Frissítés

2015.10.01. 21:50 Chinatsu Aida

Nem számítottam visszautasításra ilyen téren. Fel sem merült bennem, hogy ez a fiú ilyen.. megfontolt választ ad a kérdésemre. Egy halovány mosoly futott végig ajkaimon és valamiért úgy éreztem, nem szeretném, ha baja esne. Egy ilyen törékeny, de szellemileg érett fiú.. még igen sokra viheti, és pontosan azért, mert senki nem nézné ki belőle, hogy mikre képes. Talán Ő maga is önerőből kíván hatalomra jutni, nem vadidegen szövetségesek álltal, akik nem is hozzá, hanem inkább a szintén idegen feleségéhez hűek. Nem tudom, rejtély lett számomra, de nem foglalkozhatok Hayato megfejtésével. - Ne aggódj. Egyedül arra kérlek had legyek jelen, mikor Mishima-donoval beszélsz erről. - a harag távol állt tőlem irányába, de mindenekelőtt a saját sorsom kell szem előtt tartanom. A lehető legkedvezőbben kell kijönnöm ebből az egészből. Apám biztosan dühös lesz, de talán megtudom győzni, hogy ha úgy alakulna a dolog, semleges maradjon és ne támogassa Mishima-donot. Én pedig így haladékot nyernék, hogy házasság nélkül, önerőből érhessek el változásokat. Mégha ez most reménytelennek tűnik is. - Nem ismerem még a birtokot, ezért.. - mivel én álltam közelebb az ajtóhoz beszéd közben ki is léptem rajta, nem akartam tovább feltartani Hayatot, hiszen ha valóban komolyan gondolja, rengeteg dolga lehet még és igen kevés ideje. - ... ha megtennéd, hogy.. - nem tudtam befejezni a mondatot, mert tekintetem az ajtó előtt kint várakozó Shin-chanra esett, s túlzottan lefoglalt a meglepett pislogás. Eredetileg arra szerettem volna megkérni Hayatot, hogy küldessen ide valakit, aki a nap folyamán mellettem marad, így a segítségével tájékozódhatok a birtokon, de nem számítottam rá, hogy a férfi megvár. - ... értesítesz, hol fogsz Mishima-donoval beszélni, azt megköszönném. - fejeztem be végül másképp a mondatot, bár erre is megakartam kérni.

2015.10.01. 20:26 Aguri Hayato

A visszakérdezés meglepett. Hogy kik támogatnak? Ki kéne neki fejtenem? De Hidetoshin kívül nincs is más... ...szerintem. Elbizonytalanodtam, de ez kívülről nem látszott. - Az egyelőre maradjon... titok. Nem szeretnék mindent elmondani... Közöltem, majd elnéztem az ajtó felé. Mehetnékem volt. Vissza akartam menni Toshihoz, hogy megbeszéljem vele ezt az egészet. Remélem, nem üvölti majd le a fejem, hogy mégis mit csinálok. Hisz épp most közöltem Aidával, hogy kihívom Mishimát... nem, tuti megöl ezért... mit csinálok? ... A földre pillantottam, majd kis idő után vissza a lányra. - Ha nem bánod, most mennék. Van egy kis dolgom... és ne haragudj ezért az egészért. Nem őt akartam bántani, csak nem akarom, hogy megmondják, mit tegyek és... egyebek.

2015.10.01. 18:41 Chinatsu Aida

- Mivel a házasságot el akarom kerülni, inkább megküzdök Mishimával ... ha az életem múlik rajta, akkor is. - szemeim elkerekedtek szavai hallatán, s teljesen értetlen álltam ez előtt a fiú előtt. Nekem őt egyáltalán nem ilyennek festették le. Ha hiúbb volnék, bosszantana, hogy ennyire nem akar elvenni, de szerencsére nem akadtak ilyen problémáim. Magamban lezártam annyival a dolgot, hogy Hayato sem az én esetem. A kezdeti meglepődésem után hamar lehunytam inkább szemeim és mély levegőt véve szólaltam meg. - Kik támogatnak? - feltételeztem sok fontos ember állhat mellette, ha úgy döntött, hogy visszautasít egy házasságot, ami álltal erős szövetségest nyerhetne. Csak akkor tehet ilyet valaki, ha biztos benne, hogy a főbb emberek és a hadsereg őt támogatja, máskülöben semmi értelme nem lenne. Ismét végigmértem a velem szemben állót, de még mindig változatlan volt az a benyomásom róla, hogy olyan törékeny, bár a szavai kemények voltak, nem tudtam eldönteni valós erők állnak mögötte, vagy csak puszta dac. Akárhogy is legyen, fontolóra kell vennem egy beszélgetést Mishima-donoval, hiszen jelenleg ő az uralkodó, és fogalmam sincs, hogyan akarja ezt Hayato a ma esti eljegyzés előtt megváltoztatni.

