Frissítés

2014.08.10. 14:32 Hiyo

Kisuke  - Kölyök? - vonja fel szemöldökét meglepetten dünnyögve, s miközben levágod a nagy hivatalos monológot, ő csak zsebre tett kezekkel áll téged figyelve. Nem hiszi, hogy olyan idős lennél, hogy kölközhess, ráadásul pont őt. "Csodás, megint egy idióta, aki beceneveket aggat rám. Összeillene Toya-val.." Unottan sóhajt, de egyenlőre nem közelít. Nem tudja pontosan mennyi erőd van még, de abban biztos, hogy a fegyverek mellett varázslatot is tudsz használni. "a varázslat is minek létezik bassza meg, csak megnehezíti a dolgom mindig!" - Vagy eldobod magadtól vagy én veszem el, de akkor vissza se kapod. Továbbá most már a fegyvert is a folyóba, mindet. Hé kiscsibe! - emeli meg a hangját morcosan, mikor látná tiltakozásod. - Vagy teszed, amit mondok, vagy kereshetsz új helyettest. - alig, hogy kimondta, te máris nekirontasz, ami őszintén meglepi.  Nem hiszi, hogy kockáztatnád az embereid életét szóval.. "Annyira bízik magában, hogy azt hiszi letud győzni és így nem kell megadnia magát." Egy vigyor szalad végig az ajkain miközben igyekszik tartani tőled a távolságot. "Magabiztos egy nő, annyi szent. A legmakacsabb fajta." Kiterjeszti démoni erejét, ezáltal még inkább sötétség borul a tájra, ő pedig illan. Szép lassan szedi el tőled a fegyvereid folyamatosan illanva, nem engedve hogy hozzáérj, vagy eltalálja egy-egy fegyvered. - Hó, ez jó kis modell. - forgatja kezében telódat, majd egy hanyag mozdulattal azt is a folyóba hajítja miután összeroppantotta,  de ahogy felkiáltva a földbe öklözöl és egy pillanat múlva megremeg a talaj, már rosszat sejt. "Varázslat." Egy magasabb fa ágára illan, és onnan figyeli a földből előtörő vastagabb, vékonyabb, de mindenképp hegyes és recés földtüskéket, amint az ég felé törnek olyan 2 méter magasra, s ahogy előtörnek, némelyik fát is áthasítják. "Ez problémás. Meg kell fosztanom a varázserejétől." Elhúzza a száját a még több probléma miatt. "Lehet egy vacsora meghívással kellett volna kezdeni, ahogy Toya mondta.. az a pöcs!"

2014.08.10. 14:31 Hiyo

Hiyono Toushiro  - Az enyém vagy! - összerezzenek, de dühösen húzom össze szemeim. Ezt gyűlölöm benne a leginkább. "Én nem vagyok senki tulajdona és nem is akarok az lenni!" Lehet, hogy más nők már ettől boldogan a karjaiba omlanának, de nekem ez nem jelent semmit! Nem önszántából választott engem! Ugyan így vagyok vele én is... érzem, hogy fontos lehet nekem, hogy Shadow különleges személy a számomra, de nem vagyok szerelmes! Vonzódom hozzá ez igaz, de.. váratlan ér, hogy olyan nagy hévvel indult meg felém, de tőröm azonnal emeltem, viszont ezúttal nemes egyszerűséggel kicsavarta a kezemből én pedig felszisszentem és kétségbeesetten tekintettem fegyverem után. Sarokba szorítva éreztem magam, ami.. megrémített. Az első vadászatom jutott eszembe hirtelen és a rémület végigremegtette a testem és szorosan összezártam a szemeim. - Nem, ez nem magyaráz meg semmit! - kiabáltam és másik tőrömért mozdultam, ami csízmám szárában pihent, de Shadow lefogta kezeim. Szemeim abban a pillanatban pattantak ki és ösztönösen hasba térdepeltem. - Eressz el!! Ne érj hozzám!!! - szorosan összezártam ujjaim, hogy ne vegye észre a távkapcsolót. - Hiyono.. - kezdte, de kezeim rángatva kiabáltam tovább. - Nem! Nem akarom hallani!! - további ellenkezésem tettével fojtotta belém, ahogy hozzám nyomult, kezeim elengedte, s karjaival újra átölelt, állát fejemre téve. Döbbenten bámultam magam elé, kezeim csak úgy lógtak testem mellett. - Egyszer rá fogok jönni minden kis titkodra és félelmedre te nő és akkor nem fogsz tudni többé elmenekülni előlem. - mormogta és éreztem milyen mélyeket lélegzik. Engem viszont annyira megrendítettek szavai, hogy könnyek szöktek a szemembe. Soha senki.. nem feszegetett még ennyire érzelmileg.. soha senki nem küzdött ennyire azért,hogy megismerjen, hogy megszerezzen. Nem értem őt.. ha tényleg csak azért akar, mert az ösztöne azt súgja, akkor miért mond ilyeneket?! "Úgysem számít! Meg kell védened másokat. Meg - kell - ölnöd! " Ökölbeszorítottam ujjaim és megnyomtam a gombot a távkapcsolón, ami némán elkezdett visszaszámolni. Testem elernyedt és Shadow mellkasának dőltem, szabad kezemmel végigsimítottam karján, s mikor remegő ujjaim csuklójához értek egy fénylánc robbant ki a semmiből, s tekeredett rá csuklójára, míg a lánc másik vége a falba veszett. Abban a pillanatban kibújtam karjaiból, s az egyik járat szájához szaladtam, de megtorpantam, s könnyeim végigfolytak az arcomon. "Csak ne nézz vissza." - Hiyono!!! - összerezzentem és ajkaimra haraptam. Eldobtam a távkapcsolót, aminek ledes kijelzőjén a számok vészesen fogytak. "20-19-18-17-.." vissza se nézve, a táskám nélkül rohanni kezdtem. Úgysem lenne időm lemászni. Úgysem lenne időm már bármire is. "Ha máshogy találkoztunk volna.. ha több időnk lett volna.."

2014.08.10. 14:29 Mido

Midori Kiyoto Ezek szerint mégse olyan szar az infó gyűjtő hálózatotok - szólal meg, mire végigmérem. Barna tincsei vannak és aranyló szemei, amik olyan.. Igézőek.. megrázom a fejem halványan. - Gondolom te meg egy személyben vagy a vadászok fegyverraktára. - meglepetten pislogok rá, és már éppen megszólalnék, hogy több tiszteletet a vadász céh igazgatójának, amikor leint. Szemeim egyből fölizzanak, karmaim pedig kiélesednek, mindig is büszke nő voltam, akit nem lehet csak így leinteni, de.. végül ellazítom tagjaimat és kihúzom magam, határozottan tekintve rá. - Mit akarsz te tőlem kölyök? - kérdem hűvösen, szándékosan használva ilyen jelzőt rá. Mégis, a barna tincsei szanaszét állnak, mintha csak éppen az ágyból kelt volna ki, így.. olyan kisfiús benyomást kelt. Persze a sármjából nem veszt ezáltal, sőt. Végül megrázom magam és sóhajtva tekintek rá, elővéve egy másik bilincset derekamról, megpörgetve egy ujjamon nézek felé. - Mint a céh igazgató és egy vadász, felhatalmazásomban áll elfogni téged, mert akadályozol a munkámban. - közlöm monoton ledarálva miközben őt mérem végig. Izmos, ruganyos teste van. Bizonyára gyors, de nem tudom milyen fajból származhat, biztos kevert, Akira embere. Még nem használok varázslatot, de ha a közelembe jön.. Elküldöm egy ilyen útra a Hudson folyóba, amit nem fog megköszönni soha! Magabiztosan indulok el felé, kezem fölizzik, az, amiben a bilincset tartom és egy varázslattal erősítem meg. mögötte teremve kattintom csuklójára a bilincset.

2014.08.10. 14:24 Mido

Shadow Hevesen ellököd magadtól, mégis a fejében visszhangoznak a szavak. "M-miért csinálod ezt? Miért akarsz megvédeni?? Miért nem dühöngsz és bántasz másokat?! Akkor.." Akkor könnyebben ölhetne meg?? - gondolja Shadow miközben téged figyel és hallgatja szavaidat, továbbra is előtted állva nem sokkal. - Nem csak arról van szó. veszélyt.. jelentesz. - veszélyt jelent? Hát, tombolt, de nem ölt embert!!!!! Csak téged keresett! De te menekültél! Inkább te vagy veszélyes, veszélyesen vágyik rád, hogy a golyói is belekékültek, és veszélyesen lekötöd a gondolataid, amikor egy-egy tetetted töpreng!! Fejben visszhangzó mérges hangján keresztül vág az előbbi látvány. Ahogy a füleid felpattannak. Korábban is látta már őket, de azt hitte csak képzeli, most viszont.. Megdermedt, meglepődött, hímtagja lüktetni kezd ismét. "Miért kívánatosabb ez a nő minden nappal egyre jobban? Miért van körülötte ennyire rejtély, amit megakarok oldani?" Hördül, fel miközben ökölbe szorítja kezeit, végül megrázza fejét és hirtelen egy szédülés söpört végig rajta, mire összevonja szemöldökét. Megrázza nagy testét és morogva pillant le magára, majd ledöbbenve tapasztalja, hogy a vágások nem gyógyultak be. "Mi az isten nyila?" Gondolja, miközben ismét rád tekint - Különben is, mit akarsz tőlem? És ne gyere nekem ezzel a társ dologgal!  - Shadow téged figyel, morogva lép közelebb hozzád. - Az enyém vagy! - húzza ki magát végül és szemeiben föllobban egy pillanatnyi büszkeség, vágy, aggodalom, az övé vagy? Pontosabban.. Még nem vagy teljesen az övé, de hozzá tartozol és az, hogy nem ölöd meg, hogy tétovázol, mind azt bizonyítja, hogy nem vagy közömbös iránta. Ajkait félmosolyra húzza és előtted terem megint hihetetlen gyorsasággal, ahogy hátralépsz, hátad nekiütközik a sziklának, két karja csípőd mellett és nem menekülhetsz, ahogy felemeled a késed pengéjét, Shadow elkapja és kicsavarja a kezedből, majd elhajítja. A penge pedig belefúródik a falba, miközben a kést elhajító kezét visszateszi csípőd mellé, úgy tekint le rád, szinte befed nagy testével, miközben tincseidhez hajol és mélyen beszívja illatod, érzed, ahogy a bőréből áradó forróság körbeleng téged. A tetoválást, ami a varázslatod nyomán keletkezett még mindig rajta van és, nem rejtette el Akira birtokán, még büszke is volt rá, ugyanakkor bosszankodott is nem keveset miatta, hogy megkötötted az illanás képességét.

