Frissítés

2015.07.19. 12:41 Hayato

Uralkodni? Határozottan bólintottam neki, válaszként. Igaz, sokat még mindig nem értettem az uralkodáshoz, de bíztam benne, hogy lesznek mellettem olyanok, akik segítenek. A földre néztem, aztán a következő kijelentésre vissza. Halkan sóhajtottam. - Az szerintem még bőven ráér. Először... itt kell rendet tenni és csak utána kell az örökösön gondolkodni. Amúgy is: az én uralkodásom még csak most kezdődik, nem, Mishima-sama? Vetettem oda egy félmosollyal. Egyre inkább kezdtem érezni, hogy maradnom kell és folytatnom azt, amit apám abbahagyott. Nem szabad átengednem Mishimának, sem pedig másnak. Ez vajon önzőség? Vagy... mégis mitől lett ilyen nagy önbizalmam hirtelen? Mi adott erőt, hogy szembeszálljak apám fivérével? Kicsit rágódtam ezen, majd ismét a férfira emeltem a tekintetem.

2015.07.19. 11:30 Mishima Aguri

Némán álltam, de szavai megleptek, mégsem mutattam ki, ugyan olyan rezzenéstelen arccal álltam karba font kezekkel. Ez problémás. Miért pont most ébredne fel benne az uralkodni vágyás, mikor eddig évekig mégcsak érdeklődést sem tanusított az ilyesféle dolgok iránt? Semmi más nem jutott eszembe csak Hidetoshi. - Szóval uralkodni akarsz? Vontam fel a szemöldököm kérdőn figyelve a fiút. Ha így is lenne, akkor is meg kellene házasodnia. Az Aida családdal nagyon jól járna, egyszerre két birtokot is megszerezhetne, mert talán, ha valóban látná rajta a fejlődés jeleit, rábízhatná fivére örökségét. A véréből még mindig nem veszett ki a hódítás és saját kezüleg való területek megszerzésére irányuló vágyakozás, de a belső lázadások mellett nem kezdhetne hadjáratokba, hogy végre olyan területeket szerezzen, amiket igazán a magáénak érez. Amiket nem az apjától, vagy fivérétől örökölt volna meg. Viszont nem mondhatnánk ezt a fordulatot sem szerencsésnek, mégha Hayato valóban komolyan is gondolja az uralkodását, sokat kell még tanulnia és nem hagyhatná itt, vagy az ellenségei bábjává válna. - Akkor is szükséged van egy nőre, aki örökösöket szül. Jelentette ki keményen, és agya lázasan kattogott, vajon a lázadóknak mi célja lehet ezzel? Megelégszenek-e azzal, ha Hayato trónra kerül, vagy egyszerű bábot csinálva belőle ők fognak uralkodni? Bizonyítékot kell szereznie végre, hogy leleplezze ezeket az álnok patkányokat egyszer s mindenkorra.

2015.07.19. 11:20 Chinatsu Aida

Úgy sóhajtozott, mint aki számára idegesítő a kérdésem, és ez felbosszantott. El se tudtam képzelni, hogy merészel ilyen illetlen viselkedést tanusítani egy magasabb rangú személy, főleg egy hölgyel szemben. - Elfogadható választ? Hápogtam ledöbbenve, teljesen értetlen bámulva fel a férfira. Ez nem hallotta, mit mondtam neki percekkel ezelőtt? Azon mi nem volt számára elfogadható? Hümmentve félrefordult tőlem, én pedig ökölbe szorítottam kezeim dühösen szorítva össze ajkaimat. Nem lenne szabad, hogy egy ilyen dolog feldühítsen, de mérhetetlenül rosszul esett, hogy ennyire.. nem becsülnek meg. Ennyire nem adják meg az alap tiszteletet sem. Talán azért, mert én csak Hayato-san jegyese vagyok? Vagy mert csak egy nő vagyok, akinek semmi ereje? Vagy mindkettő? - Ön rendkívül faragatlan, az illemet még csak hírből se ismeri! Vetettem fel a fejem, és szívem szerint elküldtem volna, de nem akartam egyedül maradni kísérő nélkül egy ilyen számomra ismeretlen helyen. Nem is lett volna illendő egyedül mászkálnom, főleg, hogy még a lakhelyemet sem mutatták meg. És én még azt hittem, hogy ez a férfi harcos létére elég kifinomult.

