobta a folyóba??? - szemeim rohamosan sötétednek el és megfeszül az egész testem. "kinyírom, kinyírom!" Gondolom dühösen, de igyekszem elcsendesíteni a haragom, ez őt juttatná előnyhöz. - Ha épségben akarod visszakapni a helyettesed, legyél holnap este ugyan itt. Ja és nem javaslom, hogy több fegyvert hozz, úgyis tudjuk hol kötnének ki. - fogcsikorgatva figyelem, ahogy hirtelen eltűnik, még egy percig a tüskék között maradok majd leengedem a védelmem és egyből a vízre siklik a tekintetem. Mélyet sóhajtva guggolok a folyóparthoz és kezem a vízbe mártom. "tök hideg.. nem tudnám kihalászni őket". végül sóhajtva állok fel, majd dühösen öklözök egy fába, ami kis híján kidől. "rohadt démon vagy micsoda!" „Nem fog ez engem legyőzni!!!” Szemeim megvillantak miközben a környéken elhelyeztem pár csapda varázslatot. Biztos, ami biztos, nem akarom, hogy meglepjenek holnap. Sőt, mi több holnap reggel visszajövök és becsapdázom a környéket. "Kisuke, ha harc hát legyen harc!!" sziszegtem magamban dühösen. Még hogy ő fenyeget, ráadásul veled? Megölöm. De előbb, éppen tárcsáználak, amikor rájövök, hogy a mobilom is a vízben landolt legszívesebben fölüvöltenék, "Jó midori, nyugi". Hazamegyek és egyből a vezetékes telóhoz ugrom, kell olyan is a biztonságkedvéért. Egyből rád csörgök, nem elérhető. Mielőtt igen cifra káromkodást eresztettem volna meg a telefon irányába gyorsan lezuhanyoztam és egy póló, plusz rövidnadrág együttesben levágódtam a kanapéra. Kizárt, hogy tudjak aludni. Aggódom.. dühösen fújok egyet. Pár óra nyugtalan alvás-szendergés után beköszöntött a másnap. Kénytelen vagyok bemenni a céhbe, elrendezni a dolgokat. A céh az első, de nem bízom el magam a férfi végett, amint a céhnél végeztem, egyből beszereltem pár csapdát a környékre, ahol találkoztunk. Sajnos a komplett csapdarendszert, ami akkor aktiválódik, ha valaki a közelébe ér és egyből megköti nem alkalmazhatom legálisan, mert előtte be kell jelentenem, de.. nem tehetem, ha Kisuke megfigyeli. Ökölbe szorult a kezem, de azért pár csapdát elhelyeztem. Utána visszafuvaroztam a céhbe, mert nem voltam bent 2 napja és érződik az igazgató hiánya, elintéztem a papírmunkákat, amik már tényleg nagyon felhalmozódtak és elintéztem még néhány dolgot. Mikor beköszöntött az este ismét felöltöttem magamra a vadász felszerelésem, de a késeimet ismét a testemre szíjaztam, a szokás helyre melleim közé, derekamra, combjaimra és a csizmáimba is rejtettem el késeket. Viszont mást nem viszek. Mielőtt felvettem volna a ruhám megnéztem a tetoválásom, az erőm szerencsére teljesen visszatért, attól a sok hamburgertől amit képes voltam legyűrni. Nem hívtalak többet, nem akartalak zavarni, bizonyára az a dög foglal le, aki üldöz téged. Ez is felettébb zavar.. de ha mégsem az volt.. na majd most kiderül! A találkozó előtt olyan három negyedórával előbb érek oda, nem baj, ha várnom kell, de már itt vagyok..

