Üdvözlet gyermekeim ~

Az előző igen negatív hangvételű bejegyzés után - ilyenek is köllenek néha, no - végre elérkezett a desing váltás ideje és vele együtt a temérdek újdonság bemutatása. Pár szóban a külsőről: A kódoláson kívül mindent én készítettem, s bár a menüfejlécekkel nem vagyok megelégedve, még tanulgatom, hogyan is kell. A fejlécre büszke vagyok, kis egyszerű és barátnőm, Eliffe szerint Hiyos. Ránéz és látja, hogy Én vagyok. Ez végtelen jólesik. Az oldal történetében ez az ELSŐ alkalom, hogy saját kezűleg készített design kerül fel! Boldogság. ♥

És akkor, ha megengeditek, hölgyem és képzeletbeli uraim (ha mégis akadnak férfi olvasóim, hát ezer csók nekik) ezennel szeretném bemutatni két, az az KÉT ÚJ oldalamat is! Dobpergést kérek ééésss...

Harugasumi.gp ~ Ami a tavaszi köd mögött rejlik ~

Úgy esett a mandula, hogy ennek a kezdésnek semmi értelme sincs így, de lépjünk is, ahogy én is léptem egyet ami a szerepjátékok világát illeti, és fejest ugrottam a csetes formába. Tudni illik jómagam a fórumos, regény formát részesítem előnyben, de Effy baba kérésének nem tudtam, nem lehet ellenállni. Igaz, hogy játékaink itt találhatóak meg a kezdetektől, de úgy gondoltam a csetes szerepjátékokat, amik előre eltervezett hatalmas szereplőgárdát fognak felvonultatni, célszerűbb lenne egy külön oldalra tenni. Így hát megszületett az ötlet, hogy minden játékunk fel legyen tüntetve az új birodalomban is, ám a fórumosok továbbra is itt fognak futni, oda pedig fejezetekre bontva fognak felkerülni. A csetes játék borítóképét itt az anya birodalomban is megtalálhatjátok az Another Word menüben és rákattintva már is átvezet titeket az internet csodás világa a mi kis új világunkba. Már most rengeteg tartalom található meg, annál is több olvasni való, úgyhogy nem is szaporítanám a szót, nagyon kellemes böngészést kívánok mindenkinek.

[Meglátogatom a birodalmat]

Our-little-cottage. gp ~ A mi kis kunyhónk ~

Lorie-val közös kuckónk története egészen mást, mint a fenti esetben. Szívesen játszottam volna vele itt, hiszen fórumos szerep kifőzésébe kezdtünk bele, ám rajtam kívül álló személyes ellentétek miatt bölcsebbnek véltem, ha külön oldalon indítjuk útnak drága karaktereinket. Nem bántam meg, de tény, hogy nehezebb szülés volt erre az oldalra nyitás alkalmából megfelelő öltözéket gyártani, de sikerült! És mennyire büszkék vagyunk magunkra! Főleg én, had dicsekedjek már azért itt is, hogy kuckónk kinézete az Én kezem munkáját dícséri, s habár szeretem ide az anya birodalomra készített design-emet is, az Our little cottage kinézete eddigi próbálkozásaim főműve. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez később is készült el, látni lehet a két kinézeten mennyit fejlődtem, szóval pirulgat a fejem és dagad a mellkasom. Társam Lorie is szintén a fejlődés útjára lépett, már ami a kódolást illeti, hiszen azt ő készítette Eliffe közvetett segítségével, nem volt könnyű dolguk! Egy szó, mint száz, itt is rengeteg tartalom található már most, kapásból két szerepjátékba is belevethetik magukat a látogatók, úgyhogy nem is tartalak fel titeket tovább!

[Meglátogatom a birodalmat]

Meg kell jegyeznem azt a csodálatos momentumot, hogy mind a három, hangsúlyozom _három_ oldalra egyszerre kerültek fel az új kinézetek. Nem volt kis munka egyikőnk részéről sem, hogy ez összejöhessen, de megérte mindenképpen! Nagyszerűnek tartom, hogy egyszerre öltöztek szép ünneplőbe, hogy illendően fogadhassanak Titeket, látogatókat. Természetesen a legelső "póriasabb" kinézeteket is megtekinthetitek az oldalakon a megfelelő helyen, és örömmel várjuk a cseréket. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy hangsúlyozzam:

Ezek nem aloldalak! Teljesen különállóan szerkesztjük őket, meglesznek a maguk cseréi, történései, változtatásai, ahogy szükségét látjuk. Annyi az összeköttetés csupán, hogy mind két oldal szerkesztője vagyok, és mind két oldal szerepjátékkal foglalkozik, ami életem szerves része, ezért is tárom itt elétek.

