Üdvözlet gyermekeim ~

Már hónapok óta be volt harangozva az új külső, ami végül nem is készült volna el talán soha, ha Eliffe a segítségemre nem siet. Sajnos Mido.. na igen, erről lehet írok majd nektek bővebben vasárnap felé.. De addig is örül a szívem ennek az új kinézetnek, mert iszonyúan karácsonyi! Nem az a megszokott túlzott fehér, kék, piros, zöld, amiket máshol lehet látni túlnyomó többségben, hanem pont olyan meleg színek, amilyeneket szerettem volna! Ráadásul, aki felsimeri a fejlécen látható képeket, annak jár a keksz. Nagyon boldog vagyok, mert semmi támpontot nem adtam szegény Eliffének, ő mégis ilyen csodát dobott össze, alig két nap alatt! Éppen ezért is engedjétek meg, hogy bejelentsem, új rangot osztok ki, amit nem más kap, mint Eliffe, A láthatatlan holló!

Remélem Ti is épp úgy percekig gyönyörködni fogtok az új kinézetben, mint ahogy én, bár bevallom én már 10 perce azt nézegetem, nem tudok betelni vele! Ezért is maradok még az oldalon tevékenykedni szerepjáték terén, tessék csak olvasgatni. Valamint a Kis Kosárkába is új finomságok érkeznek mind könyv, mind zene terén.

Üdvözlet gyermekeim ~

Először is szeretném megköszönni azt a rengeteg visszajezést, amit az előző elmélkedésre adtatok válaszul, ki itt az oldalon, ki privátabb formában. Ez volt az eddigi első olyan téma, amire ennyi visszajelzés érkezett és őszintén be kell vallanom, megdöbbentett, ugyan akkor hatalmas löketet is adott, hogy megéri valóban elmékedni, mégha számomra kínosabb, nehezebb témáról - a gyengeségeimről - kellett is írnom. 

Más. Egy ideje már gondolkoztam rajta, hogy újra meg kellene próbálkozni egy verseny kiírással, s ez ügyben szeretnélek megkérdezni titeket is szavazás formájában, hogy milyen versenyre neveznétek szívesen. Alább pedig kifejteném pontosan mire és hogyan gondoltam, valamint a jutalmak egy részét is közzé teszem.

➥ Novella írás

Értelemszerűen ez egy fős nevezést jelent. Előre megszabott témakörben, megszabott oldalt írva, megszabott határidőre, csak a szokásos, tudjátok. A témakörön kívül mást nem nagyon korlátoznék le, had szárnyaljon a fantázia és írói tehetségetek, mert van!

➥ Szerepjáték írása egy baráttal

Nos, ez két fős nevezést jelentene kivételesen. Itt is kapnátok egy témát, eseményt, amit a karaktereiteknek be kell járni adott oldalszámon belül természetesen. Ebben sincs semmi extra, kivéve, hogy egy barátoddal írhatod, s ha szerepjátékban vagy erősebb, akkor ez még szórakoztató is lesz, hisz nem egyedül "dolgozol" rajta. A nyereményeket, mivel ez kétfős verseny, természetesen mind a két fél megkapja.

➥ Designet készítenék

Biztosan akadnak olyanok a birodalomban, akik inkább ebben erősek, ezzel foglalatoskodnak szívesen. Mivel én ilyen téma mániás vagyok most, ebben a versenyszámban is - ha ezt szavazzátok meg - csak egy témát adnék meg, azon belük olyan képeket, effekteket, szöveget, bármit használtok fel, amit csak el tudtok képzelni. Ez a versenyszám nem csak fejlécet foglal magában, hanem egy teljes oldal kinézetet, amit a határidős napon fel kell töltenetek az oldalatokra, így fogom látni, s pontozni azt. Természetesen a verseny után is maradhat fent az oldalatokon a kinézet, hisz megdolgoztatok vele, érte.

➥ Verset írnék

Finom lelkű, rím kedvelő látogatók, figyelem. A téma adott, s csak annyit kérek nyolc sornál ne nyelj dugót. Fojtasd tovább, míg tizenkettőt nem üt az óra, s soraid száma akár az ókori Róma. Versed terjedelme, rímszerkezete legyen jobb, mint most enyém, s jutalmad elnyervén királyi költővé legyél.

Egyéb tudnivalók:

Természetesen a négy pont közül csak egyet választhattok, s amelyik a legnagyobb szavazatot kapja, az a versenyszám fog végül megrendezésre kerülni! A szavazatokat nagyjából Mikulás környékéig várom, hogy aztán a téli szünetben már készülhessetek a versenyre. Jutalmak közül, amit az első három helyezett egyaránt megkap;

♔ Kredit jutalom
♔ Kiemelt hirdetés az oldalon

Ezen kívül természetesen egyéb díjakra is lehet számítani, amit csak a harmadik, csak a második, vagy csak az első helyezett fog kapni, de ezeket majd, ha konkrétan elindul a verseny, akkor tenném közzé.

