Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[50-31] [30-11] [10-1]
Valamennyire elbizonytalanodom, ahogy a pulthoz lépünk a férfival. A nevét is hamar megtudom, egy sake mellett beszélgetni kezdünk. Daisuke felé már csak azért sem nézek el, mert nem akarom fájdítani a szívem. Ellökött magától, a szavaival és a tetteivel is, így úgy gondolom, jobb, ha békén hagyom őt. A figyelmem végre csak Keigonak szentelem. Egész kedves... kivett egy szobát ma estére ő is, szóval felajánlja, hogy mehetnénk hozzá. Egyből belemegyek, mikor látom, hogy Daisuke és a lányok eltűntek. Biztos a mi szobánkba mentek... Fut át az agyamon, aztán fizetek és felállok, majd indulok Keigo után, aki végig fogja a karom. Épp kérdeznék valamit tőle, mikor megjelenik Daisuke. Nem igazán tudom elsőnek, mit akar, de Keigo az ütéstől megtántorodik, én meg összehúzom a szemem és elkapom Daisuke csuklóját. Engem is megütött volna, eh?
- Eszednél vagy?
Elengedem a csuklóját ugyan, de mérgesen közelebb lépek hozzá, félig beállva Keigo elé, aki épp az arcát dörgöli. Nem csodálom, hogy fájt neki az ütés.
- Mit képzelsz magadról, Daisuke?!
Emelem meg a hangom dühösen. Semmi joga nincs hozzá, hogy bántsa a... ma esti társaságomat.
- Pénzről meg ne is álmodj. Jobb, ha békén hagyjuk egymást.
Teszem hozzá egy sóhajjal, mikor eljut a tudatomig, mit akar.
|
"És úgy látszik meg is teszi, az a köcsög!" Horkantam fel magamban, amint tekintetem rá esett és egy ismeretlen férfire. Elég közel álltak egymáshoz, ráadásul félreérthetetlen simításokat ejtett a férfi Kuroda karján. Erre összeráncoltam a homlokom. Nem volt dolgom sok fiúval, sőt, de azért az ilyesfajta közeledést felismerem. Erővel vágtam le az üres korsót az asztalra és inkább elfordítottam róluk a tekintetem. Dühített, és nem értettem miért. Talán csak a büszkeségem sértette, hogy Én izgattam fel, és most mégis egy másik férfi karjaiban fog kikötni. Még ha csaj lett volna, azt mondom oké, természetes, de hogy egy másik férfi jobb legyen nálam, jobban kelljen neki?! Amikor percek teltek csak el, hogy azt nyögte mennyire akar Engem?!
- Baszd meg Kuroda..
Morogtam orrom alatt az újabb korsóba, ami nem is tudom, hogy került elém. Valószínűleg ezek a gyönyörű hölgyek gondoskodnak róla, hogy ne ürüljön ki, így remélik, hogy részegen majd több pénzt csalhatnak ki belőlem a szolgáltatásaikért cserébe. Kiürítettem ezt is és szabad kezemmel letöröltem a habot számról. Jobban esett most a hideg sör, mint a sake, bár tény, hogy ez ritkább és drágább ital is volt, de majd Kuroda-ra kenem a számlát, tojok rá.
- Mi lenne ha elvonulnánk..?
Húztam magamhoz még egy nőt és kettejük fülébe súgtam mit is szeretnék. Egymásra néztek, majd kuncogtak és átölelték mindketten a nyakamat. Szóval belementek. Keskeny kis csípőjüket karolva áltam fel a hölgyekkel az oldalamon és felvezettem őket a Kuroda-val közös szobába. "Ezt neked te köcsög, húzz máshova a fasziddal.." Dühös voltam, még mindig.. És már az baszta a fejem, hogy dühös vagyok! Ördögi kör! Végül még a folyosón elengedtem a nőket és felindultan indultam megkeresni Kuroda-t. Amint megláttam őt újra még mindig azzal a fickóval egy szó nélkül emeltem öklöm és húztam be az ismeretlennek, majd újra emeltem a kezem, hogy Kuroda is megkapja a magáét, de mivel ő is harcos volt, mint én, úgy sejtem még időben kapta el a lendülő öklömet. Ez esetben viszont felszisszentem dühösen és rámordultam.