Gondolom azért vártátok már ezt is, végre elkészültem a válaszokkal, kifundáltam sajátjaim és kész vagyok az arcotokba tolni az egészet. Pár szóban arról, hogy mi is ez az őrület a bloggerek között.

Ez egy vándordíj (Liebster Award), amit a bloggerek adnak egymásnak, ennek a célja pedig, hogy minél több bloggert megismerhessünk ezzel!

Rengetegen jelöltetek engem is, ami őszintén megdöbbentett. Nem hittem volna, hogy ilyen sok embernek eszébe jutok és ez sokkal nagyobb boldogsággal töltött el, mint bármilyen gportalos főoldalas kikerülés akár. Köszönöm, hogy vagytok, olvastok és megismerhettelek Titeket!

Elsőként Lorie támadott be szerényen, így neki szeretném külön megköszönni. Utána szorosan követték egymást a kihívók és én egyre boldogabb lettem. Az átláthatóság kedvéért a kérdéseitekre válaszaim kérdező szerint külön szedtem és lentebb megtaláljátok őket belinkelgetve.

• Lorie kérdéseire válaszok >>
• Vampy kérdéseire válaszok >>
• Bóca kérdéseire válaszok >>
• Eliffe kérdéseire válaszok >>
• Lena kérdéseire válaszok >>
• Nuttika kérdéseire válaszok >>
• Layla kérdéseire válaszok >>

♚ Tizenegy nem kifejezetten érdekes, de ténynek tény rólam ♚

1. Szeretek értelmes, intelligens  emberekkel vitatkozni. Meghallgatni az ő érveiket és felhozni a sajátom, próbáljuk érveléssel meggyőzni egymást, de képesek vagyunk belátni, ha nem megy és elfogadjuk a másik különböző álláspontját.
2. Általános iskola második, harmadik osztályában lettem először szerelmes és azóta is mindenkit hozzá hasonlítok, legalábbis ami a csibészes mosolyt, humort és heccelést illeti.
3. Kisgyermekgondozó-nevelő végzettségem van, de szeretnék többet tanulni.
4. Bánom, hogy anno feladtam az aerobikot. Szerettem járni, de messze volt és iskola mellett szüleim nem tudták mindig megoldani, hogy járhassak.
5. Máig rosszul érint, hogy gyerekkoromban unokanővérem volt a mérce, mindig azt hangoztatták, hogy ő mennyire jó tanuló, mennyire okos és legyek én is olyan jó, mint ő. Egyre inkább eltávolodtam tőle és ma már szinte nem is tartjuk a kapcsolatot.
6. Tejfehér szőkének születtem, tini korom kezdetén kezdtem el teljesen bebarnulni, de hátul hajamban megmaradt egy egészen ezüst tincs.
7. Gyengék az ízületeim, ujjaim teljesen hátra tudom hajtani, karom átfordítani, bal térdemben a porcok pedig többször is elmozdultak, megrepedtek.
8. A lábaim nagyon fázósak, van amikor két zokni és mamusz sem elég.
9. A Hiyono nevet még általános iskolában kaptam a Spiral c. animéből, ahonnan barátnőim is kaptak egy-egy nevet és mi voltunk a Végzet Gyermekei.
10. Harmadikos korom óta foglalkozok írással.
11. Szoktam és szeretek is magammal beszélgetni, vitatkozni néha.

✯ Saját kérdéseim Nektek ✯

Mivel rengetegen hívtatok már ki, ezáltal temérdek kérdést volt szerencsém olvasni, így nem egyszerű olyanokat összeválogatni, amik még ne lettek volna, de mégis megpróbálom! Ha akad is egyezőség, az azért lehet, mert amennyire olvastam TI nem kaptatok ilyen kérdést, ezért érdekelne rá a válaszotok.

1.    Minek kell történnie ahhoz, hogy ott hagyj egy barátot, sőt már ne is gondolj rá ekképpen?
2.    Hogyan képzeled el az álom esküvődet?
3.    Mit gondolsz az azonos nemű párokról?
4.    Ha megkaphatnád a gondolatolvasás képességét, élnél vele?
5.    Ha kapnál egy füzetet, melybe akárki nevét írod, azonnal meghal, írnál bele?
6.    Mit gondolsz a Stockhol-szindrómáról? (Mi ez?>>Bővebben<<)
7.    Mi az a három tárgy, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre, ahol 1 évet kell töltened?
8.    Halál utáni élet. Létezik szerinted, és ha igen, milyen formában képzeled el?
9.    Mi az, amitől a világon mindennél jobban félsz?
10.    Mi számodra az álomállás/munka?
11.    Mi számít neked egy kapcsolatban megcsalásnak?
 

