Üdvözlet gyermekeim~

Mint tapasztalhattátok, az oldal pár napig nem volt elérhető, ennek egyetlen és megszokott magyarázata van: új kinézet került fel. Tudom, rég nem volt lekódolva az oldal egy dizi váltás miatt sem, de most szükségét éreztem. Sok mindent kellett átvariálni, többek között a Lordjaim is új elrendezést kaptak, valamint a megígért Anime ajánlót is szerettem volna az új kinézettel együtt meghozni nektek, de különféle okok miatt ez most nem sikerült. 

Kárpótlásul viszont helyette a közelgő új szerepjáték bevezetőjét hoztam el nektek, amit csak most, csak itt a Trónteremben olvashattok!

 

Történik Írországban, az Úr megtestesülésének 856. évében.

Csípős, hideg éjszaka volt, mikor a lepusztult város pislákoló fényei végleg kialudtak. Az emberek nyugovóra tértek, a fosztogatók életre keltek. A szerény tengerparti falut, mi egykor gazdag város lehetett, most martalócok vették körül, kik a közeli erdőből fenték fogukat az újabb zsákmányra. Egy páran mozgolódni kezdtek a sötétben, de a húsz fős bandita sereg nagy része még fegyverét élezte, vagy csak szemét meresztette a sötét falu felé. Egy piszkos köpenybe burkolódzott nő ült a csoport közepén egy kövön. Lándzsájának hegyén megcsillant a holdfény, szemei viszont csukva voltak. Aislynn nem gondolkodott. Rutinná vált, megszokássá kellett volna, hogy nőjje magát a rablás és fosztogatás. Most mégis kételkedett. De mivel ezt nem engedhette meg magának, így gondolkodás helyett csak ült némán, a megfelelő pillanatra várva. Ez is csak egy újabb település, ahol megszedik magukat, hogy legyen mit enniük a következő hetekben. Nem mindig élt ám így. Gyermekkorának fényes pompája, a szerető család valahol mélyen ott melengette a szívét egykoron. Most azonban nem érez mást, csak árulást és keserűséget. Elárulták és ezért ő viszont árulást követett el, ami csak még nagyobb undort szült magával szemben. De nem bánta tettét. Voltak napok, mikor hírek jutottak el hozzá, hogy tettének következményeként Dubhlain gazdag kereskedő városa megtagadta a kereskedést a nagyobb városokkal. "Legalább háború nem tört ki." Gondolta magában mindig valamiféle megnyugvást keresve, de tudta, érezte, hogy ez a béke nem tart sokáig. Sose tartott. Amióta az eszét tudja édesapja azért harcol, hogy megőrizze az ország törékeny békéjét és Ő most mindent tönkretett az önzőségével. Hiába térne vissza két év elteltével a fővárosba apja színe elé, már nem teheti jóvá akkori döntését. Már csak annyit tehet, hogy emelt fővel viseli sorsát és.. segít az embereken. "Ehelyett kirabolom őket, elveszem azt, miért oly keményen dolgoztak." A bűntudat ismét motoszkált benne, de józan esze helyre intette, mint mindig. "Nincs mit ennem. Ahhoz, hogy másokon segíthessek, előbb magamon kell segítenem." Mivel nincs foglalkozása, így rendes munkát sem tudna vállalni, mindenhonnan elküldték egy idő után, amint rájöttek ki is Ő valójában. Megesett az is, hogy az életére törtek ezért, de Cathan mindig vele volt. "Az ő életét is tönkretettem." Gondolta Aislynn feltekintve. Szemeivel a férfit kereste, de hamar meglelte a sötétben, maga mellett. Mikor úgy döntött megszökik, Cathan vele tartott egy szó nélkül. Ő volt az egyetlen barátja mindig is. Az udvarban sokan keresték a társaságát, de egyikükben sem bízott meg.
A haramiák mozgolódni kezdtek és lassan megindultak. Aislynn megmarkolta lándzsáját és talpra kecmergett. Olyan régóta ült már azon a kövön, hogy tagjai teljesen elgémberedtek és átfagytak. A torkában lévő gombóc ahelyett, hogy apránként elmúlt volna, egyre nagyobb lett, ahogy a falu felé közelítettek hangtalan az éjszakában. Általában ez a rossz érzés alább hagy, vagy neki sikerül figyelmen kívül hagynia, most mégis gyomrában érezte a görcsöt. "Talán nem kellett volna felderítenem." Gondolta növekvő feszültséggel. Aznap kivételesen elvállalta, hogy felderíti az előttük álló falut, mielőtt lecsapnának rá éjszaka. Eddig sosem tett ilyet, most viszont látni szerette volna nappal is azt a helyet, amit kifosztanak. Talán hiba volt. Amint megpillantotta a napfényben úszó élettel teli falu lakóit, szájában már akkor végigfutott az a keserű íz. Nem akarta bántani őket. Semmilyen módon. Szemei a rabolni való helyett csak is a lehetőséget látták az újításra! Az emberek életének jobbá tételére, a lehetőségekre, hogyan tehetné újra virágzó várossá ezt a romos kis falut, ami mára már láthatóan csak a tenger adta lehetőségekből próbált életben maradni. "De ahhoz, hogy felépíthessek egy virágzó várost, egyedül kevés vagyok." Tudta jól, hogy egyetlen bölcs uralkodó se megy semmire, ha nem áll mögötte vagy egy 200 fős hadsereg. Ebben a világban, ahol az a tiéd, amit megszerzel, nem az volt a kérdés mennyire lennél jó uralkodó, hanem hogy mennyire vagy képes megtartani azt, amit már sikerült megszerezned. Ő egyenlőre még ott sem tartott, hogy megszerezzen bármit is. És nem is akart, egészen ez idáig. Az a napfényben ragyogó tenger, a halászhajók és a kis piac, mely élettel telibb volt, mint maga Aislynn, teljesen elragadta a szívét. Az elhagyatott vár, ami a tenger melletti magas kiszögellésen állt, szinte hívta magához, míg a lábánál elterülő faluvá zsugorodott egykori város egy uralkodóért sírt. Ezt látta aznap Aislynn.