2015.07.18. 22:31 Shin

Azon kattogott az agyam, mi készülhet a háttérben, de nem sikerült rájönnöm. Vajon Hidetoshi csinált valamit? Hmm... A hercegnő szavai késve jutottak el a tudatomig, így kíváncsian elnéztem felé, majd meg is álltam. Huh? Már megint a nevemet akarja tudni? Miért? Nem igazán fért a fejembe, mi oka tudni egy hozzám hasonló harcos nevét, aki bármelyik pillanatban meghalhat és eltűnhet... és a végén úgyis elfelejtené a nevem. Sóhajtottam keserűen, majd szóra nyitottam a számat. - Miért érdekli egy ilyen senki neve, mint az enyém? Ha erre elfogadható választ ad, akkor elárulom. Felé is fordultam teljesen, végigmérve őt. Érdekes lánynak tűnt... ha jól tudom, még csak 17 éves. Ami azt jelenti, hogy hozzám képest elég fiatal. Hümmentettem egyet a gondolatra, majd félrepillantottam. Kíváncsi voltam, tud-e megfelelő magyarázatot adni.

2015.07.18. 22:19 Hayato

Odabent körbe sem néztem, csak a férfi felé fordultam. Végigmértem, aztán vettem egy mély levegőt. A szavai annyira nem érdekeltek, még csak nem is reagáltam rá. Tudtam, hogy ma jön meg a jegyesem, de ha jól csinálom a dolgokat, perceken belül vége ennek. Ahogy engedélyt adott a beszédre... hát, jó lett volna, ha valaki közli velem, pontosan hogyan kéne elé tárnom a dolgot... kicsit szótlanul álltam, a gondolataimba merülve, de néhány pillanat múlva megszólaltam. - Nem veszem el Chinatsu Aida-t. Nem fogok megházasodni, még akkor sem, ha ezzel megszegek egy ígéretet. Nekem itt a helyem, elvégre én lennék apám utódja, nem? Tettem hozzá, bár ezt már egy fokkal halkabban. Jogilag enyém ez a birtok, nem Mishimáé vagy Ayumué... de hát Ayumu is még kicsi, hol van ő még az uralkodáshoz? Kíváncsian fürkésztem Mishima arcát és vártam a válaszát. Néha elpillantottam az ajtó felé is.

2015.07.18. 22:09 Mishima Aguri

Nem sejtettem, hogy Hidetoshi végül Hayato mellett lesz, ugyan tudtam, hogy elkezdték az edzéseket, de nem úgy látszott, mintha onnan siettek volna elém. A férfi arcáról természetesen semmit sem lehetett leolvasni, mint mindig ,ellenben Hayato elszántan nézett a szemembe, ami felkeltette az érdeklődésem. Ez az első alkalom, hogy ezt látom rajta, de nem nyugtalanított, ahhoz már késő. Ha elveszi Aida-dono lányát, kénytelen lesz azokon a földeken uralkodni, mivel a lány az egyszem örökös, fiú utód nélkül pedig az ő férje fogja megkapni a jogot a földek felett, ha a szülők eltávoznak. Addig is végre lesz indoka, hogy elküldje Hayato-t a birodalomból, ezzel megszüntetve a belső lázongást. Szó nélkül intett, és indult el egy közeli szoba felé, ahol nyugodtan tudnak majd beszélni hallgatózó fülek nélkül. Sajnos gyakorta kellett tartania attól, hogy az ármánykodók, akik Hayato-t akarják uralkodónak olyan alantas dolgokhoz folyamodnak, mint mások kihallgatása, így szerezve információkat, részben. Amint beléptünk a szobába, karba fontam kezeim mellkasom előtt és úgy fordultam szembe a fiúval. - A menyasszonyod már megérkezett. Szóltam, bár érdekelt mi lehet a mondandója, de jobb, ha tudott róla, hogy felkészüljön rá. Hivatalosan az esti vacsoránál kell találkozniuk, de nem tiltottam, hogy előbb is szóbaelegyedjenek, mivel Hayato nem úgy tűnt, mint akit annyira súlytott a hirtelen házasság, mikor bejelentettem neki. Akinek a reakciója jobban aggasztott, az Hidetoshi volt. Még nem tudtam, hogy a férfi mennyire maradt hűséges fivéremhez, és nem e ő vezeti a felbújtókat. Én magam is szívesebben láttam volna öcsém fiát uralkodni, ha az képes lett volna rá. Így viszont nem hagyhattam, hogy idegenek kezére kerüljön az, amit testvérem oly sok éven át, csatákon keresztül megszerzett. - Nos, mond. Türelmesen vártam, végig szigorúan a fiú arcát és szemeit fürkészve.