Remélem sok szavazat fog érkezni és végre sikerül megrendezni az oldal első versenyét. Légy részese te is, és szórakozzunk együtt egy jót!

Üdvözlet gyermekeim ~

Tudom, hétvégére ígértem, de mind tudjátok, hogy mennyire vagyok képes betartani ezeket a "határidőket", mégha magamnak is szabom őket, folyton kicsúszok belőle. Most viszont, amolyan magyarázatfélém is van, ami nem más, mint a depresszió. Na, nem kell egyből olyan súlyos csúnya dologra gondolni, csak éppen egy nagyobb fokú szomorúságra és önbizalomhiányra. De, hogy mi is okozhatta ezt? Erről szeretnék ma veletek beszélgetni, mert úgy gondolom sokakat érinthet a téma, amit úgyhívnak: álláskeresés.

Nos, eddig ezzel nem is lenne baj, de a mostani alkalom ráébresztett egy egészen új dologra, de lehet én voltam csak eddig ilyen naiv. Hogy is történt? Mivel neveket nem mondok, maradjunk annyiban, hogy egy könyvesboltba kerestek eladót, így uccu neki, rögtön összeállítottam egy ennek megfelelő önéletrajzot. Kipofoztam, kreatívkodtam rajta csöppet, mert igencsak szerettem volna, ha ez összejön. Már az oldalra aki csak feltéved láthatja, hogy egy könyvmollyal van dolga; lásd bölcs bagoly ajánlás. No mindegy is, elég az hozzá, hogy a kisgyerekek mellett még ezt tudnám elképzelni, hogy hosszútávon és örömmel csinálom, így amikor visszahívás érkezett, hogy szívesen találkoznának velem egy személyes interjú alkalmával, szinte madarat lehetett velem fogatni. Volt ott sikítozás és mi egymás örömömben és izgatottságomban, ami egészen másnapig tartott, mivel akkorra volt esedékes a pofafizit. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom aznap már inkább betojva voltam, mintsem bezsongva. Persze nagyon szerettem volna, ha sikerül, de az izgalom mellett észrevettem, hogy egyre jobban felüti fejét a félelem. Méghozzá nem is az a fajta, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Éppen az ellenkezője. Egyik részem vágyott a sikerre, hogy végre dolgozhasson, ráadásul egy olyan helyen, amit szeretne is! De akadt egy sötét oldal, ami folyamatosan suttogott, félelmet szülve és megmérgezve. "Mennyivel jobb lenne itthon lenni, mintsem korán kelni." "Ha dolgozol, kevesebb szabadidőd marad, szinte semmi." És ehhez hasonló undormányos sziszegések, mik végtére is a saját gondolataim voltak, de.. de valahogy mégsem. Hiszen tudtam, éreztem, teljes szívemből szeretném, ha ez sikerülne, ha ez összejönne, mert egy ilyen helyen imádnék dolgozni.

És ekkor értettem meg. Egy olyan dolog költözött belém, vert tanyát a szívemben, amit a hosszú itthon töltöt idő eredményezett. Mindenki szeret otthon lenni, elfoglalni magát szabadidejében, s sokan gondolják úgy, hogy a munka elveszi az életük nagy részét, ezért teljesen érthető egy bizonyos fokig, ha óckodunk, s szívesebben töltenénk munkán kívül napjaink. Ugyan akkor az is igaz, hogy ezek mellett mindenki tisztában van azzal, hogy dolgoznunk kell és nem csak a pénz miatt. Kérdezhetnétek, hogy akkor ugyan mi másért még? Aki szereti, amit csinál az azért, de valjuk be, többségünknek nem adatik meg, hogy olyan állása legyen, amit szívből élvezettel végezhet. Megvallom nektek őszintén, már legalább négy és fél hónapja vagyok itthon, s mikor erre rájöttem, én magam is ledöbbentem. Annyira kevésnek tűnt, a napok egymás után szálltak el, s mégis úgyéreztem semmit sem csináltam, amit szerettem volna. Az ember halandó, mindig is több és több időért fog vágyakozni, de ez egy másik történet. Egészen addig, amíg ki nem rángat egy lehetőség a komfort zónából, nem veszed észre, mennyire belesüllyedtél a depresszióba, mert ez nem az a megszokott szomorú és nyomott hangulatú. Oh nem, boldog vagyok és vidám, ugyan akkor a bökkenő csak az, hogy túlságosan megszoktam a rengeteg itthon töltött időt. És ez nem jó.