- Adj pénzt!
|
Kissé meglepnek a szavai. Örülhetnék? Hát, nem mintha ellenkezett volna akár csak egyszer is... legalábbis nem rémlik. Kicsúsznak a kezei az ujjaim közül, aztán a lökésre kissé szisszenek. Nem kellemes, de hamar felülök. Daisukét nézem, ahogy felöltözik.
- Megmondtam, hogy többet akarok tőled...
...nem csak egy estét. Ezt bezzeg már nem hallod meg, te barom! Időbe telik, mire összeszedem magam. Felöltözök, aztán Daisuke keresésére indulok. A baj az, hogy túl hamar megvan és nem épp olyan helyzetben találok rá, mint szeretném. Látom, ahogy azt a csajt simogatja... és a többi lány tekintete is rá van tapadva. Tény, Daisuke rohadt helyes gyerek, de... azt akartam, hogy az enyém legyen. Legalábbis az elmúlt órában rájöttem, hogy erre vágyom. Rá. Egy ideig így, ledermedve figyelem, aztán összehúzom a szemem. Neki nem számítok semmit... ahogy senki másnak sem. A pulthoz lépve kérek magamnak egy sakét, aztán körbenézve keresni kezdek magamnak egy becserkészhető személyt. Már mindegy, hogy fiú-e vagy lány... de valaki kell. Ma estére. Egy lányon akad meg a tekintetem, így elindulnék felé, ekkor viszont megérzek a karomon egy simítást.
- Ne haragudj...
Egyből felé kapom a tekintetem. Egy kábé velem egy korú pasival találom magam szemben. Rögtön rátér arra, mit akar. Látott engem és Daisukét csókolózni nem rég... ez kissé zavarbaejt, bár nem mutatom. Ezután elnéz Daisuke felé, majd újra rám és közli, hogy látja, a fiú jól faképnél hagyott, de ő, vele szemben, szívesen velem töltené az idejét... Még elnézek Daisuke felé, mielőtt megfognám a férfi kezét.
|
- Semmi közöd hozzá.
Morrantam, aztán pislogtam, hogy képes volt kihasználni a meglepetés erejét és az ágyra teríteni. Dühösen felszisszentem megrántva karjaim, de egyelőre még nem olyan erősen. Nem érzem sarokba szorítva magam, de bosszantott, hogy egyáltalán képes volt leteríteni. Jobban oda kellett volna figyelnem, de kellett nekem leengednem a védelmem mellette ennyire! Hát azt lesheti mikor fog ez újra megtörténni!!
- Marhára leszarom! Örülhetnél, hogy egyáltalán belementem ebbe az egészbe! Szóval hagyjál lógva..
Hördültem fel mérgesen és ezúttal úgy rántottam meg kezeim, hogy ki is szabaduljak és lábaimmal is lelöktem magamról tiszta erővel. Nem fogom letagadni, hogy egy bizonyos fokig akartam ezt az egészet, mert izgatott a dolog, ő maga, a hangjai és az érintése, de túlzásokba azért ne essünk már!
- Nem leszek a köcsögöd, ha az kell eredj és keress mást.
Morrantam és magamra húztam utolsó ruhadarabom azzal bevágtam magam mögött az ajtót és visszamentem a földszintre, ahol még természetesen ott dülöngélt a székén pár részeg, egy néhány már a padlót is befoglalta sakes üveget ölelgetve, így a magukat kellető hölgyek csak unottan ültek egy sarokban egymás közt fecsegve. Több se kellett intettem egyet a felszolgálónak és helyetfoglaltam a feslett kis hölgyek között.
- Drága hölgyeim. - vigyorogva húztam a legközelebbit az ölembe, másik kezemmel az elém tett korsót ragadtam meg egyből. - Csak nem hagyhatom, hogy ennyire unatkozzanak. Férfiúi kötelességemnek érzem, hogy mosolyt csaljak azokra az édes ajkakra.