Egy szem kihívottam Luca lenne, egyébként azoknak szeretném visszadobni a labdát, akik engem is jelöltek és remélem elfogadják, nagyon kíváncsi vagyok a válaszaikra! Tehát billentyűzetre fel kedves:

❀ Eliffe ❀
❀ Lorie ❀
❀ Bóca ❀
❀ Lena ❀
❀ Layla ❀
❀ Vampy ❀
❀ Nuttika ❀
❀ Luca ❀

Üdvözlet gyermekeim ~

A köszönést nem akartam elhagyni, pedig semmi kedvem nem volt most hozzá. Nem is tudom, elég rég írtam már utoljára ilyen negatív bejegyzést, az még inkább fáj, hogy pont az után, hogy azt említettem, hogy de jó hónapok óta végre boldog vagyok és minden happy. Hát nem ekkor szokása az életnek egy olyat lekeverni, hogy csak úgy nyekkensz? Dehogynem! Isten nem bottal ver, és erre meg is van a tökéletes oka. A testi sebek hamar begyógyulnak, hamarabb, mint a lelkiek. Azok sokkal mocskosabbul fájnak és mindig marad egy heg utána, ami képes akár újra fel is szakadni. Na hát az a nagybüdös helyzet, hogy az én lelki sebeim még csak össze se forrtak igazán és rá kellett ébrednem; elvesztettem valami nagyon fontosat. Nem, ez nem csak a Skip Beat! féle animékben történhet meg. A valóságban is elvehetik tőlünk, de visszaszerezni azt hiszem még nehezebb... Sokkal.. Azt hittem idővel el fog múlni, enyhülni fog ez a gyűlölet és újra képes leszek bízni az emberekben, újra képes leszek a szeretet bármely formájára, de nem így van. A saját barátaimnak nem tudok megnyílni, ha őszinte véleményt teszek, fejemre koppintanak, hogy én mindenkit elítélek a legkisebb hiba után is, és igazuk van. Nem tudok bízni, de még csak jóképet se vágni a dolgokhoz. Ezért úgy érzik leszólom őket és végül tőlük is teljesen eltávolodok, hisz ki tudna egy olyan ember mellett maradni, aki nem képes a szeretetre?

Egy nap, majd jobb lesz. Reménykedek persze, de úgy érzem ez már csak a kötelező remény hangja, mely egészen halálom pillanatáig fog suttogni és még tovább. Nem látok a jövőbe, csak a jelen számít, ahol a barátaim bánják, hogy őszintén beavatnak titkaikba, mert én nem tudok olyan választ adni, amilyet bárki más adna. Üvölteni szeretnék, sikoltani, de csak gyűlölet van a szívemben és bizalmatlanság.

A családban is gondok vannak, olyanok, melyeket nem hittünk volna, hogy velünk is megeshet. Mindig olvasni, hallani borzalmas híreket azokról, akik azért veszítik el a házukat, mert nem képesek tovább fizetni a hitelt. Nem kegyelmeznek se idősnek, se családosnak. Nem a mi családi fészkünk forog kockán, de mélyen érinti az egész családot, hogy nagymamámék és édesanyám testvéréék családostúl is az utcára kerülhetnek ezen okkból kifolyólag. Természetesen nálunk is feszült a légkör, a normális az lenne ilyenkor, ha én magam is aggódnék, de még saját magam is megrettenek rajta, mennyire közömbösen állok a dologhoz. Vállat vonok, leszólom őket, hogy jobban meg kellett volna nézniük milyen hitelt kötnek és hogyan, majd lépek is tovább. Nagymamámékat sajnálom egyedül, akik csak belekeveredtek a dologba, mint kezesek. Néha úgy érzem, egy lelketlen szörnyeteg lett belőlem, és ezzel megvédhetem magam örökké, hogy soha többé ne bánthassanak úgy meg, mint ahogy Ő tette..

Üdvözlet gyermekeim ~

Egy ideje már terveztem, most végre volt is időm összeszedni a dolgokat és szépen megalkotni a The Witcher oldalra egy kis Érdekességek menüpontot. Igaz, csak társ-szerkesztő vagyok az oldalon, de valahogy már az elejétől fogva megvolt, hogy itt a saját birodalmamban is megosztom veletek, hogy miket frisselgetek odaát a szomszédtságban, elvégre ez is hozzám tartozik.

