Üdvözlet gyermekeim ~

Egyelőre nem akartam írni, de nem tudom magam visszafogni, pedig talán jobb lenne, mert még mindig nem csillapodtak bennem az érzelmek. Mint a címből kibarkóbázható végre nekem is volt szerencsém látni a Star Wars - The Force Awakens filmet, és istenem gyerekek ... !!! Akinek nem tetszett a film, az most balra el, egészen nyugodtan, nem sértődünk meg egymásra, nem egyezhet mindenben az ízlésünk. De hogy én miért is vagyok érte oda ennyire?? Talán pontosan azért, amiért a balra eltávozók nem, a nosztalgia miatt! Igen, elismerem a film nagyon sok mindenben hasonlít az előzményekre, egyes jeleneteket konkrétan fogtak és átemeltek - khm Halálcsillag 2.0 verzió és annak elpusztítása khm - de kopasszatok meg, nálam bevált! (Amikor Han megkérdezi van e ott szemétledobó, szemétzúzó, hát én felvisítottam! XD) Már a főcím zene és az elhúzó szövegcsík láttán elmorzsoltam pár könnycseppet, hjaj de nagyon hiányzott! Libabőrös lettem az ismerős hangeffektek hallatán és a régi X szárnyú repcsik, meg a birodalmi gépek, hjaj a homokban lévő lépegető roncsok és.. na szóval tudjátok! Nem beszélve persze az ismerős zenei aláfestésről inkább gyorsan átugrok az új szereplőkre. Rey, hm még érlelődik bennem, egyelőre egy kérdőjel az a lány, persze a múltját erősen sejtem, de mint karakter egyelőre nem tudom hova tenni, hogy bejön-e vagy sem. Poe és Finn viszont határozottan jöhetnek. Jófejek, viccesek, komák, Finn meg eredeti, már ami a rohamosztagos múltját illeti, tetszett, hogy kiemelték onnan. Remélem fejlődni is fog, nem marad meg azért ezen a szinten, Poe viszont kevés volt, jöhet belőle még több! Kylo Ren, a főkérdés, ami elárasztotta az internet világát is nos ... meglássuk gyerekek. Bírtam a dühkitöréseit, de úgy érzem ő még közel sem forrta ki magát, még mindig iszonyúan labilis, alakul. Keveset tudni a motivációjáról, mi mozgatja őt, miért döntött úgy ahogy.

Röviden és tömören, na meg érdemlegesen ennyit tudok róla beszélni jelenleg. Ha felhoznám Han Solot, Leia hercegnőt annak nem lenne jó vége, mert elvinne a nosztalgia roham és a könnyek, jó messzire. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom a Star Wars filmeken nőttem fel, édesapám nézette velem a filmeket még videókazettán. Ő persze könyvben is olvasta, én magam kis csipiszként viszont csak a televízió előtt görnyedtem és tátottam a szám az Egy új remény, a Birodalom visszavág, a Jedi visszatér filmeket nézve. Később 2002-ben már valamivel idősebb fejjel csaphattam le a folytatásra, és még a Klónok Támadása filmben is megtaláltam a kedvenc jeleneteket, hiába nyomták tele Anakin nyálas szövegeivel. A "befejezés" pedig A Sith-ek bosszúja sötét volt és nyomott, pont olyan, amilyennek lennie kellett. Végig követtem gyerekkoromtól fogva és most, oly sok idő elteltével rettegve vártam ezt a filmet, hogy milyen is lesz.  Most végre lehetőségem adódott megnézni és azt kell mondjam; nem lett rossz! Nosztalgia megvolt ezerrel, de nem gondolom, hogy ez akkora baj lenne. A baj akkor lesz, ha a folytatás is ilyen lesz. Nem, annak újat kell hozni, ez a rész, az Ébredő erő egy lezárás, tisztelgés volt az eddigi Star Wars filmek előtt, és most itt az ideje, hogy valami újat alkossanak, egy olyan történetet, amin talán egy újabb generáció nőhet majd fel.

Wáh, sikerült értelmesebben beszélnem a filmről, mint hittem volna. Jobban jártatok, mint húgom, aki annyit kapott, hogy: pju-pjú, taata-tatata-taaata-tatatataaaa,whhuujjj,pjú-pjúú" *álá hangeffektek és zene*
Zárásként pedig még egy örömhír a mai napra - legalábbis számomra nagyon az volt - Lorie teljesen random írt rólam pár kedves sort az oldalára, méghozzá abba a modulba, ahová Szeretteit sorolta fel. Iszonyúan meghatott a gesztus, főleg a sorok, melyek nagyon is igazak és elképesztő, hogy így kiismerte énem egy részét. Aki kíváncsi rá, meglesheti nála >>ITT<<, avagy ezen az oldalon a My life menüpont alján a >>Ti írtátok<< címszó alatt.