2014.08.10. 14:55 Mido

Shadow Amikor Akiráék elérték az Alpoknak azt a részét, ahol a robbanás volt meglepődve tapasztalták a pusztítás mértékét. Toya megrökönyödve szólalt meg - És te úgy érzed, hogy nem dobta fel a talpát? - sandított Akirára, aki csak megindult előre, nem nagyon van mit mászni, hiszen a hegyből inkább egy domb lett, de hát azért hoztak csákányt, ásót, mindent, ami segíthet. Egy dzsip is parkol nem messze tőlük, ahol rengeteg forró víz van, ha valahol meg kéne olvasztani a jeget. Akira nem fűzött megjegyzést. "Tisztán érzem, hogy erre lesz" gondolja összevont szemöldökkel, miközben előre halad. A hegy maradványai között lassan halad, közben érzi a különféle illatokat. A figyelmük sosem lankad. Még ha Toya nem is csak tetteti, hogy hülye, sok harcot megéltek már és mindig készek harcolni, ha Gabriel kiküldött volna valakit, hogy a kislány elvégezte a melót, ők fogják átvágni a torkát. Shadow nem ártott senkinek és Akira megunta, hogy megpróbálják elseperni a nyomokat, ráadásul.. nem fogja hagyni ezt a hülyét meghalni, ha már ennyit vesződött vele, hogy némi jó modort tanuljon és a mobilját se akarja széttépni ha, az rezeg. "Cöh, egy kibaszott kölök, azt se tudja, hogyan szedje össze az asszonyát!" Morran magában Akira mérgesen, miközben nekiesik egy sziklakupacnak, Toyának odaveti. - Itt kezdj el ásni! - mormog, miközben elkezdi elgörgetni a sziklákat, vagy ököllel zúzva szét. Szokásos fekete bőrkabátja van rajta, fekete nadrággal, bakanccsal, a kabát alatt meg feszülős póló. Neki sincs gondja a klímával, sőt, még Toyának sincs, hiszen félig vérfarkas, azok meg élő radiátorok, a démonokkal egyetemben. - Persze, áss, mi vagyok, kutya? Talán csontot találok? Mondjuk, lehet, hogy Shadowból már csak csont van, vagy még az sem. Jobb nem dühíteni Hiyo-chant. – halálra vált arccal lyukad ki erre a feltételezésre - Rám is rám omlaszt a végén egy hegyet, úristen, kell egy ajándékkosár, nehogy bekerüljek a célkeresztbe!!! - és Toya miközben szorgosan magyaráz, Akira hót csendben ás, Toyának meg be nem áll a szája. Már pár órája ásnak, amikor Akira megfeszül és fölmorran. - Hagyd a lapátot! - közli, majd ököllel kezdi szétzúzni a köveket és gurítja odébb a törmelékeket. - Biztos itt lesz Akira? - kérdi Toya miközben elkezd ő is kézzel dolgozni. Akira nem szól semmit csak továbbra is töri a köveket, egy idő után mindketten megfeszülnek, megérezték Shadow szagát. - Hát, nincs dögszaga. - mormog Toya, közben tovább ásnak és nemsokára rábukkannak, pontosabban, egy toll halmazra, Toya meghökken. - Ez.. a szárnya? - pislog, mire Akira felsóhajt. - Takarítsuk el körülötte a köveket. - mormog, majd tovább ásnak, megint egy pár óra múlva már zihálva, de kiásták Shadowt, aki a szárnyával védte meg magát, viszont abban eltörtek a csontok, a fejét is érte egy erős találat, a sérülései pedig nem regenerálódtak, mert a kövek folyamatos nyomás alatt tartották a testét. Amint Akira kiemeli a böhöm testét és elfektetik a köveken Shadow fölhördül. - Hiyono!! - karmait kimereszti, szemei felpattannak, de sok ér elpattanhatott, mert vérerek szövik át a szemeit. - Húú, tényleg él még. - nézi Toya füttyentve egyet. - Gyerünk. - morran Akira, aki felnyalábolja. - Te