Üdvözlet gyermekeim~

Sokat gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e, mivel már nem ezzel foglalkozik az oldal, viszont a személyes teremhez hozzátartozik, így végül word-öt ragadtam, és lepötyögtem nektek a Port Royale nevezetű játék ismertetőjét. A napokban bukkantam rá, gyerekkoromban játszottam vele többet, s most ismét rá esett pillantásom és egész belemerültem. Remélem nektek is tetszeni fog és meglepi volt ez a meglepi friss, főként mert játék ismertetőre szerintem senki sem számított.

No de most ez van, új szerepjáték hamarost jön, amint nem leszek lusta megcsinálni neki a borító képet, addig is Sakura no Hana és Univers. Az erő legyen veletek ebben az időben!

Üdvözlet gyermekeim~

Már egy ideje írni szerettem volna, főként a most Budapesten megrendezett állásbörzével kapcsolatosan, ahol jómagam is megjelentem, körülkémleltem és igen értékes tapasztalatokkal gyarapodva tértem haza, no meg persze kevesebb önéletrajzzal. Hálistennek közel sem volt olyan tömeg, mint számítottam rá, s a becsekkolással sem kellett többet tölteni 10 percnél, - még ígyis sokat mondok - és már vághattunk is bele a nagybetűs Lecsóba. Barátnőm, Mido kísért el, közben azért ő maga is nézelődött és sikerült pár helyre becsippantania kis mappájának vonalkódját. Na de, aki nem is hallott a börzéről, vagy nem igazán olvastak utána, annak így elmondanám gyorstalpaló formájában:

- előzetes internetes regisztráció után, ahova az önéletrajzod is feltöltötted kaptál egy színkódot + vonalkódot
- helyszínen a te színeddel jelölt asztalhoz lépve bediktáltad a vonalkódod és kaptál egy színes mappát, melynek hátulján vonalkódod szerepelt
- a cégek, ahol érdeklődtek utánad egy kis leolvasó segítségével lecsippantották a mappád hátulján lévő vonalkódot, ezáltal bekerültél a rendszerükbe, így interneten kényelmesen látják a regisztrációkor általad feltöltött önéletrajzot

Szóval ilyen modern formában nyomatták, persze lehetett az általad előre kinyomtatott papír alapú CV-t az orruk alá dugni, sőt ajánlatos is volt, hogy legyen nálad, mivel mint tudjuk az elektornika ördöge sosem alszik, valamelyik cég lecsippantója önálló életet élve akkor csippantott, amikor neki kedve szottyant. Bár a helyszín nagynak számít, mégis kényelmesen, érdeklődve, beszélgetve körbe lehetett járni az egészet két és fél óra alatt, de hogy azért senki se távozzon el olyan hamar, egy sarokban színpadi előadások zajlottak az álláskereséssel, állásinterjúkkal és természetesen az önéletrajz és motivációs levél megírásával kapcsolatosan. A becsekkolásnál kapott mappádban találhattál egy kis újságot, ahova időpontokba szedve megtalálhatóak voltak az előadások címei, valamint egy térkép és rövid leírás az ott megjelent cégekről. Egyszóval a szervezés profi volt, a többi már csak rajtad múlott, mennyire tudod 5 percben eladni magad, hogy megragadd a céges embörkék figyelmét. Aki ott volt esetleg írja meg nyugodtan, kíváncsi vagyok mennyien látogattunk el, és kik jártak máris sikerrel?!

Más, amiről szerettem volna pár szót pötyögni. Talán sokan úgy vannak vele, ha már összevesztünk valakivel, akkor ott vége a barátságnak is. Ez persze a vita hevességétől és az utána való sértődés mértékétől is függ, de én úgy gondolom, hogy még egy komolyabb - lásd, egy hónapos haragtartás - után is meg lehet találni a közös hangot, hiszen nem véletlen barátok az illetők. Ami kell hozzá csupán annyi, hogy egyáltalán egy picinyét is akard helyrehozni a dolgokat, hiába érzed úgy még mindig, hogy márpedig neked volt igazad és a másik bántott meg, igenis el kell gondolkodnia az embernek, vajon mi ér többet? A haragtartás, a büsszkeség, arrogancia, vagy a barátság? Ha mindkét félnek az utóbbi a fontos legalább egy kőszemnyivel is, akkor képesek megbeszélni, hogy kinek mi esett rosszul és túltenni magukat rajta. Persze tudom ez sokszor nehezebb, mint amilyennek leírtam, hisz én is megtapasztaltam. Újra. Csak most egy olyan barátnőmmel vesztem össze, akivel addig azelőtt még soha, ráadásul elég csúnya dolgok hangzottak el, főleg az én részemről, így azután, hogy magamban ugyan lecsengett a haragom, már nem volt pofám odaállítani, hogy figyi ne haragudj. Az ember azért mégiscsak fél az elutasítástól, na meg én sokszor nem tudok mit kezdeni a helyzettel, nem jönnek a szavak és nem tudom hogyan közelítsek. Éppen ezért örülök annyira, amikor a másik fél teszi meg a kezdő lépést, így valahogy felszabadul a szívem és legszívesebben az illető nyakába ugranék, hogy képes megbocsátani.