2015.09.30. 18:53 Hayato Aguri

Próbáltam higgadtan végighallgatni. Az elejére csak összehúztam a szemem. Persze... elég egyértelmű, hogyha uralkodni akarok, akkor itt kell maradnom. De a továbbiakra meg is fogalmazódott bennem a válasz. Félmosolyra húzódtak az ajkaim. - Mivel a házasságot el akarom kerülni, inkább megküzdök Mishimával - direkt nem tettem hozzá az udvariassági formulát - ...ha az életem múlik rajta, akkor is. Inkább a küzdelem, mint elvenni feleségül egy lányt és bántani Toshi érzéseit. Őt szeretem, akkor miért kéne elviselnie neki és nekem, hogy egy nő van az oldalamon? Lehet, a trón is fontos, de az érzéseim még felül tudnak azon kerekedni. De azt is tudom, hogy Toshi mellettem marad és velem együtt küzd majd a birodalomért. Végigmértem a hölgyet, majd félrenéztem. Biztos nehéz lehet neki, de én nem akarok belefolyni az ő ügyeibe... én a saját harcomat akarom megvívni és van, aki segít.

2015.07.24. 23:24 Chinatsu Aida

Kisé megkönnyebbültem, mikor átváltott tegezésre. Feszengve éreztem volna magam egy velem egykorú, ráadásul ilyen finoman elegáns fiút, aki nem mellesleg a vőlegényem, továbbra is magáznom kellett volna, szavai mégis rossz érzést keltettek bennem, így kelletlen bólintottam és még vállam felett lopva hátrapillantottam Shin-chanra. Kényelmetlen éreztem magam Hayato-sannal kettesben, mégis csöndben megálltam az ajtóhoz közelebb, míg ő egészen az ablakig sétált és kitekintett rajta. Nem tudom ő mit gondolhat az esküvőről, de amint megláttam rájöttem, ő sem örül neki. Nem sértett meg, hisz kényszerházasság, és nem is akartam, hogy vonzónak találjon. Csöndben hallgattam őt, kezeim magam előtt fogva össze, egyenes háttal figyelve a fiút. A történetet többé kevésbé én is ismertem, bár úgy hallottam Mishima-sama jó uralkodó, de lehetséges, hogy mostoha apának egészen más volt, így nem akadtam fent túlságosan azon, hogy nem kedveli. Sokkal inkább döbbentettek meg az ez után következő szavai. Nekem.. eddig mindenki azt mondta Hayato-sanról, hogy esze ágában sincs uralkodni. Most mégis úgy beszélt, mint egy igazi örökös, és ezt ilyen hirtelen nem tudtam hová tenni. - Ha... ha elveszlek téged, akkor el kellene innen mennem. Hisz itt megvan az uralkodó, de nálatok... nincs. Folytatta, s ezzel a döbbenetet hamar átvette a düh. Pedig tudtam, hogy igaza van, de legszívesebben a képébe üvöltöttem volna, hogy ITT vagyok, ÉN uralkodhatok! Jog szerint az enyém, csakis azért kivételeznek velem, mert nőnek születtem! Voltam olyan okos, eszes és ravasz, mint egy férfi, és ha fizikailag nem is értem fel velük, más uralkodók sem vonultak közvetlen harcba! Dühített az egész, hogy így a képembe vágta, hogy nálunk nincs meg az uralkodó, csak mert én nő vagyok. Kezeim leengedtem oldalam mellé és ökölbe szorítva ujjaim álltam őt figyelve, legutolsó mondatát teljesen figyelmen kívül hagyva. Nem lepett meg, hisz én sem akartam, mégis teszem, amit tennem kell. - Ha valóban uralkodni akarsz, egyáltalán nem szükséges elhagynod ezt a birtokot. Szólaltam meg keményen, mert úgy éreztem, mintha a sors adott volna még egy lehetőséget. Visszakaphatom az életem felett az irányítást, és elhozhatom azokat a változásokat, amik megváltoztatják majd végre ezt az egész ostoba rendszert. - Mint mondtad, jog szerint téged illet, így ha nyílvánosan igényt tartasz az uradalomra, Mishima-dononak csak két választása lesz. Átadja a hatalmat, vagy megküzd veled és a téged támogatókkal. Akkor pedig.. Hayato-nak szüksége lesz a családom támogatására. Mély levegőt vettem kihúzva magam és merészen felé is léptem egyet. - Ha uralkodni akarsz, szükséged van erre a házasságra. És ha én változtatni akartam, akkor sajnos nekem is. Ha Mishima-dono harc nélkül átadja a hatalmat, Hayato akkor is fiatal uralkodó lesz, akit sok környező földesúr találhat könnyű célpontnak. Szüksége lesz szövetségesekre. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha valami titkos összeesküvést szülnénk itt mi ketten, de végre úgy éreztem jó úton haladok és ledobtam magamról a tétlenség láncait, hogy helyette a házasság rabigáját vegyem fel...