Az erő legyen veletek!

Üdvözlet gyermekeim ~

A napokban az emberi tulajdonságok körül forogtak a gondolataim, hogy mennyire is különbözőek vagyunk és egyesek ahelyett, hogy pozitív dologként élnék meg, csak a negatívat látják benne. De most nem erről szeretnék elsőként beszélni, hanem az irigység és szimpátia kapcsolatáról. Bezony, ez a kettő úgy vettem észre, hogy nagyon is összekapcsolódik újabban az embereknél, sajnos. Öröm és szimpátia, ezek voltak régen, de nem nehéz megmondani akkor, hogy ezek közül melyik cserélődöt ki, na de hogy miért?

Ott kezdeném, hogy hol is tűnt fel nekem ez. Őszinte leszek természetesen baráti körben, de itt az internet világában, főleg a bloggerek körében is, hiszen ők írnak a napjaikról. Mondhatom, hogy veteránnak számítok, így volt időm bőven megfigyelni a változást. Ha valaki egy negatívabb hangvitelű posztot ír, általában kap megjegyzéseket rá, akár olyanoktól, akik éltek már át hasonló helyzetet, mint az író, vagy akár olyanoktól, akik egyszerűen csak pár kedves, bíztató szóval szeretnék bátorítani a bloggert. Ez a szimpátia része, ami egy nagyszerű dolog és egyértelműen jólesik mindenki számára, ha ilyennel találkozik. A másik fele, amikor a blogger boldogabb napjait osztja meg az olvasókkal, amikor minden összejön és szinte már a rózsaszín habcukros felhők között uszikál a szárnyas kupidókkal. Én magam szeretek ilyen bejegyzést is olvasni, sőt, engem is boldoggá tesz, ha az ismerőseim, szeretteim, barátaim élete jól megy és ezeket is szívesen kommentálom pár szóval. Azonban úgy vettem észre a saját köreimben, hogy ezt az örömet kezdi felváltani az irigység, ami abban nyílvánul meg, hogy nem tudnak egyszerűen örülni a másik örömének, helyette elszomorodnak, hogy nekik semmi sem megy jól és irigylik az illetőt a boldogsága miatt, sőt elvetemültebb esetekben még az is előfordul, hogy pár ilyen boldogabb poszt miatt azt hiszik, az író élete maga a megtestesült paradicsom és az ég egy adta világon semmilyen problémája nincsen az életben.

- Pedig, ha tudnánk .. mindenki más is ugyan úgy megszenved azért a pár pillanatnyi boldogságért.. -

A legszörnyűbb az, amikor már a barátaid sem tudnak veled örülni, hanem látod rajtuk, hogy elszomorítja őket a te sikered, a te boldogságod. Természetesen érthető, ha a másik félnek rossz napjai vannak, ezért bár húzza a száját, de mosolyog. Az irigység is egy emberi tulajdonság akár tetszik akár nem, viszont nem szabad hagynunk, hogy túlzásba vigyük. Előfordult már velem is, nem tagadom, hogy rosszabb napjaimat élve, nem tudtam úgy örülni a szeretteim sikereinek, mint ahogyan kellett volna, de mindig szívesen hallgattam a beszámolóikat, mert az életük része szerettem volna lenni, tudni, hogy mit értek el! És akármennyire is magam alatt voltam, mindig akadt egy két dícsérő szavam, amik őszinték voltak, mert a szívem mélyén akkor is örültem, hogy legalább nekik most összejött minden. Pontosan azért, mert tudtam, hogy ők is ugyan úgy megszenvednek a boldogságért nap, mint nap, és mert tudom, hogy ők is ugyan úgy örülnének az én sikereimnek. Így hát sosem jutott eszembe az, hogy közöljem; nem akarom most ezt hallani, avagy ne mesélj erről, nem érdekel. Úgy gondolom az internet világában is jobban kellene örülnünk egymás sikereinek, örömteli pillanatainak és nem csak a szomorúbb posztoknál jelezni, hogy itt vagyunk melletted.