2015.07.18. 21:56 Hidetoshi Ovazaki

Némán álltam Hayato mögött mégis kisé mellette, de nem tudtam megtartani azt a bizonyos két lépes távolságot, ami ilyenkor illendő lett volna. Bár Mishima először kérdő tekintetét rám, majd csak azután Hayato-ra fordította, végül egyetlen szó nélkül intett, hogy kövesse őt, míg engem a tanácsos tartott fel, aki fontoskodóan elémpattant. Kishíján felhördültem és a torkánál fogva vágtam volna odébb, de helyette csak megfeszülve tekintettem Hayato után. Megígértem, hogy mellette leszek, mégis olyan egyenes, határozott tartással lép és az arca elszántságot sugároz. Ha valóban nem tartom Hayatot törékeny kisfiúnak, akkor épp itt volt az ideje, hogy jobban bízzak benne, mégis tudtam, ez nem erről szól. Mindig én védtem meg, de ha egyszer képes lesz önmagát megvédeni, akkor majd felfedezi, hogy semmi szüksége nincs rám és bánni fogja azt, amit most készül elkövetni. Mégis, csak sötét önzéssel figyeltem útjukat, amíg el nem tűntek egy ajtó mögött, csak azután tekintettem a hozzám beszélő tanácsnok felé, aki a hercegnő megérkezéséről magyarázott, és hogy Harada kapta a feladatot, hogy vezesse körbe. - Mishima-dono rádbízta volna e kitüntető feladatot, de egész délelőtt nem talált sehol. Unottan vállat vontam, arra gondolva, hogy talán a sors, végzet, vagy akármicsoda épp most kímélte meg a nő életét, mert ha nekem kellett volna vele lennem Hayato társasága helyett, már temetésre készülnének és nem mennyegzőre.

2015.07.18. 21:46 Chinatsu Aida

Nem számítottam visszautasításra. Főleg nem egy ilyen egyszerű harcostól nem! Az, hogy vajon miért nem hajlandó illendően bemutatkozni szinte jobban érdekelt, mint maga a birtok. Szinte. Természetesen igyekeztem felmérni a helyet, amit Hayato-san eldob magától és minél többet láttam belőle, annál inkább nem fért a fejembe, hogy miért nem harcol azért, ami az övé? Gondolataim viszont folyamatosan visszakalandoztak a mellettem haladó férfira, aki ugyan olyan barátságos hangnemben csevegett. Sok mindent tud erről a helyről, így felfételezem régóta szolgál itt, már talán az előző hűbérúr idején. De miért nem mondja meg a nevét? Nem kellett volna, hogy egy ilyen jelentéktelen dolog ennyire izgasson, de tartottam magam annyira, hogy ha megkérdezem az illető nevét, akkor az válaszol rá. - Tudja, elég illetlen, hogy elhallgatja a nevét, holott Ön tudja az enyémet. Sandítottam fel fél szemmel a férfira, de mikor az megállt, közölve, hogy eszébe jutott valami, amit megmutatna még, én gyanakodva húztam össze szemeim. Megint kerülné a válaszadást? Körbepillantottam és nem messze pár embert pillantottam meg, de egyiküket sem ismertem. Bosszantó volt ismeretlenek között lenni, mert.. bizonytalannak és magányosnak éreztem magam tőle, sebezhetőnek. Már pedig én nem engedhettem ezt meg magamnak.

2015.07.18. 21:24 Shin

Őszintén szólva nem vártam, hogy megkérdezi a nevem. Érdeklődve fürkésztem az arcát, letekintve rá, majd sóhajtottam. Félmosolyra húzódtak az ajkaim. - Nem hinném, hogy szüksége lenne egy magamfajta nevére, Aida-sama. Inkább jöjjön velem... Válaszoltam neki és ha velem tartott, akkor elindultunk. Először a kinti területeket mutattam meg a hercegnőnek, mindenhez fűzve valami magyarázatot, történetet. Épp egy újabb mesébe kezdtem volna bele, mikor megpillantottam Hayatot, Hidetoshit és Mishimát is. Huh, mit csinálnak ők hárman? Kissé ledermedve álltam, majd a szemem sarkából a kisasszonyra tekintettem. - Eszembe jutott még valami, megmutatom. Indultam el az ellenkező irányba. Úgy éreztem, Toshiék készülnek valamire, amibe nem szabadna, hogy mi belekeveredjünk. Azaz a hercegnő... így célom volt elvinni onnan. Igaz, fogalmam sem volt, mit mutassak még neki meg...