2015.07.24. 23:04 Hayato Aguri

Így lenne szerencsém másban is... morogtam magamban, bár kívülről nem látszódott semmi. Tényleg ő lenne Aida. Jól van. Sietve visszahúztam a kezem és megköszörültem a torkom. - Beszélhetnénk, Aida-san? Nagyon fontos lenne... Kezdtem bele, majd mutattam neki, hogy menjünk be az egyik terembe. Nem akartam a szobájába bemenni, az elég érdekesen jött volna ki. Shinre még vetettem egy pillantást, de ha Aida velem jött, akkor az egyik terembe belépve becsuktam magam mögött az ajtót. A lányra tekintettem. Vajon bánni fogja, hogy oda az esküvő? Egyáltalán... bele fog menni? Dönthet erről? Vagy... ...áh. Sok kérdés fogalmazódott meg bennem, de már nem akartam visszalépni. Az ablakig lépkedtem, ott kipillantottam, amíg igyekeztem összeszedni a gondolataim. Aztán belekezdtem, de eleinte nem néztem rá. - Tudod... apám uralkodott itt hajdanán. De egy küzdelemben meghalt és azóta Mishima-sama, apám testvére került az uralkodói székbe. Sosem kedveltem őt... és azt sem akarnám, hogy az övé legyen az, ami jogosan engem illet meg. Elmerengtem, majd elnéztem a lány felé egy sóhajjal. - Ha... ha elveszlek téged, akkor el kellene innen mennem. Hisz itt megvan az uralkodó, de nálatok... nincs. Azaz a lány nem uralkodhat egyedül... kell mellé egy férfi. Aki nem én akarok lenni. Reméltem, hogy megérti, mit akarok ebből az egészből kihozni. Bár féltem, hogy mit gondol majd rólam... - ...sosem akartam ezt a házasságot. Tettem hozzá sokkal halkabban. Talán Aida-san meg sem hallotta.

2015.07.24. 22:52 Chinatsu Aida

Mielőtt Shin-chan válaszolhatott volna, egy férfi szólított meg. Nem volt meglepő, hogy nem ismertem. Az lett volna az, ha ismerem. Viszont, hogy ilyen közvetettebb jelzőt használt a nevem után, arra enged következtetni, hogy rangban hozzám hasonló lehet az illető, vagy is..Amint bemutatkozott, egész testemmel is felé fordultam, mert eddig csak oldalt álltam neki kérdőn tekintve rá. Kezem nyújtottam a formalitásra, majd vissza is helyeztem magam elé, de a szívem még mindig hevesebben vert. Nem számítottam ilyen hirtelen a találkozásra, jobb szerettem volna én elébe menni a dolgoknak, hogy felkészülhessek rá lelkileg. Most viszont itt állt előttem, életnagyságban, személyesen. Nem volt jóval magasabb nálam, olyan izmosnak és edzettnek se mondanám, sőt, majdnem, hogy lányosnak hatott külseje, olyan szép volt a bőre és a haja. Finomnak és elegánsnak mondtam volna megjelenését. Valamiért.. akaratlan is Shin-chanra vetettem egy oldal pillantást, mintegy összemérve őket. Eddig sosem gondolkoztam azon, hogy milyen típusú férfiak keltik fel az érdeklődésem, és nem is értem, hogy most miért jutott ez eszembe. - Chinatsu Aida vagyok, örülök, hogy végre megismerhetem. Az illemen és formalitáson kívül, semmit nem éreztem a velem szemben álló iránt, pedig elméletileg már a vőlegényem. Meglepett, hogy csak így, egymagában keresett fel kisé talán sietve, így nem szólaltam meg, hagytam, hogy ő beszéljen, pedig.. nekem is lettek volna kérdéseim, de szívem szerint mindenféle köntörfalazás nélkül megragadtam és megráztam volna, amíg nem válaszol, hogy mégis miért nem akar uralkodni?