Ezen gondolat folyamon tovább sodródva jutottam el oda, hogy minek kell ahhoz történnie, hogy egy barátnőd már mesélni se akarjon neked? Nagyon elszomorít, amikor azt tapasztalom, hogy valakit már annyira mélyen megbántottak a fentebb említett reakciókkal, hogy már senkinek sem meri elmesélni az örömteli híreit, mert úgy érzi csak elszomorít vele másokat. És bár Én tudom magamról, hogy sosem lennék képes így bánni egy baráttal, ez sajnos nem sokat segít. Csak remélhetem, hogy türelemmel és odafigyeléssel megmutathatom neki, hogy én nem vagyok olyan, mint azok az emberek, akik úgy reagáltak rá. Számomra Ő egy fontos barát, és bár megvan a magam véleménye, hisz mindünknek van, ha ez nem is egyezik az övével a boldogságának mindig örülni fogok. Úgy gondolom egy barát dolga, hogy figyeljen és vigyázzon a másikra, de sosem lennék képes elítélni valakit azért, mert a saját akarata szerint cselekszik. Biztos veletek is előfordult már, hogy nem értettetek egyet a barátnőtök tettével, úgyhogy tudjátok miről beszélek. Nem vagyunk egyformák, minden helyzetről más és más a véleményünk, de pont ez tesz minket érdekessé egymás számára. Hiszen ha egy olyan valakit akarnánk, aki ugyan azt gondolja mindenről, mint mi, akkor a tükörképünkkel barátkoznánk.

Figyeljünk egymásra, hallgassuk meg a másikat és örüljünk vele, ha úgy adódik. Nehéz megtalálni a boldog perceket, ne hagyjuk, hogy az irigység vagy bármi más meggátoljon benne, hogy kicsit élvezzük a szeretteinkkel ezeket a pillanatokat.

 - A zene kivételesen nem kapcsolódik most szorosan a bejegyzéshez, de The Grenma-t hallgatok a napokban, és mindenképp be akartam tenni őket valahova. -

Üdvözlet gyermekeim ~

Először is, aki kíváncsi mit hozott számomra a péntek, annak megsúgom, hogy: SIKERT! Bővebben később fogok erről regélni nektek egyben, ha már minden papíromat sikerült elintéznem, de igen, siker! Iszonyatos boldogság volt, van, fellegekben lebegés és miegyéb úgyhogy hoztam tartalmi frisseket is, nem is keveset! Tessék megbecsülni, mert volt munka vele. :3 Valamint titokban megint készülget valami közös project egy barátnőmmel (nem, nem Eliffe és nem is Lorie, muhaha) szóval lesznek még meglepetések.

✩ Elsőként szeretném bemutatni nektek a régóta beharangozott Sport frisst; A kosárlabda szabályai. A modul még nem teljes, mert látjátok, így is van elég információ, hát még akkor amit nekem fel kell dolgoznom és leszűkítenem.. Viszont megéri, mert nagyon érdekes dolgokat tudok meg, szóval akit szintén érdekel ez a sportág, az a For You menü legalján lelhet rá a Sport menüre és azon belül meg is találja.

✩ Másodikként pedig szintén a For You menü Játék ismertetők részébe érkezett el ezúttal egyszerre 4 játék leírás. Egy borítóképpel raktam fel őket, mivel ezek kis játékok, nem sokat lehet külön-külön írni róluk szóval így egy csokorba szedtem most azokat, amikkel játszottam és nagyon tetszettek, lekötöttek. Név szerint ezek a; Wedding Salon 2, Supermarket Mania 2, Jane's Hotel 2- Family Hero, Jo's Dream Organic Coffee 2.

✩ Harmadikként - mert hát három a magyar igazság - pedig a My life menüben tevékenykedtem csöppet. Nem nagy változások csak az elején a kedvenc dolgaimat frissítettem, valamint a menü végére bekerült még egy Alteregóim rész is.

- Ennyi voltam így gyorsban, nézegessétek a frisseket és legyetek jó rosszak. -

Üdvözlet gyermekeim ~

Már itt az első sorokban szeretném leszögezni, hogy ez nem egy elmélkedés, nem egy tartalmi friss, egyszerűen csak ... blog. Mindig is gyenge oldalamnak éreztem ezt, mert nem szeretek úgy írni, hogy azt érzem nem érdekel senkit. Barátnőm erre azt mondta; ez a legnagyobb gát, amit a bloggereknek meg kell mászniuk és, hogy; nem szabad azért nem írni, mert úgysem érdekel senkit. Bölcs szavak és igazak, szóval lenyelem a félelmem és nem számít hányan olvassák, a lényeg az, hogy én élvezem kiírni magamból. Fogadjátok tehát sok szeretettel az Én elmúlt két napom című mesémet.

