Üdvözlet gyermekeim~

Nem kell nagyon megijedni a főcímtől, nem fogunk depizésbe hajlani, legalábbis igyekszem. Ma egy szomorúbb témával jöttem merengeni veletek, akár kis kört is alkothatnánk, miközben felteszem azt a kérdést, kinek törték már össze a szívét? De úgy igazán. Hogy csak hallgatod a másik szavait, és közben valami belenyilal a szívedbe. Először még nem is érzed, csak döbbenten hallgatod azt, aki a legfontosabb neked, akit mindennél jobban szeretsz, lehet ez egy szerelmes, vagy az egyetlen legjobb barátod, vagy egy családtagod akár. A lényeg, hogy ő volt az egyetlen, aki iránt olyan erős volt a szereteted, a bizalmad, épp ezért döbbentenek le a szavai. Már dühöt se érzel, hogy te mindent megtettél az utóbbi napokban, hogy enyhítsd a feszültséget, hogy érezze, mellette állsz. Már nem akarsz magyarázkodni, beszélni többet, se vele se senkivel, mert egyszerűen.. nem jön az inger, hogy beszélj, nem akarsz. Csak létezel a világban és akkor megérzed. Azt a nyilalást. Egész apró, mint mikor egy sebbe nyilal bele a fájdalom. Se könnyek, se szavak, se gondolatok, csak ez a nyilalás a szívedbe.

Elég furcsa, nem? Tekintve, hogy ha az embert megsebzik, fájdalmában sír. Ilyen fokú lelki összeroppanásnál azonban, a könnyek elmaradnak. Akármennyire nyilal is a fájdalom a szívedbe még napokkal később is. Ezek után úgy gondolom, igenis bele lehet halni a fájdalomba. Ritka, mint a fehér holló, de akadt már ilyen jelenség az életben. Nem vagyok a halálomon persze, de aki érzett már ilyet, az pontosan tudja így is, hogy min megyek keresztül. És tényleg, a legelviselhetetlenebb az a nyilalás, amitől úgy érzed, egy nyílt seb tátong a szívedben. Szó szerint fáj, mint egy igazi sérülés. És aki ezt tette, észre sem veszi, mert nem beszélsz, nem akarsz.

Vajon, hogyan juthat el valaki idáig? Azt hiszem, csak a saját példámat tudom felhozni. Túl sok volt, hogy mindig megértő voltam, mindig igyekeztem kedves lenni, annak ellenére, ha engem bántottak meg. Ezek után az igyekezetek után, olyan szavakat kapni attól a személytől, aki ilyen különleges volt számodra..

Nem kell, hogy ennyire igyekezzetek, mint ahogy Én tettem. Nem kell, hogy ennyire megértő legyen egy ember, lemondjon a saját érzéseiről, elnyomja azt és mosolyt eröltessen magára. Ne tegyétek. Mert beleroppantok. Ha valamivel megbántottak és rosszul esett neked, mutasd ki, ne még te legyél kedves és megértő az illetővel. Ha fontos vagy neki, eléri, hogy megbocsáss, és akkor szívfájdalom nélkül mosolyoghatsz rá.