Hódítók
HAMAROSAN

Üdvözlet gyermekeim~

A beígért Anime ajánlók helyett, most úgy gondoltam inkább azt hozom el nektek, ami már készen van. A nyaralás alatt foglalatoskodtam vele, bár ez volt az első írói verseny, amin részt vettem, imádtam minden percét. Az elkészült művet szabadon olvashatjátok regisztráció nélkül a Cherubion menüpont alatt. Ugyanis kissé megreformáltam, lekerült az ott lévő történet, hogy mostantól rövidebb, egy - maximum két fejezetes írásoknak adjon helyet. Továbbra is az álltalam írt művek lesznek ott olvashatóak egyedül, csupán annyi a változás, hogy nem több fejezetes regényeket írok, arra még nem állok készen, és Ti is jobban szeretnétek gondolom befejezett történeteket olvasni félbehagyottak helyett.

A nyaralásról most nem írnék hosszabban, Balatonbogláron voltunk egy hetet, leírhatatlanul szép szállás helyen, közel a szabad strandhoz. Ime pár kép arról, hol is született meg eme novella egy része, ugyan is ilyen melegben inkább a strandon írtam kis füzetkébe. Elképzelni se tudjátok mennyire kényelmes volt az a kis fél fotel, és mennyire hiányzik az a kis írói zug, és az egész légkör.