Kérdezhetnétek, ugyan miért nem? Inkább élvezzem ki, s akadt még olyan is, aki botor módon azt mondta, bárcsak cserélhetne velem. Nem. Soha ne vágyjatok erre. Mert a szívem mélyén szenvedek, és ezt csak most értettem meg, mikor az interjú után vártam a visszahívást. Péntekre ígérték, hogy mindenképpen telefonálnak, ha sikerült, ha nem, kapok visszajelzést. És itt térnék ki arra, amit a főcímben is olvashattok. Kegyes hazugság, vagy igazság? Voltam olyan naiv, hogy eszembe se jutott az első, mivel az interjú jól sikerült, kivételesen úgy éreztem, mindent megtettem, leküzdöttem depresszív suttogásaim, mert TUDTAM, hogy kell, és mert AKARTAM ezt a lehetőséget. Valamint leendő munkáltatóm is bőszen ecsetelte beszélgetésünk folyamán, mennyire fontosnak tartja a csapatmunkát, s egy igazán jó teamet akar összeszedni. Egy ilyen lelkiismeretes embertől, aki olyan nagy átéléssel taglalta a jó csapat előnyeit, az ember igazán nem azt várná, ami következett. Igen, sejthetitek. Nem érkezett telefon.

Akkor jöttem rá, mennyire álszentek is az emberek. Leéneklik a csillagokat az égről, s lehet valóban igazak szavaik, de csak egészen addig, amíg a hasznukra vagy. Amint más mellett döntenek, veled már nem foglalkoznak, azzal, neked miket mondtak. Nem hibáztatok senkit, hiszen végiggondolva teljesen érthető, hogy nem fogják visszahívni azt a tizen valahány embert, csakhogy közöljék, ez most nem sikerült. Ez a munkáltatónak - vagy aki végezné helyette a hívást - is kellemetlen, ráadásul idő és pénz. Ezt megértem. Az, amit nem vagyok képes, maga az ígéret, a kegyes haguzság, ami többet árt, mint használ. Szerintem. Hiszen elég lenne csak annyit mondani az interjú végén, hogy, amennyiben téged választanak x időn belül jelentkeznek. Ez korrekt. Persze, az ember szereti azt hallani, hogy mindenképpen visszafogják hívni, de ezzel csak reményt keltenek, a több napos izgulásról nem is beszélve, amíg szerencsétlen a telefont várja, ami sosem fog csörögni.

Mégis, talán mondhatom, hogy megtaláltam a kis jót a rosszban is, hiszen nem kevés dolgot fedeztem fel önmagammal kapcsolatban. Nem fogom hagyni, hogy az itthon töltött idő ennyire megmérgezzen. Talán ezt csak azok érthetik, akik voltak már hasonló cipőben, egyéb iránt a többiek lehet, csak azt fogják gondolni, amit egyik ismerősöm: de jó neked, bárcsak cserélhetnék veled. Pedig van állása, bár nem szereti, mégis Én érzem úgy, hogy cserélnék vele. Tisztelem, s csodálom őt, hogy képes azt a nehéz, roppantul fárasztó és stresszes munkát végezni napról napra, és megértem, hogy vágyik a több szabadidőre, pihenésre, kikapcsolódásra, de az, ami nekem jutott éppen, az már inkább teher és méreg. Az ember egy idő után igenis rosszul érzi magát, ha nincs miért felkelnie reggelente. Mások pár nap után unatkoznak, van aki csak hónapok múltán érzi azt, hogy kedvtelen és nincs igazán semmi, amivel elüthetné az idejét. Én ezen a szakaszon már túlestem. A napok, mintha csak órák lennének, úgy repülnek tova, és a legrosszabb, hogy észre sem veszed, csak amikor már talán fél év is eltelt.

Dolgozni kell, de nem kizárólag a pénz miatt, hanem a lelkünk miatt is. Ez így most érzelgősen hangzik, de így igaz. Nem akkor fogjuk jólérezni magunkat, ha munkanélküliek leszünk és évekig otthon lézengünk. Sőt, ezzel ugyanannyira ártunk magunknak, mintha egy iszonyúan stresszes munkahelyen dolgoznánk. Egyik sem jó. Fáj, amikor valaki azt mondja, cserélne velem, s de jó nekem, mert senkinek sem akarom ezt az életet. Vidám vagy, boldog vagy, mégis üres, de rettegsz a változásoktól, hogy jobb életed legyen. És ez nem természetes, főként, amikor tudod, hogy az itthon töltött idő, ami csak úgy elszáll, nem folytatódhat örökké. Mert, ha mégis.. arra eszmélsz fel, hogy már csak egykori árnyéka maradtál önmagadnak.