Álmaim óvodájába kaptam visszahívást állásinterjúra, ám a szokott gyomorideg helyett olyan buddhai szent relax meg minden egyéb mély nyugalmi állapotban voltam végig, hogy az már ijesztő. Ez persze gondolom fenti erőknek sem tetszhetett, avagy csak akadályokat akartak gördíteni elém, hogy lássák mennyire is vágyom ez után a munka után, én nem tudom, de az biztos, hogy amint kitettem a lábam, sorozatosan nehézségekbe ütköztem. Eleve késve sikerült átugranom a küszöbömet, hát persze, Hiyoka ha két órával előbb kel fel, akkor is késve indul el, ne kérdezzétek, hogy hozom össze, de szerintem ős tehetségem van hozzá. Így persze táltos paripámul szolgáló hűséges lila kis biciklimet, nem nem tricikli, biciklimet sem sikerült fasza kis állapotba hozni, kénytelen-kelletlen pattantam nyeregbe fenekem alatt a két totttál rohadt lapos kerékkel. Biciklizők rémálma... na de még az a szembeszél! Mondanom sem kell, hogy messzire vihette a káromkodásaimat, amiket lihegve, félholtan ziháltam ki magamból miközben szenvedtem, hogy időben elcsípjem azt a fránya vonatot. Természetesen még jegyet is kellett váltanom rá. Szerintem egyébként olimpiai rekordot döntöttem eredményemmel, de az is biztos, hogy a tüdőmet, szívemet valahol lehagytam útközben, mert eléggé megkésve értek csak utól, amikor én már túl voltam a jegyautomatával való erőszakos párbajon, s végre nekidőlhettem a korlátnak, hogy kifújjam magam. Persze a kifújandó levegő mellett elég erősen kívánkozott ki a reggelire elcsipegetett péktermék, míg arcszínem sápadt fehérben világított ki előre hulló zihált hajtömegem mögül. Pompás látványt nyújthattam, de az volt életem legszörnyebb 5 perce, amíg a belső szerveim utólértek és normalizálták működésüket. Természetesen a vonat késett. .... :)

*Mi a csillagért nem tudják kiírni időben arra az istenverte honlapra, ha késik??*

Innentől egészen a célig hagyták az égiek, hogy békésen teljen az utam, és még az idő is csoda szép volt, így mivel fél órával előbb ott voltam az óvodánál, gondoltam körbenézek addig a környéken. Nagyon szép helyen terül el és én, kis vidéki lányka gondoltam, hogy körbesétálom a tömböt egy 20 perc alatt. Nos ez nem vidék, ez egy nagy-nagy város és itt bizony a tömbök, nem akkorák, mint azt én megszoktam. Így esett meg az, hogy totttállisan eltévedtem.... valahogy az út nem akart bekanyarodni arra, amerre kellett volna neki pedig! Helyette elvitt egészen kamcsatkáig és gyalogolhattam vissza vagy négy busszmegállónyit, mire ismerős környékre értem, de az ovinak még nyomát sem láttam, pedig már erősen késésben voltam. Csodálatos, na ezek után képzelhetitek milyen higgadtan kezeltem saját ostobaságomat.. Úúúúgy van, hosszasan káromkodtam, olyan frappánsan szídva saját magam, hogy még én is megrettentem magamtól. Persze közben igyekeztem nem kiköpni a tüdőmet valahova az út széli árokba - ismét - hiszen még előttem állt ki tudja hány útca, rohadt meredek emelkedőkkel, nagyon is szükségem volt még rá! Most már az a verőfényes napsütés sem tetszett annyira, ami kezdte lerohasztani rólam ruharétegeimet a nagy loholás közepette. Gúnyosan belevigyorogtam a vakító napsütésbe, felkötöttem a hajam és elszánt tekintettel próbáltam valahol egy embert találni. Nem hiszitek el, de senki nem volt az utcán! Olyan nyugalmas környék ez, hogy egy lélek sem volt fellelhető amíg a szem ellát. Újabb trágár kocsis beszédű szóváltás magammal, majd folytattam utam töretlen bele az ismeretlenbe, hisz merre mehettem volna? Fogalmam sem volt hol vagyok, de persze az állásinterjúról már elkéstem. Mielőtt emelhettem volna telefonom, egy fohász közepette, hogy legyen még rajta annyi pénz, hogy felhívjam az ovit, végre megpillantottam valakit! Végelgyengüléstől remegő lábakkal vonszoltam magam, de természetesen a felcsillanó remény kurvára pofán vág, amikor szerencsétlen ember közli veled, hogy fogalma sincs neki se arról, merre van, amit te röpke 40 perce keresel. Hogy az a jó édes szívizommelletti bordatörés súlytson le rám, szállt önátkom ismét a levegőben, de sietve becéloztam az utca végén felbukkanó másik személyt mielőtt eltűnthetne szem elől. Az arcán láttam a rémületet mi szerint; mit akar tőlem ez az eszement nő? Nem foglalkoztam vele, sejtettem milyen csapzottan nézek ki 40 percnyi hegymászás után, de úgy voltam vele, ha belepusztulok is visszajutok abba az óvodába. És láss csodát! Megkaptam a mennyei útbaigazítást, bár hosszasan vissza kellett gyalogolnom, de egy 10 perc alatt végre ott voltam! Ott, ahonnan ez az egész elindult, és ahonnan sosem lett volna szabad elindulnom, hogy na én teszek egy sétát amíg várok.... Természetesen útközben már értesítettem a rám várókat a helyzetről, s ők megnyugtattak, hogy várnak szeretettel.