Kacsintottam rá a velem szemben ülő szépségre, de persze közben a térdeimen ülő nőt sem hanyagoltam. Édesen végigsimítottam gömbölyő kis csípőjén szenvedélysen megmarkolva és felhajítottam az italt. "Akkor is jól fogom érezni magam, Kuroda meg basszon meg, akit akar."
|
Gondoltam, hogy nem fog tetszeni neki, de másképp nem akartam ezt folytatni. Daisukéból túl kevés lenne, amit ő nyújtani akar nekem. A beszólására felpillantottam elég érdekes tekintettel.
- Most hova mész?
Felültem és elkaptam a kezét, majd visszarántottam és fölé magasodtam, leszorítva mindkét kezét az ágyra.
- Folytatni akarom, de többet akarok belőled, érted?
Magyaráztam neki kissé ingerülten. Ez az ingerültség betudható volt a piának, ami nem rég folyt le a torkomon.
|
Egyáltalán nem voltam felkészülve erre a válaszra, bár amióta beléptünk ebbe a faszos fogadóba és nekikezdtem a leitatós tervemnek, egyfolytában csak olyan dolgok történtek, amikre nem voltam felkészülve, és ez rohadtul nem tetszett. A fejem kavargott, a farkam lüktetett, de Kuroda-t úgy látszik ez nem érdekelte és inkább ledőlt mellém én pedig teljesen értetlen, sőt mi több, eléggé bamba arckifejezéssel stíröltem a plafont.
- És most.. mi van?
Nyögtem ki nagyon értelmesen, s éreztem, hogy arcomat elönti a zavart vörösség. Nem értettem a viselkedését, miért nem elég neki az a befejezés, amit én szerettem volna?!
- Pont most akarod abbahagyni? Menj a faszba!
Hördültem fel és kissé imbolyogva álltam talpra ruháim után matatva. Iszonyú dühöt éreztem, amiért ez az egész így sült el és már kedvem se volt hozzá, hogy véghez vigyem a saját tervem. Minden vágyam az volt, hogy felöltözzek, orrbaverjem ezt a gazembert és visszamenjek inni. Egy ilyen visszautasításra egyértelműen csakis még több pia lehet a gyógyír.
|
A válasza nem tetszett, morrantam egyet, így csókoltam meg. Akkor sem adtam fel... vele akartam lenni, eggyé válni vele, ahogy eddig senkivel. Megfogtam a kezét, amivel a farkamat izgatta.
- Ne. Nem így akarom.
Nem így akarok elélvezni, hanem benne. A fiú szemeibe néztem, majd felültem és így néztem le rá. Kettős érzések kavarogtak bennem. Nem akartam ráerőltetni magam, de a vágyaimnak is képtelen voltam ellenállni. Egy sóhajjal ledőltem mellé, a hátamra feküdtem. Kicsit ki akartam fújni magam, kicsit vissza akartam nyerni a tudatomat és a józan gondolkodásom. Lehunyt szemekkel pihentem, bár testem lángolt és nem úgy tűnt, mintha csillapodni akarna.
|
Nem hittem volna, hogy egy férfi élvezkedő hangjai ennyire felizgathatnak, pedig minél inkább hallgattam, annál inkább úgy éreztem jó az, amit csinálok. Nem akartam tapasztalatlannak látszani, még akkor sem, ha igazából eddig csak egy férfival kerültem ilyen kapcsolatba, de mikor meghallottam Kuroda szavait, ledermedtem. Bennem? Ujjait fenekemnél éreztem, és hirtelen megértettem mire akar kilyukadni, mégha ilyen téren tényleg nem is voltak tapasztalataim. Gyerekkori barátommal nem mentünk ilyen messzire, csak egyszer hagytam, hogy leteperjen és a kezünkkel, szánkkal élveztük egymás testét, de mivel nem volt nagy szám és nem vonzódtam hozzá különösebben, ezért megmaradtunk barátoknak. Legalábbis én így hittem, amíg Ő hozzám nem vágta, hogy belémszeretett és csak játszadoztam az érzéseivel. Szar ügy volt.
