Üdvözlet gyermekeim~

Gondoltam jelentkezem ide is, a háttérben folynak a munkálatok a Sport menüke elkészítése ügyében. Már csak egy faxás menüt kell összedobnom neki, a cikkek egy része már publikálható állapotban van, de ma már nem lesz időm befejezni, mert megint csavarogni megyek. Kezdetben a kerékpárversenyt ismerhetitek meg közelebbről, igyekszem nem nagyon húzni tovább. ;)

Más. Írhattam volna, de nem akartam panaszkodni, hogy mennyire sok a dolgom a munkával és mennyire nehéz. Másnak is az, ezért különösebb tanulság vagy mondanivaló nélkül inkább nem ömlengek csak úgy bele a levegőbe, de.. érlelődik bennem ismét egy hosszabb filozófikus cikk a barátságról. Hm, majd meglátjuk mi lesz belőle.

Megint más. A szerepjátékok sem álltak le, Mido-val aktívan játszunk és erősen gondolkodom, hogy megint egy új fog felkerülni. Az Univers sem maradt abba, csak mivel az egy nagyobb project, azt komolyabban vesszük és valami nagyon nagyot akarunk oda alkotni. A másik két szerepjátékban pedig Eliffére várok, szeretnék az új SesshoumaruxRin szerepjátékhoz még egy adag reagot mielőtt publikussá válna, hogy legyen mit olvasni.

És akkor most rohanok is, mert szokásomhoz híven megint késésben vagyok, de a vonat nem vár~

Üdvözlet gyermekeim~

A tárgyaló teremben olvashattátok terveimet, igyekezni fogok hétvégén megcsinálni a Sport menü alapjait legalább, de nem tudom mennyit fogok haladni, mert őszintén szólva pocsék hetem van..

Addig is hoztam az Extrákba az 1percesekhez újabb videókat. Nagyon aranyosak, nagyon viccesek és akadnak szomorúak is. Lessétek meg őket mindenképp, mert megéri. ;)

Játék trailer kedvelőknek pedig hoztam csak úgy ide, egy hosszabb - fél órás - összevegást csodás zenei alapokra. Fincsi játék bemutatók hozzájuk illő zenével fél órán keresztül, mi kell még?

Üdvözlet gyermekeim~

Egy gyors helyzetjelentést kell és akarok is hozni nektek így késő este, amíg még tudok értelmesen gépelni, mert a törvények szövegeit már így is félreolvasom, szóval lassan találkám lesz az ágyikómmal is, de még előtte:

1) Sakura no Hana - Szerepjáték (Eliffe,Hiyo) FOLYAMATOSAN kerülnek fel ezentúl az új reagció részek, így érdemes minden hétvégén lecsekkolni, de aki esetleg szereti felhalmozni és egyben sokat olvasni az úgy 3 hetente is elég, ha rápislog, mivel a munka miatt a két író egyaránt hétvégén a legtermékenyebb.

2) Sesshoumaru x Rin - Szerepjáték (Eliffe,Hiyo) ELŐKÉSZÜLETBEN lévő ÚJ szerepjáték minek még nincs címe, így a párost osztom meg veletek, hogy kikről is fog szólni. Előljáróban annyit, hogy az anime, vagyis az Inuyasha: Kanketsu-hen után folytatódik a történet. A hétvégén igyekszek megcsinálni neki a helyet és akkor szerintem már olvasható is lesz egyből.

3) Sport - Új menürészleg lesz, illetve, már az oldal téma változtatása óta terveztem, de sajnos jól elmaradtam vele. Viszont nem hagyom veszni, a hétvégén tervezem beüzemelni, hogy legalább lássátok, hogyan és mit is képzeltem el bele. Ez lesz az elsődleges a hétvégén, így lehet a 2. pont csúszni fog jövőhétre.

Üdvözlet gyermekeim~

Ritka, hogy ilyen hamar jelentkezzek újra itt nagyban élőben frissben, de úgy éreztem le kell pötyögnöm mostani gondolataimat. Újdonsült munkahelyemen egyre több stressz rakódik vállaimra, miket hősiesen próbálok cipelni, mert akarom is, hogy sikerüljön. Ettől független sajnos nagyon nehéz idők várnak rám ezzel tisztában vagyok, ám.. nem mindegy hogyan vág neki az ember az előtte álló hegynek. Családom sokkal jobban támogat és megért, mint mikor még mekis kislány voltam, így ez erőt ad ahhoz, hogy visszafolytsam hisztijeimet és csodás búvármozdulatokkal merüljek alá a jogszabályok és törvények magolásának. Már amikor megteszem.