Sokan összekeverik az első lépés megtételét a "jaj én nem futok senki után" dologgal, ami azért is érthetetlen számomra, mert ha valaki fontos, és barátodnak tartod, az, hogy kibékülj vele, vagy legalább próbát tegyél ez irányba, az nem valaki után futás. Akkor lenne az, ha a próbálkozás után az illető még mindig nem kér a társaságodból. Az pedig, hogy valaki azért nem teszi meg a kezdő lépést, mert nem tudja, mint sokszor én, az megint más. Ez a típus eszméletlen sokat gondolkozik azon, hogy ha ráír a másikra, mit mondjon, hogy mondja, mégis hogyan közelítsen, nem-e lenne jobb személyesen, vagy egy kis sms, vagy felhívja, vagy maradjunk mégis facebook üzenetnél, esetleg skype, melyik lenne a legjobb, vajon fontos-e ez, vagy csak egyszerűen nyögjön be annyit, hogy sajnálja, de mi van, ha a másik még haragszik és ettől nem enyhül meg, és még sorolhatnám. Szóval a túlzott rágódás, tépelődés igen időigényes dolog, ezért tűnhet úgy, hogy ez a fél, aki ilyen típus, nem is akarja helyrehozni a dolgokat, pedig ha a másik fél ráírna, lehet megnyílna és ömlenének belőle a szavak. De mindenkinek csak azt tudom mondani: Egy próbát megér. Főleg, ha igazán helyre akarjuk hozni. Aki pedig a próbálkozást már futásnak és könyörgésnek érzi, remélem elgondolkodik azon, hogy egyetlen próbálkozás még nem tapadás, csupán kifejezed, hogy te igenis helyre szeretnéd hozni. Onnantól fogva pedig a másik félen a sor, hogy döntsön, ő mit szeretne.

És az utolsó téma, amit így hirtelenjében ki szeretnék írni magamból, minő meglepetés a LoL kapcsán létrejött eddigi tapasztalataim, élményeim. Lassan egy hónapos évfordulómat ünneplem a játék megkezdését illetően, s büszkén jelenthetem; haladok. Mint előző bejegyzésemben olvashattátok, Ahri az a hős, kit leginkább szeretnék megszerezni, a kezdetekben mégis választanom kellett melyik hőssel legyek addig is. Lux véletlenszerű választás volt a részemről, ennek ellenére annyira megszerettem, hogy máris felkerült a listámra, s mivel szintlépések következtében búcsút kellett tőle vennem, erősen gondolkodom, hogy ő lesz az első hősnő, akit magamhoz veszik Ahri helyett. Természetesen nem mondok le a kis rókalányról, ahogyan sok más - többek között női - hősről sem. Listám máris 10 hőst tartalmaz, így aztán valóban illene belehúznom. Jelenleg Karma az, akit irányítgatok több-kevesebb sikerrel emberek vs mi formációban, de nem mondtam le róla, hogy összehozzak egy 10 fős magyar csapatot! Büszkén jelenthetem, hogy már 4 főt számlál seregünk, de jobb szeretnék Veletek játszani, mint teljesen idegen nyelven kvartyogó homoszápienszekkel, vagy ellen. Nincs is jobb annál, mint mikor közös nyelven együtt élvezzük a játékot barátságos környzetben, és nem oltogatva, hanem inkább nevetve.

Üdvözlet gyermekeim ~

Mint ígértem itt is tájékoztatlak titeket a másik birodalomban tett intézkedéseimről, így ezúton bejelentem, hogy végre elkészült pár karakter leírása a The Witcher c. játékból, amiket megtaláltok a szövetséges szomszédságban, ahol társ szerkesztőként tevékenykedek.
Gyors linkért katt a képre.

A Fantasy-dream-ra pedig hoztam nektek egy újabb kis videót az 1 percesekhez, valamint az Univers c. szerepjáték folytatása is készülőben van, végre!

Más. A napokban barátnőm meglepett nem csak egy random találkozóval és étteremezéssel, hanem grafikai dolgokat is kaptam! A képet én szerkesztettem össze, hogy megmutathassam nektek milyen avatarokat is kaptam, imádom őket mind! A LoL csapat pedig gyülekezik, de jöhettek még bőven, hogy játszunk egy nagyot 5v5.

Üdvözlet gyermekeim~

Huh, hát nem gondoltam volna, hogy sikerült betartanom a tárgyaló teremben tett ígéretemet, de lássatok csodát, itt vagyok! Történelmi pillanat ez, hiszen azok között, kik régóta követik az oldalt tudva levő, hogyan is állok én meg az előre beígért frissek. No de ha már itt vagyok, mit is hoztam? Nem tudtam megállni, hogy ne ömlengjek egy sort 23. életévembe lépéséről, így a My life emlékezetes napjai bővültek egy újabbal. Annak ellenére, hogy a fantasy-dream egy amolyan személyes blog féle, nem szeretem ide a főoldalra kiírni, ha részletesebben mesélek csak úgy egy napomról, mert úgy gondolom van, aki magasról tojik rá. Érthető, attól hogy feljárok egy oldalra, még nem biztos, hogy érdekel engem is a szerk. élete. Szóval, ha mégis kíváncsi rá valaki, a My life-ban megtalálja, itt a trónteremben pedig továbbra is csak olyan témákról ömlengek, amik talán kicsit is érdekesek lehetnek mások számára is.