- Kurodah..
Kérdőn nyögtem fel, váratlan ért, hogy letepert, de nem tudtam mit mondjak. Az izgalmat, a vágyat kezdte átvenni a zavar, mert egyrészt soha nem tudtam volna elképzelni, hogy én legyek az, aki alul van és akit megdugnak! Szemeibe tekintettem, látni őt, ahogy felettem támaszkodik meztelen, zihálva, felizgatott. A farkam mereven állt ujjait követelve, de a szívem hevesen vert mellkasomban. Kényelmetlen érzés lett úrrá rajta, amiért nem tudtam hogyan kéne viselkednem, mert őt most.. nem akartam megbántani.
- Én ahz ujjaidat és ah szádat akarom.
Ziháltam tincseit markolva meg tarkójánál, másik kezemmel ezúttal magabiztosabban érintve meg férfiasságát, de élvezettel nyögtem ajkai közé, mert olyan forró és síkos volt már farka, mintha olyan közel járna az orgazmushoz, és ez, hogy valaki ennyire kívánjon, megrészegített.
|
Hagytam, hogy a vágyaim irányítsanak. Nem akartam belegondolni, hogy amit teszünk, az nem feltétlenül jó. Kezem továbbra is járt-kelt rajta, de lassan megéreztem az ő kezét is magamon. Rögtön megremegtem az érzéstől és halkan felnyögtem. Halványan el is mosolyodtam, de Daisuke valószínűleg nem láthatta, mert rövid ideig tartott és rögtön odahajolt hozzám. A nyakamhoz. Lehunyt szemekkel hagytam, hogy végigharapjon és nyaljon, addig én igyekeztem a tudtára adni a hangommal, mennyire élvezem, amit tesz velem.
- Daisukeh... szeretnék... benned...
Nyögtem fel, miközben elengedtem a férfiasságát és végigsimítottama a fenekén, hogy nyomítékosítsam, miről beszélek.
- Nem bírok magammal... megőrülök, ha nem lehetek benned!
Tettem hozzá vágytól fűtött hangon, majd átkarolva őt ledöntöttem magam mellé, hogy fölé tudjak magasodni. Lepillantottam rá és kicsit gyönyörködni kezdtem benne. A feje mellett támaszkodtam meg a kezeimmel, míg egy új csókért hajoltam.
|
Hallottam már nem egyszer partnereimtől nevem nyögésként, sóhajként, sőt, még apró kéjes sikolyként is, mégis, ahogy Kuroda ejtette ki, a testem beleremegett és farkam egyből érintése után lüktetett. Furcsa volt ez az érzés, összezavart. Azt hittem vele se lesz különb, de mohó csókjától és simogatásaitól olyan közel érzem magam az orgazmushoz.. megrészegítettek a hangjai, az illata, az érintései, és.. a saját érzéseim. Sosem tapasztaltam még ekkora vágyat. Halványan remegtem, még így, hogy rajta feküdtem is, testem teljesen ránehezedett és vállait markolva kapaszkodtam bele a forró csókba nyögve. Megőrjített ujjainak mozgása farkamon, mégis mikor zihálva hajoltam el tőle, szemeim elkerekedtek. A mindig hideg és mogorva Kuroda arca most.. zihált, akárcsak én, szinte egymás levegőjét lélegeztük be, s mintha ajkairól azt olvastam volna le, hogy mennyire kíván és akar engem. De ebben már nem voltam biztos, már egy ideje nem voltam biztos semmiben, ő mégis irányított, érintett és csókolt. Nem éreztem egy percre sem tanácstalannak magam. Kiszolgáltatottnak esetleg, hiszen semmire sem voltam képes, hogy esetleg viszonozzam érintéseit. Minden, amit tett velem olyan új volt számomra, hogy csak nyakába hajolva nyögtem a kéjtől összeszorított szemekkel, vállait markolva, de mikor testemmel közelebb simultam hozzá és megéreztem, hogy mennyire kíván, csak egy gondolat dübörgött a fejemben; megakartam érinteni, hogy mégjobban elveszítse a fejét. Miattam. Kisé ügyetlen nyúltam le, hogy megragadjam férfiasságát, s közben igyekeztem nem egész testsúlyommal ránehezedni. Olyan forró volt és hatalmas.. újabb nyögésem viszont inkább elfolytottam úgy, hogy szám nyakára tapadt, hogy érzékien végigharapjam, nyaljam bőrét.