2014.08.10. 14:19 Hiyo

Kisuke - Otthon kéne lennem és bebiztosítanom a rekordomat. Tuti, hogy Toya azért maradt otthon, hogy megint megdöntse. - mormogta átvágva a szerinte már dzsungelnek is beillő erdőségen. - Mi vagyok én farkas, hogy rohangáljak a préda után?! Bassza meg Akira. Csezd meg Toya. Rohadj el Shadow.  - s míg így sorolta szitkait kb az egész világra sokkal gyorsabban elérte úti célját. Ezek a szerencsétlen barmok is, hogy hagyhatják, hogy legyőzze őket egy nő?! Unottan léptett a fickó mellé, aki az ő jelünket viselte, innen tudta, hogy klán társa. - Majd én elintézem. - mormogta kelletlen és egy rántással letépte a bilincset, majd biccentett a másik lény felé és hagyta, hogy elrohanjon. A klánban sem valami nagy társasági lény, mégsem hagyhatta, hogy bárki bántsa őket. Egy klánba tartoznak és ez még számára is sokat jelent. Felvette a földről a kést, s elég volt egy pillantást vetnie rá, hogy tudja, nem jelent veszélyt, így visszaadta a tulajdonosának. - Mégis mit képzelsz te magadról? A céh hátráltatásáért most kaphatnál egy cellát. - elhúzta száját egy mosoly jeleképp, miközben zsebre vágta kezeit. "Milyen jó is lenne, ha ilyen egyszerű lenne." - Miért is ne vihetnélek be most azonnal, Kisuke? - oldalra billentette fejét immár mosolytalanul, s egyből a vele szemben álló nőt mérte fel. Eddig nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, de azzal, hogy tudja ki Ő, valamiféle elismerést vívott ki magának a nő. - Ezek szerint mégse olyan szar az infógyűjtő hálózatotok. - "Na majd később kezelésbe veszem azt is." Elvégre nem járja, hogy ilyen könnyen adatokat szerezzenek RÓLA. Mikor látja, hogy szólásra nyitja száját a nő, megelőzi. - Gondolom te meg egy személyben vagy a vadászok fegyverraktára. - annyi fegyver van ennél a csajnál, mintha háborúba készülne, de legalábbis ezekkel akarná odaverekedni magát a butikban a lerázott cuccokhoz. Ismét szólásra nyitja a száját, de csak leinti. - Akkor kezdjünk neki. Mobilt eldobni.

2014.08.10. 14:17 Hiyo

Hiyono Toushiro - Miért támadsz ilyen veszettül Hiyono? Mi hajt?? - zihálva állok meg, nehezen véve a levegőt. Egyrészt mert kurva sok ruha van rajtam és nem tesznek éppen pehelykönnyűvé, másrészt elég ritka ilyen magasságban a levegő, mégha egy barlangrendszerben vagyunk is, harmadrészt pedig, mert az előttem álló férfin már csak cafatokban lóg az ingje és észrevettem ám! Egyre nagyobb lesz a teste, a szarvai pedig kitűnnek tincsei közül. "Mert izgatott." Nagyot nyelek, s érzem, ahogy farkincám mocorogna a fásli alatt. "Nyugalom. Mindjárt vége. Hazamegyek és elfelejtem ezt az egészet." De ahogy szemeibe tekintek muszáj ajkaimra harapnom. - M-miért csinálod ezt? Miért akarsz megvédeni?? Miért nem dühöngsz és bántasz másokat?! Akkor .. - "Akkor sokkal könnyebben ölnélek meg!" Mondataim vége már kiáltásba fulladt, de olyan gyorsan mozdult és húzott magához, hogy ha akartam volna se tudtam volna kikerülni. - Ne gyere nekem a vadász szarsággal. - morran fejem felett én pedig tovább ellenkezek. Ha nem tenném, ha egy percre is felhagynék az ellenállással félek, örökre a karjaiban akarnék maradni. "Mert úgy érzem, semmi bajom nem eshet, ha ő átölel." De ez csak csalfa képzelgés. Gabriel a leghatalmasabb és legkegyetlenebb arkangyal, senki se szállhat vele szembe! Ha nem teljesítem a feladatom azzal nem csak a saját fejemre hozok bajt, hanem a szeretteimre, a többi vadászra is, akik a családot jelentik nekem! Hevesen lököm el magamtól, s egy percre meglepett mennyire forró a bőre, ahogy kezeim mellkasához értek tisztán éreztem még az ing vékony anyagán keresztül is. - Nem csak arról van szó. Veszélyt.. jelentesz. - nyögtem ki a végét, de nem néztem rá. Ez bizonyos mértékben hazugság, hisz nem bántott senkit. "Rám és a családomra jelent veszélyt, bár.." Ki tudja, ha én nem lennék, ha nem engem hajkurászna, akkor bántana e másokat. Felhördül, s erre füleim felpattannak tincseim közül, de azonnal vissza is simulnak, hogy melegbe legyenek, én pedig újra felemelem a tőrt, de mikor Shadow lépne felém, csak megrázza a fejét és értetlen figyel. "Bizonyára most jött ki rajta a vérveszteség." Hatalmas testét figyelem, de főként mellkasán, karjain és nyakán vannak vágások mikből továbbra is folyik a vér. - Különben is, mit akarsz tőlem? És ne gyere nekem ezzel a társ dologgal! - vonom kérdőre idegesen. "Miért húzom az időt? Elég gyenge már. Csak rá kellene olvasnom egy megkötő bűbájt, hogy ne tudjon mozdulni, amíg elfutok és felrobbantom végre ezt az egész kicseszett hegyet!!!"

2014.08.10. 14:15 Mido

Midori Kiyoto A Hudson folyó felé vettem az irányt, Akira egyik embere felé. közben átfutottam az adatokat, amiket átküldött, Kisuke.. Hm. Nyilván ő volt, de nem tudom rábizonyítani, a franc vinné el azt a korcsot is. Ingerülten az anyósülésre dobtam a mobilom, amin átfutottam a dolgokat, azután alaposan beleléptem a gázba, nemsokára megérkeztem a fákkal övezett folyóhoz, csuklyám ismét föltettem a fejemre, úgy lendültem bele a vadászatba. Érzékeim élesek, mint minden vadásznak, akik a nyomkövetésre és a préda elfogására születtek, ráadásul remek kiképzést kapunk az akadémián. A csávó éppen a pénzes táskáját rejti el, mint a régmúltban, ahol kincseket ástak el, így tartva meg a vagyonukat. Hangtalan mozgok és már beleolvadtam a fák közé, az árnyékok közé fekete ruhámban, amint a csávó megmozdulna előlépek a rejtekemből, gyorsan mozogva kerülök elé. Pisztolyom a mellkasának nyomva, szíve fölé. Minden vadásznak egy hallhatatlan szál is csörgedezik az ereiben, ami szorosan kapcsolódik egy hallhatatlan fajhoz. Minden vadász kicsit hallhatatlan, mert hallhatatlan szülőktől származnak, vérfarkasoktól, vámpíroktól, alakváltóktól stb. Bennem alakváltó vér mozog a hallhatatlan vér miatt, de ez nem túlnyomó, csak néha megnőnek a körmeim és karmokká változnak, szemfogaim pedig szintén megnőnek kissé, szemeim fluoreszkálnak néha a sötétben az erős érzelmektől és jó a szaglásom. Apró elváltozások, mind a természet műve, hogy a vadászokat még jobban kiemelje az emberek soraiból. Amint fölnézek a kis elgondolkodásomból meglátom a csávót, aki megszeppent, mit akarok tőle - Levagy tartóztatva a céh által - morrantam és egyből rácsatoltam a bilincset egyik kezére, majd mögé léve, a másikra is rákattintottam - A pénzmosás nem túl jó biznisz. - mondtam hűvösen, amint elengedtem a bilincset, hogy megnézzem magammal vigyem e az elásott pénzt is a csávó futásnak eredt, de az egyik tőröm, amit csizmámból rántottam elő a combjába dobtam, egy artériához, így megroggyant egyből, alig pár méter után, amint azonban közelebb érnék hozzá, egy alak lép ki szintén az erdőt övező sötétből, egy unott sóhajjal hajol a pasihoz, odavetve nekem néhány szót. - Majd én elintézem. - morran és máris a csávó felé fordul, letépi róla a bilincset és biccent a másiknak, aki elszelel. Leesett állal figyelem, ahogy az alak a késemet a lábam elé hajítja vissza. - Mégis mit képzelsz te magadról? A céh hátráltatásáért most kaphatnál egy cellát. - izzanak föl a szemeim, majd gonosz félmosolyra húzom ajkaim. - Miért is ne vihetnélek be most azonnal, Kisuke? - egyből fölismertem, a kép, amit Kenji átküldött pontosan leírták őt és ő a legjobb hacker a világon, bizonyára ő tört be a rendszerünkbe! A pisztolyom visszatettem a combomra csatolt tokban késeim elvannak rejtve a testemen, a csizmámba, a derekamra, és egy melleim között is van, két kardom a hátamon továbbra is. Tincseimet összekötöttem, de néhány barna tincs még így is kicsúszott és arcom körül leng, a csuklya visszacsúszott már az eredeti helyére, lila tekintetem pedig az előttem állón nyugszik, sőt, nem is nyugszik, hanem felnyársalja őt.

2014.08.10. 13:57 Mido

Shadow Ahogy az éles tör végigszalad csuklójánál az ütőerénél, csak felszisszen, volt már sokkal súlyosabb sérülése és lerázta magáról, ez egy szúnyogcsípés. A bosszankodás ismét végigszalad testén. "Már megint harcol és menekül!", mire észbe kap máris áthajítottad vállad felett. Meglepődik, hogy abban a formás testedben mennyi erő lakozik, meglepetten vet egy pislantás a plafonra, ahogy így fekszik, de azonnal fel is pattan. - Az istenit te nő elment az eszed?? - "Csak egyszer fosszam meg minden fegyverétől" gondolja Shadow bosszúsan ráncolva homlokát. - Vadász vagyok! - mondtad, de Shadow egyből felfigyelt arra, hogyan remegett meg a hangod, a tekintetbe nézve meghökkenve vette tudomásul, hogy eltökélt lett az a gyönyörű szempár, de mielőtt felvillant volna ez az érzelem, kétségbeesett volt. Shadow egyből megtorpant és meglepetten néz téged. Védelmező ösztöne egyből hevesen támadt fel. "Mitől ilyen kétségbeesett? Már korábban is láttam a félelmet a szemeiben mielőtt elrejthette volna".. De még végig se tudja gondolni már rá is rontasz ő pedig gyors reflexekkel ugrik arrább, de elakar téged kapni, nem törődik a késsel, komoly kárt nem tudsz tenni benne, mikor ismét kicsúsztál a karmai közül, mielőtt lefoghatott volna, fölhördül, mély, állatias hangon és a sziklafalba vág - Miért támadsz ilyen veszettül Hiyono? Mi hajt?? - teszi fel a kérdést miközben téged néz zihálva. Nem tehet róla, a küzdelem fel is izgatta őt, szarvai kissé megnyúltak, izmai megfeszültek, hímtagja pedig a nadrágnak feszülve lüktet. Meglepetésre készteted újra és újra. Itt vagytok, harcoltok, mégis aggódik ki az, aki bántani merészel, és föl is izgatod. "Harcos, és nekem kell ez a harcos.. ő kell.. Hiyono." Karmait végighúzza a sziklán majd ismét előrefeszül és neked ront, elkapja tört tartó csuklódat és mellkasának penderít, másik keze átkarolja derekadat. egyből elkezdesz ficánkolni, mire elnyom egy káromkodást. - Ne gyere nekem a vadász szarsággal. - morran ellentmondást nem tűrően, hogy nehogy megint ezzel akarj védekezni, ez nem mentség, hogy vadász vagy és ezért akarod megölni. Pontosabban.. megsebezni vagy.. akármit is csinálni. Mert volt rá esélyed, számtalan, hogy megöld őt, mégsem tudtad megölni! Ez jelent valamit. Mélyen beszívja illatod, miközben a vágy végigzubog ereiben. Amint lankad egy kicsit a figyelme, máris kihasználod és el is lököd magadtól. Fölmordulva rázza meg magát, akár egy vadállat és elkezd körözni körülötted, szemei izzanak, karmai kissé kihegyesedtek. Egyre jobban elveszti a fejét és nem lesz kíméletes.