2015.07.24. 22:30 Hayato Aguri

Hamar megpillantottam Toshit és belekezdtem volna a mondandómba, de maga mögé tolt. Meglepve néztem rá, de rájöttem, mi az oka. Mishima... elnéztem a férfira. Eh? Mit akar Toshitól? A férfi karja után kaptam, de a halkabb szavaira sóhajtottam. Elmenni már nem akartam, de... ha minden kötél szakad, én... ...lassan elengedtem Toshit, aztán némán bólintottam. Jól van, beszéljenek csak, nekem úgyis dolgom van. Még Toshi láthatta, ahogy tovább indulok szapora léptekkel. Muszáj volt megtalálnom Aidát...! Tekintetemmel folyamatosan nézelődtem, kutattam, de nehéz volt a keresés. Fogalmam sem volt róla, hogy néz ki, így arrafelé indultam, amerre a szállása van. A folyosóra lépve kiszúrtam Shinichit és... egy lányt. Megtorpantam. Ő volna az? Aida-san? Kicsit megilletődtem. Sokkal szebb, mint amire számítottam. Végigmértem így a távolból, majd közelebb lépkedtem, de már sokkal lassabb tempóban, mint ahogyan jöttem. - Aida-san? Kérdeztem bizonytalanul. Elnéztem Shinichi felé is, akinek biccentettem egy aprót, mielőtt visszanéztem volna a lányra. Kicsit megbiccentettem a fejem. - Hayato Aguri. Nyújtottam a kezem és ha ő is, akkor ahogy szokás, csókot leheltem rá. Közben azon kattogott az agyam, hogy vezessem fel ezt az esküvő-lemondási-monológot...

2015.07.24. 22:03 Chinatsu Aida

Magam kitapasztalni? Természetesen szándékoztam, de attól még érdekelt, hogy a körülötte élők, akik régebb óta ismerik, mit gondolhatnak róla. Aprón bólintottam csak beleegyezően. Nem fogom őt tovább zargatni ezzel a témával, megkérdezek majd mást. Igazából sok itt élő ember véleményére kíváncsi voltam, hisz.. én csak most csöppentem bele ebbe az egészbe. Tudnom kell ki milyen érzelmeket képviseltet a trónörökös iránt, aki egyáltalán nem szándékozik irányítani. - A házasság ön és Hayato jövőjét szolgálja, nem? Kisé összerezzentem, elméláztam, így újra feltekintettem a férfira, és ismét csak bólintottam. Kimért, tárgyilagos válasz, de mindenképpen igaz. Egy részt. az én jövőmet akkor szolgálná, ha Hayato mellett lenne elég hatalmam a változásokat véghez vinni, ehhez viszont az kell ebben a világban, hogy egy nő hangját is meghallják, hogy egy híres és hatalmas ember oldalán álljon. Milyen irónikus, hogy ahhoz, hogy változtathassak ezen, mégis csak szükségem volt egy nagy hatalommal bíró férfira. Gyűlöltem ezt, éppen ezért voltam ilyen elszánt. Változtatni akarok ezen a férfi központú világon, hiszen olyan sok okos nő él köztünk, kiknek szavai csupán azért vesznek el a homályba, mert nők. Talán mivel egyedüli gyermek voltam, ezért figyeltem fel erre. Sok asszony vett körül otthon, s bár a tanítóim öregek voltak, úgy érzem nagyon sokat tanultam a szolgáló lányoktól és idősebb asszonyoktól. Miattuk vagyok képes ilyen higgadtan kezelni ezt a kényezerházasság ügyet, de a nászéjszaka gondolata még mindig valami olyan volt, ami elől inkább öngyilkosságba menekültem volna. Hálás voltam Shin-chan kérdéséért, hiszen nem akartam az előttem álló szörnyűségekre gondolni. - Szeretném megismerni a társát. Halvány mosolyom akármennyire igyekeztem, fáradt és fájdalmas volt, mégsem akartam egyedül maradni, mert akkor végképp megőrültem volna a gondolatok és tétlenség közepette. Ugyanakkor tudtam, hogy társa most nincs itt, hisz említette, így ez a találkozás is későbbre marad. De.. - Nem szeretném lefoglalni, ha tennivalója van. Elfordultam tőle és inkább egy sakura fát tüntettem ki figyelmemmel. Sosem szerettem senki terhére lenni, vagy gátolni valakit, hisz ezt én magam is utáltam, ha velem tették.

