Hagyj békén, hagyj már békén, csak egy kicsit hagyj békén..

Amikor ezeket hallja az ember hosszabb ideje, már eljut arra a szintre, hogy nem is akar visszamenni. Normális az, ha egy barátod egy héten kétszer mondja ezt? Belegondol vajon mit ér el a szavaival? Gondolkodnunk kéne mielőtt beszélünk. Értékelnünk, amink van, nem semmibe venni. Megbecsülni, hogy a hazugságaink ellenére kedvesek velünk és mellettünk állnak. Aki erre nem képes? Előbb önmagával nézzen szembe, de jó mélyen és alaposan. Úgy sem fognak, általában nem mernek. Könnyebb a felszines netes haverokhoz menekülni, akik nem látják az igazi arcunkat. Én láttam, én elfogadtam. Én itt vagyok. És ember vagyok. Úgyhogy jól gondold meg miket ejtesz ki a szádon, mert ahogy neked, úgy nekem is vannak érzéseim és a szavak .. mind tudjuk milyen erős fegyverek, és mit okoznak.

Hagyj békén.