Mert, hát ugye, valjuk be, az embernek még mindig szüksége van pihenésre, főleg, ha úgy esik haza, hogy zsong a feje a rengeteg infótol, amit aznap szippantott be. Olyankor este már senkinek sincs kedve még pluszba fincsi kis paragrafusok fölött nyáladzani. Hétvégén azért rágyúr az ember leánya, de akkor is csak módjával. Lehet ám ezt úgy is csinálni, hogy mindkét szabadnapod végigtanulod látástól-vakulásig, de.. így nem lenne meg az egyensúly. Mindenképp meg kell próbálni harmóniát teremteni a munka és a magánélet között, én így gondolom. Nem szabad egyiket sem elhanyagolni a másik kárára. Hisz ez senkinek nem tesz jót.. Lehet, hogy a munkahelyeden hangyányit jobban teljesítesz, de közben úgy érzed nem is élsz, nincs egy szabad perced önmagadra és a szeretteidre, a szórakozásra, és lassan, de biztosan szétesz a stressz. Azonban vigyázni kell, mert ez az érzékeny mérleg a másik irányba is épp oly könnyedén el tud billenni. Elhanyagoljuk a felkészülést, így csak szenvedünk a munkahelyen, igaz, otthon és a magánéletben lehet dőzsölünk tanulás helyett ugyebár, de ez megint csak több lappangó feszültséghez vezet. Az egyensúlyt, a kis mérlegünket beállítani nagyon nehéz. Talán egész életünkön át próbálgatjuk kihozni egyenesbe és aztán meg is tartani. Néha sikerül, néha elbillen, néha visszahozzuk, de sose lesz állandó, erre mindig is oda kell majd figyelni. Nos, most jelenleg úgy érzem közel járok a zenhez, még ilyen vészterhes időkben is, és ezt annak a sok pozitív támogatásnak köszönhetem, amit itthon is, és barátaimtól is kapok.
Ez a bejegyzés igazából nekik is szól köszönetnyílvánítás képen, hogy tudják mennyit jelent nekem már csak az is, hogy meghallgatnak és egyetértenek velem, és nem próbálják meg elütni annyival, hogy: "Hajrá, neked úgyis menni fog, kitartást." És pá puszi csókolom. Nem, az ilyen sablon szövegekből köszönöm szépen nem kérek. Örülök annak, ha valaki meghallgat, és értelmes ember módjára kifejti a véleményét a helyzetről, s az általam elmondottakról, majd biztosít, hogy ő mellettem áll, elvisel feszült pillanataimban is, és ha kell, segít. Szerencsére ilyenek az én barátaim. Szüleim pedig, hát ők nagyon hevesek, főleg édesanyám, aki már azon van, hogy bemasírozik, és beszél a főnökökkel, hogy micsoda dolog ez, egy teljesen kezdőre ilyen sok munkát bízni és ekkora elvárási terhet rakni rá, stb, míg édesapám csöndesen, de hevesen mesélgeti régebbi saját ilyetén tapasztalatait. Egy szó, mint kétezer, ez sok erőt ad, és nem mindegy, milyen érzelmi háttérrel vág neki az ember kölke a munkanapoknak. S itt ragadnám meg a szót, hogy megemlítsem azt is, mennyire.. tisztelem, csodálom azokat, kiknek nem adatik meg ilyen támogatás mégis nekivágnak és csinálják és ott vannak és igen. Elképzelni sem tudom micsoda lelkierő kell hozzá. Szóval.. itt egy újabb dolog, ami igaz fényt vet arra, hogy az ember holtáig tanul, hisz ezt az egy dolgot, az egyensúly megtalálását biztos, hogy életünk végéig keressük mindenben és minden között. Amikor sikerül, boldogok vagyunk, de ez egy nagyon érzékeny szerkezet, s úgy gondolom épp ezért kell nagy becsben tartanunk és odafigyelnünk rá, hogy ha feszültek és stresszesek vagyunk, akkor lehet nem épp az a megoldás, hogy még tovább hajtom magam... mégha lenne is tenni való és el is vagyunk havazva egy fél napot mindenki szánhatna önmagára.. mert muszáj.

Merengésem befejezteként viszont meg kell említenem egy szomorú hírt is, mi számomra szomorú legfőképp. Hivatalosan még nem jelent meg, de sokat beszéltem már róla itt a Trón termünkben, hogy készülődik egy hármas szerepjáték (Eliffe-Mido-Hiyo), de sajnálattal vettem, hogy Eliffe visszamondta, így ez végül nem jött össze. Ám de! Úgy döntöttem ettől független a történet megmarad és fel is kerül majd, csak ez írók fogyatkoztak meg, s marad a szokásos kettős felállás. Pedig szerettem volna kipróbálni milyen egyszerre több emberrel együtt írni egy történetet, de hát.. majd biztos összejön máskor másik történettel. Aki benne lenne esetleg az nyugodtan írjon bárhol az oldalon, nagyon szívesen beszélgetek akár csak ötletekről is, kis képzelt világokról, bármiről, hisz tudjátok. Én magam is egy olyanban élek. Úgyhogy lépj be bátran és kalauzoljuk körbe egymást a saját világainkban.