2015.07.18. 21:14 Hayato

- Igen, ezt akarom. Veled bárhová elmennék... Tettem hozzá halkabban, majd félrenéztem. Belegondolva tényleg nem volt rajta kívül más, akiben megbíztam volna. Tulajdonképpen senki más nem támogatott, csak ő. Még a tulajdon anyám sem. Érdekes. Talán ezért távolodtam el tőle kicsit az utóbbi időben. Ahogy sétáltunk, végig a földet figyeltem. Ám amikor mégis felnéztem, megpillantottam Mishimát. Azt hittem, a szívem majd a torkomba ugrik, de hirtelen inkább a nyugodtság áradt szét a testemben. Még egy fél pillanatra el is mosolyodtam, majd közelebb lépkedtem. - Mishima-sama, beszélnünk kell! Nagyon fontos. Tettem hozzá. A vállam felett elpillantottam Toshira, majd vissza a férfira és odaálltam elé. Mutattam a fejemmel, hogy menjünk be, valamelyik terembe, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni. Semmiképp nem akartam elintézni úgy, hogy odabököm neki a dolgokat, aztán hanyat-homlok elmenekülök. Tudtam, hogy azzal sokkal nagyobb galibát csinálnék. Bár, azt hiszem, így is. Azért bíztam benne, hogy Toshi a közelben lesz végig, de nem vártam el, hogy ott legyen, mikor közlöm Mishimával a szándékaim.

2015.07.18. 18:19 Hidetoshi Ovazaki

Kérdésére megtorpantam és gyengéden elhúztam a kezem, csakhogy állára tegyem és felemeljem arcát. Bármit megtennék érte, még roninná is válnék, ha erre kérne, de tudnom kellett, hogy neki biztosan elég ennyi? El akar dobni magától mindent, hogy egy magamfajtával éljen? - Ha valóban ezt akarod. Szükségem volt rá, hogy végre megerősítsen. Akárhányszor szóbakerült a jövője, hogy mihez akar kezdeni az életével, sosem tudott egyenes választ adni. Nem fogom belekényszeríteni egy olyan harcba, amelyet nem akar. Ha nem érzi úgy, hogy uralkodna, hogy itt lenne a helye, elviszem. Amennyiben bólint, és igenlő választ ad, tovább indulok felkarját fogva csupán addig, amíg ő is megindul. Utána kénytelen vagyok levenni róla a kezem és egy lépéssel mögötte állva figyelni, ahogy a nagykertben az emberek telepakolt kezekkel rohangálnak mindenféle szallagokat aggatva a fákra, bokrokra, vagy tányérokat és székeket, párnákat helyezve el Mishima utasítására a megfelelő helyekre. A szolgák hada körében az öreg egy tanácsossal állva beszélget, de én csak bíztatóan közelebb lépek Hayato-hoz aprón megérintve hátát, kisé lejjebb hajolva, hogy valami bátorítót mondjak neki, de.. nem jött ki hang a torkomon. Azt akartam, hogy felbontsa ezt az ostoba eljegyzést, rákényszeríteném ezt az akaratomat, mert ő az enyém. Végül kiegyenesedtem, amikor Mishima és a tanácsos észrevettek minket. Hayato erősebb és bátrabb, mint gondoltam volna, elvégre.. ő volt az, aki megcsókolt. A gondolatra félmosolyra húztam volna ajkaim, de helyette csak rezzenéstelen arccal álltam.

2015.07.18. 17:05 Chinatsu Aida

Egy magas, edzett harcoshoz képest elég barátságos volt a hangja és az illemet is sikerült elsajátítania. Szó nélkül léptem elé, de megálltam egy három lépés távolságot tartva, viszont így is fel kellett emelnem a fejem ahhoz, hogy a szemébe tekinthessek. Vonzó férfi volt, de ami a leginkább felkeltette a figyelmem, azok a szemei voltak. Barátságosan szólt hozzám, de tekintete fürkésző volt, és cseppet sem olyan könnyed, barátságos fényű, mint hangsúlya. - És Ön pedig? Emeltem meg fejem mégjobban, kezeim magam előtt téve össze. Nem kellett volna, hogy érdekeljen egy egyszerű harcos neve, de ha már ő vezet körbe, biztos vagyok benne, hogy nem csak egy beosztott. Kisé sértő volt, hogy a vőlegényem nem jött elém, ezért szándékomban állt még a hívatalos bemutatás előtt találkozni vele. Az, hogy a birtok ura, Aguri-dono sem járult elém, érthető volt elfoglaltsága miatt, viszont ez is kisé sértette a büszkeségem. Fogadjunk, hogy ha a SAJÁT fiának a menyasszonya érkezne, annak üdvözlésére szakított volna időt. Amennyiben a férfi bemutatkozott és elindult, szótlanul követtem őt lopva tekintve fel csak arcára.