2015.07.24. 19:49 Hidetoshi Ovazaki

Egyre feszültebben hallgattam az idős tanácsos kvartyogását, s az még idegesebbé tett, ahogy az esti ceremónia menetét taglalta. - Remélem elkészült a harcosok beosztása! Megfelelő számú szamurájnak kell jelen lennie, hiszen összegyűlik a nemesek nagy része! Taglalta, mire csak a fogam szívtam. Na bassza meg. Utáltam a papírmunkát, a beosztás is csak félig lett készen és ma egyáltalán eszembe se jutott, hogy be kellett volna fejeznem, mégis olyan gyilkos villanással szemeimben tekintettem az idős emberre, hogy az egyből nyikkanva húzódott hátrébb. - Jól van, hát persze. Mindennek tökéletesnek kell lennie! Csak lassan, rezignáltan bólintottam kardomat markolva, mi övembe fűzve lógott oldalamon és feszült lapos pillantásokat vetettem a szoba felé, ahol Hayato és Mishima hosszú percekkel ezelőtt eltűntek. Nekem meg itt kell lennem ennek a habos-babos parádénak a közepén és bámulnom, ahogy a lampionokat aggatják fel és a virágcsokrokat helyezik el az asztalokra. Marha izgalmas volt. Egy idő után, már nem is hallottam a tanácsnok hangját, csak magamban gondolkodtam a nap hátra lévő részéről. Tudtam, hogy Mishima nem fog kötélnek állni, de készen álltam arra, hogy teljesítsem Hayato kívánságát és elvigyem innen messzire. A házasságot ígyis szinte lehetetlen lett volna lemondani, mégis az, hogy Hayato megpróbálta, mert én arra kértem, valami olyan dolog volt, ami többet jelentett nekem mindennél, amim csak volt. Olyannyira elmélyültem gondolataimban, hogy csak akkor vettem észre Hayato közeledtét, mikor már lépésekre volt tőlem. Gyorsan, feszülten mozgott így is. Összehúzva szemeim tekintettem a háta mögött álló Mishima-ra, de egyből előre léptem és magam mögé húztam fél kézzel Hayatot. Már arckifejezéséből látom, hogy nem ért el semmit, de nem fogom hagyni, hogy igyekezete kárba vesszen! Megmondom Mishimának, hogy elviszem innen Hayatot. - Maradj itt, majd én elintézem. Elviszlek innen. Hajoltam le kisé, hogy tincsei közé súgjam a szavakat, melyek most ígyis keményen hangzottak, de lágyan cirógattam meg ujjaimmal felkarját ahol fogtam, mielőtt elengedtem volna és kiegyenesedve indultam meg Mishima felé, bár meglepett vele, hogy magához hívatott, de egy legyintéssel elintéztem magamban. Biztosan ő is a harcosok beosztása felől akar érdeklődni. Amint beléptem, azonnal be is húztam az ajtót és úgy fordultam szembe a férfival, aki karbatett kezekkel állt határozott és hajthatatlan tartással, mint mindig, ám tekintete most olyan szúrósan méregetett. - Szeretnéd Hayatot a helyemen látni, Hidetoshi? A nyílt kérdés olyan váratlan ért, mint egy kardcsapás, kezeim megsem rezdültek meg, csak a szemeim szűkítettem össze elgondolkodva mérve végig az előttem állót. Milyen kérdés ez így hirtelen? Ha Hayato uralkodni akarna, akkor igen, de számtalanszor tettem már fel neki ezt a kérdést, és mindig elutasító volt a válasza, sőt, menekülő. Beláttam, hogy nem akar ezzel foglalkozni, így eszemben sem volt kényszeríteni, másrészt akármennyire nem kedveltem Mishimát, kétség kívül kemény, erőskezű és igazságos uralkodó volt, aki egész jól kézben tatja ezt a belső lázongás dolgot is, mert bizonyára hallott már róla. Azt hinné, hogy benne vagyok a kis cselszövésben? Mintha engem érdekelnének az ilyesmik.. - Túl fiatal, és nem áll még készen rá. Másrészt Hayato nem akar uralkodni. Észre sem vettem, hogy jelző nélkül ejtettem ki nevét, csak akkor, mikor Mishima felvonta szemöldökét, de nem tette szóvá, arcán viszont láttam a meglepettséget. - Az imént mégis közölte, hogy uralkodni akar, házasság nélkül. Nem hittem el, amit mondott, mégha arca olyan merev is volt, tudtam, hogy képes lenne könnyedén a szemembe hazudni. Ha Hayato valóban uralkodni akarna, a házasság.. több mint elkerülhetetlen lenne. Ez az eshetőség elég rendesen felbaszta a fejem. - A nap hátralévő részében szükségem van rád az előkészületeknél. Hívd össze a kapitányokat egy fél óra múlva, hogy mindenki tisztában legyen az est menetével. A vendégek vacsora időre érkeznek. Ujjaim elfehéredtek a kard markolatán, de nem mondtam semmit. Ha egy kis esély is van rá, hogy igazat mond és Hayato valóban uralkodni akar.. - Értettem. Préseltem ki magamból aprón bólintva és kiléptem a szobából. Tudtam, hogy beszélnem kell a kapitányokkal, főleg, mert a beosztást kénytelen leszek szóban levezetni, de előtte.. El kell beszélgetnem az én kis Hayatommal.