|
Érdeklődve figyeltem, de csak a nevemet tudta kimondani, ezután a nyögése csapta meg a fülem. Dallamos volt... nem tudtam volna mihez hasonlítani, de nagyon tetszett. A hangja és az a kéjjel teli arc... engem is hamar lázba hozott. Ahogy magához húzott, éreztem, mennyire forró a teste. Jó érzés volt tudni, hogy miattam van ez. Épp az ajkaihoz hajoltam volna csókért, mikor hirtelen megragadta a vállaim és a hátamra fordított. Odalent elengedtem őt és meglepve pislogtam fel rá.
- Daisuke...?
Kicsit kizökkentett ez a kölyök, de megkaptam a csókot, amire vágytam. A mellkasán járt-kelt közben a kezem, érintettem, simítottam, aztán ismét megkerestem a tagját és ráfontam az ujjaim a tövénél. A másik kezemmel láttam hozzá az ingerléséhez, a csókot meg addig húztam, amíg lehetett; ez addig tartott, amíg el nem fogyott a levegőm. Zihálva néztem fel rá, majd eltátogtam, hogy mennyire akarom őt... akartam, hogy hozzám érjen, aztán pedig azt, hogy benne lehessek... kívántam.
|
Apró, nedves csókokkal halmozta el a nyakam, szám, én pedig az érzelmektől bágyadtan feküdtem, amíg meg nem hallottam hangját. Még, hogy jó fiú, mint valami kölök? Felhörrentem, de szavaimat pillantása folytotta belém. A tekintete most sokkal élőbb volt, mint eddig bármikor, és úgy éreztem, mintha csak lángok perzselnék meztelen bőrömet. Olyan vággyal mért végig, hogy nem tudtam elszakítani arcáról tekintetem, hogy esetleg én is végigmérjem őt.
- Gyönyörű vagy...
A halk hangja ellenére, olyan hevesen esett nekem, hogy a vad csókot nem hagyhattam figyelmen kívül. Erősen szorítottam meg haját csókra nyitva ajkaim nyelvemmel övét keresve. Éreztem még az alkohol ízét, de testem így is végigremegett, és szabad kezemmel felkarjához kaptam, amint megéreztem érintését odalent. Zihálva fordítottam el a fejemet szinte harapva a levegőt. Testem olyan hevesen reagált Kuroda érintésére, mint még soha. Teljesen új érzés volt, hogy így remegjek és ziháljak valaki érintésétől.
- Kurodah..
Nem tudom mit akartam neki mondani, de ha tudtam volna is nyögésbe fulladt volna. A világ forgott velem, ő volt az egyetlen biztos pont és én olyan erősen szorítottam magamhoz, hogy testünk teljesen összeért. A bőre forró volt, mint az enyém, ujjai pedig amikkel érintett olyan élvezetet kelltettek bennem, amit eddig még nem tapasztaltam senki mással. Nem tudtam mit tegyek, hogy mit kellene tennem, hozzá kellene e érnem. Akartam, hogy ő is átélje ugyan ezeket, amiket ő okoz nekem érintésével, de hirtelen olyan esetlennek és tapasztalatlannak éreztem magam, ami feldühített. Nagy hévvel ragadtam meg vállait és egy határozott mozdulattal kerültem fölé, ha kellett erővel nyomva le őt, hogy csípőjére ülve tekintsek le rá, még mindig zihálva. Zavarba ejtett a helyzet, ahogy nézett rám, így inkább lehajoltam, hogy megkóstoljam bőrét nyakától indulva le ajkaimmal.
|
Éreztem ujjait a hajamban játszani. Jól esett, hogy hozzám ért és annak fölöttébb örültem, hogy nem taszított el magától. Ahogy pedig vetkőztetni kezdett, elmosolyodtam. Nyomtam egy apró csókot a nyakára, majd az ajkaira.