Üdvözlet gyermekeim~

Ezt a késői bejegyzést egyedül annak "köszönhetitek", hogy most érkeztem el arra a pontra, amikor már azt mondom: elég. Szinte már bánom, hogy magammal hoztam a laptopom a nyaralásra, de jobban belegondolva, ezeket úgyis láttam volna otthon, amik megadták ezt a bizonyos utolsó cseppet a pohárkámba. Ismerős az érzés, amikor az állítólagos barátaid, a hátad mögött beszélnek ki, olyan formában, hogy mi a bajuk veled, mit gondolnak rólad, közben meg az arcodba mosolyognak? Nekem ne célozgasson senki sehol, mondja meg konkrétan, mert ebből már kezd nagyon, de nagyon elegem lenni. Most talán én is pontosan ezt csinálom, hisz célozgatok, de nem bírtam már magamban tartani és úgy gondoltam ez megér pár sort, hogy felhívjam erre a Ti figyelmeteket is, ha van honlapotok, ne oda irogassatok ilye célzásokat, mert egyrészt idegesíti az illetőt, másrészt akire nem vonatkozik, az is elkezd komplikálni. Utáljátok az ilyet Ti is, nem? Akinek meg nem volt még benne része, az örülhet, mert sajnos ez egyre eltejredtebb jelenség.

Más elgondolkodtató kérdéssel is szolgálhatok. Szerintetek mitől legjobb barát valaki? Mitől lesz fontosabb barát, mitől érzed úgy, hogy az a barát közelebb áll hozzád, mint a többi? Az ismerettségi idő számítana csak? Valamint legjobb barátok között nem szokás, hogy egymás mellett állnak akkor is, ha feszült az életük? Persze az ember nem osztja meg az életének minden egyes apró mozzanatát senkivel, de én a teljes elhidegülést érzem akkor, ha az illető két naponta két mondatot tud írni csak, mégha annyira sokat is dolgozik, hogy aludni éppen van ideje. Tudom, ez is más mindenkinek, lehet az illető úgy fogja fel, hogy tényleg csak fáradt, de nem hiszem, hogy olyan önző kérés ez, hogy hallgassuk meg és értsük meg a másik érzéseit is, ha már legjobb barátok.

Annyira különbözőek vagyunk, mi emberek. Mind gondolkodásban, mind érzésvilágban. Ezért szeretném, ha rájönnétek erre Ti is, kik olvassák ezt, és eszetekbe jutna ez veszekedések közepette akár, vagy amikor szimplán nem értetek egyet a másikkal. Ezért olyan fontos a kommunikáció! Nem látunk egymás fejébe, szívébe, s nem hiába mondják: Néma gyereknek anyja se érti a szavát. Beszélj, mond, oszd meg, mert különben a másik nem fogja tudni azokat a fontos dolgokat, amik a szívedben vannak és félreértve az egészet csak szomorú lesz és úgy érzi eltávolodtok, onnan pedig már sokkal nehezebb visszatalálni a barátság ösvényére.

Lábjegyzet: A félreértések elkerülése végett, csupán a személyek miatt nem neveztem meg a bejegyzésemben őket, de egy magánbeszélgetés folytán szeretném megbeszélni velük, elvégre a barátaim.

Üdvözlet gyermekeim~

Nem kell nagyon megijedni a főcímtől, nem fogunk depizésbe hajlani, legalábbis igyekszem. Ma egy szomorúbb témával jöttem merengeni veletek, akár kis kört is alkothatnánk, miközben felteszem azt a kérdést, kinek törték már össze a szívét? De úgy igazán. Hogy csak hallgatod a másik szavait, és közben valami belenyilal a szívedbe. Először még nem is érzed, csak döbbenten hallgatod azt, aki a legfontosabb neked, akit mindennél jobban szeretsz, lehet ez egy szerelmes, vagy az egyetlen legjobb barátod, vagy egy családtagod akár. A lényeg, hogy ő volt az egyetlen, aki iránt olyan erős volt a szereteted, a bizalmad, épp ezért döbbentenek le a szavai. Már dühöt se érzel, hogy te mindent megtettél az utóbbi napokban, hogy enyhítsd a feszültséget, hogy érezze, mellette állsz. Már nem akarsz magyarázkodni, beszélni többet, se vele se senkivel, mert egyszerűen.. nem jön az inger, hogy beszélj, nem akarsz. Csak létezel a világban és akkor megérzed. Azt a nyilalást. Egész apró, mint mikor egy sebbe nyilal bele a fájdalom. Se könnyek, se szavak, se gondolatok, csak ez a nyilalás a szívedbe.