2014.08.10. 13:52 Hiyo

Kisuke - Hé, Kisszuka milyen zenét bömböltetsz már megint?! - épp szobájának sötétjében ült kényelmes forgós székében, amikor Toya - feltételezhetően kopogás nélkül - berontott. "És már megint kitalált valami idióta becenevet.." - Ha még egyszer így hívsz, lenullázom a bankszámlád. - közölte tovább pötyögve a klaviatúrán, ami ma már a harmadik volt, elődeinek romjai a szobában hevertek valahol. - De hát ez a neved! Kisuke! Csak egy "a"-t változtattam a végén! .. ugyan, szerintem vicces! Most mit csinálsz? Ugye az nem az én pénzem??? - már csak annyit érzett, hogy a gravitációnak - vagy sokkal inkább Toyanak - köszönhetően hanyatt vágódott a székkel. - A kurva életbe mit akarsz te seggfej?!! - kiáltotta idegesen, s feltápászkodás közben a másik félhez vágta volna a széket, ha az nem épp az Ő számítógépe előtt szerencsétlenkedett volna. - Ne hogy már tényleg kirabolj bazd meg! Különben is más dolgod van! - közölte egy ördögi vigyor keretében Kisuke pedig zsigereiben érezte, hogy ez rosszat jelent. Toya is egyike annak az 5 lénynek, akinek mindenki engedelmességgel tartozik. "Kivéve én, mivel egyenrangúak vagyunk. Ez azt jelenti, hogy Akirától hozott valami melót. Cöh.. annak pedig muszáj lesz engedelmeskedni." - Lökjed. - morrant és nem foglalkozott tovább az idiótával. Helyreigazította a széket és visszaült volnaaa a gép elé, de Toya kirúgta alóla a széket mielőtt leülhett volna. Szemei acélkéken villantak meg, érezte, hogy még egy mondat és agyonveri. - Hohó fogd vissza magad démonka, ezúttal egy hölgyeményre kell vigyáznod, azok meg törékenyebbek, mint én! - egy percig csak állt értetlen bámulva a vele szemben álló démonfarkas vigyorgó, bólogató arcát. - Na, mivel látom megakadt az adatfeldolgozás, segítek! A mi fenséges vezérünk szerint ki kéne vonnod a forgalomból a vadászok vezérét, amíg Shadow le nem rendezi a helyettest. Tudom is én, vidd el vacsorázni, moziba meg ilyenek! A lényeg. - némán hallgatta továbbra is, s Toya vele szemben állva tette két kezét vállára, bizalmasan közelebb hajolva, mintha valami nagy titkot készülne elárulni, s tekintete is komolyságot tükrözött. - Nem hagyhatod kommunikálni. Senkivel! Még egy levél se! Egy titkos üzenet! Homokba írt sorok, semmi! - szigorúan figyelt, mint aki választ vár, de Kisuke továbbra sem szólalt meg. "Fog a pöcsöm beleegyezni ebbe." - Nézd, nincs más érted?! Gin farkas, teliholdkor megőrül, Aka előbb öli meg, mintsem kettőt pislantana a csaj, Aono meg.. hát ő Aono.. - És mi a helyzet veled? - morogta mozdulatlan állva, míg a másik igyekezte összeroppantani vállait, de most elhátrált előle, mielőtt válaszolt volna. - Valaki épeszűnek itthon is kell lennie. - lecsukta szemeit, s mély levegőt vett, aztán olyat behúzott Toya-nak, hogy kiszakítva az ajtót repült ki a folyosóra. - Akkor elvállalod, de örülök. - nyekkent a falról csúszva le, vállairól söpörve le a törmeléket, s háta mögé tekintett a bezúzott falra. - Még több javítani való. Hjaj, gyerekek. - azzal magára is hagyta Kisuke-t. "A jó büdös franc essen bele!" Belerúgott a szekrénybe, s idegesen túrt tincsei közé. Ismerte a vadászok vezetőjét, minden adatot megszerzett, amit csak akart, s épp ma délelőtt böngészte az adatbázisukat csak úgy kíváncsiságból, de semmi kedve nem volt kimozdulni a házból. "Most meg bébiszetterkedhetek, amíg az a töketlen a nőjét hajkurássza." - Nők.. - morogta, mintha valami szitokszó lenne, s visszaült a gép elé.

2014.08.10. 13:50 Hiyo

Hiyono Toushiro  - Add fel. Nem foglak bántani, Hiyono. - "Oh az lehet, hogy TE nem, de Gabriel igen." Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam megfeszítve tagjaimat, s kisé engedtem a görcsös szorításon, hogy lazábban tudjam kezembe fogni a tőrt. "És különben is. Adjam fel? Egy vadász sose adja fel!" Amint megmozdult szemeim megvillantak, de megfeszítettem testem és hagytam, hogy a közelembe férkőzzön. "Ilyen ruhában úgysem tudok gyorsan mozogni." Amint karjai körém fonódtak akaratlan is apró pír szökött arcomra, amit már úgyis agyoncsipkedett a hideg. "Pont így ölelt át, mikor elsőnek meglátott.." De gondolatom félbe is szakítja mondata, ami ismét felbosszant! Olyan nincs, hogy Én ne meneküljek meg! Mindig kimászom a pácból, olyan nincs, hogy engem csapdába ejtsenek! - De te sem. - dünnyögtem és fogást váltva tőrömön egyből átvágtam Shadow csuklóját. Az ütőérből kifröccsenő meleg vérből arcomra is jutott pár csepp miközben egy judo mozdulattal ragadtam meg és dobtam át fejem fölött a férfit, s zihálva tekintettem rá, de kezemben halványan remegett a véres tőr. Sose szerettem közel lenni az áldozathoz, sose öltem még olyan lényt, aki észnél lett volna. Csakis olyan lényeket öltek a vadászok, akik már menthetetlenek voltak és veszélyt jelentettek a társadalomra. "De Shadow nem úgy tűnik, mintha veszélyt jelentene, Gabriel mégis ragaszkodik hozzá, hogy holtan akarja látni. Vagy Ő vagy Én." - Az istenit te nő elment az eszed??! - Shadow már újra talpon volt, de csuklója nem gyógyult. Akit ezzel a tőrrel sebeznek meg, annak sebei halandó mértékkel gyógyulnak. "A másik tőröm pedig mérgezett, de egyszerre csak két kezem van!!" Szabad kezemben még mindig a távkapcsolót szorongattam. -  Vadász vagyok! - közöltem mintha ez mindent megmagyarázna, de hangom megremegett. "Nem akarom megölni!!" De amint Shadow újra felém közeledett testem ismét készen állt a támadásra, s szilárdan fogtam a tőrt, szemeim eltökélten villantak meg. "Nem fogok meghalni!" Ezúttal én rontottam rá, s egyetlen szerencsém az volt, hogy Shadow-nak még nem esett le, hogy sérülései, miket ezzel a tőrrel okozok neki, olyan lassan fognak gyógyulni, mint egy halandónak. Nem a védekezésre, sokkal inkább a lefogásomra koncentrált, így nem volt nehéz dolgom abban, hogy megsebezzem pár jól vérző helyen. "Ha legyengítem.. csak le kell gyengítenem.."

2014.08.10. 13:48 Mido

Midori Kiyoto Miután távoztam Akira birtokáról hazamentem. A céh központja is New Yorkban van, ahogyan Akira klánjának központja. Nem csodálkozom, hiszen jövedelmező város. Miközben begördültem a két emeletes családi háznak is beillő otthonomban a város szélén, tárcsáztam a Céh kommunikációs felelősét - Kenji, álljatok rá Akira embereire, ha valamelyik egy apró hibát követ el, azonnal szólj és küldj rájuk valakit, még ha a bizonyíték nem túl megbízható bekacnizzuk őket kicsit. - Tudom, hogy én sem játszom elég fairen, de rólad van szó. Ráadásul igen nagy a veszélyforrás, mivel valamilyen oknál fogva nem tudod megölni azt a dögöt. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem, én is vadászatra indulok ma. Élve kell elfogni Akira embereit, nem akarom megölni őket, mert erős a klánjuk, ráadásul nem volt velük gond, a kisebb stikliktől eltekintve. Mire végeztem önmagam rendbe szedésével, már jön is az első értesítés, hogy két emberre már rá is álltak, Akira nem tudott időben szólni nekik. Sajnos nem túl nagy pozíciót töltenek be a klánon belül, de lesz ez még úgyse. Megigazítottam a kardjaimat és bevágódtam ismét az autómba. Mielőtt elindulok vadászni, lekell ellenőriznem és elintéznem pár dolgot. A céh nem maradhat védtelen sose, amíg kiruccanok. Mostanában a vadászok száma kicsit megcsappant, azonban nem aggódunk, egyelőre nem volt még olyan, hogy ne tudtunk volna megoldani valamit, még nem ütköztünk akadályba. Én is csak azért megyek vadászatra, mert a helyettesem bármikor készenlétbe állhat, ha pedig valami történik mindkettőnkkel, az öreg, aki már egy 80 éves vadász, visszatudja venni a céh vezetését. Persze a vén elég relatív jelző, mert 80 éves korában is jól néz ki a fickó. Van egy legenda, hogyha egy vadász eléri a 200 éves kort hallhatatlan lesz, de ez csak legenda.. Sose volt rá példa, hogy egy vadász addig éljen, mert az életünk állandó veszélyben van. Miután röpke pár óra alatt elintéztem amit elkellett intézni elindultam az éjszakába, szerencsére van pár tökkelütött, akik azt hiszik csak blöfföltem, így bezárhatjuk őket. Már 3 embere bent csücsül Akirának. Jó, hogy azért nem csukatjuk le őket, hogy lélegeznek. Nagyon szigorúan rájuk álltunk. Természetesen a többi fenevadat is szemmel tartjuk és likvidáljuk, de ők a fő célpontok jelenleg, azt akarom, hogy Akira rádöbbenjen, a vadászokat nem lehet alábecsülni. Éppen elintéztük az egyik újabb emberét, a bilincs hangosan kattant a csuklóján és betessékeltem a másik vadász kocsijába, hogy az elvigye a központba, amikor kaptam egy hívást Kenjitől. - Van egy kis gond, behatoltak a rendszerünkbe. bár nem károsított semmit, megfigyelik az adatainkat és a főbb kommunikációs egységeinket, az illető még csak virtuális nyomot sem hagyott maga után, így nem tudom ki az és egyenlőre leállítani sem tudom, de akárki csinálja, nagyon jól végzi a dolgát és komoly hátrányt jelent ez ha egy szökevényt kell elkapnunk vagy valami vérengző bestiát. - összeszorítottam az ajkaim. Ez csak Akira lehet, senki másnak nem lenne képe behatolni a rendszerünkbe. - A picsába veled te korcs! - rúgtam fel egy szemetest, ami szerencsére üres volt, mert hát nem akarok én szemetelni. Mérgesen trappolva vágódtam be a kocsimba és egyből Akira birtoka felé vettem az irányt. Az éjszaka folyamán biztosan nem áll ott meg az élet. Amint megérkeztem az öltözékem csuklyáját ledobva sétáltam be, ezúttal nem vágtam ki az ajtót, nyugalmat erőltetve magam robogtam be Akirához, aki mintha csak várta volna az érkezésem, azonban agyarai fenyegetően kivillantak vadász öltözékem láttán, nyilván nem csípi a vadászokat, vagy csak támadásra várt, de leszarom. - Ne játszd a hülyét Akira, tudom, hogy a te kezed van a dologban! - Akira végül csak fölállt a székből és az íróasztala mögött lévő nagy ablaknak vetve vállát vetett rám egy unott pillantást. - Sok dologban benne van a kezem, így tartom meg a hatalmam. - rántott vállat flegmán és hűvösen közölve velem a szavait. A feszültség szinte tapintható volt az irodában. - Szívesen beküldelek téged is a börtönbe, a rácsok közé. - mondtam szintén egykedvűen, mire Akira szemei vérvörösen felizzottak, de csak egy pillanatra, így mutatva meg, hogy elvesztette egy másodpercre az önuralmát, végül hűvösen szólalt meg. - Vigyázz magadra igazgató. - morrant hűvösen, mire közelebb léptem felé. - Engem nem tudsz megijeszteni. - mondtam tárgyilagosan, karba fonva kezeim. - Nem is feltételeztem ezt. - morrant végül, majd halkan sóhajtva fordult teljesen felém, egy percre apróbb szemfogai is megvillantak. Testem megfeszült. "Ha harcolnom kell vele, hát legyen, varázslattal úgy gúzsba kötöm, hogy moccanni sem tud!" gondoltam ádázan, azonban tudtam, hogy Akirát csak 3-4 vadász segítségével győzhetném le, mert a megkötése kimerítene nagyon, de nem fogom hagyni magam, csak mert fizikailag egy baszott nagy böhöm állat. - Nem fogom meggyengíteni a vadászokat, de megvédem a klánom. – rám villantak szemei, hiszen én is ugyanezt teszem, védem a céhet, főleg téged. - Sajnálatos módon én is ezt teszem, úgy hogy búcsúzz el szép lassan az embereidtől. - húztam ki magam és távozni készültem, amikor Akira még utánam szólt. - Nem fogok kesztyűs kézzel bánni a vadászokkal! - vállam felett pillantottam rá, elfogadva a kihívását. Kicsit unom, hogy ennyire makacs ez a hibrid. Miért nem képes kiadni azt a másikat???? Dühödten mordulva vágódtam vissza kocsimba, egy perc után, miközben mély levegőket vettem indultam el ismét. majd megint végiggondoltam a dolgokat. Ki lehet Akira hackerre? - Kenji, nyomass nekem egy keresést Akira embereire, minden számteches adatát küld el nekem a legtitkosabb kódolási úton.