- Jó fiú vagy, Daisuke...
Motyogtam neki kissé mélyebb, vágytól fűtött hangon, majd folytattam én is a vetkőztetését. Hamar lekerültek rólunk a ruhák, így kissé felültem és úgy néztem végig rajta.
- Gyönyörű vagy...
Jegyeztem meg őszinte elismeréssel, de mielőtt reagálhatott volna, vadul megcsókoltam az ajkait. Kezemmel végigsimítottam a mellkasán, majd megtaláltam odalent a férfiasságát. Köréfontam az ujjaim és ingerelni kezdtem. Örömöt akartam neki okozni az érintéseimmel, csókjaimmal.
|
Vártam, hogy erővel jön nekem, elrántja a kezem, de helyette csak rácsúsztatta ujjait enyémre. Kezeinket figyeltem kérdésére homlokom ráncolva. Nem tudom magam sem, hogy gondolom valójában. A nyakam különösen érzékenynek számított, így összerezzentem, mikor megéreztem harapását, de ami még furcsább volt, hogy a szívem is megugrott és valamiért ismét éreztem az enyhe vörösséget arcomon, pedig már kettesben voltunk, és nem ez volt az első, hogy egy férfi közeledett felém. A szavaira köpnyi-nyelni nem tudtam, mégha valami hasonlót is akartam volna elérni, hisz ezért provokáltam, nem? De nem vagyok egy cseszett szűz lányka, aki mindent szarságot elhisz, amit a fülébe suttognak. Kuroda mégis hanyadt döntött az ágyon félreérthetetlen pózban fogva le, és ez kisé bosszantott. Ennyire járatos lenne az ilyen dolgokban? Amint megéreztem száját nyakamon, ismét összerezzentem, de elernyedtek feszülő karjaim és élvezettel hunytam le szemeim egy percre. Simogató ujjai kellemesek voltak és lassan kisöpörték a kérdéseket a fejemből. A hajába túrtam még közelebb vonva őt, szabad kezemmel pedig felé nyúltam, hogy megszabadítsam ruháitól, de talán csak mert rég voltam férfival, az ujjaim remegtek és a szívem olyan hevesen vert, mintha csak egy véres ütközet közepén lennék.
|
A kérdésére, miszerint miért nem szedek fel egy nőt, a számat húztam. Reagáltam is volna, de ekkor rántott közelebb magához a ruhámnál fogva. Egy fél pillanatra elmosolyodtam, majd a kezére csúsztattam a sajátom, gyengéden megfogtam. A továbbiakat hallva eltűnt a mosolyom.
- Valóban így gondolod?
Közelebb hajoltam hozzá, a nyakához és csókot haraptam róla.
- Akkor legyél enyém... az örökkévalóságig.
Suttogtam a fülébe, magam sem tudom, miféle indíttatásból. Eldöntöttem az ágyon, ha kell, akkor erőszakkal és úgy magasodtam fölé. Térdemet a lábai közé fúrtam és így tekintettem le rá. Sokmindent akartam kérdezni, de egy hang sem jött ki a torkomon. A nyakához hajolva csókolgattam, miközben elkezdtem széthajtani a mellkasán a ruhát. Még többet akartam belőle, nem érdekelt, megutál-e majd érte... hisz úgyis ellenségek leszünk egy nap megint. Akkor talán majd jogosan állhat rajtam bosszút...
|
Nem tiltakoztam, mikor felhúzott. Szó nélkül követtem, aprón lehajtott fejjel, de mikor rájöttem milyen gyáva viselkedés ez, kihúztam magam, mégha az arcom égett is. A padló imbolygott kisé a lábam alatt, de úgy éreztem határozott a járásom, így mikor elvesztve egyensúlyom zuhantam az ágyra, egy ideig hanyatt feküdve pislogtam a plafonra.