2015.07.18. 16:28 Shinichi

Nem volt ínyemre, hogy egy hercegnőt vezetgessek körbe a birtokon, de valahogy rám osztották ezt a szerepet. Egyelőre háttal álltam a hölgyeménynek, de éreztem, hogy engem figyel. Magamban elmormoltam még pár szót, szitkozódást, aztán a vállam felett néztem először hátra rá. Meglepett, mennyire gyönyörű. Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni... de végül összekaptam magam, mély levegőt véve fordultam meg és közelebb lépkedtem hozzá. Azonnal meghajoltam előtte. - Ha nem tévedek, ön lenne Aida-sama... engedje meg, hogy körbevezessem a birtokon. Hangom szelíd és barátságos volt. Igaz, akadtak még kétségeim a hölgyet illetően. Lehet valaki szép, gyönyörű, ha belül a velekéig romlott.

2015.07.18. 16:23 Hayato Aguri

A válasznak hihetetlen mód örültem. Azt mondta, velem marad... akkor tényleg szeret, nem igaz? Talán kissé naiv voltam, de bármit elhittem neki, amit mondott. Sosem ártott nekem... nem volt okom kételkedni. A továbbiak viszont megleptek, kissé bevallom, meg is ijedtem. Máris menni akar Mishimahoz? De miért? Nem várhat ez még mondjuk... holnapig? Botladozva léptem utána, aztán szorosan megszorítottam a kezét, nem hagytam, hogy elengedje. Azt akartam, hogy végig fogja... nem érdekelt Mishima véleménye, vagy az anyámé. Toshival akarok lenni és ezt el kell fogadnia mindenkinek. - Toshi... ha rosszul alakulnak a dolgok... megszökünk innét? Pillantottam fel rá merengve, némi tétovázás után. Csak a csókjára, az ölelő karjaira tudtam gondolni és ezeket nem akartam elveszíteni. Viszont ha Mishima kifordul magából, akkor... nem hiszem, hogy van más választásunk azon kívül, hogy eltűnünk.

2015.07.15. 20:59 Hidetoshi Ovazaki

Mozdulatlan álltam, némán hallgatva végig csukott szemmel, de úgy éreztem a szívem dörömbölését még ő is hallja, főleg, amikor mellkasomra hajtja fejét. Egyre gyengébben szorítottam magamhoz, mert a szavai olyan világba löktek engem, ami nem létezhetett. Hayato, visszamondja. Nem veszi el azt a nőt, hanem velem marad. Mert.. azt hiszi, szeret. Halvány mosoly futott végig ajkaimon, keserű. Ugyan, honnan is tudhatná, mi az a szerelem? Egész életében be volt zárva ide, és az első, aki így ér hozzá, az is egy férfi. Mégsem szóltam semmit, mert.. annyira önzően vágytam hinni azt, hogy valamennyi igazság rejlik Hayato szavaiban. Ha nem is szerelem, de fontosabb vagyok számára, mint bárki más, és ez nekem elég. Egyenlőre. - Veled maradok, Hayato. Pillantottam fel letekintve rá, aprón megszorítva a kezét, de el kellett távolodnom tőle. Fényes nappal van, ráadásul ma délután Mishima-dono mellett kell lennem, mert az eljegyzési ceremóniát szervezi. Hayato-nak még ma beszélnie kell a mostoha apjával. Csak tudnám, mégis miért érzem magam szörnyetegnek, ahogy így lenézek azokba a gyönyörű szemekbe? Olyan bizalommal és csillogással tekint rám, pedig megbocsáthatatlan dolgokat tettem vele. Szemeim arcáról kezeinkre siklottak, és egy percre elmerengtem, milyen volt, amikor ezeket a karokat éreztem testem körül azon a sötét éjszakán, amikor végezni akartam magammal. Most sem vagyok különb. Ígéretett tettem Aguri-dononak, hogy megvédem Hayato-t, ehelyett.. Ez a gondolat jócsakán lelohasztotta vágyamat, de még ez a mocskos bűntudat sem volt elég ahhoz, hogy lemondjak róla miután Hayato is érez valamit irántam. De vajon nem csak azért, mert én kényszerítettem? - Elkísérlek Mishima-hoz. Lecsuktam a szemeim és inkább elfordultam tőle. A gondolatok zsongtak a fejemben, pedig így is a kelleténél több gonddal kell most szembenéznem. Mielőtt kiléptünk volna a szobából bátorításképpen megszorítottam a kezét, aztán elengedtem. Végig mellette leszek, de nem csak az esküm miatt.