meg kussolj. - veti oda Shadownak, aki morogva, hörögve néz Akirára. - Nem kell pátyolgatnod, kijutottam volna. - köhög föl egy adag vért, Akira meg fölhördül. - Fogd be, mielőtt visszadöngöllek a földbe. - vészjóslóan villannak meg szemei és elviszik Shadowt a kocsiig. A hátsó platóra teszik, majd onnan egy közeli hotelba, ahol ágyba dugják. - Innentől fölfog épülni. - morran Akira, aki már leadta a rendelést egy hatalmas steak menüre, úgy 6-ra, az egyelőre elég lesz. Toya nemsokára el is veszi és leteszi Shadow mellé a tálcát. Akira leül egy székre, szétvetett lábakkal, egyik kezét hanyagul hátratámasztja a karfára, másik térdén nyugszik, úgy figyeli Shadowt, aki lassan megmoccan. A vágások még nem gyógyultak be, mire Akira érdeklődve nézi azokat. "Valami mágia bizonyára" gondolja miközben Shadow megint megmozdul, ezúttal föl is ül, hátából pedig kiránt egy éles kis kődarabot és elhajítja. A fehér pamutszőnyegen éles vérnyomokat hagy, mielőtt Akira megszólalhatna Shadow rávillantja szemeit, szarvai, karmai, szemfogai kihegyesedtek teljes hosszúkban. Amikor egy hallhatatlan így megsérül, a teste automatikusan fölveszi a "végső" alakot.. legalábbis, a hibridekre ez a jellemző. Mintha a sejtek nem az emberi külsőre koncentrálnának, hanem a sérülésekre. - Mit szándékozol tenni? Úgy, hogy tudjuk, Gabriel áll mind e mögött. Az a rohadék, kitekerem a nyakát. - morog mély hangon Akira és egy percre megvillannak szemei, agyaraival egyetemben, majd ismét vesz egy mély levegőt, lehunyt szemmel és megint hűvösen méregeti Shadowt. - Ő ijesztett rá a nődre is. - Shadow szemei erre felpattannak és kiugrana az ágyból, de csak éppen hogy föltápászkodik "Igen a nőm.." gondolja Shadow. "Ha még egyszer elkapom, nem lesz se isten se ember, se arkangyal, aki megakadályoz" szemei elfeketednek, miközben oldalra pillant, amint a húst meglátja, egyből nekiáll fölfalni és az ereje ennek hála rohamosan kezd visszatérni. Mohón szaggatja szét a húst. Alig evett már azelőtt is, mielőtt elindult volna az útra. Nem tudott az evésre koncentrálni mikor folyton utánad kajtatott. "Hiyono.." ahogy rád gondol, fölvillan előtte a harag, azonban nem hülye, nem csak ezt vette észre... szomorú voltál.. érezte, valahogy, valamiért.. érezte.. - Megsérült aznap? - teszi fel váratlanul a kérdést és még az evéssel is leállt. Teste megfeszül, amíg várja a választ. - Nem tudok róla. - közli Akira, továbbra is a másikat vizslatva, Shadow pedig félrerakja a tálcát, amin még egy-két hús van. Hátradől, hogy a háta az ágytámlának támassza. Gabriel.. ő tehet minderről.. - Van terved aniki? - kérdi Shadow a másik hímre emelve a tekintetét. - Meglátjuk mi lesz. - ereszt meg egy félmosolyt a másik majd feláll. - Neked most az a dolgod, hogy rendbe gyere és ne feledd, tartozol nekem mostantól. - veti oda félvállról, majd kilép az ajtón, hogy megkeresse Toyát, aki időközben kisomfordált, amint a tálcát elvette és letette. Shadow most kitekint a hatalmas terasz üvegajtón és ökölbe szorulnak a kezei. Megsimítottad őt, amibe még most is beleremeg, de elárultad.. mégpedig egyvalaki hibájából és az Gabriel. Megfog fizetni mindenért az a rohadék beteg állat. Ő fogja kitépni a szárnyait saját kezűleg.

