Üdvözlet gyermekeim ~

Mivel a balesetem az elejétől fogva közvetítettem nektek úgy gondoltam most a végkifejletet is lepötyögöm azért. A gipsz, mellyel három hét alatt igen csak összenőttem végre lekerült lábikómról, ami ennek annyira nem örült, így a szilárd támaszték nélkül csukklott - nyekklett össze vissza. Fiatal kis orvoskám beközölte; három hét gyógytorna. Nyökögtem és pislogtam; párdon? És dolgozni mellette ugye mehetek? (Még egy ilyen túlbuzgó munkavállalót mint én amúgy..) De hát természetesen ápszolúte lehetetlen, feleli ő. Kisujjad, közlöm én magamban, miközben próbáltam ropivá minősült bal csülkömet előre fele rakosgatni lépést imitálva. Kelletlen, de beláttam, hogy hétfőn még ha belepusztulok se fogok tudni rendesen járni ezzel.

Így hát utunk a helyi egészségházhoz vezetett, ahol is sikerült kifognunk egy olyan roppantul öntudatos, kitudjajobabbanhaénnem típusú gyógytornászt, hogy ihaj csuhaj. Heti háromszor kell megjelennem, hogy jól megdolgozhassuk ropivá avanzsált lábam, de én már most úgy érzem, hogy teljesen szükségtelen még további két hétig itthon leledzenem. Nem csak a makacsság szól belőlem, valóban használnak a gyakorlatok, amiket természetesen itthon is űzök, s amiket majd munka mellett is ugyan úgy el tudok végezni. Persze sejtem, hogy megeröltető lesz újra a napi feladatokat elvégezni az oviban a szokásos közlekedés mellett, de ismerem a testem.  Spártai hozzáállással épültem fel eddig is, most sem lesz ez másképp. Ami nem öl meg, az megerősít.

A műtétről: most már egyre inkább biztos vagyok benne, hogy átcsúszik jövőre. Idén már semmiképp sem tudom hova beiktatni, nem szeretnék többet hiányozni a munkából, hiszen vagy 2,5 hónap lenne a felépülési idő, és azért egy olyan komoly műtét után hiába akarnám elővenni a spártai edzéstervemet.. Még vár rám egy utolsó pénteki gyógytorna, ahol közölnöm kell az elhivatott gyógytornásszal, hogy én bizony köszöntem szépen jövőhéten megyek dolgozni. Szép kis menet lesz .. nagyon ellenzi a szakember, csak hát azt nem veszi figyelembe, hogy valójában milyen ütemben is gyógyulok ..

Más. A szomszédos birodalmakból megérkezett a jelentés, hogy mik is fejlődtek, milyen ínycsiklandó újdonságok születtek. Haladjunk is sorban kezdve a Lorie-val közösen irányított birodalommal, ahol egy új szerepjáték látott napvilágot Utópia névvel, valamint egy szavazás is kikerült. >>Megnézem<<

A The Witcher oldalon, ahol társszerkesztőként tevékenykedek rengeteg frissel bővült, melyeket Dorothy és jómagam töltögettünk felfelé. Érkeztek például The Witcher 2 - Assassins of kings küldetések, The Witcher könyvek, The Witcher küldetések, érdekességek; fizetőeszközök a witcher világában ect. A hírdetőtáblánál lehet szemezgetni egészen nyugodtan. Az új külső is elkészült végre, bár ez a második verzió, de legalább a többieknek is épp annyira tetszik, mint nekem. Remélem Ti is örömötöket lelitek benne. ♥ >>Megnézem<<

Alsóhangon lábjegyzetbe megjegyezném még, mennnnnyire is lett tele a hócipőm az itthon való üldögéléstől; hát nagyon. Egy hónapig voltam itthon, de azt hittem lassan megőrülök, megőszülök bele. Nyűglődtem, vergődtem és rájöttem: meghalnék ha elveszíteném az állásom és ismét munkanélküli lennék. Mivel barátaim nagyon messze laknak, egyikük pedig még külföldi levegőt is szív ráadásul így baráti találkozók híján csak a munka maradt nekem, legalábbis egy darabig. Lorie augusztust itthon tölti kis hazánkban, s illő lenne már találkozni a kis Nyünyükével, de Fumiko szeptemberi Budapestre való felköltözését is várom már. :3 Egyéb iránt húgomat ráncigálom el ilyen-olyan rendezvényekre, helyekre, de azért mégis más, és hiányoznak a barátokkal való császkálások. Fene nagy depressziómban pedig voltam oly önző és pofátlan, hogy költöttem egy levelet régvolt legjobb barátnőmnek, kivel már halott a kapcsolat, de úgy éreztem azokat a gondolatokat ki kell adnom magamból, megérdemli, hogy tudja; nem gyűlölöm, sőt. Az idő lehet, hogy megszépít pár emléket, de az is biztos, hogy utólag tisztábban látom mi volt az én hibám, s mi az övé. Így hát tiszta szívvel írhattam neki azt; igaz barátnőm volt, nem feledem soha. Egyik részem bánja, hogy megtettem, mert nem akarok én ezzel semmit sem elindítani, másik részem viszont megkönnyebbült, pontosan azért, hogy végre kiadhattam magamból. Remélem, hogy kis levelem melegséggel töltötte el, s boldogan éli tovább az életét. Itt a vége fuss el véle.

- This is my story, not yours. You must let me finish telling it. -