2015.07.24. 19:02 Mishima Aguri

Hagytam, hogy kilépjen előttem, felvont szemöldökkel tekintettem utána, s gyanúm beigazolódni látszott, ahogy Hayato egyből Hidetoshi-hoz vette útját. Most már biztos voltam benne, hogy Hayato változása a férfinak 'köszönhető'. Mindenképp beszélnem kellett vele, még most, mielőtt elfajulnak a dolgok. Nem volt ellenemre, hogy Hayato végre felnőjön és érdeklődést mutasson az uralkodás iránt, az viszont igen, hogy nem látja a fától az erdőt, befolyásolható, épp ezért gyenge. Nem tudom, hogy ez fog-e változni valaha is, de akármennyire is szeretném, így nem adhatom át neki a jogokat a birtok felett. Nem fogom hagyni, hogy fivérem öröksége idegen, kapzsi emberek kezén végezze, akik bábként használják a fiát. Újból rá kellett jönnöm, hogy öcsém túl korán távozott a világról... Néha eltűnődtem rajta, mennyivel könnyebb lenne, ha Hayato nem ellenségként, hanem rokonként, családként tekintene ránk, főleg az anyjára. Akárhányszor látom Reiko arcán a szomorúságot, az agyam elborul az ostoba kölyök miatt. Megvédtem az anyját attól, hogy idegen vegye el, megvédtem őt és a birtokukat, kitaníttattam és még egy hasznára váló házasságot is elintéztem. Vak volt és hálátlan. Ez dühített. Dühömet pedig Hidetoshi felé irányítottam, ahogy elindultam feléjük, de csak félútig. - Hidetoshi. Szóltam, és hidegen tekintettem a férfira, aki Hayatot maga mögé tolva indult el felém, még valamit odasúgva a fiúnak. Megváltozott ez a férfi is, ahogyan Hayato. Sokkal többet látom beszélni, és Hayato-val szemben az arca sem olyan rideg, közömbös. Eltudtam képzelni, hogy ez a férfi egyszer elárul, túlságosan erős volt. Egyfajta megfoghatatlan karizma lengte körül, ami miatt sokan csodálattal, áhítattal vegyes félelemmel tekintettek felé. Nem hiába volt az egyik kapitány. Hagytam, hogy a férfi beérjen, de nem szóltam hozzá, csak hátatfordítva neki indultam meg abba a szobába, ahol percekkel ezelőtt Hayato-val beszéltem.

2015.07.24. 15:56 Shinichi Harada

A kijelentése meglepett. Még mindig nem tudtam, mit kellene mesélnem arról a fiúról. Félrepillantottam, majd egy kisebb sóhajjal vissza. - Nézze... nem az lenne a legjobb, ha... maga tapasztalná ki, miféle ember Hayato-san? Én nem igazán ismerem. Aki tudna mesélni a fiúról, az az egyik társam, de ő nincs itt... ...és azt hiszem, nem is kellene őt zargatni, eléggé ellenzi ezt a házasságot. Futott át az agyamon és ezek után a kérdésére kezdtem koncentrálni. Kissé elkomolyodott az arcom és picit megráztam a fejem, szinte nem is lehetett látni. Mit kellett volna mondanom? - A házasság ön és Hayato jövőjét szolgálja, nem? ...nem akartam elmondani erről az igazi véleményem. Ostobaságnak tartottam ezt a házasságot. Mindent Mishima tervelt ki és egyáltalán nem tetszett. - Óhajt még valamit, Aida-sama? Tettem fel egy másik kérdést, mint egy... téma terelésként.

2015.07.24. 15:48 Hayato Aguri

Meghökkentem a válaszára. Micsoda? Az nem lehet, hogy az előbb félreértettem...! Kutakodni kezdtem a gondolataimban, megpróbáltam visszaidézni minden egyes szót a beszélgetésből, de nem sikerült. Kezdtem kissé kétségbeesni, de a következő mondata egyszerre csak... visszarántott. Nem lehet, hogy ennyiben hagyjam. Nem lehet, hogy ez az ember uralkodjon itt kénye-kedve szerint! Ez a trón jogosan _engem_ illet meg, nem mást! És ha elveszem azt a lányt... elveszítem azt, ami az enyém. Nem hagyhatom. Kissé határozottan, némileg gyilkolós tekintettel fürkésztem a férfit. - Majd meglátjuk, Mishima... Nem tettem hozzá semmiféle udvariassági formulát és azt sem engedtem, hogy elsőnek lépjen ki a teremből. Elsiettem mellette, aztán kint sem lassítottam. Először Toshit akartam megkeresni, aztán Aidat, hogy lemondjam az esküvőt. Ha Mishima nem, majd én megteszem! Kissé ingerülten lépkedtem, szinte arra sem figyeltem, merre megyek...