Most per pill nincs ilyen témám, ha csak nem a betegségről és baktériumokról akartok hallani, meg arról milyen nyomorultul is tudja magát érezni az emberi lény, ha valami kis bacik hepajkodnak benne. De! Nem hagyom őket győzedelmeskedni, s ennek örömére be is jelenteném, hogy társ szerkesztő lettem a csodálatos The Witcher oldalon. Bár még érdemleges dologgal nem támogattam a honlapot, szeretnék ráállni kicsit az ottani dolgokra, így most az fog elsőbbséget élvezni. Viszont nincs ok a pánikra, minden mozzanatot megosztok itt az oldalon is, mivel a The Witcher játék/könyv életem egyik olyan része, amiről szeretném, ha a Fantasy-dream birodalom is hallana.

Más! Ezennel közhírré tétetik, hogy letöltöttem és belevetettem magam a League of Legends szövevényes ösvényeibe. Drága barátnémmal Mido-val karöltve harcolunk az Igazság ösvényén minion hadainkat vezetve, hogy minél előbb megszerezhessem hőn áhított hősnőmet; Ahrit. Akinek kedve szottyan csatlakozni hozzánk egy-két meccs elejéig, vagy akár hosszabb távon, ne habozzon! Írjatok a tárgyaló terembe, vagy akinek kényelmesebb az megtalál az EU Észak és Kelet részén Lady Hiyono névvel.

Üdvözlet gyermekeim~

Kései órán jövök, nem hiába vagyok éjjeli bagoly, de sok várakozás után végre hoztam nektek valami tartalmi frisst is az ömlengéseken és elemezgetéseken kívül! Ráfért már az oldalra, hogy ne csak itt a Trónteremben cseverésszünk különböző témákat kivesézve, szóval szépen lassan folydogálnak azért a menükbe is valami féle tartalmak. Most a beígért Anime ajánlóba hoztam el valamit, igaz csak egyet a kettőből, nehogy itten el legyetek kényeztetve.

Tervezek még egy újabb sorozatról is írni, had bővüljön a Film ajánló részlegünk is, valamint remélem élvezitek a szabadság ízét és kedvet kaptok, hogy a lelakatolt szerepjátékokat  is olvashassátok. A regiző gomb még mindig nem evett meg senkit, az újabb novellám pedig szintén készülőben.

Más. Pár napja betöltöttem a bűvös 23. életévemet. Meg kell mondjam gyerekek már most rühellem. Valamiért ez a hármas szám nekem olyan negatív. De csak ennyi miatt nem szimpizek vele, amúgy mióta megvénültem egy évvel, csak jó dolgok történtek, a rosszakról meg igyekszek nem tudomást venni. Van, amikor az embernek elege van a szocializációnak nevezett mókuskerékből, hát most én is ezen napjaimat élvem belefeledkezve Mark Lawrence csodálatos könyveibe. Azon kívül pedig szeretném megköszönni Mido-nak nem csak ezt a káprázatos, vidám, egyedi kinézetet, hanem azt a meseszép szülinapi ünneplést, amivel előrukkolt. "Jobb adni, mint kapni." - tartja a köznép, de Én úgy vélem, kedves Trónteremben összegyűlt lovagjaim, hogy; "Jó adni és kapni." Az internet világában olvastam ezt, s mélyen elgondolkodtatott kedves honfitársunk szava, míg végül egyet kellett értenem vele. Persze mind szeretjük látni, hogy a megajándékozott személy mennyire örül a tőlünk kapott holminak, igen, ez valóban egy csodálatos érzés, de valjuk be, mi magunk is szeretünk meglepetéseket kapni, épp ezért, nem kellene mérlegre tennünk melyik a jobb érzés. Hogy miért is hoztam fel ezt? Nem, nem megyünk bele egy újabb boncolgatásba, most nem. Csupán csak azon okból kifolyólag, hogy bevezethessem következő szavaim:

Az oldalnak már van egy tündérkeresztanyája Miu személyében, aki varázslatos dolgokat művel egyetlen képpel is, s úgy döntöttem szép dolog lenne további címet kiosztani az arra érdemeseknek, s mely hely lehetne erre alkalmasabb, mint itt a Trónterem?
Ezennel szeretném az oldal legrégebbi olvasójának, leghűségesebb támogatójának adományozni A Sárkány címet, amiért mindig küzd az utolsó lehelletéig is, hogy a segítségemre lehessen, s megvédelmezhessen.
Mido The Dragon, az oldal védelmezője.

<