2014.08.10. 14:48 Hiyo

Kisuke Csak téged figyel, majd a folyóra tekint. - Hupsz. - mond csak ennyit, de arcán a megbánás legcsekélyebb árnyalatát sem lehet felfedezni. Nem, majd tartogatja a fegyvereid. Francokat, bedobta mindent a folyóba. Újra rád tekint, de nem látná, hogy fáradnál. "Szóval egy ekkora varázslat meg se kottyan neki. .. ch." Bár nem lehet feleslegesnek mondani ezt a találkozást, így legalább tudja mire van szüksége. "Mindenképp kell egy mágia és varázslat elleni cucc." A boszorkányok üzletelnek mindenféle erőelszívó cuccmákkal, de igen-igen drágák. "Bassza meg, hogy ilyen értelemben költsek egy nőre egy vagyont.." Még csak nem is udvarlási céllal, hanem, hogy foglyul ejtse. Bár ez tetszett neki, démoni énjénél fogva élvezte mások nyomorúságát, de ártatlanokét csak egy bizonyos határig. - Ha épségben akarod visszakapni a helyettesed, legyél holnap este ugyan itt. Ja és nem javaslom, hogy több fegyvert hozz, úgyis tudjuk hol kötnének ki. - közölte unottan, majd eltűnt. A szobájában jelent meg és fáradtan vágódott bele székébe. "Végre itthon." De egy szusszanás után már rögtön gépelni kezdett. Pár perc alatt meg is találta, hogy mire van szüksége. "Az internet csodája az online rendelés." Igaz, hogy a banyák egy titkosított szerveren árulják a komolyabb cuccaikat, hogy ne kerülhessen a halandók kezébe olyan dolog, ami veszélyes lenne, de neki egy ilyen szervert feltörni annyit tesz, mint megreggelizni. Bár kisé mogorván figyelte mennyi pénzbe fáj ez neki, de mikor arra gondolt, hogy láthatja erőtlen, kiszolgáltatott tested, amint előtte térdelsz, úgy döntött ennyit megér neki ez a látvány. Nem vetette meg a nőket annak ellenére, hogy nyűgnek tartja őket, vágyik az IGAZI nőre, aki csak az övé és nem olyan kis pipike, mint az összes többi a földön. Ám mivel kevert lény, a két faj ösztöne közül valószínűleg a démoni fogja neki ezt jelezni, ha megtalálta, hiszen a szíve születése óta dobog, s mint tudjuk, egy vámpírnak csak akkor indul be a szívverése, ha megtalálta a párját. Egy percre ismét elgondolkodik azon, vajon milyen nőt szánt neki a sors, de ezúttal a vadász vezér képe ugrik be szemei elé, mire megrázza a fejét. "Nem. Túl makacs, túl macerás. Bár az igaz, hogy elég formás."

2014.08.10. 14:47 Hiyo

Hiyono Toushiro A hóban feküdtem hátamon, mozdulatlan. Csak bámultam az égre miközben némán folytak a könnyeim. Bele se gondoltam, hogy mekkora szerencsém volt, hogy nem tört el semmim mikor nemes egyszerűséggel leugrottam a hegyről, és hogy ekkora hó van itt, ami bőven felfogta az érkezést. Nem, agyam nem volt képes normális működésre. Olyan üres volt, mint én belül. Nem tudom mennyi idő telt el mikor feltűnt a pilóta és felnyalábolva betuszkolt egy hójáróba. Mikor a motor felzúgott, elfogott a rémület. Mint aki újra levegőt vesz, megemelkedett mellkasom és kétségbeesetten tapadtam az ablaküvegre a beomlott hegyre tapasztva fürkésző szemeim. Vajon, mit kerestem? Hisz.. lehetetlen, hogy ezt túlélje.. "Nem.. ő mindig utánam jött. Akármilyen sérülése is volt.." De ez most más! Ő már... homlokom az üvegnek döntöttem és összeszorítottam szemeim, de nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeknek. "Alig ismertem.. " És erre a gondolatra még inkább megrázkódott a szívem, mintha csak egy fagyos csontos kéz szorítaná össze. -- Repülővel hagytam el a hegyeket, majd taxiba