2014.08.10. 13:37 Mido

Shadow Shadow most már lassan lopózik, egyre közelebb és közelebb ér hozzád, az illatod szinte szirén énekként hívja őt, érzékei kiélesedtek teljesen, csak rád koncentrál, ahogy közeledik, meghallja énekelgetésed, mire fölkapja fejét és megtorpan. Értetlen ráncolja homlokát, megvakargatva tarkóját. "Különös egy nőstény... Eljön ebbe a kurva hegybe, megmássza, hogy a barlangrendszerben dudorásszon????" A vére buzogni kezd, még a benne élő farkas ösztönei is felhorkannak, mert nem értik mi ez az egész. viszont nem kerülte el a figyelmét mennyire beöltöztél megint. "Bassza meg, még így is lüktet a farkam érte, hogy alig látom az idomait ezektől a rongyoktól!" A hangod, az illatod, arcod.. jólesően mordul fel, majd a sötétből előlép izzó szemekkel, mégis, nem tudja nem szóvá tenni, amin gondolkozott. - Égre földre kereslek, neked meg pont egy hegyben kell énekelgetned? - szemei téged figyelnek, teste várakozásteljesen megfeszül, nem közeledik még hozzád. Nincs innen menekülő út. ismeri a barlangrendszereket, viszont ismét csak gondolkodásra készteted. "Viszont ravasz ez a nő és okos. Oh de még mennyire." Még ebbe is szinte beleborzong. Hogy ennyire sokszor túljártál már az eszén. Hiába mérges, büszke is rá, hogy ilyen nője van. Mély levegőket vesz, hogy ne veszítse el az önuralmát. Az ösztöne szinte üvölt, hogy vetődjön már rád, tapasszon a testéhez és el ne engedjen, ugyanis még most is tart attól, hogy kicsusszansz a markából. Ám hirtelen meghallja a hangodat, ami bármikor térdre kényszerítené őt. - Te képes voltál ÍGY idejönni?? Hogy nem fagynak le a lábujjaid??? Én meg úgy nézek ki, mint valami hóember. Inkább gurulni fogok, mintsem futni egy ilyen ruhában és még így is fázok. - hirtelen kissé megrázza magát és fejét is. Megrészegítette az, hogy ennyire közel vagy hozzá és letámadhat, túlságosan lankadt a figyelme, márpedig ezt nem engedheti meg veled szemben, még nem. Szemei fölizzanak és téged néz, teste megfeszül, lábát pedig hátracsúsztatja hirtelen, mint aki mindjárt ugrani készül, de nem tervezett még neked rontani, legalábbis, nem így. Csak azt akarta, hogy vedd elő a fegyvered, amit eltudjon szedni tőled. azonban amikor meglátja, a kést felhúzza egyik szemöldökét - Ne merj közelebb jönni vagy.. - hirtelen söpör rajta végig a jókedv hulláma, egy férfi jókedve, aki érzi, hogy a préda már a markában van! De ismét megrázza magát, figyelme nem lankadhat, még ha ösztöne üvölt is a koponyájában - Vagy eldobod azt a fogpiszkálót? - kérdi végül, ajkai kihívó félmosolyra húzva, kihúzva magát. Nem tagadhatja, hogy szeret veled küzdeni, amikor te nem vagy életveszélyben. Viszont néha már úgy érzi, hogy a vonzódás gyengévé teszi őt, amit nem engedhet meg magának. Próbálta megkeményíteni a szívét és ellenállni a vágynak, de minél többet látott belőled és a személyiséged egy kis töredékéből, az azonnal áttörte az ellenállása falát. - Add fel. nem foglak bántani, Hiyono. - morogja mély hangon, miközben előrelép magabiztosan, látja, hogy visszahúzódsz a támadás előtt, de komolyabb kárt nem tudsz benne tenni azzal a kis bicskával. A fegyvered nem tűnt hétköznapinak és azokból fölgyógyult egy nap alatt, főleg amikor húst evett. "de miért nem a lőfegyvert húzta elő?", végül szemei végigsiklanak, rajtad majd kihúzza magát ismét és megindul feléd magabiztos léptekkel, szemei határozottan izzanak. "Bizonyára nem tudja elővenni" igaz, hogy ez nem bizonyosság, lehet megtévesztés is, azonban bízik az ösztöneiben. Amikor már 3 lépésre van tőled hihetetlen sebességgel mozdul és hátulról közelít meg. Izmos karjai tested köré fonódnak, úgy tapasztja hátad testének, miközben egyik kezével mellkasod fonja át, másikkal derekadat, ajkai nyakadat súrolják. - Most nem menekülsz vadászom. - morogja állatiasan, teljes magabiztossággal.

2014.08.10. 13:33 Hiyo

Kisuke Kisuke éppen a játékteremben volt, mikor Akira rátalált. A főbirtok hatalmas, mivel sok szingli lény itt is alszik, s teljesen ide költözködött be, így a rengeteg szoba mellett uszoda, edzőterem és játékterem is található szinte minden szinten. Kisuke egyike azoknak a lényeknek, akik már a kezdetektől Akira mellett állnak, s olyan kapitányféle lett az évek alatt. Van 5 lény, akikkel együtt alapította meg Akira a klánt, így ennek az 5 lénynek is van beleszólása a klán ügyeibe, de természetesen a vezér Akira, aki viszont ad a többiek véleményére a kényesebb ügyekben. A klánban a hierarchia egyszerű. Kihívhatod ezt az 5 lényt, de akár magát Akirát is a posztjáért, s ha győzöl, átveszed a helyüket. Sok kihívó fél akadt az évek alatt, de soha senki nem győzte le a vezetőség tagjait. Akira már mindenkit értesített, hogy vigyázzanak az irhájukra, mert a vadászok vezére bepöccent, de Kisuke-val személyesen kellett beszélnie. Ő volt a felelős a főbirtok biztonsági rendszeréért. Saját biztonságtechnika cége van, ahol nem csak házunkhoz rendelhetünk kütyüket, hogy megvédjük a nem kívánt betolakodóktól, de a számítógépre, mobilra és egyéb elektronikus cuccmákra is programoznak mindenféle hasznos programot. Kisuke élvezte leginkább a technikai vívmányokat és elég volt pár év hozzá, hogy naggyá tegye a cégét. - Kisuke. Beszélnünk kell. - kezdte Akira a kanapé mellett állva, ahol a férfi elterpeszkedve nyomkodta a konzolt a hatalmas tévét bámulva ahol épp egy sárkány fejét kaszabolta le. - Nem várhat? Toya megdöntötte a rekordom, hogy száradna le a fitymája.. - A kis mellékesedről van szó. - szakította félbe türelmetlen Akira, mire Kisuke elhúzta a száját, de szemét le nem vette volna a tévéről. Tudta miről beszél Akira, s bár a vezért eddig nem zavarta, lehet most szóvá teszi neki? De hisz mostanában nem is törte fel a NASA rendszerét!! - Lökjed. - morrant kelletlen, mert tudta, hogy úgysem úszhatja meg, hát legyenek túl rajta minél hamarabb. Nem igen szokta elhagyni a főbirtokot, de még csak a házat sem. Démonvámpír, kinek vámpír fele az erősebb, ezért a nap szintén ellensége, de nem olyan mértékben, mint a tiszta vérszívóknak. Velük ellentétben Kisuke eltudja viselni pár óráig a napfényt, de nem rajong érte különösebben, ha ki kell mozdulnia, így unalmas perceit van, hogy hobbi hackerként éli. Nem a haszon miatt, sokkal inkább a kihívás az, ami hajtja. - Ha nem akarsz egy kényelmes cellát, egy pár hétig találj magadnak valami legális hobbit. - Kisuke felvonta a szemöldökét és épp levágott egy gnóm óriást, mire még több ellenség tűnt fel a képernyőn. -  Ch. Indok? - ciccentve nyomorgatta a konzolt véres küzdelmet folytatva a virtuális valóság lényei ellen, akik közé és a hőn áhított új rekordja közé mertek állni. - Vadászok. - hallotta meg a tömör választ, mire ujjai félrecsúsztak a gombról, ami kis híján végzetes hibát jelentett karakterének. -  Mi a tököm?! Eddig nem voltak ennyire szőrszál hasogatóak! - teljesen felháborította, hogy a vadászok merik lekorlátozni. Nyomorult varázserővel rendelkező lények mind, akik olyan gyengék, mint az emberek, de olyan boszorkányságokra képesek, amire még egy hivatásos banya se. - Úgy látszik Shadow nője fontosabb a vadászoknak, mint hittük. Amíg az a barom be nem töri az asszonyát addig nyughass van mindenkinek. - hallotta Akira hideg hangját, majd már csak az ajtócsapódást. Akira ezzel eléggé egyértelművé tette, hogy ha figyelmeztetése ellenére bajba kerül, akkor ne számítson segítségre. "Cöh, nők. Csak a gond van velük." S ezzel a gondolattal lenyirbálta az utolsó ellent és elégedetten dőlt hátra. "Na Toya, ezt a rekordot döntsd meg, ha tudod, kis szarcsinbók."