Már a telefonbeszélgetéseink alkalmával is roppant szimpatikusnak tűnt a női hang a telefonban, de személyesen találkozni sokkal jobb volt. Bár az én kinézetem a rohanás miatt hagyott kívánni valót maga után, egy sikeres interjút tudhattam magam mögött érzésem szerint. Ennek bizonyítékaként másnap kaptam is a telefont, hogy pénteken ismét szeretnének látni, ovónők is, és bizonyítványaim is vihetem. Akárki akármit mond, az, hogy ezek után nem írtak le engem, hanem még kíváncsiak rám, számomra bíztató.

És azt hinnétek ennyi lenne, de nem! Mivel a mesém címe, az Én elmúlt két napom, ezért értelemszerűen hátra van még egy nap, ami hasonlóan tragikusan indult és magától értetődően ismét a biciklivel kezdődött megannyi frappánsabbnál frappánsabb szitokkal megspékelve. Nem, most nem felejtettem el időben elindulni, DE persze, hogy történnie kellett valaminek, ami megakadályoz abban, hogy egyszer az életben nyugodalmas tempóban érjek ki az állomásra.. Drága, egyetlen szívszerelmetes biciklim úgy döntött, hogy ő nem hagyja hátsó kerekét telefújni levegővel, mert miért is? Jobb az full üresen, szerinte, így hát fogta magát és szembeköpött a maradék levegővel, ami még tartotta a kereket valahogy és egy elhaló szisszenéssel kilehelte a lelkét. Álltam. Csak úgy. Az órámra néztem. Volt kerek 10 percem, hogy kiérjek, jegyet vegyek. Gyalog esélytelen. Körbenéztem. Sehol másik valamire való közlekedési eszköz. Visszanéztem az én démoni biciklimre. Vérszomjasan rávigyorogtam és megragadtam, hogy én már pedig akkor is ki fogok érni, ha kell akkor így tekerek végig. Szólottam és úgy is lett. A szívem és tüdőm megedződve a tegnapi hasonlatos rohanástól, most csak alig lemaradva kapkodták magukat utánam, amíg én lehánytam az istenverte démonfattya két kerekűmet a korláthoz, lezártam és vissza se néztem. Elértem a vonatot, bár jegyet nem sikerült venni, így egy állomáson keresztül vert a szívem és kapkodhattam a tekintetem kaller után. Nem szeretem, egyszer már megjártam, elég is volt annyi. Most viszont muszáj volt, ha hagyom elmenni a vonatot, egy óra múlva jön másik, nekem pedig időpontom volt.