2015.07.15. 19:44 Hayato Aguri

Hagytam, hogy elszakadjon tőlem. Ködös, vágyakozó szemekkel néztem fel rá, pillanatokon keresztül szinte azt sem tudtam, hol vagyok. A szavai ráztak vissza a valóságba, de őszintén bevallom, nem lepődtem ezúttal meg. Azonban nem válaszoltam még, mert felemelte a fejem és újabb mondatot szegezett nekem, amitől... kissé elpirultam. Magának akar ez az ember, igaz? Ez valamiért jól esett, boldoggá tett. Megfogtam Toshi kezét. - Akkor ne menj el, hanem maradj itt velem. Az sem zavart volna, ha elveszti az önuralmát... ami pedig az eljegyzést illeti: problémás, igen. De Toshival az oldalamon úgy éreztem, bármire képes vagyok. Merengve figyeltem a kezünket, majd közelebb csúsztam hozzá és a mellkasának döntöttem a fejem. - Ha felbontom az eljegyzést, az komoly gondokat von maga után. Velem kell maradnod... egyedül nem tudom végigcsinálni. Motyogtam neki halkan, a felsőjébe bújva, a kezét el nem engedve. - Toshi... azt hiszem... szeretlek. Merengem el halkabban, majd felemeltem a fejem és úgy néztem rá.

2015.07.08. 19:16 Hidetoshi Ovazaki

Akármennyire is megőrjített, hagytam, hogy elhúzza a kezét, mert nem akartam olyan szörnyeteg lenni, aki kényszeríti őt. Még nem. Ráadásul fényes nappal van, vissza kell fognom magam. Így is ez alatt a pár perc alatt több történt, mint az évek alatt összesen és egyenlőre még nem tudtam racionálisan gondolkodni, talán most nem is akartam. Saját kezét nézi, amivel megérintett, de olyan ártatlan kíváncsisággal tekint fel rám, amitől csak mégjobban tűzben ég testem. Nem gondoltam volna, hogy ártatlan, kutakodó ujjai jobban felizgatnak majd, mint egy tapasztaltabb férfi érintése. Bár őrültebben kívántam Hayato-t bárkinél, még saját magam is meglepődtem testem reakcióján. Fel akartam falni, magamhoz láncolni, és soha többé nem akartam kiengedni őt ebből a szobából. Szólásra nyitotta édes ajkait és minden idegszállam pattanásig feszült a vágy ellenére türelmesen vártam volna, ha kell még percekig, hogy kimondja, amit akar, bármi legyen is az. Mert nem fogom hagyni többet, hogy eltoljon. Naív bolond álom azt hinni, hogy valaha is elnyerhetem Hayato szerelmét, de jelenleg olyan erőt éreztem magamban, hogy még egy hadsereggel is megküzdöttem volna egymaga-... Hayato ajkai az enyémre tapadtak, vágytól zsibogó testem ledermedt, míg pár másodpercig bambán bámultam rá, teljesen hagyva, hogy ő irányítson. Bátortalan volt a csókja és kisé ügyetlen, de a szívem olyan fájóan dörömbölt mellkasomban, hogy úgy éreztem, nem kapok levegőt. Soha nem fordult még elő ilyen velem. Karjaim emelve teljesen magamhoz öleltem őt, szinte kapaszkodva belé hajoltam le hozzá jobban elmélyítve a csókot. Forrón tapasztottam össze ajkaink, határozottan vezetve át nyelvem, hogy újra érezzem az ízét, újra újra elkábítson. Már nem érdekeltek a következmények, a problémák. Hogyan is gondolhattam volna mindezekre, mikor Hayato önként adja magát nekem, mégha csak egy csókra is? Éreztem, tudtam előző reakciójából, hogy többre még nem áll készen, pedig úgy éreztem egy rántás a farkamon és elélvezek. Nem tudtam őt elengedni, a levegőhiány ellenére is mohón faltam ajkait, de.. - Nem lesz több önuralmam, ha most itt maradok, Hayato. Hördültem ajkaiba felindultan a vágytól, de mielőtt elléptem volna tőle, állára simítottam ujjaim határozottan emelve fel fejét, hogy szemeimbe nézzen. Akár tudja mihez akar kezdeni az életével, akár nem.. - Vissza fogod mondani az eljegyzést. Mégha ez háborút is vonna maga után. Érdekelt is engem ezek után? Ha ő az enyém lesz, megküzdök érte bárkivel, nem érdekel mennyi gonddal fog járni, mert rájöttem, hogy.. érte megéri küzdeni.