Ugyanakkor elgondolkodtam, hogy ha publikussá teszem a másik két oldalt, ahol viszont mint szerkesztő és alapítótag tevékenykedem, akkor azok frisseit is megosszam-e itt az anyabirodalomban. Végül oda lyukadtam ki, hogy mivel ezek szerepjátékos oldalak, így a reagok és karakterek adatlapjai, valamint egyéb kis nyalánkságokon kívül nem lesz más, így nem is fogom folyamatosan kiírni ide, ha ott történnek szerkesztések. Viszont, ha elég összegyűlik akkor természetesen csinálunk egy nagy összegzést, hogy mik zajlanak szerte szét a birodalomban, amolyan helyzetjelentés féleségek lesznek ezek.

A The-Witcher.gp társoldalra hozott frisseim is mostantól egy ilyen helyzetjelentésben lesznek majd olvashatóak a többi oldalkámmal együtt, így tehát aki azonnal szeretne értesülni az eseményekről, azok nyugodtan kövessék az adott birodalom oldalait.

Üdvözlet gyermekeim ~

Rég volt már olyan helyzetjelentés, ami kifejezetten Rólam szólt volna, így most úgy gondoltam megejtünk egy ilyet is, elvégre ez még mindig félig egy blogos oldal, félig pedig személyes.

❖ Leginkább a ma történtek ösztönöztek erre, hiszen olyan dolgok estek meg velem, amik igen csak megleptek, persze csupa nagybetűs pozitív értelemben. Ugyanakkor elgondolkodóba is ejtettek, hogy 2 hónapja csak jó dolgok történnek velem nagy összességében. Rég nem éreztem magam ilyen szerencsésnek és kiegyensúlyozottnak. No, de, hogy mi is volt ilyen csodálatos a mai nap? Egyik barátnőm Eliffe hazaérvén egy közös csavargásból fogadott húgával lelkesen mesélte, hogy miről is beszélgettek velem kapcsolatban. Bár én magam is jó viszonyt ápolok eme fogadott húgocskával azért mégis csak meglepett, hogy magától vetette fel; találkoznunk kellene hármasban is és felkért, hogy írjam meg saját történetem a Halálos Ördög becenévhez, melyet tőlük kaptam. Tudni illik Eliffe, a Láthatatlan Holló, valamint barátnője Árny Professzor voltak az elsők, akik megalkották eme neveket valóságon alapuló történések következtében, s így lettek ők a világ leggonibb emberei. Hát fogtam magam és uccu neki, padavanjukká szegődtem és Eliffe megajándékozott a saját Halálos Ördög becenevemmel. Sosem gondoltam volna, hogy teljes mértékben bevonnak engem is ebbe a dolgokba, hiszen kettejük számára ezek a nevek valódi jelentéssel bírtak, megtörtént események vezettek a megalakulásukhoz. Én csupán becsatlakoztam, az ő történetükhöz semmi közöm, ám ha őszinte akarok lenni pontosan azért csatlakoztam, mert a saját életemben is voltak olyanok, akik engem tartottak a leggonibbnak, így szemberöhögve őket vontam vállat és vettem fel büszkén ezt a nevet. Hogy milyen történetet kerekítettem köré, azt a hamarosan nyílvánosságra kerülő új oldalamon olvashatjátok majd, s utána már itt is megtalálható lesz a My life menüponton belül.

❖ Ha már ilyen szépen és frappánsan átvezettem, akkor essen is szó az új oldalaimról, szám szerint kettő darabról. Nevük, címük rejtett a nagyközönség előtt, amíg szerkesztő társaimmal úgy nem döntünk készen állnak és beengedjük a hatalmas tömegeket, melyek tudjuk, ott toporognak türelmetlen a zárt kapuk előtt, mintha csak leárazott csokikat osztogatnánk. Na jó, nem, de lehetne így. Mind két oldal saját szerepjátékainknak ad otthont, melyet mondanom sem kell két külön személlyel játszom, ezért is született két teljesen különálló oldal. Egyiken szerkesztő- és író partnerem Eliffe, másikon pedig Lorie. Az oldalak most februárban láttak napvilágot és úgy tervezem a következő design váltásnál, vagyis a hónap végén publikálom címeiket, így szabadon megtekinthetők lesznek, maguk a játékok pedig szabadon olvashatóak a Lorie-val közös oldalon! Szóval lehet ujjakat tördelni és szemüvegeket készíteni az olvasáshoz!

✰ Háhá, még egy brilliáns átvezető után akkor térjünk is rá a fentebb említett design váltásra. Néhány szót szeretnék csak ejteni róla, hiszen ez alkalommal különleges dologgal készültem. A saját, önön kis kezecskéim és kreativitásom álltal összehozott design fog felkerülni, melyhez Eliffe adta a ccs kódóló segítő mancsait!