- El kell mondanom valamit.
Mindig is olyan komoly, mogorva fickónak tűnt, de most felettébb szúrta az oldalam az ő higgadtsága. A francba is, hiszen lesmárolt a szemét, hogy lehet ilyen.. Sziszegve tornáztam fel ülésbe magam, lábaim a padlóra csúsztatva, hogy valami szilárdat érezzek, ne csak az ágy forgását. Valami nagyon brutál cuccot lehet itt kapni, vagy csak tényleg ilyen sokat ittam.
- Vonzódom hozzád, Daisuke... ma éjjel, legalább... légy az enyém.
Erős tenyerét éreztem combomon, én pedig azt bámultam meredten. Nem értettem az egészet. Mintha csak a fejemben zajló tervek most mind fordítva sülnének el. Én vagyok a részeg és ő kezd ki velem, holott ezt egészen máshogy terveztem el. Én tudom miért akartam rányomulni, de hogy Kuroda mire gondolhat, arról fogalmam sem volt. Illetve.. ahogy lassan felfogtam a szavait, dühös lettem tőle. Legalább ma éjjel? Csak ma éjjelre? Oké, hogy én is ezt terveztem, de azt ÉN terveztem!
- Csak ma - hikk - legalább ma éjjelre? Miért nem szedsz fel egy nőt?
Horkantam fel, de nem löktem el a kezét, helyette inkább idegesen megragadtam ruháját nyaka alatt és úgy rántottam közelebb magamhoz. Úgy éreztem szórakozik velem, ráadásul dühített, hogy ilyen szar mellékízt hagyott maga után bennem a tudat, hogy csak egy éjszakára kellenék neki.
- Te nem tudod - hikk - milyen lenne Velem! Nem lenne neked elég belőlem csak egy éjszaka.
Megakartam mutatni ennek a szemétnek, megakartam törni azt a hideg komolyságát. Látni akartam, ahogy a szemei megtelnek élettel, tűzzel. Miattam.
|
Nem akartam elengedni, de a taszítás hirtelen ért, így egyszerűen kicsúszott az ujjaim közül Daisuke. Meglepve pillantottam utána, majd le a földre rá. Fürkésztem egy ideig az arcát és láttam, hogy egyre vörösebbé válik. Több se kellett, leraktam valamennyi pénzt a pultra, ami körülbelül fedezi az esti fogyasztásunkat, majd a férfihoz léptem. Szó nélkül húztam fel a földről.
- Most velem jössz.
Jelentettem ki határozottan és a szobánk felé indultam. Egyrészt nem akartam már műsort tartani a többi szerencsétlennek a kocsmában, másrészt tényleg kettesben akartam vele lenni. Amint beértünk a szobába, az ágyra löktem.
- El kell mondanom valamit.
Nem mintha az előbbi csók jelenet után bármi kérdés felvetődhetett volna benne, de ki akartam mondani. Leültem mellé, a térdére csúsztattam az egyik kezem.
- Vonzódom hozzád, Daisuke... ma éjjel, legalább... légy az enyém.
Tettem hozzá merengve, újabb csókot lopva az ajkairól. Most nem voltam olyan erőszakos, mint a kocsmában. Amit érzek, az még nem szerelem, tisztában voltam velem. De könnyen azzá válhat... vajon bánná? Vagy már most undorodik tőlem? Nem mertem feltenni neki a kérdést.