2015.07.08. 18:51 Hayato Aguri

Valamiért nem ijedtem meg annyira, mint kellett volna: a felsőmet bontogatta és én csak figyeltem a szemeit. A kérdésére bátortalanul bólintottam. Szerettem volna, ha kimondja, mit érez... csak úgy tudom neki teljesen odaadni magam, ha biztos vagyok benne. Hagytam, hogy tegye, amit szeretne, zavartan kezdtem másfelé figyelni. A szavakra nyekkentem. - Én kérdeztem előbb, Toshi... Motyogtam, de végül rápillantottam a szemem sarkából. Furcsa volt, amit tesz, de semmi akaratom nem volt ahhoz, hogy eltoljam magamtól. Nem akartam... szerettem volna még többet belőle, bármennyire is furán hangozhat ez. Még mindig nem értettem, miért vonzódom ehhez a férfihoz. Nekem el kell vennem Chinatsu kiasszonyt... merengtem el, de ahogy megfogta a kezem, feleszméltem. Lélegzetvisszafojtva figyeltem a kezem útját a testén, de ahogy eltűnt a yukata alatt, felnéztem rá. - Toshi, te... ...és megéreztem valami olyat, amit talán nem kellett volna, mert azonnal elvörösödtem, visszahúztam a kezemet is, ha hagyja. - ...eeeeh... Igazából szörnyen meglepett voltam. A kezemre pillantottam, amivel hozzáértem Toshi büszkeségéhez, majd felnéztem rá kíváncsian. Valamiért visszaidéződött bennem az az este, amikor a férfi kissé ittas állapotban volt és olyan furcsán viselkedett. Talán akkor is...? Hümmentettem, majd két kézbe fogtam Toshi kezét. Nyitottam a számat is, de nem jött ki hang a torkomon. Úgy éreztem, kiszáradtam... így csak közelebb hajoltam és az ajkaira tapadva csókot kezdeményeztem. Reméltem, ez elég válasznak neki arra, hogy mit érzek iránta. Igen, beleszerettem Toshiba...