ℌ Ezen kívül a napokban elkezdtem egy új sorozatot, mely a The Tudors névre hallgat és már egy befejezett mű. Eleinte Sam Neill miatt kezdtem el nézni és, mert a fő kedvencem a Reign éppen szüneten van, ismét. Az első három rész után már teljesen magába szippantott a történés, így kíváncsian folytatom és talán még egy Ajánló is összejön belőle a végére. Ki tudja?

♋ Végezetül pedig a szemfülesebbek olvashattak egy kérdést korábbi The Witcher frisses bejegyzésemben, mi szerint fontolgatom a továbbtanulást. Egy újabb OKJ képzésen akadt meg a szemem, ami úgy néz ki, mégis csak összejön, én nagyon szorítok érte. Újra tanulhatnék angolt, mi több, szakmai idegen nyelvet és programszervezést, ami szintén érdekel. Imádok szervezkedni. Van rá lehetőség azonban, hogy ez csak szeptermbertől indulna, így viszont addig marad a munka, s bár ki szeretném tanulni ezt az új szakmát, úgy gondolom az után is bölcsödei vonalon szeretnék maradni, mint kisgyermeknevelő.

♥ Végezetül pedig szeretném megemlíteni, hogy mennyire kimondhatatlanul BOLDOGGÁ TETT az a sok jelölés, amit a mostanában keringő vándor blog díj kapcsán kaptam. Mivel négy ember is feltette nekem kérdéseit, így eltart még egy darabig, amíg összeírva szépen megválaszolom őket, mert szeretnék kiemelt figyelmet fordítani erre, ha már egyszer jelöltetek. Úgyhogy nincs elfelejtve, sőt úgy néz ki a következő találkozásunkkor a Trónteremben már olvashatjátok majd ezt is. ♥

Üdvözlet gyermekeim ~

Nos hát, itt volnánk a teljesen megújult borítóval, amit Bóca készített nekünk. Iszonyúan tetszik és boldog vagyok, hogy sikerült megvalósítani a vad elképzeléseimet! A fejlécünk akár csak egy könyv borítója, benne rengeteg szépséggel, de legfőképpen szöveggel. Ez következik most is, esztelen csacsogás, billentyűzetkoptatás egy újabb elmélkedésem következtében, ami a szerepjáték körül forog úgy általánosságban.

〖__________✩__________☯__________✩__________〗

〖__________✩__________☯__________✩__________〗

Érdekes, - legalábbis én annak tartottam, most hogy rájöttem - az oldal rólam szól, az én életemnek pedig szerves része a szerepjáték. Ennek ellenére eddig egyetlen egy elmélkedés sem született ebben a témában. Eddig. Rögtön orvosoljunk is ezt a fatális hibát, ugyan is valóban elgondolkodtam mostanában magáról a szerepjátékról. Miért is űzik egyesek, milyen formái léteznek és ilyesmik. Ez egy elég hosszú téma, szóval csapjunk a lecsós edény közepibe bele. Miután mindenki letörölgette a képéről a paradicsomlét és paprika karikákat, kezdeném is a; mire jó ez a küszködés? kérdéssel. (Croodék c. animációs mese, aki látta, annak innen lehet ismerős.) Egyébként is sokan gondolhatják így, akik csupán csak hallásból ismerik ezt a hobbit, s látni is csak annyit látnak, hogy hol ilyen hosszú, hol olyan formájú, hol nyílt, hol zárt, hol meg az egész bezár. Most világmegváltó leszek és tisztázom egyszer s mindenkorra: történetet írni jó. Taps vihar, köszönöm, szerényen elfogadom ama virágcsokrot is igen. No, de. Az a nagy büdös helyzet, hogy valóban rohanó világban élünk, ami pont ezért válik monotonná. Iskola-otthon, hétvégén esetleg csavi. Felnőtteknél ugyan ez megspékelve a munka kötőjelvessszőper család storyval. Mindenki legalább egyszer elképzelt már magának egy teljesen más életet. Valaki ezeket könyvek olvasásával éli ki, akadnak akik saját történeteket írnak önmagukkal, kitalált szereplőkkel, létező hírességekkel, anime karakterekkel. Nos, ennek van egy testvérformája, melyet szerepjátéknak hívnak. Az alapkoncepció ugyan az, mint a nagytestvérnél, csak itt éppenséggel akad egy, vagy több partnered az írásban. Általában a több partneres szerepeket szokták nyíltnak nevezni, amikor bárki bekapcsolódhat, nem kötött ismerettséghez a csatlakozás. Zárt akkor lesz egy szerepjáték, ha az írók nem kívánnak ismeretleneket bevonni, csak és kizárólag azzal írják a történetet, akit felkértek egy közös menetre.

