Üdvözlet gyermekeim~

A tegnapi szomorú események után örömmel jelenthetem, hogy azért mindannyian jobban vagyunk már. Ma bevonatoztam suliba, hogy meghosszabbítsam azt a nyomorult ideiglenes diákigazolványt. Igen, a sulim 2 év után sem tudta elintézni a diákomat, sőt, már úgye a bizonyítványom is megvan, el is ballagtam, de sebaj.

Mivel szüleink dolgoznak, így egyedül vagyunk itthon hárman, s vigyázunk a legkisebbre, mert hát anyumék szerint 9 évesen még ne legyen otthon egyedül. Szóval korán keltem, hogy elinduljak a sulimba az ideigleneset meghosszabbítani, de már kishúgom is fent volt, így elvittem magammal. Legalább 2 óra mire felérek sulimba egy 5 perces ügyintézésért. Imádom. No de legalább nem voltam egyedül és utána, amíg Nyugatiban a vonatra vártunk beültünk egy reggelire abba a bizonyos MCdonald's-ba. Reggeli ajánlatot eddig még csak kétszer sikerült elcsípnem, s most nagyon örültünk, hogy ezekből a finomságokból válogathatunk. *-*

Hazaérkezvén azonban rá kellett ébrednem, hogy a harc még csak most kezdődik. Ideje lenne összekaparnom egy tisztes önéletrajzot.Gugli barátom felkeresése után viszont szinte megrémültem. "Hogyan NE készíts önéletrajzot." "Hogyan tudod elrontani az önéletrajzod." "Ezt ne írd bele.." blablabla. Mind kiderült, az önéletrajz készítés mára már egy külön szakmává nőtte ki magát. Nem csoda, ha onnan nézed, hogy az önéletrajzod az első, amit a leendő munkáltatód lát belőled, így ennek az első benyomásnak lehengerlőnek kell/kellene lennie. De hogyan legyen az? Egyesek pénzt fizetnek mindenféle titkos tanácsadásért, mások a kreatív önéletrajzért dobálják a pénzt - egyesek szerint ki az ablakon. Ennél a pontnál tehát egy újabb kérdés merül fel. Melyik a jobb? Egy tipikusan szimpla, de lényegretörő, könnyen átlátható önéletrajz szemben a kreatívakkal. Annyira már mindenki rájöhetett, hogy ezekkel a kreatív csodákkal finoman kell bánni, s csakis olyan helyeken alkalmazzuk, ahol erre igény lehet.

Számotokra van olyan önéletrajzi forma, ami már bevált? Vagy még mindig várat magára az igazi? Valóban ennyire nehéz egyáltalán harcba szállni egy-egy állásért?

Az idő múlik, kíméletlen ketyeg, s az az igazi nagybetűs ÉLET valóban olyan kemény, mint amilyennek elődeink regélték.