2015.07.20. 14:08 Mishima Aguri

Csöndben hallgattam szavait, főleg azért, mert teljesen megdöbbentett, hogy hogy lehet ilyen ostoba. Érthetően elmondtam, hogy kitaníttatom, és a házassággal erős szövetségest kap maga mellé. Aida-dono lánya páratlan teremtés, erős és ambíciózus, talán még Hayato hasznára is válik majd. Mély levegőt vettem türelmet eröltetve magamra. - Ma megtartjuk az eljegyzési ceremóniát, a születésnapodon pedig feleségül veszed. Jelentettem ki és leengedtem karjaim magam mellé úgy léptem az ajtó felé, de mielőtt távoztam volna, még vállam felett a fiúra tekintettem szigorúan. - Ha uralkodni akarsz, tudd mi a kötelességed! Nem utasíthat vissza egy házasságot, ami már el lett rendezve. Nem csak megsértené az Aida családot, de még egy háborút is hozhat, ha nem megfelelően kezeli a helyzetet. Arra pedig még nem állt készen, a belső lázongásokkal pedig én sem szívesen nyitottam háborút. Igazán nem értettem mi oka ennyire húzódszkodni a házasság ellen, ennél rosszabb nőt is kaphatott volna, sokkal. Dühösen tekintettem magam elé, mert már tudtam a választ. Hidetoshi feltünően sokat volt Hayato mellett a napokban, biztos vagyok benne, hogy köze van az ellenem lázadokhóz. Nekik előnyös lenne, ha Hayato nem nősülne, így irányíthatnák kedvükre. Szándékomban állt most rögtön beszélni a férfival.

2015.07.20. 13:58 Chinatsu Aida

- Nos, ő... azt hiszem, még eléggé gyerekcipőben jár, de rosszat nem tudnék róla mondani. Türelmesen vártam, hogy folytassa, de hosszú hallgatás következett. Nem tud, vagy nem akar? Sejtettem, hogy benne lehet az is, hogy végülis Hayato-san nemes volt, míg Shin-chan csak egy egyszerű harcos. Halványan elmosolyodtam fél szemmel a férfit figyelve. Illet rá ez a név. Meleg, gesztenyebarna színű tincsei hosszúak voltak, a szél szeme előtt lengedeztette meg őket, ezzel folyamatosan méginkább oda vonzva tekintetem. Elgondolkodott és nem akartam megzavarni, így csak csöndben követtem, s mikor megállt a lakrészem felé mutatva, követtem tekintetemmel is kezét. Elegáns szobának nézett ki, kisé távolabb a főszárnytól, ami nem zavart. Szándékomban állt felkeresni Hayato-t még az esti ceremónia előtt, és szerettem volna pár öreggel is szót váltani. Utolsó mondatára csak bólintottam, de nem küldtem el a férfit, hisz illetlen lett volna egyedül mászkálnom, másrészt.. - Szeretném, ha többet mesélne nekem Hayato-sanról. Elvégre az a fiú a vőlegényem, érthető, hogy szeretnék róla többet megtudni, hogy mások milyennek látják őt. Közelebb léptem Shin-chanhoz és határozottan emeltem fel a fejem, hogy feltekinthessek rá. Nagyon magas volt, széles vállai voltak és erős, izmos karjai. Valóban egy harcos volt. - Ön mit gondol erről a házasságról? Érdekelt a véleménye, mert annak ellenére, hogy tetőtől-talpig harcos volt, a modora mégis .. olyan kimért. Nem tetszett, hogy így viselkedik velem. Távolságtartóan és kimérten. Udvarias volt és előzékeny, mégis a stílusától csak még magányosabbnak éreztem magam, és ez nem tetszett.

2015.07.19. 17:03 Hayato

Sejtettem, hogy ez lesz a válasza, miszerint sok mindent kellene még tanulnom. Tisztában voltam vele és elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, ha ez az ára annak, hogy itt maradhassak... és hogy ne kelljen elvennem Aidat. Nem a lánnyal volt bajom, csak... rájöttem, hogy az én szívem már máshoz van kötve. Már épp mondtam volna valamit, amikor folytatta. Enyhén szólva meglepődtem. Belement? Csak így? Azt hittem, kiabálni fog, hogy mégis mit képzelek magamról és a többi. Bár a házasság... - Köszönöm az esélyt és a taníttatást, de a házasság témát napoljuk... Pillantottam félre, majd egy sóhajjal vissza és a kijárat felé léptem. - Akkor... az esküvő visszamondását... ki intézi? Nekem kéne személyesen elmennem Aidához vajon? Így illene, de elég kellemetlen lesz a szemébe mondanom.

2015.07.19. 16:57 Shin

Amikor azt mondta, emlékezni fog rá, halványan megmosolyogtam és biccentettem, habár magamban elkönyveltem, hogy nem így lesz és ezzel nincs is semmi baj. Picit fürkésztem még, majd a kérdésére bólintottam. - Ahogy kívánja, Aida-sama. Elindultam, de a tekintetemmel folyton őt fürkésztem, jön-e, megvan-e... hogy érzi magát. Amikor Hayatoról akart tudni, elgondolkodtam. Mégis mit mondhatnék róla? Toshi tudna róla a legtöbbet mesélni, és én? Nem ismerem igazán. Sokat töprengtem, mire újra megszólaltam. - Nos, ő... azt hiszem, még eléggé gyerekcipőben jár, de rosszat nem tudnék róla mondani. Elhallgattam. Komolyan, hogy kéne beszélnem róla? Rosszat már csak azért sem mondhatnék róla, mert ő az örökös és tisztelni kell, meg a többi. De amúgy sem tudtam volna róla rosszat mesélni. Viszont jót se. Hayato olyan magának való fiú volt... mindig magányosnak láttam, főleg, amikor Hidetoshi nem volt a közelében. A földet figyeltem, miközben elértünk a hercegnő szállására. Mutattam is neki. - Ez lenne az. Ide már nem mennék be, ha megbocsát. Pillantottam rá egy félmosollyal.