Üdvözlet gyermekeim~

Nos, akik már követnek egy ideje, azok tudhatják, hogy jó pár hónapja nincstelen tengettem napjaim, de ez múlthéten megváltozott, ugyan is sikerült állást találnom. (Vagy mondhatnám inkább, hogy az állás talált meg engem?) Akartam én írni előbb is, még a húsvét alatt, gondoltam ezúttal hozok egy mélyebb betekintést is ebbe az ünnepbe, hogy miért és hogyan alakult ki, aztán a lustaság győzött. Na nem, hanem a játékok, különösen egy, amiről lentebb fogok regélni. Szóval most előbb, ha megengeditek ömlengek egy sort az új munkahelyemről, munkakörömről, munkahelyi szenvedéseimről. Akiket ez nem érdekel, azok nyugodtan ugorjanak az utolsó bekezdésre majd. ;)

Úgy esett, egy szerdai napon, amikor valójában tűzött a nap, s én mégis álmosan csúsztam el a helyi Önkormányzathoz, hogy ott munkára találtam. Olyan megdöbbentő módon, hogy képtelen voltam felfogni a helyzetet, mi szerint másnap már kezdhetek is. Általános igazgatási munkakörbe vettek fel, de ezen belül van ám rengeteg sok fincsi dolog, s a napok múlásával sem homályosult fel az, ami úgy mégis csak RÁM tartozna. Egészen addig mindent csináltam a jegyzőkönyvvezetéssel, iktatással, telefonkezeléssel, szociális ügysegédlettel együtt úgy mindent. Mint tudjátok, Kisgyermekgondozó-nevelő szakon végeztem, így tőlem ezek mindegyike olyan távol áll, mint mondjuk most te a Marstól. Olyan új programok kezelésébe, ügyiratok formai cuccmákjaiba, törvényileg hivatalos segélyekbe csöppentem bele, amik szép lassan elleptek, mint a Duna az alsó-rakpartot. Aztán mély levegőt vettem és a sarkamra állva, jobban mondva a fenekemre ülve rákérdeztem igenis a pontosabb paraméterekre munkámat illetően. Közöltem újra, hogy én nem rendelkezem ilyen végzettséggel, nem értek a jelenlegi dolgokból egy mukkot se, DE szeretnék helyt állni, így kéretik alássan egy mentőmellényt dobni. Meg is kaptam másnapra virradóan; a jegyzőkönyvvezetés és a szociális ügysegédlet lett az én uticsónakom a rám váró viharos, ismeretlen vizeken. Elsőnek említettet hamar meg is szerettem, míg a másodikkal mai napig nem tudtam még kibékülni. Ebbe talán az is közrejátszik, hogy rengeteg törvényt kell igenis értelmezni, megtanulni, észbentartani, követni, s azok alapján ítélkezni emberek segély-támogatáskérése felett. Nem könnyű, nagy felelősséggel jár, de szeretnék belejönni...Természetesen van, ki segítsen betanulni, s nagyon remélem, hogy a két hónap leteltével, mikor is ő ott hagy minket, már egyedül is megállok ez ügyben a lábikóimon...mégha dülöngélve is.
Több részlettel nem is untatnálak titeket, csak jeleztem, hogy igen, végre sikerült, van állás, méghozzá itt helyben, ám rengeteget kell érte tanulnom és szenvednem. Türelmeteket kérem, mert így a tartalmi frissek is ismét megfogyatkoznak, de itt vagyok, élek, és szeretem az oldalt, semmi pénzért nem hagynám abba. ;)

Akik pedig egyből ide ugrottak azoknak először is azt mondanám: túró a fületekbe! Na jó nem, de azért kíváncsi lennék az emberek arcára, mikor elolvassák, no. Amiről még mindenképpen szerettem volna szót ejteni az az a játék, amivel mostanában IGAZÁN sokat játszom, amikor csak időm engedi, így ezt hibáztathatjátok nyugodtan, ha késve frisselek az oldalon. THE SETTLERS - Rise of an Empire. Stratégiai, hát persze, erre nálam számíthattatok is. Nagyon hasonlatos az annak idején gyerekkoromban imádott kedvencemhez az; Knights and Merchants. A jó hír, legalábbis az angolul nem tudóknak biztosan, hogy a játékot magyar felirattal lehet élvezni, így korlátok nélkül bárki belevághat! A játék amúgyis megtanít mindenre, a Hadjáratok kezdetével egyben a tutorial, amolyan oktató küldetés vezetget utadon, ahol egyre több lovagot tudhatsz majd az oldaladon, mint uralkodó. Külön piros pont, hogy végre gondoltak a hölgyekre is, és már a játék elején kiválaszthatjuk, hogy Királyok, vagy Királynők vagyunk. Valamint a fő sztori mellett, kapunk egyedi pályákat is, amikkel bármikor játszhatunk, s ahol már eleve választhatunk az összes lovagunk közül, hogy melyiket küldjük ki terepre. Személy szerint ezeknél a a térképeknél a küldetés besorolásúakat szeretem. A szabad játék stílus számomra túl unalmas, semmi kihívás nincs abban, hogy csak el kell érni a legmagasabb rangot. Online funkció is lenne benne elvileg, hogy multizni lehessen, de... nekem eddig egyszer se sikerült a szerverhez kapcsolódni, amiért nagyon mérges vagyok ám! Szóval, ha valaki tudna ebben nekem segíteni, annak, hát az bármit kérhet tőlem! Én leszek a dzsin, de csak egy kívánságod lehet, jól fontold meg!

Kedvenc sárkányaim

Kedvenc AMV