2014.08.10. 13:30 Hiyo

Hiyono Toushiro - Parappaa~ pa~papa~raaa - halkan énekelgetve pörögtem a járat egyik kis csarnokában. Innen több járat is visszavezet ahhoz a kiszögelléshez, ahol felmásztam, így több a menekülési lehetőségem, valamint elég mélyen is van ez a csarnok ahhoz, hogy ha itt egy robbanás lesz, az beomlasztja az egész hegyet. A képzelgésekre, hogy milyen büszkén fogok végre Gabriel elé állni, és felhúzott orral közölni, hogy végre vége, csodálatos kedvem kerekedett! Ide a pénzt és ég veled te gazember! Ha egyszer megszabadulok Gabrieltől, az tuti hogy soha a büdös életben nem fogadok el egyetlen felkérést sem az arkangyaloktól, akármennyit is ígérjenek. Folyton csak ez a dicsőséges pillanat lebegett szemeim előtt, hogy Gabriel képébe vághatom végre sikerem, de mikor képzeletben kisé előretekertem, hogy hogyan is fogok addig eljutni, a szívem összeszorult és a gyomrom görcsbe rándult. Ösztöneim tisztán jelezték, hogy ha megölöm Shadowt akkor valami.. valami meghal bennem is, de hát! Vagy csak kicsit halok meg vagy nagy kínzások után fogok teljes egészében kipurcanni! És különben sem való nekem a párkapcsolat! Attól, hogy youkai felem nem akarja megölni, az még nem azt jelenti, hogy egyből rózsaszín szerelembe estem volna. Persze, Shadow nagyon is az esetem. Jóképű és nagyon magas, imádom a haját és a szemei egyszerűen észvesztőek, a hangjától pedig beremegnek a térdeim, de! Megrázom fejem és mélyet szippantok a fagyos levegőből, hogy észhez térjek, de egy - még a levegőnél is fagyosabb - hang belém fojtotta az oxigén felszipuzást. - Égre-földre kereslek, neked meg pont egy hegyben kell énekelgetned? - Shadow mormogása olyan váratlan ért, hogy majdnem kiejtettem a kezemből a bomba távkapcsolóját, ami egy lapos kis téglalap alakú szerkezet, mi könnyedén elfér a tenyeremben és csak egy gomb van rajta és egy ledes visszaszámlálós kijelző. Lábam mellett volt a hátitáskám miben már csak a mászó felszerelésem, sapkám és kesztyűim voltak. A bombákat már elhelyeztem körben a csarnokban egy-egy nagyobb sziklák, kövek mögé. Szemeim azonnal hatalmas testére szegeztem, s tisztán láttam mennyire hevesen emelkedik mellkasa, feltehetőleg még mindig a hegymászás miatt, hisz.. nem látok nála se kampókat, kötelet, de még csak vastagabb ruhákat se!! A döbbenet kiül az arcomra, ahogy végigmérem és akaratlan is kiszökik ajkaimon a gondolat;  - Te képes voltál ÍGY idejönni?? Hogy nem fagynak le a lábujjaid??? - kiakadva mutogattam felé, majd magamra tekintettem és elhúztam az ajkaim. - Én meg úgy nézek ki, mint valami hóember. Inkább gurulni fogok, mintsem futni egy ilyen ruhában. És még ígyis fázok. - dünnyögtem orrom alatt, s ekkor jöttem csak rá, hogy fegyverem is e hatalmas ruhaköteg alatt hever, ami igencsak kövérnek mutat engem. "A jó büdös életbe, nem divatbemutatóra jöttem, de a fegyverem!!!" Azonnal felkaptam a fejem, amint Shadow megmozdult, s egy gyors mozdulattal kaptam ki egyik tőrömet csízmám szárából. "Ügyesen kell gazdálkodnom, mert csak 2 tőröm van és nem hiszem, hogy Shadow engedni fogja, hogy elővegyem a fegyverem..bár ha lenyomok neki egy soft sztriptízt szerintem még élvezné is hm.." - Ne merj közelebb jönni vagy..- vagy eldobod azt a fogpiszkálót? - kihívó félmosolyra húzódtak ajkai én pedig éreztem, hogy megugrik a szívem a látványra és a forróság kellemesen melengetni kezdi tagjaim. "Ok. Egy jó pont. Nem fagyok meg, amíg trécselünk. DE MOST MI A JÓ BÜDÖS SZMÖTYÖT CSINÁLJAK?"

2014.08.10. 13:26 Mido

Midori Kiyoto Amint leszálltunk egy hegy közeli repülőtéren aggódva nézem, ahogy elsétálsz. Korábbi beszélgetésünk miszerint Akira köp.. Komolyan odamegyek és kiherélem azt a korcsot. Nem tudom, miért gyanakszol, mi ez az egész küldetés és ez megőrjít.. Megakarlak védeni, minden vadászom megvédeni, te de fontosabb vagy mindegyiküknél és most, hogy Akira veszélyeztet, mert segít valakinek, aki téged veszélybe sodor. Az egész testem megfeszül. Örüljön annak, ha nem úgy megyek oda, hogy betöröm az ajtaját. Ebben csak a céh vezetői rangom akadályoz meg és a törvény.. De odamegyek és elbeszélgetek vele. Miután Kanamét fölhívtam a kamerás internetes kommunikáció segítségével és végre nagy nehezen elfogadta a bocsánatkérésem azt egy életnek éreztem. De megmagyaráztam neki, hogy fontosak a vadászaim, fontosabbak, mint ő. Persze ezt finoman és jól átgondolva tálaltam neki, amiért végül megbocsájtott, szerencsére. De legközelebb nem hagyhatom faképnél. Sóhajtva dőltem hátra a plüss fotelban majd azonnal föl is pattantam és ellenőriztem a fegyvereimet. 3-4 kés mindig elvan rejtve a testemen (combjaimon, vállamnál, derekamnál általában itt vannak elrejtve), ezek egyediek, személyre szabottan nekem készültek, ahogyan a két kard is, ami a hátamra van csatolva, gondosan rásimulnak hátam vonalára, így könnyen előtudom őket rántani. Továbbá egy pisztoly van az egyik combomra szíjazva, ezüst tölténnyel, vagy robbanó patronos tölténnyel, ami az áldozatba csapódba felrobban és savat robbant a húsba. nem fogja megköszönni Akira, hogy én megyek oda vallatni. Általában a fegyvereim mindig rajtam vannak, mert néha én is megyek küldetésre, nem tudok bent ülni az irodában végig. Amint megérkezem a városba ismét, egyből a saját kocsimba ülök és Akirához hajtok. Szeretek gyűjtögetni dolgokat, néhány ritkább kocsit már összeszedtem, de leginkább kardokat és pengéket szeretek összeszedni. Most is elégedetten sóhajtok, ahogy végigsimítok a kormányon, egy eredeti Ferrari, az egyik legritkább darab és nem az a kicsi szar, hanem egy szép, tágas terű, mégis száguld, mint az atom. A kapun egyből beenged a komornyik, aki érdekes a rezidencián él és a hibrid tanyát karbantartja. Már párszor láttam őt, amikor kénytelen voltam idejönni, tárgyalni párszor. Leparkolok a fő házrész előtt és kipattanok. Egyből berobogok a nagy, kétszárnyas ajtón, úgy vágva ki azt, hogy beleremegnek a falak. - Áh, Midori-chan. - üdvözöl Toya, mire rávillantom szemeim. - Hol van Akira? - kérdezem egyből hűvösen. Egyelőre megkell őriznem az álarcom, bár ahogy berobbantam, kétlem, hogy így lenne. - Olyan jellegzetes ajtócsapkodásod van, senki más nem tudja úgy becsapni, még Gin sem, pedig múltkor versenyeztünk. Áh, Akira? Gyere velem. - vigyorogva magyaráz, amire nem tudok reagálni, csak sóhajtva masszírozom meg a halántékom. Nemsokára be is érünk Akira irodájába, ami a földszinten van így könnyen megközelíthető. - Akira, kinek segítesz te mostanában? - kérdezem egyből nekiszegezve a kérdést, amint leültem az íróasztala elé és Toya becsukta az ajtót. - Nem értem miről beszélsz már megint te ostoba nőstény. *néz rám hűvösen, miközben letesz egy papírt maga elé. - Ne add nekem az ártatlant! - morranok fel, de Akira szája hűvös félmosolyra húzódik. - Nem tartoznak a céhre az üzleti ügyeim. - megfeszül a testem, majd mély levegőt veszek és lassan előrehajolok - Valóban? Akkor viszont én sem fogom elnézni a korcsaidnak, ha csak egy apró hibát is vétenek. Egy kis bűnért is kiadhatom az elfogási parancsot. - jegyzem meg szinte vidáman az utolsó mondatot és összecsapom a tenyereim hátradőlve. Akira pedig megvillantja szemeit, mint aki mindjárt eltöri a nyakam. - Ne vágj ilyen képet. Te kezdted, amikor veszélybe sodortad Hiyonot! - közlöm vele immár hűvösen. - Vagy elsimítod az üzleted. - hangoztatom gúnyosan - Vagy az embereidre kemény napok várnak. - mondom szinte gonosz fél mosollyal az ajkaimon. - Gondold át! - vetem oda neki, miközben fölállok és meg se várva a válaszát távozom is, bevágva az ajtót, ezúttal finomabban. Tudok én gonosz és kemény is lenni, ha arról van szó.