2015.07.08. 17:02 Chinatsu Aida

Édesanyám már kiskoromtól fogva próbált felkészíteni arra, hogy a kényszerházasság részese egy nemes lány életének. Ez a kötelessége szülei és neves családja irányába. Szüleim házassága is előre elrendezett volt, de az enyém úgy ért engem, mint derült égből az a bizonyos villámcsapás. Még azt is szívesebben viseltem volna el, mint azt a hírt, melyet édesapám Haraki-sama közölt vacsoránál. Anyám arcán láttam, hogy nem volt meglepve, inkább az én reakciómtól félt, talán pont ezért, mielőtt még bármit is mondhattam volna, elküldött szobámba. Utólag visszagondolva hálás voltam neki ezért, mert bár kiváló nevelést kaptam, az indulataim miatt gyakran nem tudtam megállni, hogy ne mondjam el a véleményem. Mivel egyszem gyermek vagyok, amint lehetett, uralkodóhóz méltó tanítokat fogadtak mellém, akik kitanítottak az élet dolgaira, a hatalommal járó felelősség és irányítás általuk ismert összes rejtelmére, de én mégtöbbet szerettem volna. Egyszerűen.. nem voltam megelégedve azzal, hogy csupán csak ennyi lenne a sorsom; egy szép nap összeházasodni és hagyni, hogy egy férfi irányítson helyettem, mikor én magam is képes lennék rá! Úgy éreztem, csak mert fizikailag gyengébb vagyok, talán ezért lehetetlen egy nő számára, hogy ezekben a háborús időkben egyedül uralkodhasson egy vidéken. Igaz, hogy haditechnikákra is tanítottak híres tábornokok, de fegyvert soha nem vehettem a kezembe. Szüleim amennyire szerettek, épp annyira bántak velem kemény szigorral is, amiért sokszor haragudtam, de mégtöbbször áldottam őket. Most viszont képtelen voltam áldást vagy szeretetet, mégcsak megbocsátást sem érezni irányukba, hiszen elküldtek az Aguri birtokra, hogy a legidősebb fiú felesége legyek. Úgy hallottam nem ő örökli majd a birtokokat, így.. teljes mértékben értetlen álltam édesapám döntése előtt. Hozzáadna valóban egy olyan férfihoz, aki soha nem is fog uralkodni, csak az árnyékban élni? Hát ilyen életet szán nekem? Ezért taníttatott annyit? A rengeteg szigor, kötelesség és feladat ellenére örültem, hogy annak születtem, akinek, mert változtatni akartam és a sors adott elég hatalmat ahhoz, hogy elindíthassak valamit, de így.. Egy jelentéktelen, mihaszna férfi oldalán, ugyan hogyan lennék képes változásokat hozni? Reménykedtem benne, hogy legalább a férjem oldalán meghallják majd a szavaim, és megváltoztathatom ezt az elöregedett felfogást, hogy a nő csak a férfi asszonya, semmi máshoz nem ért. - Megérkeztünk, Aida-sama. Mély levegőt véve szálltam ki a hintóból és dühös tekintetemmel egyből azt a férfit kerestem, akit férjemnek szánnak majd. Nem szándékoztam hozzámenni, és még mindig reménykedek abban, hogy képes leszek megakadályozni valahogy ezt a házasságot. Ha sikerülne rájönnöm, édesapám miért ment bele egy számomra ilyen előnytelen ajánlatba, talán talán változtathatok rajta, talán találhatok más megoldást, talán talán most végre eljött az ideje, hogy kiálljak magamért és azért, amiben hiszek! - Mishima-dono elnézésedet kéri, de igen elfoglalt az eljegyzési ceremónia előkészületeivel, így addig arra kér, tekintsd meg a birtokot. Az idős ember, aki hajlongva mormolta el szavait hamar egy fiatalabb férfira mutatott, bizonyosan azzal a szándékkal, hogy ő lesz a kísérőm, mivel nem éppen úgy nézett ki, ahogy Hayato-samat leírták nekem.

2015.06.25. 23:33 Hidetoshi Ovazaki

Kimondani, amit érzek? Jelenleg magam sem tudtam pontosan, egy két szóban megfogalmazni, és úgy sejtettem, ha elmondom, mennyire magamnak akarom, csak magamnak és miket tennék a kis testével, az... még sok lenne. Nem áll rá készen, de majd fog. Most csak elvigyorodtam ujjaim állára simítva feljebb emelve méginkább, hogy felnézzen rám teljesen, s ujjaim lesimítottam nyakára, onnan pedig mellkasára. Finoman toltam szét tenyeremmel a ruhát Hayato-n, miközben szemeim le nem vettem volna ujjaim tevékenységéről. - Hogy mit érzek? Kérdeztem vissza szórakozottan, egyik válláról teljesen lesimítva a ruhát. Tincsei közül ujjaim elindultak le hátán, hogy abban a pillanatban, mikor ajkaim megszívják puha bőrét mellkasán csípőjébe markolhassak. Nem fog eltávolodni tőlem, a jelemet fogja viselni ezek után, mert ő az enyém, és azt teszek vele, amit csak akarok. De.. - Sokkal jobban foglalkoztat az, te mit érzel, Hayato. Mormogtam élvezettel nyalva végig a folton, de nem egyenesedtem ki, ajkaimmal tovább haladtam bőrét kóstolgatva fel, egészen érzékeny nyakáig. Az illata és bőrének íze, teljesen megrészegített, mintha csak egy álomba kerültem volna, olyanba, ahol a folytatás úgy néz ki, hogy a magamévá teszem, de.. a valóságban, ez  még korai lenne? Mindennél jobban tudni akarom, mi jár most a fejében, de ez erősen vetekszik saját önző vágyaimmal is, hogy végre érezzem őt, még ennél is jobban. Szabad kezemmel megfogtam övét és mellkasomra vontam, irányítottam tenyerét, hogy ujjai a yukata alá simuljanak és megérintse közvetlen bőrömet. Az érzésre felmordultam megremegve és még közelebb nyomultam hozzá és nem érdekelt, hogy megérzi álló farkamat.

[252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]