Elég furcsa, nem? Tekintve, hogy ha az embert megsebzik, fájdalmában sír. Ilyen fokú lelki összeroppanásnál azonban, a könnyek elmaradnak. Akármennyire nyilal is a fájdalom a szívedbe még napokkal később is. Ezek után úgy gondolom, igenis bele lehet halni a fájdalomba. Ritka, mint a fehér holló, de akadt már ilyen jelenség az életben. Nem vagyok a halálomon persze, de aki érzett már ilyet, az pontosan tudja így is, hogy min megyek keresztül. És tényleg, a legelviselhetetlenebb az a nyilalás, amitől úgy érzed, egy nyílt seb tátong a szívedben. Szó szerint fáj, mint egy igazi sérülés. És aki ezt tette, észre sem veszi, mert nem beszélsz, nem akarsz.

Vajon, hogyan juthat el valaki idáig? Azt hiszem, csak a saját példámat tudom felhozni. Túl sok volt, hogy mindig megértő voltam, mindig igyekeztem kedves lenni, annak ellenére, ha engem bántottak meg. Ezek után az igyekezetek után, olyan szavakat kapni attól a személytől, aki ilyen különleges volt számodra..

Nem kell, hogy ennyire igyekezzetek, mint ahogy Én tettem. Nem kell, hogy ennyire megértő legyen egy ember, lemondjon a saját érzéseiről, elnyomja azt és mosolyt eröltessen magára. Ne tegyétek. Mert beleroppantok. Ha valamivel megbántottak és rosszul esett neked, mutasd ki, ne még te legyél kedves és megértő az illetővel. Ha fontos vagy neki, eléri, hogy megbocsáss, és akkor szívfájdalom nélkül mosolyoghatsz rá.

Üdvözlet gyermekeim~

Nos mesélni valóm éppen lenne, de az egész csak ömlengés lenne arról, hogy mennyire szeretem a barátaim és mennyire szeretve érzem magam legjobb barátnőm részéről, és hogy milyen csodálatos csajos, vásárolgatós szombatot töltöttünk együtt. Mido meg is lepett ismét kis kedveskedéssel, egyszerre két kedvenc csokimat ajándékozva nekem, az egyik ráadásul olyan imádnivaló felirattal és díszitéssel, aminek jelentése is van számunkra, így triplán örültem neki. De jaj istenem, hát nem elkezdek ömlengeni?! Valaki csapjon a kezemre!

• Na szóval, a Sakura no hana szerepjáték frissül folyamatosan, érdemes két naponta rákukkantani és igazán kíváncsi lennék, ti mit gondoltok az aktuális helyzetről.
• A szavazást illetően pedig egész elgondolkodtam, hogy ennyien valóban szeretnétek olvasni az írásokat, csak a regisztráció akadályoz titeket. Ezért úgy döntöttem, a következő szerepjáték, amit Midommal írunk, SZABADON megtekinthető és olvasható lesz, amolyan ízelítőként, hogy mégis lássátok milyen az írási stílusom és a partneremé. Így talán jobban kedvet kaptok majd a regisztrációhoz, hogy elolvashassátok a többi szerepjátékot az oldalon.
• És hogy mikor is lesz szabad préda az új szerep? A következő desing váltáskor szeretném, ha elérhető lenne számotokra, bár még kevés reag áll készen az olvasásra, de addigra igyekszünk felhízlalni kicsit, hiszen a következő kinézet már készen is van, kódolás alatt áll szegény pára.

Remélem sikerült öröm hírrel szolgálnom, mindenképp várnám a visszajelzéseket, hogy örültök e eme döntésemnek! A nagy nyílvános debütálás előtt még leleplezésre kerül majd a szerepjáték címe és rövid ismertetője is.