2015 12 23 - 2016 01 02
Best memories

Őszintén, azt hittem sokkal rosszabb lesz, hiszen aki olvasta a fekete péntek, fekete hét bejegyzésem, az tudja min mentem keresztül, de a barátaim és családom segítségével magam sem hiszem el, de két hét alatt annyira túl voltam az egészen, ami bebizonyította, hogy már én sem tekintettem arra barátságként, szimpla megszokás volt az egész, ami megmérgezte az életemet,s most, hogy megszabadultam tőle: boldogság. Végre teljesen felszabadultan lehettem a családommal, barátaimmal, bár őket sajnos a téli szünet alatt kissé elhanyagoltam, mert végig a családdal voltam. Tudni kell, hogy padlás szobám van, ám leköltöztem a géppel a nappaliban, így egész nap velük lehettem és rengeteget játszottunk, filmeztünk, hülyültünk. Mielőtt belemerülök ezek kifejtésébe, hisz ez a bejegyzésem erről szól, szeretném megköszönni a barátaimnak, hogy valóban barátok, hisz nem sértődtek meg, nem volt semmi negatív abból, hogy kevesebbet tudtam velük beszélni és ettől csak még nyugodtabb lettem és egyszerűen csak élvezhettem a boldog perceket.

Úgy kezdődött az egész, hogy középső húgom is végül beadta a derakát és letöltötte a Leauge of Legends játékot, amire aztán rá is kattant, ahogy megjósoltam természetesen. Így már mind a hárman játszottunk vele (két húgom + én), de mikrofon szegénység van, így valahogy össze kellett cuccolnunk, hogy egy légtérbe legyünk e szavak továbbítására: "Ne-ne! Fus-fuss, ne arra te hülye, menj, támadj, ne mégse, vissza, mit keresel ott? Á, bassza meg ááááááá.." és párjai. Félreértés ne essék két nap alatt annyira összerázódtunk és húgaim is belejöttek, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. De tényleg. Össze is állt a csapatunkban, hogy ki milyen poszton szeret, tud a legjobban játszani, teljesíteni. Nem meglepő módon Zakk (középső hug) a(z) "öld meg, dögöljön meg, öööööld meeeg" mentalitásával remek lövész a bot lanen, én pedig supportokodom és mideskedem tovább egyre bővítve repertoárom mind championok és skinek terén, de persze a döntő úgyis mindig a skill, nem a skin. Ennek ellenére karácsonyi ajándékaim közé tartozik: Királynő Ashe, Éjúrnő Ahri, Challenger Ahri, Csendes éj Sona. Imádom mindet szó se róla, de a legjobban azt hiszem mégis a lentebb látható Loki poszter az, ami ellopta a szívem. Mark Lawrence könyve pedig már csak hab a tortán, istenem, megveszek érte. ♥ Dizájnos szemüvegtokkom mellé pedig a két füllbevaló közül a zöld csavaros tetszik a legjobban, ami egy karácsonyfát ábrázol ám. A két rajz pedig kishúgomtól van, s nagyon büszke vagyok rá, hogy ő is ennyire örökölte a rajzképességünket, mert mindet magától rajzolta, segítség nélkül.

Mindenkinek bőséges ajándékokat hozott a Jézuska én úgy vélem, s az elmaradhatatlan társasjáték is ott csücsükélt a fa alatt, ami aztán olyan nehéznek bizonyult álnok kérdéses kártyáival, hogy új szabályokat hozva szabadon használható nálunk hozzá bármilyen atlasz, földgömb és térkép. Izgalmas volt, de éjfélkor már így sem fog senki agya, még segítséggel sem, bár az egész szünetünk arról szólt, hogy hajnalig fent voltunk, mert miért ne? Rengeteget játszottunk LoL-al, kártya partykat tartottunk, amik a legkeményebbek voltak még az activity party-nál is durvább meccsek zajlottak ott, de Zakk-al rendíthetetlen DEMACIA-kat nyomtunk le zsírozás közben. Feledhetetlen. Ahogy az is, miként mentek kárba az innivalók a folytonos nevető rohamok közepette. Egyik nap én jutottam el arra a pontra, hogy az üdítő kecsesen távozzon az asztalra miközben fuldoklom a nevetéstől, míg másnap apámon volt a sor eme procedúra lefolytatására kávé ívás közben, rá harmadnapra pedig Zakk húgomon volt a sor, ki ezt kétszer is eljátszotta aznap. Látható tehát, hogy mekkora hahota förgetegek söpörtek végig rajtunk a szünet alatt. És ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy mennyit ittam, esküszöm. Bár tény, hogy ilyen finom bort még sohasem ittam, de kizárólag szilveszter éjszaka éreztem, hogy kezdek abba a bizonyos becsicsentéses állapotba lépni, így tehát éjfél után zúgott a kemény zene és már a hangom is megvolt az énekléshez.

És akkor így a végére még nagy össze-visszaságba, ami eszembe jut: elküldtem szüleimet az új Star Wars filmre, mert apum nagy fan, s ő álltala lettem én is az, de úgy gondoltam, menjenek kettesben végre, így intéztem a foglalást, stb. Mondanom sem kell, mi jóléreztük magunkat itthon szülők nélkül végre befoglalva a szobájukban lévő nagyképernyős tévét, amihez egyből oda is vonszoltam húgaim, hogy az új kedvenc animációs filmemet levetíthessem nekik. Szokás szerint vonakodtak, de azóta már kétszer is végiglett nézve és imádás van az ő részükről is. A címe; Csocsó-sztori és az ajánlóban olvashattok is róla. ♥

Persze utána a szomorú hétfő elkerülhetetlen volt, mikor is pediglen felköltöztetésre került a laptopka, de a közös családi élményeknek ez nem vet véget, hisz itt az új év én pedig boldogabb és egészségesebb vagyok, mint valaha, akárcsak a szeretteim.

[My life]