Üdvözlet gyermekeim~

Viszonylag rég nem adtam jelet magamról, így összeszedtem magam, hogy megdobjalak titeket pár új régi kedvenc filmemmel. Az Örökzöldeket át is alakítottam pontosan ez miatt, mert kezd sok lenni a filmecske, így megtörtem az oldalt, hogy ne kelljen kilómétereket legörgetnetek. Képek is kerültek be az előzetesek mellé, szóval lehet szemezgetni.

Más. Hírek.

❥ Ígértem egy design váltást, ez bizony tolódik, mivel Midom gépe bedöglött, s a rajta lévő tartalmak elvesztek, így az általa készített dizi is. Szóval amíg bele nem fog nekem egy újba, szabad a pálya, hogy milyet szeretnétek? Legyen egyből télies, vagy inkább őszies színeket szeretnétek?

❥ Egyéb iránt nem sok kedvem van mostanában szerkeszteni, inkább a novellákra és szerepjátékokra fekszek rá, remélem előbb-utóbb lesz olyan, amit elétek tárhatok.

❥ Örömmel látom, hogy aktívkodtok a szavazást illetően, így aki még bátrabb az akár itt hozzászólásban, vagy a tárgyaló teremben is elmondhatja miről, milyen témában szeretné, ha elmékednénk egyet legközelebb?! ;)

Üdvözlet gyermekeim~

Pár napja már belefogtam, de ma végre sikerült befejezni a szomszéd birodalmunk számára írt frisst. Igen-igen, a The Witcher megkapta végre a jól megérdemelt első küldetés leírását; Kaer Morhen védelme. Ajánlom ezt mind azoknak, akik elakadtak - a rémsáskánál megesik - vagy, akik gyalázatos módon kihagyták az első részt és csupán csak a második, illetve harmadik játékot tolták ki. A méltán híres The Witcher széria első küldetése jó kislányként tutorial formáját hozza, ezért aztán kissé szájbarágós lehet a tapasztalt rpg gamerek számára, viszont sok információ ekkor hangzik el, amit javallott is végighallgatni, mivel nem csak a karakterünk Geralt vesztette el az emlékeit, de a játék is úgy bánik veled, mintha bizony tudnod kellene az egész Witcher történetét, múltját. A darabkák persze szép lassan fognak összeállni, de semmire sem mész, ha csak végigkattintgatod a beszélgetős részeket. Szóval használjátok egészséggel a leírást. A következő pedig egy mellékküldetés lesz; Főzet Triss-nek.

Valahogy Kaer Morhen most pont illik is a hangulatomhoz, ami a napokban eluralkodott rajtam. Bár sok új embert ismertem meg a LoL álltal, sőt még egy-két olyan is akadt, akire már most azt mondhatom, hogy barátaim lettek, s megnevettetnek minden egyes nap, mégis.. A magány itt van. Pontosan itt csücsül mellettem. Néha a vállamra mászik, olyankor egészen utálom a kis piszkot, hogy így elnyom. Persze tudom miért van itt. Hiába veszik körül az embert barátok, amikor pontosan az az egy nincs mellette, aki a.. legleg. Nem tudom máshogy kifejezni az érzéseim, csakis a kedvenc filmem kedvenc mondatával:

"Talán valóban születnek néha örök és megbonthatatlan kapcsolatok. Egyesek tényleg rátalálnak arra az emberre, aki jóban-rosszban kitart mellettük. Ez az ember lehet, hogy egy házastárs, és ünnepelheted őt álomesküvővel, de az is lehetséges, hogy az az ember, akire egy életen át számíthatsz, az az ember, aki igazán ismer, talán még jobban ismer, mint te önmagadat. Ő nem más, mint az az ember, aki melletted volt gyerekkorod óta."

- A csajok háborúja c. film

Nem tudom miért nem ír, valóban meggyűlölt-e, és ha igen, miért? Nők vagyunk, a legelviselhetetlenebb fajtából, de annak a szónak, hogy "bocsánat" azt hittem nagyobb hatalma van. Főleg egy olyan eset után, ahol a női hormonok és a betegség álltal okozott láz, az előbbi miatt kialakult hangulatingadozás jutott előtérbe. Nem hiszem, hogy lenne olyan női barátság, ahol ne vesztek volna már össze ilyenkor, de abban is biztos vagyok, hogy túlléptek rajta, nem fújták fel ennyire. Nem panaszkodni akarok nektek, mindössze csak rájöttem.. magányos hercegnőként csücsülök a trónomon, körülöttem vidám barátok, foglalkoznak és törődnek velem, én mégsem éreztem magam még soha ennyire egyedül.

És csakhogy formális legyek:

"Két hete nem beszéltek. Az női időben mérve egy év."

- A csajok háborúja c. film

- A legcsodálatosabb pedig, amikor kiderülnek a félreértések és, hogy a barátnődnek is ugyan ennyire hiányoztál, s ő is pontosan ilyen magányos volt nélküled. -