❖ Mielőtt még mindenki nekivetkőzne a dolognak, a felek költsönösen megállapodást kötnek az előttük álló játékot illetőleg. Az elsőnek felmerülő kérdés; milyen formában szeretsz, szoktál szerepezni? A válaszok:
a) chetes
b) fórum
c) regény
d) mi a fenéről beszélsz?

Nem kell izgulni, itt nincsen jó vagy rossz válassz, szoktál mondani vala, aztán kiderül, hogy mégis. Na, de itten tényleg nincsen, be is bizonyítom. Mi emberek olyan csodálatos képességekkel születtünk, mint a megértés, tolerancia. Ezek mindenkiben ott vannak, csak elő kellene kaparni valahonnan az önzőség és egoizmus vastag takarója alól. Amint ez sikerült, máris elkerülhetőek az esetleges sértődések, ha valaki netalántán más válaszokat jelölne meg, mint, amit mi szeretnénk. Tiszteletben tartani mások véleményét, ezt sokat gyakorolják azok, akik tartós kapcsolatban élnek a szerepjátékkal, aminek a lényege mi is?
Adott egy történet.. na jó, de ki adta? Meseszép válasz: a partnereddel/partnereiddel közösen találhatod ki, milyen korban, világban szeretnél írni és, mint Isten alakítgathatod az általad megalkotott szereplők sorsát. Bizony-bizony, ki nem mondott szabály, de ha a a)-b) gombokra nyomsz, csak is azokkal a karakterekkel cselekedhetsz, beszélhetsz, melyeket te alkottál meg. Ez a szerepjáték egyik alappillére, mondhatni a szó "szerep" fele. Olyan emberek, lények bőrébe bújhatsz, amilyet csak el tudsz képzelni. Hasonlatosan ahhoz, mint mikor olvasol egy történetet, itt is beleéled magad az általatok alakított történetbe és gyermekeitek helyébe, akiket megalkottatok. Tény, egyszerűbb levenni egy könyvet a polcról és belemerülni az előre megírt sorokba, de akiben csak egy cseppnyi vágy is él az írás iránt, az bizonyosan örömét leli annak bármilyen formájában. Miért választaná akkor pont a szerepjátékot? Itt következik a szónak maga a "játék" fele, mely igen csak egyszerű magyarázattal szolgál az előzőleg feltett kérdésre. Ez egy játék, kikapcsolódás, szórakozás, amit valakivel, valakikkel közösen követhetsz el. Társasági élmény, mely barátságokat tehet még erősebbé, ehhez mérten akár ki is alakíthatja őket mondjuk egy nyílt szerepen való találkozáskor.

❖ Miután sikerült közös nevezőre jutni a formát illetőleg, a következőnek felmerülő kérdés a; milyen jelzéseket szoktál, szeretsz használni? Ez kérem szépen nem jelent mást, mint, hogy ki, hogyan jelöli, ha cselekvést ír a karakterével, ha megszólal, és ha magában beszél. Mert valjuk be, mindannyian szoktuk, ezt hívják gondolkodásnak. .. Legalábbis remélem, hogy mindannyian szoktunk. Nos, ezt az egész jelölgetősdit úgy kell elképzelni, mintha csak egy könyvet olvasnál ismételten. A párbeszédeket kötőjellel kezdik, s azzal is zárják, ha egy cselekvés, leírás, gondolat követi, amit általában dőlt betűvel, idézőjelek közé súvasztanak. Az én baráti körömbe is akadtak eltérések, hiszen volt, aki magát a cselekvést is jelöléssel illette, például csillagok közé pötyögte, a gondolatokat esetleg csak dőltel, vagy hullámjel közé pöttyintette, a beszédetet pedig fékövérrel emelték ki, de még lehetne sorolni, bár nem olyan hosszan, hogy ijesztő legyen bárki számára is.