2014.08.10. 11:37 Mido

Shadow "Már megint menekül! Ha elkapom azt a nőszemélyt, soha, SOHA nem fog megszökni előlem!" Gondolja Shadow miközben London utcáin suhan. Egy pillanatra megáll, lecsukja a szemét és mélyet szippant a levegőben. Érzi London bűzét és azt a finom, kellemes illatot, ami megmutatja merre vagy, a te illatod. Miközben üldöz, fölrémlik benne ismét az a nap, amikor találkoztatok. A nagykapu megnyílása előtt, Shadow az erdőkben élt, egy kisebb hibrid csapat élén volt. Nem a nagykapu volt az első kapu, ami megnyílt a két világ között. Voltak kisebb átjárók, hiszen a tudósok is akkor jöttek át erre a vidékre és elkezdték keresni a gyerekeket a kísérleteikhez. Shadow elsőnek önként jelentkezett, szeretett volna erős lenni, hogy megvédje az édesanyját. A kapun túl is éltek emberek, de ők nem élték túl a viszontagságokat. Mikor a nagykapu megnyílt Shadow egyből felfigyelt a jelenségre, valamiért.. hívta a kapu őt. Furcsa volt, hogy az ösztönei arra vezették őt. De megmakacsolta magát. Morranva fordított hátat, azonban, hetekkel később úgy vélte, megnézi, mi van ott, a kapun túl. Miért érzi azt, hogy át kell lépnie oda.. az ösztönei miért jeleznek, hogy menjen már át. A kis hibrid csapat irányítását másra bízta ő meg közölte, hogy elmegy. Bár ez csak egy kisebb csapat volt, akik Shadow köré gyűltek, nem ők voltak az egyetlen hibridek, nagyon sok más hibrid is volt. Sőt, még őelőttük is volt más hibrid. Például Akira. Shadow még csak hallott róla, de sose találkoztak. Úgy hírlik ő már elhagyta azt a világot korábban egy kiskapuval, de mi igaz és mi nem, azt nem tudni. Shadow elsőnek csak óvatosan közelítette meg a kaput, ösztönei kiéleződtek, ahogy egyre közelebb ért. Egy este surrant át a nagykapun és a közeli havas erdőben keresett magának szállást. Amikor átért a kapun, az ösztönei lekushadtak, amiért dühös lett. Mi az, hogy ő hallgatott rá és most meg elkussol? Morogva kitépte egy vaskos fenyő törzsét, majd elcsörtetett vadászni valamit. Jártak arra emberek, Shadow érezte a szagukat, de még nem találkozott velük. Mikor arra jártak és suttogtak az erdőben élő rémről, Shadownak még a szája is majdnem egy halovány félmosolyra rándult, mégis keveredett benne egy büszkeség, hogy őt csak valami rémnek nevezik, de sejthette, hogy a tombolása feltűnt valakinek időközben. Kijött a sodrából, amikor átjött, és még utána is, de nem hagyta el a havasi területet. Jólesett neki, hogy a mindig forró testét éri a hideg. Csak egy fekete, durva anyagú nadrág volt rajta. Eltelt egy kis idő megint, mire Shadow egy őzvadászat alkalmával megfeszült. Tüdeje kitágult, ahogy mélyen beszippantotta magába a levegőt. "A fenyők illata, a hideg levegő és egy virágillat, vad tűzzel és pengével keverten". Shadow soha nem tapasztalt reakciókat vett észre magán. Izmai megfeszültek, szemei felpattantak, karmai kiélesedtek, de nem törtek elő teljesen. Szemfogai is nagyobbak lettek. Egyből megindult az illat irányába. Szíve vadul dörömbölt a mellkasában, amire Shadow szintén fölvonta a szemöldökét és töprengésre késztette a tény. "Mi az isten történik?" Gondolta Shadow megzavarodva. Lihegve ért ki egy rétre, amit egy ösvény vágott ketté. Meglátott akkor téged. Amint szemeit végigfutatta rajtad, majd megállapodott a tekintete a szemeiden és találkozott a pillantásotok, farka egyből megfeszült, minden ösztöne életre kelt, kis híján botorkálva indult el feléd. Azonban a következő pillanatban már felüvöltött és támadóan rohant feléd. "Mi van, ha ez egy kibaszott csapda?? Nem érezhetek ilyet!!! " Üvöltött magában, de olyan kecsesen tértél ki előle. "Válaszokat akarok és ez a nőstény válaszolni fog!" Csikorogta elméjében és legközelebb már nem támadólag, kimeresztett karmokkal ment neked, hanem nagy, izmos teste szinte ruganyosan és hangtalanul mozgott. Mögéd teleportált és a pillanatnyi meglepettséget kihasználva átkarolta a derekadat. Amint a bőre hozzád ért a szíve háromszoros tempót vert, farka lüktetni kezdett, izmai megfeszültek. "Istenek a mennyben. Ez a nő.. A francba, mintha csak bedrogozott volna!" Egy pillanatra csak magához húzott és nyakadba szagolt, mélyen beszívva a virágillatot, a tűz, a penge és most már érezte a vad viharok illatát is. "Fenséges!" Mormogva szólalt csak meg. - Ki vagy? - Ám a következő pillanatban a tenyered a mellkasára tetted, mire Shadow fölhördült és még közelebb nyomult, azonban, pont ezért érte felkészületlenül a támadás.  A kezedbe energiát gyűjtöttél, érezte a varázslat különös vibrálását, és máris egy fatörzsnek csapódott háta a kilövellt energia miatt. A fát kettétörte amint robosztus teste nekivágódott. Shadow elsőnek csak pislogott párat. "Mi a franc.." Végül szemei fölizzottak. "Ez a nőstény..". Fogait csikorgatva egyenesedett ki és próbált illanni, azonban.. Nem sikerült. Shadow szeme enyhén elkerekedett, úgy pillantott le mellkasára. "Ez a nő.. megjelölt??" A tetoválás éppen most változott vissza izzó tűz színből feketévé, a minta bizonyára még folytatódik felfelé is. Erre a gondolatra, hogy megjelölted a "nyomoddal", egyszerre váltja ki belőle a farkas lüktetését és az indulatot, hogy mit tettél vele. "Ha elkapom..". Máris előrelendült és üldözőbe vett téged. Még csak alig nézhetett meg magának. Még mindig ott lüktet benne, hogy lehet, valamiféle csapdába akarod csalni, de annyira izgató nőszemély vagy. "Akarom. Nem érdekel, ha az ellenségem, elfogom és mellettem lesz! Ő az ENYÉM!". Egy pillanatra megtorpant a gondolatai végett, hogy erre lyukadt ki, de.. az övé vagy! Igen. Bár neki nem lehet nője, a sors által rendelt asszony, most.. Mégis érzi azt az erős vonzást. Ahogy ismét üldözőbe vett és hátulról kezd megközelíteni.. "Az a hátsó.. arra való, hogy a tenyerembe fogjam." Morog, miközben továbbra is üldöz. Sosem volt szexuális élménye, a nőstények, akiket belöktek hozzá teszt céljából sose volt kellemes élmény. Nemsokára fölpattantál valami fura eszközre, ami a havon siklik és idegesítően berreg (hó szán), egyből gyorsan kezded lehagyni, mire fölhorkan és még gyorsabb tempót diktál. Amint kiértek az erdőből lepattansz az eszközről és egy látszólag nagyobb város forgatagába veted magad, de mielőtt eltűnnél a szeme elől, egy lövés dördül el, ami lábon találja. Fölhördül Shadow és tekintetét előreszegezi, beleszagol a levegőbe és máris elkezd követni. Eddig nem lőttél rá mert a fák között cikázott? Vagy van más oka is? A lába, ahol meglőtted, már gyógyulásnak indult, már érzi, hogy ez nem hétköznapi fegyver. "Kis boszorkány" Csikorogja fogai között, miközben a városban téged követ. Embereket lök fel és zümmögő járműket hajít odébb (kocsik), de az illatod egyre távolodik és egyre magasabban van. "Ez hogy lehet?" Amikor föltekint egy helikoptert lát, ahonnan te nézel le rá. Shadow fölüvölt, miközben eltávolodsz tőle. Ahogy az emlékek végére ér fejben ökölbe szorítja kezeit, szinte a csontok is roppannak. "Azóta is menekül előlem ez a nőstény". Szemei izzanak, teste lángol és megfeszül, szíve őrülten zakatol. Legszívesebben morogna, üvöltene. Egyre mérgesebbé és mogorvábbá vált a folyamatos üldözés miatt, de még akkor sem képes elviselni a fájdalmadat. Ha valaki rád támadt? Ő elintézte. Bár, brutálisan csak egy alkalommal avatkozott közbe. Egy kevert a véredet akarta. Elvesztette az elméje felett az irányítást, de nem is akarta visszafogni magát, őrjöngve tépte szét a másikat. Akkor megijedtél tőle ő pedig visszavonult. Mintha sót öntöttek volna egy sebbe. Morogva, hörögve hagyott elfutni téged, pedig elkaphatott volna, hiszen megkövülten nézted őt, de.. nem akarta, hogy félj tőle.. azóta a lövés óta kapott még, ó de még mennyit kapott. Most is szépen eltaláltad párszor. Szinte kilyuggattad őt, amiért szintén számolni fogtok a cseszett életbe. Ismét fölhördül, de hangtalanul mozog. Mindig is igyekezett a nyomodra lelni. Akira volt ebben segítségére, ki gondolta volna, hogy ő fog segíteni neki? Senki. Amikor találkoztatok első nap és utána a városban maradt, azonnal dühödt pusztításba kezdett, nem értett semmit. De Akira hirtelen eltarolta. Szó szerint, egy tehervonaterejével fellökte és nekivágta egy falnak, Shadow meg a meglepetés erejétől neki is csapódott. Egy ideig birkóztak egy sort, még Shadow ki nem adta magából a feszültséget, majd Akira bevágta egy kocsiba. Bár nagy termete miatt összehúzta magát az autóban nem szólt. Csak annyit kérdezett: miért? Akira pedig morranva odavetette a választ: - Semmi kedvem, hogy szét bazd az egyik városomat és ha azt a nőt akarod, én tudok neked segíteni. Valamit, valamiért. - mondta akkor Akira és meg is állapodtak. Most, Shadow tudomást szerzett arról, hogy ismét küldetésen voltál, ő pedig azonnal akcióba lendült. De olyan fürge vagy. Ismét fogcsikorgatva megy utánad. Amikor taxiba pattansz, fölhördül és a háztetőkön ugrálva lendül ismét mozgásba, téged követve, az autóra tapasztva tekintetét. Akira fölvilágosította arról ki vagy. Hiyono Toushiro, a vadász céh vezető helyettese. - Nem hagyhatsz faképnél megint Hiyono - üvölti szinte, ahogy kemény tempót diktál. A francba a lopakodással. Egy reptérnél állsz meg és már be is futsz, Shadow nem sokkal, pár másodperccel ér földet utánad. "Nem mehet el! Nem szökhet meg megint!" Szinte kétségbeesetten zihálva fut be az ajtón, kivágva azt, az embereket fellökve. A szíve zaklatottan ver, fejében a gondolatok cikáznak. "Velem kellene lennie a picsába!!" Morog magában, miközben szemeit le nem veszi rólad. De egyre távolodsz, és amikor végre megszabadult az emberektől van egy kis előnyöd, ami lehet éppen elég lesz. "A francba!" - Hiyono!!!! - üvölt utánad, miközben egyre közelebb küzdi magát hozzád. Mintha a neved kiejtésével megállíthatna, mintha hatna rád. "A francba, ő az enyém én az övé. Mit menekül ez a nő akkor????" Zihálja egyre zaklatottabban és dühödtebben. Nem számít, hogy meglőtted, nem számít, hogy harcolsz vele. Ismét fölhördül. Szinte kivágódik a folyosóra és ekkor éri egy találat a combján. Összeszámolta hány lövést tudsz elsütni és valamiért ezt a számot nem tudtad túllépni... Elsőnek, amikor túlerőltetted magad vér indult meg az ajkaidról és nagyon rosszul festettél, akkor.. életében elsőnek elfogta az érzés, hogy aggódik. Büszke hím, sose ad fel küzdelmet, de amikor látja, hogy megerőltetted magad. Az isten francába is.. meghátrál. Most is. Látja az arcodat, látja a vért, érzi a szagát. -Hiyono, ne! - morogja mély torokhangon, kissé megadó a hangja, de a tekintete kétségbeesett. Felemeli a kezeit. Nem tudja, mit tegyen, mivel érje el, hogy ne menekülj.  A vágy, hogy megakarjon magának szerezni elképesztő. Sose érzett még így. Szomjazza az édes megváltást, ami belőled árad. Hiába torpant meg, hiába jelezte, hogy feladja, az izmai megfeszülnek, önmagával vív küzdelmet, de.. közelebb lép, aprón araszol feléd. Amikor az ajtó becsukódik, üvöltve vág maga mellett a falba, hogy az kiszakad, szemei vérvörösbe fordulnak át. Körbeveszik őt a fegyveres őrök, mire rájuk hördül, agyarai csattognak. - Gyertek.. - morog mély torokhangon, mire hirtelen egy farkas kiválik a rendőrök sorfala mögül. Látta már őt Akira mellett. Egy tiszta farkas a hibridek között. - Nyugalom nagyfiú, tudjuk hova megy a csajszi. - az egyik rendőr meghökkenve néz rá Ginre, akinek csak ezüst szemei rávillannak, és egyből leteszi a fegyvert - Húzzatok már a picsába, átveszem. - mordul oda, mire Shadow elviharzik mellette. Végigrobog az utcákon, egészen a város széléig ahol kiadja magából a haragot, a fák kettészelődnek karmai alatt, üvölt, és az erdőt rombolja. Mire feleszmél a rombolásból Akira egy fának támaszkodva áll, karba fonva kezeit izmos mellkasa előtt - Elbasztad megint. - Shadow villogó szemekkel rárivall. - Te nem szóltál előbb. Megint túlerőltette magát. - Hörög, karmai előtörnek, majd mégis magára erőlteti a higgadtságot. Nem fog egy agyatlan állat lenni a látszólag megfontolt  Akira előtt, még ha legszívesebben szét is tépné a torkát. - Én teljesítem az alkunkat ellentétben veled. - Akira szemei végigsiklanak az erdőn, Shadow pedig rezzenéstelen arccal nézi őt. - Nem öltem embert, nem bántottam senkit Aniki. - köpi gúnyosan a szavakat, mély, torokhangon morogva. Akira sóhajtva tincsei közé túr - Miért is segítek én neked? Csak egy korcs vagy.. - villannak rá Akira szemei hirtelen, mire Shadow fölhördül, szemei fölizzanak és Akira előtt teremve ragadja meg a torkát, úgy vágja a fához, ami kitörik, de a másik se tétlenkedik, állcsúcson vágja Shadowt, aki arrább repül. - Korcs? Te sem vagy különb. - hörgi Shadow, mély, állatias hangon, megnyalva felső ajkát.  A mozdulat színtiszta vadállatias fenyegetés. - Csak álcázod magad. - Akira váratlan elmosolyodik. - Valóban. Te is álcázd magad, vagy hamar likvidálnak téged. Lehet, hogy a vadász tétovázik, de az a köcsög Gabriel nem fog. - jelenti ki hűvösen, majd Akira elindul. Shadow pedig nemsokára mellette lépdel. - Most hova megy? - Akira csak egy oldalpillantást vet rá. - Meglátjuk. ----- Két nap.. Két kibaszott napja egy szót sem hallott felőled!!!! Amikor azonban a szokásos fa irtásból és tombolásból visszafele lépked, kapja a fülest, hogy merre vagy. "Minek ment fel a hegyekbe? Ő nem bírja a hideget!!" Legutóbb is úgy beöltöztél, amikor a havasi tájon jártál.. Teste megfeszül. Ösztöne kiélesedik. Karmait használva kapaszkodik fel a hegyre. Egy fekete köpeny, nadrág és póló feszül izmos testén, még cipőt sem húzott, mert anélkül könnyebben halad. Ahogy mászik a hegyre és a hűvös szél az arcába fúlja a havat köpködve halad felfele "Kurvára kinyírom..." Majd gondolatban pontosít. - Kurvára megfizet az a nő.. - Csikorogja fogai között is hangosan gondolatait miközben a jeges hágón kapaszkodik felfelé. Egy hirtelen széllökés, ismét az arcába fújja a havat, azonban megérzi ismét a jellegzetes illatodat. Teste ismét szinte életre kell. Morogva iramodik neki ismét, szinte adrenalin robbant a vérében, amely megfeszíti izmait. Akira szerint ez az utolsó esélye, hogy elkapjon, de nem érti miért.. "Azon se lennék meglepve, ha ő intézkedne.." Bár.. Furcsa mód harcolt Akirával, mindig veszekednek, sose érzett igazi gyűlöletet iránta és Akira sem tekintett rá soha komoly ellenszenvvel. Egy láthatatlan szövetség van kettejük között. A barlang bejáratához ér, aminél még erősebben érzi az illatod. "Végre!" Morogja magában és sietősen beüget a barlangba, egyre mélyebbre. - Hiyono! - mordul fel, téged hívva. Tincsei közé túrva morran egyet. "Annyira makacs.." mormog magában, miközben beljebb lépdel. Bár Akira sejti, hogy egy arkangyal van a dologban, ráadásul Gabriel, de nem biztos benne.. Ha egy arkangyal akar is téged bántani azt is megölné. Te az övé vagy. Ő pedig nem osztozkodik senkivel és semmivel. akar téged, mert ha a közelében vagy, az agyatlan tombolás csillapodik és fölkeltetted az érdeklődését, bonyolult egy nőstény vagy és szeretné megoldani ezt a rejtélyt.