Így természetesen időben oda értem mindenféle további bonyodalom nélkül. Még jó. Szerintem ebben a két napban egy két hónapra elegendő akadályt loholtam át. Ahol pedig jelenésem volt kötött időpontra, ott nem mást tudtam meg, mint hogy nálunk is elindul az Ifjúsági Garancia Rendszer nevezetű program, ami igen széleskörű segítséget, támogatást nyújt a 25 év alatti fiataloknak az elhelyezkedésben. Ami számomra nagyon szimpatikus és jól csengő ajánlat volt, az a képzés rész. Lehetőséget biztosítanak egy tetszőlegesen kiválasztott képzés elvégzésére, azon intézményekben, amiket ők megjelölnek. Az utazásiköltséget ők állják, valamint havonta egy bizonyos összeget is fizetnek neked, így nem maradsz juttatás nélkül sem. Amennyiben sikeres vizsgát teszel, semmilyen fizetési kötelezettséget nincs. Természetesen ezt csak akkor tudod igénybe venni, ha munkanélküliként vagy regisztrálva, és nem is vállalhatsz állást amíg a képzésnek vége nincs. Nem években kell gondolkodni, olyan 6 hónap körüli intenzív tanfolyamokról beszélünk itt. Ez egy nagyszerű második lehetőség, hiszen elsődlegesen a szóban forgó óvodai állást szeretném megkapni szívem minden egyes porcikájával. Nagyon tetszett maga az intézmény, a környék, a dolgozók, és a gyerekek!

A péntek még előttem áll, de azért szorítsatok értem. Ha ugyan ilyen nehézségekkel kell is megküzdenem újra és újra, én akkor is végigviszem, és a lelkemet is beleadom, úgyhogy ezt neked ÉLET! :P *És bicikli. -.-*

Üdvözlet gyermekeim ~

Nyo, tudom ám, hogy design váltáskor szokott a Bölcs bagoly is újdonságot hozni, ám most kicsit megkésve bújt elő odújából. Természetesen a régebbi könyvecskék fellelhetőek a For You menü Ajánló részében. És akkor, hogy milyen kis újdonságokat hoztam így gyorsba.

Sengoku Jidai szerepjáték ugyan még nem olvasható, de elkészült Zenjiro Gensai és Kuroda Hitori adatlapja is, utóbbi Eliffe jóvoltából. Részemről Kuroda imádás van, így a szerep is gördülékenyen halad, mindenesetre jobban van kedv most ide, mint a Sakura no Hana-hoz, mint azt láthattátok is.

A Térképnél látható két kis képecskéről: legelsőre kattolva saját adatlapom érhetitek el, valós önjellemzéssel ám kitalált, fiktív múlttal, mely a Halálos Ördög becenevemhez köthető. Erről már beszéltem is egy korábbi bejegyzésem alkalmával és említettem, hogy hamarosan felkerül, hát tessék most itt van. Utolsó kép pedig a bejelentkezést rejti. Miért is pont ezeket választottam? Aki ismeri a Nana c. animét, annak egyből ismerős lehetett, akárcsak az itteni gif-ek a bejegyzésben. Az a nagy helyzet, hogy én magam nem láttam végig az animét, csupán csak részeket, de a történettel tisztában vagyok és épp ezért nem visz rá a lélek, hogy egybe megnézzem.. összetörne a lelkem végleg. Ennek ellenére a napokban valahogy rátaláltunk Effy barátnőmmel, aki még a live movie-kat is látta, és egyből szívemhez nőttek a két Nana közös képei, mintha csak magunkat láttam volna rajta. Hachi személyisége közelebb áll hozzám, bár nagyon felnézek a kemény Nana-ra is, de hazugság lenne azt állítanom, hogy rám illik. Nem, én akár akarom, akár nem Hachi lettem és Effy marad számomra Nana. Neki ki is fejtettem, miért találom őt keményebbnek, erősebbnek nálam és örülök, hogy nem adja fel, feszegeti a védőfalaim és itt van nekem, ha magamba zuhanok.

For You menüben a legújabb frissítés a Sport menü létrejötte volt és a Kerékpár sportág megismertetése az olvasókkal. Most a Kosárlabda lesz terítéken, de ennyi szabályt Ti még nem pipáltatok, mint amennyi ott van. Kicsit meg is kell kúrtítanom a dolgokat, hogy csak a legfontosabb, alapvetőbbeket tárjam elétek, mert tényleg sok. Húgom, Zakura/Kaze a segítségemre van az NBA és egyéb nagyobb versenyek összegyűjtésében. Nem kis munka, de amíg elkészülünk addig is úgy döntöttem alakítgatok a menün és egy újfajta kinézetet, felosztást adtam neki. Remélem tetszik mindenkinek és várjátok már az újabb sport frisst. :P