ülve tértem vissza londoni lakásomba. Ezt szerettem a leginkább. Ruháim ledobáltam magamról, amíg csak egy póló nem maradt rajtam és üres, kisírt szemekkel lerogytam a hintaszékembe. "Azt hiszem, amikor mindennek vége, felvillanó pillanatonként tér vissza az egész. Ő viszont már sosem fog.... Azt hiszem.. abban a másodpercben, hogy megláttam őt, egy részem tudta, hogy ez lesz. Nem mondott, vagy tett semmi olyat, egyszerűen csak volt egy ilyen érzésem. És az a hihetetlen az egészben, hogy nem tudom, fogok-e még így érezni valaha, bár nem tudom.. kellene-e egyáltalán. Tudtam, hogy az Ő élete túl gyors és túl.. vakító nekem, de azt gondoltam.. az ördög nem lökne olyan ember karjába, akinek ilyen angyali mosolya van. Talán amikor meglátott, ő is tudta, hogy ez lesz... Azt hiszem, kicsúszott a lábam alól a talaj. Azt hiszem az egészben nem is az a legrosszabb, hogy elvesztettem őt, hanem.. hogy elvesztettem önmagam." (IDÉZET ) -- Minden olyan monoton zajlott le a következő nap. Ahogy letusoltam, felöltöztem, bár tudtam, hogy össze kell szednem magam.. egyedül nem ment. Hiába hívtam Midorit, nem volt elérhető, gondoltam vadászaton van, így nem zavartam többször. Viszont hamarosan vissza kell térnem a munkámhoz, de lehet jobb lenne ha egy ideig csak irodai feladatokat látnék el. Nem akarok terepre menni. Taxival indultam el a belvárosban álló Angyaltoronyhoz, ahol Gabriel székelt és ahonnan a város ügyeit irányították. Nem sok mindenre szoktam gondolni mostanában, ha bármi is eszembe akarna jutni, azt rögtön igyekszek kitörölni, mert csak Róla szólnának. Másfél hete ismertem csak és nem mintha annyira sok időnk lett volna beszélgetni, de minden második nap láttam őt, beszéltem vele. Még ha menekültem is, meg is sebeztem, néha.. élveztem a fogócskánkat. Egyszer fordult elő, hogy 3 napba telt neki megtalálnia. Akkor.. mintha aggódtam volna érte. Hiszen csak nem rég jött át a kapun, senkit nem ismer itt.. Akirán kívül? Hisz ki más segíthetett volna neki? "Mindez már.. nem számít." Kiszálltam a taxiból és intettem, hogy várjon meg, majd besétáltam az épület halljába. Rengeteg ember, lény tolongott, szaladgált körülöttem én mégis olyan magányosnak éreztem magam, mint még soha. Most az sem töltött el csodálatos érzésekkel, hogy láthattam egy arkangyalt. Beszámoltam neki mindenről, amiről tudnia kellett. Egyszer sem voltam képes közben Gabrielre nézni. Tartottam tőle, hogy bizonyítékot fog kérni Shadow... haláláról, de nem mondott semmit, csak bólintott és intett, hogy távozhatok. Talán neki is van szíve és nem kínoz tovább.. - A következő megbízásod átadják neked a portán. - megrezdült a kezem a kilincsen és szemeim döbbenten és rémülten tekintettek előre, de nem fordultam meg. Nem lett volna értelme vitatkozni vagy visszautasítani. "Gabriel saját vadászának tekint. Már.. soha többé nem leszek szabad." Tévedtem. Neki nincs szíve. Egyik arkangyalnak sincs. Kiléptem az ajtón halkan csukva be magam mögött. A kezeim azóta a nap óta halványan remegnek és nem tudok ellene mit tenni. A körülöttem lévő zajok ellenére füleim tincseim közé simulva maradnak, farkincám sem mocorog a fásli alatt. Átveszem a borítékot a portáról, de nem nyitom ki. Beszállok a taxiba és úgy döntök hazatérek. Ha a céh vezér vadászaton van, nekem kell irányítanom a céhet. Csak úgy, bőrönd nélkül megyek a reptérre. Valamiért már