2014.08.10. 10:39 Hiyo

Hiyono Toushiro Az lehet, hogy 200 évig élünk, de ez csak legenda. Egyetlen vadász sem élt többet kronológiailag 40 éves koránál. És hogy miért? Mert vadász. A mi munkánk az életünk és az életünk nem épp valami békés. Több mint 500 év telt el a Kapu felfedezése óta, vagyis a nagyháború óta. A földi emberek kétségbeesetten küzdöttek hatalmukért és az addigi hierarchiájukért, de semmi esélyük nem volt a természetfeletti lényekkel szemben. Az arkangyalok megérkezése vetett véget a háborúnak, vagyis plusz mínusz 480 éve honol béke a világokban. Az arkangyalok szorosan mindent kézben tartanak. A napokban volt életem egyik legrémisztőbb és legcsodálatosabb napja egyben. "Találkoztam egy arkangyallal." Gabriel, talán a legrémisztőbb mind közül, mégis olyan csodálatos volt, hogy azóta is csak ő jár a fejemben... szavaival együtt. Amik aztán rögtön el is fojtják a csodálat érzését és helyette csak jeges karmok szorongató érzése marad a torkomon. "Öljek meg egy olyan valakit, akinek még a létezéséről eddig nem is tudtunk?" Ráadásul semmi információt nem kaptam azon kívül, hogy igenis léteznek hibridek, de a célpontom a legerősebb közülük, épp ezért jelenti ő az egyedüli veszélyt. "Kísérlet útján létrejövő kevert lények, az erejük felfoghatatlan lehet." Még csupán csak arra se kaptam választ, hogy miért pont én? Híres vadász voltam, de kétség kívül voltak nálam erősebbek, tapasztaltabbak, és még csak a küldetésemről se beszélhettem senkinek, hogy esetleg erősítést vagy tanácsot kérhessek. "Teljesen magamra lettem utalva. Ez öngyilkosság." Egy vadász sosem dolgozik egyedül, a céh mindig mögötte áll. "Pontosan az ilyen helyzetek miatt!!" Éppen az életemért loholtam valahol London sötét utcáin. Combig érő fekete csízmámban már csak egyetlen kés lapult, oldalamon lévő pisztolytáskában pedig egyetlen ezüst kicsikém pihent. "Nem tudom már használni, nincs több erőm!" A vadászok különleges képességű lények, kicsit varázslók, kicsit boszorkányok én ráadásul még kicsit youkai szellemlény is vagyok. Bár ez inkább csak teher, mint áldás. Igaz, hogy gyorsabb és fürgébb vagyok, ha kell, de a farkincám egyértelműen a legnagyobb gyengepontom, így minden egyes alkalommal egy fáslival kell hátamhoz kötnöm, amikor bevetésre indulok. "Ma erre se volt időm! Csak úgy rám talált!" Zihálva löktem el magam a faltól, hogy irányt váltva a jobb oldali sikátorba rohanhassak be. "Úgy indult, hogy én üldözöm őt, elvégre én vagyok a vadász, egy hete mégis megfordultak a dolgok mikor először találkoztam vele!" Nagyot nyelve ösztönösen ugráltam át a sikátorban lévő szemetes zsákokat, konténereket, dobozokat és egyéb beazonosítatlan undorító masszákat, de éreztem, hogy közel van. "Mindig képes megtalálni, az illatom miatt. A párja illatát bárhol megtalálja." Abban a percben, mikor legelsőnek rátámadtam a Kapu közeli erdőségben, megpecsételtem a saját sorsomat. "De ki a franc gondolta volna, hogy pont én leszek a párja?? Hogy neki egyáltalán lehet párja??" Zihálva töröltem meg gyorsan fél karomba verejtékező homlokom és felkészültem az előttem álló zsákutca falának megmászására. "Még szerencse, hogy első alkalommal volt annyi lélekjelenlétem,hogy az illanását megkötöttem!" Nem tekintettem hátra, de tudtam, attól, hogy csönd van mögöttem, Ő követ! "Annyira hangtalan tud cserkészni azzal a hatalmas böhöm testével is!" De most már nem lep meg! Egy hete folyamatosan alábecsültem, ezért juthatott most ilyen közel hozzám!! Kimeresztettem karmaim, szemeim megvillantak a sötétben és lendületből ugrottam fel az előttem lévő konténerre, majd onnan a ház oldalán lévő tűzlépcsőre és azon kezdtem el felfelé rohanni, majd átugrottam a szomszéd ház tűzlépcsőjére és onnan le a földre és kirohantam London éjszakai forgatagába egyenesen a taxik sűrű rengetegébe. "És még az után is, hogy jelentettem Gabrielnek, hogy Shadow ösztöne belém zúgott, akkor is megtiltotta, hogy beavassak más vadászt!!" Így kénytelen vagyok nyomorult taxival elmenekülni!! Szégyen basszus! Mégis Midori, a vadászok vezetője, aki mellesleg lelkem másik fele így totálisan képes volt olvasni a hangomból mikor lihegve felhívtam, hogy szar ez a meló és még nekem kell menekülnöm! Így bár nem tud a részletekről, de bármikor, ha dobtam egy smst, hogy kéne egy helikopter lás csodát meg is kaptam. "Ő az én kibaszott tündérkeresztanyám!" Lihegtem egy taxiban ülve, de testem még mindig iszonyú feszült volt, hiszen tudtam, hogy Shadow simán képes futva lépést tartani egy autóval. Így elővéve telefonom azonnal írtam is az én tündérkeresztanyámnak. 'London. reptér. magángép. MOST!' Sms küldés, majd visszacsúsztattam a kis lapos mobilom farzsebembe és jobban összehúztam magamon fekete farmerdzsekimet, ami alatt egy egyszerű fekete topp volt csak. "Megfagyok basszus és minden izmom fáj a futástól." És megint rákényszerített, hogy elhasználjam a lövéseim. Az én vadász képességem, hogy nincs szükségem töltényekre az ezüst fegyveremhez, hanem spirituális erőtöltetekből formálom meg a lövedéket, ami mint a sav és ezüst keveréke, képes átszaggatni bármilyen anyagot és nyomot sem hagy maga után, de egy bizonyos számú lövésnél nem vagyok képes többre. Ám hiába lőttem Shadowt mellkason, karon, combon, túl hamar meggyógyul folyton annak ellenére, hogy a lövedék átszaggatja a testét. "Nyomorult hibrid!!" Persze első alkalommal ő legalább annyira meg volt döbbenve, mint én, de engem a döbbenet után azonnal a pánik kerülgetett!! Nem lehet ő a párom, akit meg kell ölnöm és hibrid!! A legeszetlenebb faj és semmit sem tudni róluk! - Itt is vagyunk kisasszony.. - vigyorgott rám hátra a taxi sofőr, de én csak a képébe nyomtam a pénzt és szinte kivetődtem az autóból kommandósokat megszégyenítő bukfenccel vetődve be a reptér elnyílós ajtóján. Futva, az emberek között légiesen úszva közelítettem meg a csekkolós pontot, farkincám már a taxiban igyekeztem dzsekim alá gyömöszölni. "A házamban talált rám, mikor épp fürdeni készültem!! Az a rohadék!!!" Az utcán való rohangálástól és a sikátorban való távküzdelem miatt pedig a kinézetem se lehet valami tiszta, de nem törődve vele könyököltem fel a pultra elhizálva a nevem és, hogy valószínűlegnagyonremélem kell lennie egy gépnek, ami engem vár. Szinte meg tudtam volna fojtani a szoros kontyot viselő iszonyú lassan pötyögő nőt, amilyen nyugalommal gépelt. A hátam mögül egyre több ember szentségelt, hogy egy bizonyos illető fellökte őket. Hátra se kellett néznem, hogy tudjam, Shadow épp félretaszigálja az embertömeget. - Igen, meg is van, a D2es kif-.. - kezdte mosolyogva a lassúgépelő nőcike én pedig odavetve egy 'kösszzz'-t máris elkaptam a kezéből az igazoló szelvényt, amivel átengednek a jegyszedőknél a terminálokhoz. Úgy rohantam, hogy még egy maratoni futót is megizzasztottam volna, de már az én izmaim is segélykérően jajgattak egy kis pihenésért. "Persze, hisz tegnap még vadászaton voltam, egy esztelen vérszívó csapatot számoltam fel, aztán mire hazaérek és lefürdenék végre, ez az őrült rám ront!" Ahogy a csipogó szenzorokhoz közeledtünk, ahol a jegyeket is elszedik, én futva emeltem fel a dzsekim alját, hogy látszódjon fegyverem és kezemben fogtam a kamu rendőrségi jelvényem és az igazoló szelvényt lobogtatva átvágtattam a kis kapun, ami vijjogva csipákolt, de kifújtam a levegőt. "Még egy folyosó és már ott leszek!" - Hiyono!! Hangzott az üvöltés, ami elől egész héten menekültem és összeszorítottam a szemeim. Mindig így üvöltözik, amikor már tudja, hogy ismét megszökök előle. Egy percre összeszorult a szívem, de nem foglalkoztam vele és befordulva a folyosón, ami a géphez vezet azonnal bevetődtem, és amíg az utaskísérő nekiállt becsukni a gép ajtaját én szemben álltam a folyosóval kezemben a fegyveremmel és a másodpercek múlva feltűnő Shadow-t azonnal combon lőttem, de kezemben megremegett a fegyver és összepréselt ajkaim közül vér kezdett előbugyogni. "Ha túlerőltetem, belehalok." - Hiyono ne! Feltette a kezeit, megint olyan kétségbeesetten nézve rám, de megint még mindig nem volt képes megállni, még ha lassan is, még is felém lépkedett még akkor is, amikor a nehéz gépajtó végre bezárult és a gép abban a pillanatban a felszálló pályára kanyarodott. - Én esküszöm megölöm!! - ingerülten, még mindig lihegve üvöltöztem a gépen, végre belesüppedve egy irtó nagy és kényelmes puha ülésbe. "Ez az egyik előnye a magán gépeknek. Iszonyú kényelmesek." Igaz, hogy nem sokszor utaztam repülővel, eddig életemben ez a második alkalom. Iszonyúan félek a repülőn és Shadow miatt most mégis egy ilyen repülő halálmasinán ülök! Bekapcsoltam az övem és magamhoz vettem egy laptopot, hogy térképet nyitva kifundáljam mi legyen a következő lépésem. "Csak nem menekülhetek örökké?! Tekintve, hogy meg kéne ölnöm.." Mielőtt azonban bekapcsolhattam volna a kis masinát, Midori