❖ Azonban ezek a kérdések és szabályok mind nem érvényesek, ha már a legelején valaki kidüllesztett mellkasára csapva c) billentyűt nyom. Itt ugyan is drága gyermekeim egy regényt kezdtek el írni, ahogyan az a nagykönyvben megvagyon írva, most ti is írtok egyet. Ehhez híven formailag is úgy néz ki, mint egy könyv - már ami a jelöléseket illeti -, s az oldalszámaitok is lesznek olyan hosszúak minimum egy oldalas reagálásoknak köszönhetően. Ebben a verzióban szigorúan az előre megbeszéltek alapján mozgatható a partner karaktere egy bizonyos határig, hiszen ha végig mi írnánk vele, akkor ennyi erővel egyedül is befejezhetjük a történetet. A másik karakterének mozgatása ékes példa a két író szoros barátságára, s arra, mennyire is jól ismerik egymást, valamint a másik karaktereit. Hiszen csak is így lehetséges életre kelteni a partner szereplőjét, hogy hiteles mondatokat adunk a szájába, hozzá illő cselekvésekkel párosítva. Ha nem vagyunk benne biztosak mit és hogyan reagálna, mert nem ismerjük eléggé a természetét, jellemét, inkább ne is mozgassuk. Ennél a formánál fontosnak tartom, hogy nagyvonalakban legyen egy távoli cél, amit el szeretnének érni a történetben, s írás közben igyekeznek mindketten a szerint alakítani a történetet, hogy a megbeszélt esemény, történés bekövetkezzék. Ebben a köztes időben viszont hatalmas szabadtságot kapnak, megannyi izgalmas kihívással szembesülve, amit egymás számára állítanak azzal, hogy nem csak a saját karaktereiket mozgatják. Hiszen így a visszareagálások alkalmával ki kell sütnünk karakterünk háttér gondolatait, mivel ez az egyedüli, amit se az olvasók, se partnerünk nem tudhatott biztosra, miközben megszólaltatta, mozgatta. Okot, értelmet kell adnunk azon szavakra, cselekvésekre, kvázi újra leírjuk, amit partnerünk, csak éppen a saját karakterünk szemszögéből, majd ezek után visszük tovább a történetet, hogy aztán majd társunk is visszareagálhasson és hozzátehessen a történet haladásához. Néhányaknak első olvasatra unalmasnak tűnhet a folyamatos visszareagálás, ám aki olvasott már több nézőpontból írott könyvet, azt tudja, milyen izgalmas dolog is ez. Van, amikor kifejezetten kíváncsiak vagyunk ugyan mit gondolt egy adott szituációban az egyik szereplő, de sosem tudjuk meg, s azt sem, hogy mit veszítettünk ezzel, amíg nem találkozunk egy olyan művel, ahol folyamatos a nézőpontváltás olyannyira ritmusosan szabdalva, hogy a könyv felénél már észre sem fogjuk venni.

❖ Kétség kívül ez a legnehezebb, leghosszadalmasabb és a legritkábban választott forma, amit játszani szoktak. Kérdezhetnétek, hogy akkor melyik a legelterjedtebb? Úgy gondolom a chates és fórumos stílus közül fogcsikorgatóan nehéz lenne bármelyikre is ráaggadni ama titulust. Csuklóból én azt mondom 50-50% az eloszlási arányuk a szerepjátékozók körében. Ezt nem támasztja alá semmilyen statisztika, táblázat, csupán csak az én brilliáns matematikai képességemre hagyatkozhat a világ ebből a szempontból, no meg a tapasztalataimra.
A szabályokat már tudjátok, de hogy miben is különbözik ez a kettő, és miért úgy hívják őket ahogy? Roppant egyszerű, de leírom, mert szeretek írni és mert a hosszú szöveg tudom, hogy elrettent titeket, muhaha. A chates szerepjáték többnyire valamilyen internetes chat ablakban zajlik, hossza nagyjából 15 mondat, ritkán akár egy bekezdés is lehet. A fórumos játék szintén interneten zajlik, általában olyan helyeken, melyek nem korlátozzák le a leütés számot, mint például egy chat ablak. Erre a legmegfelelőbbnek és a legelterjedtebbnek a fórum oldalak bizonyultak, ahol akár egyszerre több játék, azaz különálló történet is futhat, avagy egy történetnek kreálhatnak külön szobákat, helyiségeket, helyszíneket.
Nyílt szerepjátékos oldallal azért szerintem találkoztatok már egy páran, és aki kicsit jobban körülnézett, az láthatta, hogy gportal.hu oldalain előszeretettel alkalmazzák a vendégkönyv modult fórum helyett. Bevallom én magam is ezt preferálom.

