Köszönöm drága Anett! Igen, az élet már csak ilyen, és bár azt nem tudom jobb lesz-e, most mindenesetre sikerül egyenesbe hoznom magam legalább. A térdem is gyógyulgat, bicikli-lépcsőzés ez már megy, guggolni meg hát még nem guggolok egy darabig. *haha*

Szia Layla :3

Nos úgy történt, hogy bőven próbaidő alatt voltam, egy hónapot dolgoztam és megtörtént a baleset. 4 hetet voltam otthon, 3 gipsz plusz 1 gyógytorna, hisz a lábamnál akkor egy ropi is erősebb volt. 3 hét gyógytorna volt a közelező, én egy hét után siettem vissza dolgozni, s első nap már délben közölte velem a döntését a vezetőm. Álom állás volt számomra, imádtam a környéket, a gyerekeket, a kollégákat és ez nagy szó, hogy mindenkivel jól kijön a munkahelyén az ember.. Igyekszem, nem is tudtam nagyon belesüllyedni a szomorúságba, mert egyből kilátásba kerültek lehetőségek. Erről majd úgyis írni fogok, ha biztosan összejöttek. Mégegyszer köszönöm a soraid, nagyon jólestek. ♥