tűnt fel a kapitányi kabin felől. A döbbenet az arcomon esküszöm megért volna egy Oscart! - Mi az istent keresel te.. - Megint mi a kurva élet történt?? - torkollott le egyből elém vágódva az ugyan olyan ülésbe, de egy percre se hagyta abba a szidásom, amibe még csak éppen belekezdett, de nekem már most elegem volt belőle. -  Szerencséd, hogy épp itt voltam Londonban! - Ja, marha nagy szerencse. - dünnyögtem közbe orrom alatt, de csak rám villantotta szemeit és tovább folytatta még ingerültebb stílusban. - Egyszer csak nézem a rohadt három szavas sms-ed én meg úgy aggódtam, hogy rögtön rávágtam az ajtót Kaname-ra! Bambán bámultam rá, amíg ő magában szuszogott, hogy lenyugodjon. Mint vezetőnek, természetes, hogy néha tárgyalnia kell a különböző frakciók vezetőivel, de azért Kanameeee. "És engem megint nem vitt el bemutatni neki." Inkább csak csöndben ültem.... volnaaa, ha bölcs lennék és higgadt, de nem voltam az jelenleg! - Mégis mit kellett volna tennem?! Az a kibaszott állat rám rontott!! Fogalmam sincs, hogy talál meg folyton, mikor elveszti az illatom!! Fogadjunk valaki köp neki! - ingerülten dörzsölgettem meg homlokom, de meghallva Midori kiabálását, lehunytam a szemeim. -Már hogy köphetnénk mikor azt sem tudjuk kire vadászol és hogy mi történik veled pontosan!! - mielőtt tovább folytathatta volna, a karfára vágtam ököllel. - Nem is a céhre gondoltam basszus, de jesszusom felfogod te hol vagyunk?? Egy kicseszett repülőn!!! Felkényszerített egy kibaszott gépre!!!- szinte már elsírtam magam, ezért inkább hátradőltem és szipogva belesüppedtem a székembe. Midori egy ideig csak nézett, majd felém nyújtva egy zsepit letörölte az ajkaim szélére száradt vérfoltot. - Na, nyugi. Ennyire félsz tőle, vagy mi történt Hiyono? Kérlek, olyan nincs, hogy ne tudd megölni! - megint olyan aggódva kérlelt, hogy belefájdult a szívem, hogy nem mondhatok neki semmit. "Nem azért nem tudom megölni, mert félek tőle. Egyszerűen ez a halhatatlanoknál is halhatatlanabb!!" - Nem tudom mit csináljak, nem menekülhetek örökké. - sóhajtottam legyűrve a sírásom és próbáltam csak Midori-ra figyelni. Akármennyire is pazar volt a repülő belseje, attól az még egy repülő maradt számomra, ami éppen kibaszott magasan repkedett. - És ha csak elzárnád? Ejtsd csapdába vagy mit tudom én. - hümmögött én pedig lecsuktam a szemeim és egyből megjelent előttem Shadow. "Akárhányszor lecsukom a szemeim.. képtelen vagyok elfelejteni őt. Ezt a hatalmas hímet csapdába csalni? Bezárni? Mégis hogy?" Mellkasa közepéig érek csak, széles vállai, háta, de ugyanakkor keskeny csípője, de erős combjai és kezei vannak, masszív démon szarvait eddig egyszer láttam csak kiegyenesedve, támadás közben, mikor egyik nap épp akkor talált rám, amikor egy őrült keveréket vadásztam le. Bevallom megizzasztott a rohadék, de elbírtam volna vele, Shadow viszont azonnal szinte átváltozva esett neki és darabokra tépte szó szerint. Nem maradt más a lényből csak a törzse, a lábait, kezeit letépte akárcsak a fejét. "Az egész teste megnőtt még inkább, a karmai, az agyarai, de még a bőre is mintha vöröses kezdett volna lenni." Akkor olyannyira megrémültem tőle, hogy sírva fakadva rohantam el és ő hagyta. De csak akkor. Még most is, ha magam előtt látom olyan formájában, félek tőle. - Hiyono.. - hallottam meg Mido hangját, mire felnyitottam a szemeim. Épp egy nagy utazó táskát vett elő és abban kezdett kotorászni. - .. ebben vannak váltás ruhák, pénz, újabb tőrök és egy pisztoly. - sóhajtottam szemforgatva. - Nincs szükségem más pisztolyra Oshán kívül. - mások a kardjaik nevezik el, én a tömör ezüst fegyverem. - Az istenit azzal nem védheted meg magad, ha elfogy az erőd, kell egy normális fegyver is! - vágta hozzám a táskát, én pedig letettem a lábaim mellé tárgyilagosan szólalva meg. - A "normális" fegyverhez meg töltény kell. Szerinted majd pont lesz időm újratöltögetni. - Midori csak sóhajtott mint aki tudja, hogy nem győzhet meg. - De ha van valami atom töltényed azt elfogadom. - dünnyögtem újra Shadowra gondolva. "Komolyan, már csak az atom állíthatná meg!" - Hogy mi? - kérdezett vissza Mido de én megráztam a fejem, hogy nem érdekes és inkább visszatereltem a témát a foglyul ejtéshez. - De a csapda nem is rossz ötlet. Ki tudsz dobni valahol a hegyekben? - Persze, de minek mész te a hegyekbe? - mormogott Midori visszaülve az ülésbe, de még előtte elénk tolta az ételes kocsit. Elmosolyodtam és elvettem egy szendvicset, amit vadul falni kezdtem. -  Hát nem egyértelmű? Ráomlasztok egyet! - húztam ki magam teli szájjal, Midori meg úgy pislogott rám, mintha bolond lennék. "Érthető, hisz ő nem látta még Shadowt, hogy mekkora! Egy ilyet nem lehet ketrecbe zárni, vagy gödörbe dobni." - És ami az árulást meg a köpést illeti. - folytattam mielőtt megint hangot adott volna nem tetszésének. - Akirára gyanakszom. Az a szemét egy korcs, de életben hagytuk, mert beilleszkedett.  - Midori még mindig értetlen nézett rám, mire én is kapcsoltam. "Basszus, ő nem tudja, hogy Shadow is kevert, méghozzá olyannyira, mint Akira." Sokat gondolkoztam ezen, Akira az egyetlen 3 fajú kevert, de most, hogy megjelent Shadow a hibridjeivel az Arkangyalok tartanak attól, hogy fény derül a mocskos kísérletekre. Nem vetne rájuk túl jó fényt, hogy hagyták hogy egy ilyen megtörténjen. Akirát is meg kellett volna ölnünk, de akkor még csupán csak azért, mert teljesen vad és esztelen volt. "Gabriel akkor még nem kötötte az orrunkra, hogy hibrid ő is." Gondoltam dühösen. Lehetséges, hogy Akira és Shadow találkoztak, és Akira kötelességének érezte, hogy valamilyen szinte segítse Shadowt vagy nem is tudom. De máskülönben, hogy lehetne, hogy Shadow aki még csak nem rég jött át a kapun tökéletes pontossággal tájékozódik ebben a világban? - Gondolom nem mondhatod el miért rá gyanakszol. - szólalt meg végül Mido, eddig valószínűleg az arcomról próbált olvasni. - Rendben, kivallatom neked. De előbb Kaname-nál kell bocsánatért kuncsorognom. Ugh. - vágott olyan fejet én pedig elnevettem magam egy újabb szendvicset véve kézbe. Tény, hogy ezt a részét utálta a vezérségnek, de imádott parancsolgatni és hogy mindent ő tarthat a kezében. Én, mint vezér helyettes igazgattam inkább magát a céhet, de most szinte semmire sincs már időm. Éppen csak lenyeltem szendvicsem utolsó falatját, és hátra dőltem, máris elaludtam. ---- 2 nap múlva délután már bőszen épp egy hegycsúcsra kapaszkodtam felfelé. Persze, nekem nem a csúcs volt a cél, hanem még az az alatt lévő egyik mély barlangrendszer bejárata. "Ami igen omlásveszélyes és épp ezért tökéletes a számomra." De hogy az ujjaim lefagytak az is biztos. Pedig hihetetlen vastag kesztyű volt rajtam, vastag térdig érő csizma, vastag dzsekis nadrág és egy pufók bundás kabát. Sapkám alá gyűrtem tincseim is, és ha tehettem volna még az arcomat is. Ilyen magasságban már elviselhetetlen orkán szelek tomboltak és akár bugyiban is lehettem volna, olyannyira csontomig hatolt a hideg. "Ezért még megfizet. Először felkerget egy repülőre, aztán meg egy hegyre." Dühöm fűtött és ösztökélt a mászásra, szinte már zihálva kapaszkodtam fel a párkányra és hátamra heveredtem egy percre, hogy kifújjam magam, de nem maradhattam úgy, különben odafagyok. Levettem hátizsákom és beletömködtem mászó kampóim és a kötelet, majd megindultam a barlang bejáratán egyre mélyebbre. Először a sapkám vettem le, füleim lassan felpattantak és meglepődve haladtam egyre beljebb. Meglepő mód minél beljebb értem a barlangban, minél mélyebbre, annál melegebb volt. Levettem a kesztyűim és azokat is a táskába tettem, amiben egyedül a mászó felszerelések és egy adag robbanó anyag volt. Csizmáim szárában volt összesen 2 tőr, ezüst fegyverem Osha pedig a kabát alatt övemre erősített tokjában pihent egy ezüst bilincs mellett. "Mindig van nálam, ha élve kell elfogni egy prédát." A barlangban nem volt korom sötét, csupán csak szürkület, s bár fogalmam sem volt, hogy Shadow hogyan és mikor fog megtalálni, abban biztos voltam, hogy hamar. Ezért is másztam meg egyből a hegyet és jöttem be a barlangba. Legalább amíg várok elhelyezem a robbanó anyagot, beállítom a műszaki részét. Úgy tervezem, hogy táv vezérléssel robbantom fel, de persze előbb egy megfelelő helyet kell találnom, ami elég nagy hogy elrejthessem a robbanó anyagot és odacsalva Shadowt legyen terem, helyem elmenekülni. Persze, Midori szerint egyszerűen szíven is lőhetném, abba bárki biztosan belehalna, és ebben igaza is van. "Valamiért egyszer sem tudtam a szívére célozni." Muszáj megölnöm, különben Gabriel nem lesz hozzám olyan kegyes, hogy megadja a várva várt halált. Oh nem, épp elég volt a szemébe néznem mikor megkérdeztem, hogy mi lesz ha elbukom. "Az a tekintet a halálnál is rosszabbat ígért és nem vagyok olyan hülye, hogy kételkedjek egy arkangyal tekintetében."

[37-18] [17-1]