❖ Amikor még anno 6 évvel ezelőtt elkezdtem szerepjátékozni még azt sem tudtam, hogy ezt így hívják. Chates formában törtem a csúcs felé, amíg egy idősebb barátnőm meg nem ismertetett a fórumos verzióval. Rögtön megtetszett, hogy milyen hosszan képes írni az én három soraimhoz képest. Csodálatam a fogalmazását, ahogy folynak a szavai egymás után, a leírásait, ahogy a szemeim előtt táncoltak a képek, a párbeszédeit, amik megnevettettek, a karaktereinek gondolatait, melyek rejtélyeket hordoztak, s csak nagysokára álltak össze egy nagy egésszé. Igazi történet kerekedett ki a reagálásainkból, melyben a szereplők életre keltek, és nevetséges, de én magam is jobban megismertem őket. Egy év leforgása alatt teljesen a rablyává váltam és addig fejlesztettem, míg átestem a regény stílusba. Szerencsére pont kéznél volt egy barátnő, aki a legelejétől fogva ismert engem, így könnyen rááltunk egymás gondolataira, nem okozott nehézséget egymás karaktereinek mozgatása. Annak ellenére, hogy ez a két személy már nincs az életemben mindig örömmel fogok visszagondolni arra, mennyi mindent adtak (Csücsök), mennyi mindenben segítettek fejlődni.

❖ Éppen ezért is haboztam, amikor drága barátnőm, akivel lassan két éve szerepezek, de annál is régebb óta ismerem felvetette, hogy szeretné, ha kipróbálnám az általa preferált stílust, ami nem volt mást, mint a chates. A kezdetek, gondoltam én, és kicsit megrettentem. Visszagondoltam az útra, amin végigmentem, meglestem azt, amit elértem, és kicsit úgy éreztem, visszalépés lenne, ha belemennék. Visszafejlődnék, elveszíteném amim van, amiben most jónak tartom magam. De mire valók a barátok? Mellettem termett egy, aki megnyugtatott, bátorított és egyben ráébresztett ostobaságomra. Attól, hogy onnan indultam és visszatérek hozzá, művelem a másik kettő mellett, még nem fog mögöttem teremni a nagy kaszás és vágja le az ujjaim. Mindemellett egy ritka, igaz barátnőmről van szó, már csak ezért is nagy hangsúlyt fektettem a kérésének átgondolásába. Ő alkalmazkodott hozzám, nem egy fórumos játékunk is van, így számomra teljesen jogos, hogy tiszteletben tartom a kérését és legalább megpróbálkozom vele. Egyedül csak a félelmemet az iránt, hogy nagyon idegen lesz számomra szerettem volna csökkenteni, ami sikerült is, amint nekiláttunk a történet megbeszélésébe és az első két szereplő megalkotásának. Bizonytalan voltam persze a játék megkezdésekor, főként a reagok hosszát illetőleg, de úgy gondolom ösztönszerűen is visszaköszöntek a dolgok én pedig egy hatalmas mosollyal az arcomon invitáltam beljebb őket egy bögre forrócsokira. Az első 10 perc után hihetetlen élveztem a játékot, nyoma sem volt szorongásnak, kétségnek. Mint, aki hazaérkezett.
Boldogságomat csak még inkább tetézte, hogy egy másik barátnőm pedig éppen, hogy a fórumos szerepforma iránt érdeklődik, s mit ad isten megpróbálja magát benne velem az oldalán. Számunkra egyben ez az első közös szerepjátékunk is, de mivel ő is egy régi motoros, nem aggódtam egy percig sem, főleg mert nagyjából ugyan azokat fannoljuk khm, akarom írni, ugyan azok iránt érdeklődünk. (Kyáá Geralt, Jacob Frye.. stb) A legegyszerűbb interneten játszani, és őszintén imádom a reagjaim mellé tenni azokaz a giffeket, és ha kell, ha nem, én írok karakterlapot, csak mert imádat van az általam alkotott gyermekeim felé. Így tehát létre is jött a mi kis kuckónk, ahol barátnőm a szárnyait próbálgatja a fórumos stílusban, de szerintem már szárnyal.

〖__________✩__________☯__________✩__________〗

Nos hát ezért született meg ez az elmélkedés, ami talán nem is igazán volt az. Haacsaaak fel nem teszem nyíltan a kérdést, mely megbújt a sorok között: nektek mit adott a szerep, mire tanított meg, milyen stílust kedveltek és mit tennétek meg a barátaitokért? Az én válaszaim megtalálhatóak fentebb, de azért még szmöttyögök itt a végén. A szerepjáték megtanított türelmesnek lenni, toleránsnak, elfogadni mások véleményét, nézeteit és főként tiszteletben tartani azt. Természetesen eddig is megvoltak ezek a skilljeim, de jó bölcs holtáig tanul.
Nekem a szerepjáték csupa jó dolgot hozott az életembe, s végül arra jutottam, teljesen lényegtelen ki milyen formában játszik. Legyen az chetes, fórum vagy regény a fontos mindig csak is az marad; hogy mind élvezzétek, amit csináltok és jól szórakozzatok. Számomra pedig ez megadatott, mi egyebet kérhetnék még?