egyáltalán nem félek repülés közben. Talán mert.. már nincs mit féltenem. -- Mikor New Yorkban belépek a céhközpont ajtaján egy ismerős, nosztalgikus és kellemes érzés fog el mindig, ezúttal viszont elmarad ez az érzés. Egyből Midori irodájába megyek, de nem találok bent senkit, ami nem is olyan meglepő, de még mindig nem elérhető a telefonja, ami viszont nem jellemző rá. Nem szokott a nélkül hosszú vadászatot vállalni, hogy szólna nekem, hogy vegyem át a helyét. Átnézem az asztalán lévő papírokat, de semmi lényegeset nem találok. A legutolsó alkalommal mikor beszéltem vele arra kértem vallassa ki Akirát, talán.. az a korcs csinált vele valamit?? Az ujjaim dühödten összerándulnak és gondolkodás nélkül megyek le a parkolóba. Hétköznapi ruhában vagyok és egyedül csak Osha van nálam az oldalamon lévő pisztolytartóban.  "Nem fogok elveszíteni több olyan embert, aki fontos nekem." Erre a gondolatra megtorpantam egy percre. "Shadow.. fontos volt nekem, és én.." Megráztam a fejem és ezúttal nem engedtem utat a könnyeknek. Egy céges kocsival indultam el és igyekeztem a vezetésre koncentrálni. Nem volt nehéz lejutni a Kevertek birtokára, mivel elég felmutatni a magas kovácsoltvas kapunál a kamerába a vadász igazolványom, amin rajta van rangom is, így kötelesek beengedni akár tetszik nekik, akár nem. Gyors léptekkel vágtam át a ház előtt lévő parkos részen és berontva az épületbe tekintettem körül. - Hiyono-chaaaan micsoda meglep - Beszélnem kell Akirával. - szakítottam félbe egyből Toya-t, Akira jobb kezét. - Persze, mostanában minden nő vele akar beszélni. - mormogott, de megindult én pedig követtem. Így is rengeteg mindent kell kérdeznem Akirától. Toya benyitott egy ajtón én pedig követtem egy dolgozószoba féleségbe, ahol Akira ült. Emlékszem milyen volt, mikor rá vadásztunk. Erős és makacs ellenfél volt, mindenáron élni akart, de úgy, hogy közben ne bántson másokat. Ezért kapott kegyelmet. - Tudom, hogy járt itt a vadászok vezére. Hol van? - kezdtem bele egyből. Toya Akira mellé állt, aki csak hátradőlt székében és engem fürkészett. Nem úgy nézett ki, mint aki válaszolni fog, így feltettem másik kérdésem. - Te segítettél.. Shadownak? - akárhányszor kimondom a nevét, a hangom elcsuklik. Akira teste megfeszült, szemei acélosan izzottak. Nem fog válaszolni. - Az volt a feladatod, hogy megöld. Gabriel adta ki a vadászatot? - meglepett, mikor mégis megszólalt, ám ő tette fel saját kérdését válasz helyett. Most rajtam volt a hallgatás sora. - Az, hogy itt vagy csak egyet jelent. Elvégezted a feladatot. - hangja tárgyilagos volt, mégis olyan élesen közölte, hogy a szívem fájóan remegett meg a fagyos, csontos ujjak szorítása között. Hirtelen nem bírtam mit kezdeni a rám szegeződő vádló tekintetekkel és saját bűntudatommal. - A te hibád! Te segítettél neki, hogy rám találjon! Miattad halt meg! - emeltem meg hangom és utolsó mondatomra már kiabáltam, de Akira is felemelkedett az asztalra vágva. - Ne keress bűnbakot, az egyedüli hibás..- én vagyok igen! én öltem meg! - vágtam közbe élesen kiabálva, s a könnyek újra a szemembe szöktek. "Én öltem meg, mert gyáva voltam! Jobban féltem attól, amit Gabriel velem és a családommal tehet, ezért.. ezért ezért megöltem őt!" A kezeim még inkább remegni kezdtek és az eddig elfojtott képek most mind ott villogtak a szemeim előtt. - Nem tudok semmit a céhed vezéréről. - hallottam meg Akira közömbös hangját, mire csak lehajtottam a fejem és aprón bólintottam, majd kiviharzottam a szobából. Bevágódtam a kocsiba és végre utat engedtem könnyeimnek, miket le se törölve indítottam és csak vezettem. Mindegy volt merre, csak mentem miközben ajkaimat ismét véresre harapdáltam, hogy ne zokogjak hangosan. "Annyira sajnálom."