Üdvözlet gyermekeim ~

Lő Team speak:

"Szituáció: Két másik guild taggal együtt daráljuk a szörnyiket, írtjuk a férgesét, Hiyo néha felsikolt, többiek információs kerekasztalos beszélgetésüket megszakítva érdeklődnek ezen alkalmakkor ám egyszer csaaaak~..

Hiyo: Kyáááá *lő sikoly* B@ssza meegg éjfél van!! *reggel 6kor kelés angolra*
Anonym Társ: Nos igen, menned kellene.
Hiyo: Hát elküldesz? *lő sírós hangsúly*
Anonym Társ: Dehogy!! De nem fogsz tudni felkelni te. *lő törődő hangsúly*
Hiyo: Jó-jó megyek, de nem mond meg Mido-nak, hogy eddig fent voltam. *lő cica szemek*
Anonym Társ: *lő nevetés* Mondtam én, hogy olyan mintha az anyád lenne.

Szituáció: Hiyo még egy óráig pucolta a dungikat és cseverészett, míg végül sikerült a másik kettőnek kisöpörni Hiyot a game-ből..~"

És most láááám itt vagyoook. Muhahaa. Ahogy Nyünyü mondta; nagyon fogod magad utálni reggel. Én már most utálom magam gyerekek, de muszáj most írnom, mert ha hazaérek ismét beszippant a játék. Igazából erről szerettem volna pár gondolatot lepötyögni, a gamer szívről és a függőségről. Elég vékony a határvonal úgy gondolom, bár függőnek még mindig nem tartom magam. Nálam az az a szint lenne, ha még most sem léptem volna le, esetleg egy-egy angolról is hiányoznék csak, hogy részt vehessek a csapatos megmozdulásokon, eventeken és egyéb finomságokon. Hanyagolnám a játékon kívüli barátaim, egyéb hobbijaim és úgy egyáltalán. Bár tény, hogy biztosan még ennél is jobban fogom átkozni magam, ha felkelek és ott ülök szivacs aggyal angolon, de ez ritka alkalom. Imádok aludni és a játék kedvéért nem vonnám meg magamtól minden nap a pihe ágyikó ölelését. Annál is inkább, mert olyan morcos leszek, hogy azt a közösség és barátaim sem köszönik meg és a végén én leszek az a szörnyike, akit rács mögé zárnak, hogy nyughasson.

Tudni illik, három éve legalább nem volt alkalmam mmorpg-ben élni, ezért hát nem csoda, hogy egy ízig vérig gamer szívnek ez most maga a mennyország. Őszintén nem is tudom, hogy bírtam ki eddig?! Talán a kisebb játékokkal, a Witcher első részével, a LoL-al és a Hearthstone-val. De kellett ez már nagyon, egy igazi mmorpg, ahol más emberekkel együtt élvezkedhetek. Ma megkaptam például kedves Anonym Társamtól, hogy hihetetlen mennyire tudok örülni a legapróbb dolgoknak is a játékban, például mikor sikongok, nevetek csak mert lett egy új sárkányom, ami egyébként tök normális dolog. De ugyan így a látvány, egy-egy szörny is nevetésre, örömsikkantásra késztet és olyankor mindig csak mosolyog rajtam; ejnye már hát nem is nézel ki 23 évesnek. Valahogy jólesik, hogy észreveszi ezt a tulajdonságom, hogy tényleg mennyire tudom értékelni a kis dolgokat, rácsodálkozni olyanokra, amik másoknak tök szokásosak és ezáltal ő is osztozik az örömömön, jobban megnézi az adott dolgot és jobban átéli. Persze annak is örültem, hogy fiatalabbnak nézett és legjobbamat az idősebbnek, mikor pont fordítva van. :3

A lényeg; ezért szeretem ennyire az mmorpg-ket, a társaság miatt, és végtelenül boldog vagyok, hogy úgy érzem; sikerült beilleszkednem a guildbe, s nem csak mint klán tag, de végre akadnak barátaim is a játékban. (Mido kivételével persze.) És ennél csak boldogabb leszek, ha végre angolos barátnőm is csatlakozik; végre nekem is meglesz a kis baráti köröm, s amíg legjobbam a maga nagy szintjén élvezkedik dungikban, addig nekem sem kell többet egyedül zsoldoskodnom, és nem érzem magam kirekesztettnek. Végre azt érzem, amit minden gamer:

Itt megtaláltam a helyem.

Ezzel a témával kapcsolatban egyébként elgondolkodtam azon is, mikor lesz valakiből gamer? Az egy dolog, hogy szeret játszani, de mi különbözteti meg a játékkedvelő embert a gamertől? Lehet, ezen nem ilyen tájt kellene filóznom, de azért van egy elméletem, legalábbis a saját érzéseim: minden típusú játék felkelti a figyelmem, nem utasítok el semmit élből, viszont ha elsődleges tájékozódás után, hogy mégis ki fija borja ez, úgy döntök no thanks, attól még gamer maradok. A gamerek sem mindenevők, nem játszanak minden egyes játékkal, amit eléjuk tolsz, viszont jobban élvezik az irányítást, a szabad: ott vagyok benne - élményt, mint a végigjátszásokat. A kettő természetesen nem zárja ki egymást, viszont fordítva már nem érzem olyan igaznak: ha valaki inkább szeret végigjátszást nézni, mint magában a játékban lenni, nem fogja el a vágy, hogy már pedig irányítson, átélje, ott legyen, pedig tetszik neki a játék, ezt a típust hívnám inkább játék kedvelő embernek. Ez az én véleményem, hisz én érzem magamon azt a .. feszültséget, hogy igenis ott akarok lenni, átélni, nem bírom ki, hogy csak nézzem. Természetesen a gamerségnek is vannak fokozatai; például vannak a gyűjtök, akik szeretik megvenni a játékot ráadásul bővített, gyűjtői változatban és így tovább. Vannak, akik tényleg mindenevők, azt élvezik, ha minnél több játékot van lehetőségük kipróbálni. Rengeteg, ahány ember annyi fajta gamer. Igazából még mindig nem tudom tényleg mitől lesz valaki gamer, de most jól felpiszkáltam magam, nagyon érdekel ez a téma. Ha valakinek van véleménye erről ne fogja vissza magát, beszélgessünk egy jót! :3

Legjobbam mutatott egy ilyen tesztet, kiwi voltam hát rányomtam és láss csodát:

Nagyon tetszik, nagyon illik rám és nagyon elgondolkodtam, hogy felveszem második névnek. ♥