2015.07.19. 13:47 Chinatsu Aida

Megdöbbentettek a szavai, mert eszembe se jutottak efféle gondolatok, hiába van igazság abban, amit mond. Nem tudtam, hogy ilyenek járnak a fejében, így inkább elfordítottam arcom és magam elé néztem. Nem éreztem kényelmetlen magam az erősködésért és mert faragatlannak hívtam, mégsem voltam nyugodt. Eddig bele se gondoltam, hogy a harcosok neveit valóban.. hamar elfelejti mindenki. Csak a nagy tábornokoké és kapitányok nevei maradnak fent, akik ezt is véres csaták sokaságával érték el. Felpislogok rá, mikor bemutatkozik, de újra elfordítom az arcomat a kertet figyelve. - Shinichi Harada. Emlékezni fogok rá. Bólintottam aprón az ide-oda rohangáló embereket követve szemeimmel. A tudat, hogy az eljegyzést, az esküvöt készítik elő, görcsbe rántotta a gyomromat. Lecsuktam a szemeim hátatfordítva a kertnek. - Megmutatná a lakhelyem, kérem? Nem vágytam magányra, nem akartam a gondolataimmal egyedül maradni egy szobában, de szerettem volna minél távolabb kerülni innen. A szökés gondolata eszembe se jutott, tudtam mi a kötelességem, ahogy azt is, mik a céljaim. Ha elfutnék, a nők továbbra is olyan alacsony értékrendet kapnának, mint eddig, de nem voltam naív, hogy ezen én egyedül képes leszek változtatni, azonban, tenni akartam érte. Vagyok olyan intelligens, mint egy férfi és hiszem, hogy egyedül is képes lennék uralkodni! - Meséljen nekem Hayato-sanról. Hallottam róla egy-két dolgot, de kíváncsi voltam a saját emberei mit gondolnak róla, milyennek látják őt.

2015.07.19. 13:35 Mishima Aguri

Türelmesen hallgattam szavait miközben végigmértem ismét a fiút. Határozottan állt velem szemben, most nem lengte körbe az a mimóza elhagyatottság, mint eddig. Mintha kezdett volna felsejleni az az erő és tartás, ami a családunkra jellemező. Megráztam a fejem tagadóan. - Valóban sok mindent kellene még megtanulnod. Szóltam csak ennyit egyenlőre. Óvatosan kell mozognom, mert ha valóban oly erős az elhatározása, nem állíthatom egyszerűen félre. Viszont a szövétségre szükség van, és örököse kell, hogy legyen. Csak így biztosíthatja be a helyét. A házassággal pedig egy erős szövetségest is szerezne magának. Miért ellenkezik hát annyira miatta most? Egyre inkább hajlottam arra, hogy a lázongók bábként akarják felhasználni a fiút, ezért nincs szükségül egy eszesebb nőre Hayato mellett. Elgondolkodva figyeltem a fiút összehúzott szemekkel. Az uralkodása akkor kezdődne, ha hivatalos ceremónia keretében átvenné a helyem, vagy legyőzne engem. Jelenleg mindkettő túl távolt állt. Végül mégis bólintottam. - Kapsz egy esélyt. Kitaníttatlak és a házasság révén még erős szövetségest is szerzel. Nem tudom meglepi-e döntésem, de valóban szándékomban állt egy esélyt adni neki, elvégre ő is Aguri! Talán ha kicsit megedződik és kitaníttatom, lesz annyi esze és tartása, hogy nem tudják majd bábként használni.

2015.07.19. 12:49 Shin

Kicsit megleptek a szavai. Faragatlan volnék? Hümmentve mértem végig a hölgyet, aztán fejet hajtottam előtte. - Nem akartam, hogy azt gondolja, illetlen vagyok. Pusztán nem értettem, miért óhajtja tudni a nevem... amikor rövidesen már emlékezni sem fog rám. Amikor pedig felemeltem a fejem és újra ránéztem, folytattam. - Shinichi Harada. Ha már ennyire tudni szerette volna, kimondtam. A szemeit kezdtem fürkészni. Reméltem, hogy most már elégedett.

[252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]