* -- Toya döbbenten bámult a síró nő után, majd Akirára meredt. - Shadow most tényleg megmurdelt?!! Az nem meglepő, hogy egy érzéketlen barom vagy, de hogy az a nő tényleg megölje.. - Nem ölte meg. - hallotta meg Akira tömör válaszát és még inkább döbbenten figyelte, ahogy telefonja után nyúl. - De hát akkor meg hogy..- A hegyekben voltak utoljára. Tudjuk a pontos koordinátákat. Odamegyünk. - Toya-nak még az álla is leesett miközben az intézkedő Akirát figyelte. Valamiféle kapcsolat lehet közöttük, hogy ennyire biztos benne, hogy Shadow életben van, vagy csak ő se nézi ki a kis nőciből, hogy megölje Shadowt. De akkor miért volt benne olyan biztos a nő, hogy halott? Mikor Akira végre letette a telefont Toya szinte az arcába mászott türelmetlenségében. - 2 napja robbanást jelentettek az Alpokból, pont onnan, ahol ezek ketten találkoztak. - Akira meg sem várva Toya válaszát kisietett a szobából. - Azt akarod mondani... hogy rárobbantott egy egész hegyet????? És most oda akarsz menni kiásni??? Tudom, hogy bizonyos mértékben öcsédnek tekinted, de.. - Kuss vagy itthon hagylak. - morrant rá Akira, mire Toya azon nyomban keresztben lenyelte a nyelvét. Nem volt olyan hülye, hogy kimaradjon egy ekkora buliból!

2014.08.10. 14:39 Mido

Midori Kiyoto Vagy eldobod magadtól vagy én veszem el, de akkor vissza se kapod. Továbbá most már a fegyvert is a folyóba, mindet. Hé kiscsibe - őt figyelem, még hogy a folyóba? A fegyvereimet, utána is dobom, hogy hozza vissza!!! Egyedi fegyverek és én már 25 éve használom őket. - Vagy teszed, amit mondok, vagy kereshetsz új helyettest. – „Még fenyeget? Na, majd meglátjuk!!!!” Gondolom elszántan és nekirontok. Ahogy kiterjeszti a sötétséget, meglepetten nézek körbe. "Nocsak... démon lenne benne félig?" vagy vámpír vagy démon, vagy mindkettő, ugyanis szédületes iramban illan. Ahogy a fegyvereimtől megszabadít, már lassan morogva támadok rá. "Ha tényleg a folyóba hajította őket, megnyúzom elevenen" gondolom dühösen. Amikor elvette a telefonom és megállva szemrevételezi, meglepődök. Hiszen az elején is a telefonomat kérte, de minek? Akkor nem figyeltem rá, ám most.. mindegy is. Elegem volt! A varázserő érzem, ahogy bőröm alatt lüktet, amint kissé fölkészülök, felkiáltva vágom bele az öklöm a földbe és máris hatalmas tüskék törnek elő. Kegyetlen védelmi varázslat, de szükséges. Szemeim a keveréket keresik, miközben neki dőlök a tüskének, mert kifele hegyesek, de felém szinte falat alkotnak. - Megöllek, ha azok a fegyverek a folyóban landoltak.. - morranok fel. Karmaim máris előtörtek. Mindig is birtokló típus voltam, és azok a fegyverek, keményen melóztam értük, ezért jelentenek nekem olyan sokat, még ha van is több darab a gyűjteményemben. - Ráadásul.. Miért vetted el a mobilomat? - ráncolom össze a szemöldökömet, gyorsan végigpörgettem melyik fegyverem van meg. A késeim, a mellem között lévő, a másik combomnál lévő és a derekamnál lévő. Leesik az állam, a picsába elvette a többit???? „Kilyuggatom a bőrét.” Gondolom morcosan.

