Egy teljeséggel lehetetlen nőszemély. Szeszélyes, hangulatember, szeleburdi lányka, aki egyáltalán nem érzi magát felnőttnek. Képes felelősségteljesen viselkedni, komolyan venni a számára fontos dolgokat, de nem tud lemondani arról, hogy plüsseivel aludjon, animét nézzen és álmodozzon zenehallgatás közben. Az élete része az írás, akár szerepjáték, akár önálló szösszenetek képében, akár csak a könyvek és a zene. Alapjáraton egy életvidám, mosolygós nőcike, aki csalódásai ellenére is mindig jót feltételez mindenkiről, ám ha becsapják sosem felejt. Haragtartása attól függ mennyire érintette meg az ügy.

Szeret nyelvújítani, mint például: kíváncsi = kiwi, mindjárt = mimaj, profi = pofi és így tovább. A szupcsi és kircsi meg társaitól kirázza a hideg. Kegyetlenül őszinte tud lenni, mivel gyűlöli a hazugságot, mégha kegyes is. Inkább megmondja őszintén a véleményét és aki ezt nem képes tiszteletben tartani, azt nem is tartja igazi barátnak. Naivságából mai napig maradt benne valami, ugyan akkor képes túlkomplikálni a dolgokat, ebből kifolyólag vagy megsértődik, vagy szomorú lesz, de mindenképpen beismeri, ha nem volt igaza, vagy hogy valóban túlreagálta.

Csodálatosan szarkasztikus humora van és mesteri szinten bánik az iróniával. Bőkezűen osztogatja a kritikákat másoknak, de ami őt éri, azt nem képes szó nélkül hagyni. Nem óckodik a szóváltásoktól, a vitákat úgy kezeli, mint egy eszemcserét, ezért elvárja a vita partnertől is, hogy érvekkel, indokokkal vitatkozzon, ne durva szavakkal és ordibálva. Nem szereti félbehagyni az ilyen dolgokat, ezért képes addig menni, amíg nem érzi úgy, hogy meg lennének beszélve a nézeteltérések. Ám megérti és tiszteletben tartja, ha beszélgető társának más a véleménye, és elvárja, hogy a másik is tegyen így, ne csak azt hajtogassa, hogy akkor is neki van igaza.

Olyan dolgokban, amik számára fontosak, és amikben szeretne jó lenni rendkívül versengő tud lenni, ami annyit tesz; addig hajt, amíg a legjobbá nem válik.

A Pokolban született, nagyapja maga az egyetlen és utánozhatatlan bukott angyal, Lucifer. Már születése óta két külön személyiség élt benne, így sokáig rejtve tartották reménykedve benne, hogy teljesen átveszi az irányítást a Halálos Ördög. Hogy mindenképpen így történjen beíratták a Nemzetközi Főgonoszképző Intézménybe, ahol mindenki csodálattal kevert rettegéssel viseltetett irányába, aminek következtében a félvér lány nagyon magányos volt. Szerette tiszta, angyali édesanyját, ugyan akkor vonzotta démoni édesapjának minden tana és maga az elvetemült gonoszság, amit az intézményben tanult. Különösképp élvezte a hatalmát, melyel bárkit térdrekényszeríthet egyetlen szóval és az évek alatt lassan mestere lett eme képességének, mit a Szavak erejének hívnak. Imádta tönkretenni azokat, akiknek akár csak egy neki nem tetsző pillantása is volt irányába ám a hatalom és gonoszság nem adta meg számára azt, amire mindig is vágyott..
Egy, az intézmény álltal szervezett kiránduláson találkozott a Láthatatlan Holló-val, akit nevéhez hűen nem volt könnyű észrevennie. Mivel ezen a helyen eredendően mindenki gonosz volt mindenkivel, így felkeltette az érdeklődését, hogy a Holló mégsem volt magányos, hanem egy Árnyékkal beszélgetett, sőt mi több, látszólag jól kijöttek egymással. Úgy döntött melléjük szegődik, mint afféle padavan, hogy tanuljon tőlük.

Eliffe, a Láthatatlan Holló: 2012. 02. 03. Plurkos megismerkedésük időpontja. Egyik legrégebbi barátnője, akivel a Nemzetközi Főgonoszképző Intézménybe járt egy évfolyamon és a Plurk-földére tett kiránduláson találkoztak először.