Üdvözlet gyermekeim ~

Nem mentegetőzöm, ilyen ügyben nem kenyerem, régebbi olvasóim bőven ismernek már, s tudják, szokásom elszublimálni csak úgy rejtélyes ködben. A balladai homály most elpárolog, hisz élesen kettészelem billentyűzetem ékes kopogásával. Magyarul végre hírt adok magamról. Oldal ügyben azért szólanék pár szót; várható frissítés nem feledkeztem ám meg én semmiről sem. Sport is érdekelt még, akár csak írásaim. A szerepjátékok viszont aktívan folynak továbbra is, köszönjük szépen Lorie-val a nagy látogatottságot. :3

Az igazság az, hogy már három design is elkészült, csak kódolni kellene nekiülnöm, de időm s kedvem sincs hozzá. Elvégre az ember lánya mindig úgy osztja be élete homokszemeit, hogy kedvenc és éppen kedvelt tevékenységeit elvégezhesse, s mivel a kódolás nálam most eléggé hátul lohol, értelemszerűen nem ezzel fogom tölteni szabad másodperceim. Mint tudjátok minden nap szorgalmasan járok angol nyelvet tanulni, most pénteken ültük meg kereken a 100. óránkat! Más miatt is különleges lett kissé, vagyis inkább feledhetetlen, hiszen az egész napom maga volt a tökély. Nem hiszitek, én sem hittem, de léteznek ilyen napok felnőtt életünkben is, nem csak zsenge zeller korunkban tapasztalhattuk őket. Felhőtlen jókedv uralkodik az órákon, mint tudjátok, ám a mai nap már muszáj volt elkéreckednem cincogó hangon ama bizonyos mellékes helyiségbe, hogy arcot mossak, máskülönben képtelen lettem volna abbahagyni a zokogva nevetést. Ez az az állapot nálam, mikor elég ha ránézek a kisujjamra és még percekig fulldoklok kétrét görnyedve a hahotától. Feledhetetlen nap volt, köszönöm az osztálynak és legjobbamnak, akivel utána találkozván nyakunkba kaptuk a plázát. Fizetéssel zsebünkben nagymenőn róttuk a sorokat, ám sas szemünk csupán csak az akciókra és leértékelésekre pályázott. Hiába van pííz no, azt nem szabad ész nélkül költeni! Le is csaptunk egy csodálatos hármat fizet ötöt vihet akcióra egy ékszerboltban. Na ná tipikus bigék vagyunk persze, hogy felmarkoltunk három gyűrűt és két körömlakkot, ám ilyet még vidéki pipi lévén nem pipáltam; illatosak. "Mi a kend tyúkanyó?!" kiáltottam vala, azonnal zsebrenyúlva őket. Bejártunk még pár boltot, megsírattam pár könyvet, mit ott kellett hagynom, de könnyes ígéretet tettem terminátor módra; még visszatérek! Miért nem vágtam gerincre azokat is, kérdezhetnétek hisz még nem tudjátok amit én tudok! Jövőhét kedden végre eljön A NAGY NAP, aminek mindenképp el kell jönnie egy gamer életében: hazahozom végre a saját gamer gépemet! Természetesen pengetek érte jó sokat, bár meglepően kevesebbet, mint azt előre gondoltam volna. Kimondhatatlanul várom már, elvégre két hossszúú kínkeserves éve szenvedek súlyos mmorpg és rpg game elvonó tünetekben, amiket többnyire picike time rush és management játékokkal csillapítottam. De mosstt!! Legjobbam ajánlotta a helyet, nem annyira ismert, mint kellene, így valószínűleg soha a szennyvízcsatornás szmöttyben nem leltem volna rá és még kapargathatnám a mánim magamban szmöttyögve nyomoromon.