2014.08.10. 14:34 Mido

Shadow Nem, ez nem magyaráz meg semmit! - emelted fel a hangodat és hirtelen lenyúltál a csizmádhoz, azonban Shadow lefogta a kezeidet mire érezte, ahogy a belső feszültség pánikká fokozódik benned, mire megrendült. Hasba is rúgtad, amit kissé megérzett a vérveszteség miatt, de továbbra is szorosan fogta kezeidet. - Eressz el!! Ne érj hozzám!!! - hiába szólított téged finoman, tovább viaskodtál, mire fölmordult. Nem! Az istenit, nem tud elengedni, megakar nyugtatni. - Nem! Nem akarom hallani!! - halkan mordulva közelebb nyomult testedhez, miközben elengedte csuklód és izmos karjaival átkarolt téged, acélosan, határozottan ölel téged. de az, hogy így kiakadtál, nem véletlen, ha arra gondol, hogy bántottak téged, legszívesebben agyatlan szörnyetegként gyilkolná le a világot is. "nyugalom.." mormolta magának, miközben továbbra is ölelt, nem lehet dühös, most megnyugtatni akar téged. - Egyszer rá fogok jönni minden kis titkodra és félelmedre te nő és akkor nem fogsz tudni többé elmenekülni előlem. *mormogja miközben állát fejed búbján nyugtatgatja, most.. Csak élvezi, hogy itt vagy vele. annyira vágyik rá, hogy te is akard őt, hogy belepusztul, de végül mormogva jut el tudatáig, hogy tested elernyed, szíve fölgyorsult ütemben ver, ahogy végigsimítod karját fölmordul és még jobban hozzád simul. Az öröm szétrobban ereiben, ahogy hozzáérsz, a teste pattanásig feszül, az élvezet leírhatatlan, amit okozol ezzel az apró érintéssel. azonban amikor következő pillanatban megérzi a mágiádat és leláncolod, megdermed, szíve jeges labdává fagy és ahogy kicsusszansz ujjai közül. a vadállat elkezdi felemészteni. szarvai megnőnek, testével, karmaival és szemfogaival egyetemben. "NEM! Nem menekülhet el megint!!" üvölti az ösztöne. kétségbeesetten próbál illanni de, csak fölizzik a tetoválás, próbálja kitépni a falból a láncot, de nem sikerül, te pedig csak egyre távolodsz tőle. - HIYONO!!! - szárnyai előtörtek, megtöltve a csarnokot, üvöltve rántja meg a láncát még egyszer és a vörös köd elborítja az agyát, ahogy küzd, hogy kiszabaduljon. "Elment. Kibaszottul elment!!" hörög miközben érzi, ahogy robbanások rázzák meg a hegyet és Shadow egy percre megtorpan. "rám omlassza a hegyet??????? És mi van Hiyonoval???" a robbanás végigsöpör a hegyben, de magáról meg is feledkezik, a szíve rémült ritmusban kalapál, hogy veled mi történt, nem volt időd lemászni. azonban, a következő pillanatban lassan minden elsötétül a szemei előtt, a robbanás és az omlás már csak távoli zaj, az egyedüli sötétség az ami ráköszön..

[37-18] [17-1]