|
Még,hogy én hülye? Orrom alatt morogtam és fel nem foghattam, hogy van képe lehülyézni engem. És mégis miért ne tudna kiállni ellenem, és ő áll túl közel hozzám most is! Újabb csuklásom azonban nem tudott felszínre törni, forró szája enyémre tapadt, nekem pedig beletelt pár másodpercbe, hogy alkohol ködös agyammal felfogjam a helyzetet. Szemeim elkerekedtek és ösztönösen is vállához kaptam szabad kezemmel, hogy megmarkoljam ruháját és úgy lökjem el magamtól, de amint megéreztem érintését hajamban, a térdeim elgyengültek és inkább támaszkodtam rá, sem mint toltam el magamtól. Úgy éreztem a szoba forog velem és valami nagyon sötét helyen vagyunk csak mi ketten. Nyelve ajkaimon táncolt, míg én próbáltam küzdeni a kényszer ellen, hogy lehunyjam szemeim. Mi a franc van velem? Egyetlen faszi vagy nő csókja se állította fel a farkam egyből. Remegve taszítottam el magamtól két kézzel, de a lendülettől inkább én estem hátra, természetesen a szék mellé, a földre. Kezeimmel hátam mögött támaszkodtam, de zihálva bámultam fel Kuroda-ra teljesen értetlen fejjel. Egyik remegő karom ajkaim elé emeltem és éreztem, hogy arcom is egyre forróbb lesz az emberek szúró pillantásának kereszttüzében.
|
Megmosolyogtam. Teljesen félreértette a kijelentésem...
- Hülye. Úgy értem, én nem tudnék már ellened kiállni. Túl közel állsz már hozzám...
Motyogtam kissé részegen az italtól. Az, hogy nem húzódott el tőlem, egyet jelentett számomra... na jó, talán két dolgot. Vagy nem fogja fel a helyzet súlyosságát, vagy épp imponál neki a dolog. Bármelyik is volt, nem gondolkodtam, megtörtem a köztünk levő távolságot és csókot nyomtam az ajkaira. Ezután a nyelvemmel is igyekeztem az ő szájába hatolni. Ha ellenkezni akart volna, nem engedtem elszakadni. Egyik kezemmel az állát fogtam továbbra is, a másikkal viszont a hajába túrva vontam magamhoz. Ajkainak íze szinte még részegebbé tett. Mi vonz ebben a kölyökben? Nem nagyon zavart, hogy megnéznek minket párak, köztük a pincér lány is a szemét meresztgette. El akartam tőle szakadni, hogy tudassam vele, mit érzek, vagy mit akarok, de képtelen voltam. Féltem attól, hogy esetleg elutasítást kapok majd a csók ellenére... így csak ki akartam élvezni a pillanat adta varázst.
|
Erősen vágtam le a sokadik üres korsót, szabad kezem a velem szemben ülő beképzelt seggfej felé emeltem.
- Átadod a - hikk - lehetőséget? Na ne szórakozz velem, simán lenyomlak!
Dühített a viselkedése, a lenézése, mintha ő jobb lenne nálam, erősebb, képzettebb. Akkor is legyőzném, ha ereje teljében lenne és komolyan venné! Miért nem akarja komolyan venni a küzdelmünket? Ennyire se tartana?
- Amióta az eszemet tudom, harcos vagyok, nekem is megvan a magam büszkesége, mégha nem is vagyok olyan puccos parancsnok vagy kapitány, mint te!
Hörögtem felindultam, bár még nekem is feltűnt, hogy annyira elhadartam az egészet, hogy nem hiszem tisztán értette. Mindegy is volt, most már méginkább össze akartam mérni vele az erőmet! Mikor a nevemen hívott, csak ingerülten vágtam le az újabb teli korsót, amibe még belekortyolni se tudtam.
- Miva'?
Amint felnéztem, megragadta az állam így kényszerítve a szemkontaktusra, de nem ez volt, ami megdöbbentett,hanem, hogy ilyen közel hajolt. Vagy kezdeném érezni a piát? Viszont, amint megéreztem leheletét ajkamon, már ki is vertem ezt a fejemből. Nem csak beképzelem, valóban ilyen közel hajolt. Értetlen, összehúzott szemekkel bámultam rá, de erősebben szorítottam meg a fa korsó fülét, mikor újból megéreztem légvételét. Egész.. izgató, bizsergető érzés volt.
|
[50-31] [30-11] [10-1]
|