Elkalandoztam. Gyakorta megesik, de legalább időben észrevettem úgy hiszem. Legjobbammal kétségbeesetten kutattunk hőn áhított kókusz ízesítésű 3 in 1 kávémért, amit a galád boltos személyzet ócska szimplák mögé rejtett, de hah! Rajtam nem fogtak ki és vonalkódon csíptem a hőn áhítottat. Plázában még az idő is ott rohan melletted utat törve magának, szóval mire felocsudtunk gyomrunk korgott jelezve enyhén vacsora idő, illene vájúhoz ülni. Közös megeggyezéssel egyszerre jelentettük ki: Big Mac. Bevégeztetett. Elüldögélve az összegyűrt csomagolópapírok romjai felett könnyed csevegést imitálva fogott vallatóra férfiúi ügyben legjobbam, s én Mido félő emberként kénytelen voltam gyónni. Viccet félretéve egyébiránt is alig vártam, hogy beszélhessek vele erről, hisz az ember lánya ki mással vitathatná meg ilyetén ügyeit, ha nem a legjobbjával és a plüssével?  Akarva tartottunk szünetet, szánk szorosan csukva, pihentetve. Nem csak a locsi-fecsi mi kifárasztott, de a folytonos mosolygás, na meg a nevetés ellen is tiltakozott jóllakot pocakunk. Ám a női nyelv fékezhetetlen, este tizenegyig be nem állt a szánk és otthon is rengeteg ajándékkal leptük meg egymást. Ami mégis megkoronázta a napot az az a puszta tény volt, hogy szívem s mellkasom úgy döntött másfél hét után ma végre nem imitál szívrohamot, szívritmus zavart. Bizakodok, ám eldöntöttem jobb lenne ha látna orvos, s feltárhatnám neki szívem rejtett kis kamráit, hogy lecsekkolhassa minden rendben-e?! Családomban sajnos jelen van a szívbetegség, s azért mégsem lehet természetes ama jelenség, mely másfél hete minden nap stressz helyzettől független gyötör percekig. Az érzés leírhatatlan, meg sem próbálkozom vele, amíg nem tudok doktor biztosat.

Az igazság az, csöppnyit félek. Túl sokszor tapasztaltam mire képes az élet, amikor én szerencsétlen flótás végre boldognak érzem magam .. lőn és lábat tör, állást veszejt. A láb gipszelős mizériát nagyon szeretheti, többször is eljátszotta már velem életem folyamán, a jövőben pedig komoly műtét vár még rám. Éppen hogy csak álldogálok, nem tudnék elviselni még egy egészségügyi csapást. Őszintét megvallva egy hétig némát játszottam, titkolóztam, nem szóltam. Aztán már úrrá lett rajtam a félsz, gyónnom kellett. Egyedül családom és legjobbam tudja mi a helyzet, de most úgy döntöttem elétek tárom egyetlen céllal: Ha bármi rendellenest észleltek huzamosabb ideig a szervezetetekben, irány az orvos. Ne tartson vissza a félsz, hogy mi lesz ha elmész, inkább rettegj attól mi lesz ha nem mész. Jobb félni, mint megijedni. Ez alatt a másfél hét alatt belegondoltam mennyi ember van úgy, hogy egyszer csak súlyos betegséget diagnosztizálnak nála, holott makk egészségesnek érzi magát. Ha ez előfordulhat, akkor ... rég ideje elhúznom ilyen tünetekkel doki után, de sűrgősen mint a vadliba. Már csak azért is, hogy hallhassam ama fehérköpenyes szájából: "Maga legfeljebb görnyedt és lökött. Húzza ki magát és húzzon innen." Milyen jó is lenne!

- Természetesen alig hogy elküldtem a bejegyzést szívem úgy döntött ideje fájdalmat imitálnia .. odakaptam, meggörnyedtem, fohászkodtam: legyen már hétfő .. -

Mint láthatjátok még is csak felkerült egy újabb kinézet, amit legjobbamnak köszönhetek, ki felkiáltott: "Összeütök egy könnyed designet magamnak, kérsz belőle?" Kértem. Valóban percek kérdése volt, hogy elkészüljön egy olyan művel, amin én még érzem; hosszú ideig fogok sóhajtozni, gyönyörködni. ♥