Cím: Csocsó-sztori

Besorolás: animációs film

Nyelvek: magyar

Hossz: 106 perc

Év: 2013

Hivatkozás: Előzetes

Rövid ismertető: Kezdjük azzal, hogy nekem már a legelején a főszereplő Amadeo rajzolása egyáltalán nem tetszett, de szerencsére ezen igen könnyen túl tudtam lépni, amint beindult a film története; Amadeo-nak meg kell küzdenie Ász-al, a világhírű focistával, aki megvette a várost, hogy a helyére egy hatalmas sport centrumot építhessen. Ám de a kis nyegle főhős nem ért semmi máshogy a csocsózáson kívül, s mikor még a szerelme is elhagyja, úgy érzi végleg nincs remény. Mint az lenni szokott, egyetlen könnycsepp elég a csodához, és Amadeo zöld csocsó bábú csapatának kapitánya azon nyomba életre is kell, amint telibe találja a sós cseppecske. Innentől olyan humor áradat várható, amire egyáltalán nem is számítottam. Régen nem volt már szerencsém ilyen poénos filmhez, amiben a kis bábúk lesznek a legnagyobb szereplők.

A csocsóban ugyebár ugyan úgy két ellenséges csapat feszül egymásnak, s bár Amadeo csapata a zöldikék, abban a csocsóban velük szemben álló bordók, bocsánat, gránát vörösek is életre kelnek, ezzel teljessé téve a csapatot és a poén áradatot. Kétségtelen, hogy a bábuk közül a zöldek csapatkapitánya CséKá, valamint Beto és Öcsi hármasa viszi magasan a prímet a gránát vörösök kapitányával együtt; Lisandróval. A történet szerint ők négyen elindulnak, hogy összeszedjék a csapat többi tagját, s ez az út már magában tele van poénokkal és némi akcióval, de a filmnek még itt nincsen vége. Amadeo ugyan is nem elégszik meg ennyivel, bátorságot gyűjtve elindul, hogy akár a bábuk segítsége nélkül is, de visszaszerezze szerelmét, minek eredménye egy előre nem várt esemény lesz a világsztár Ász és Amadeo között. Én legalábbis nem számítottam rá, hogy egy ekkora esemény várható még a film végére, hiszen a csapat megkeresésével és Linda megtalálásával töltött idő eléggé elvitte a filmet, de ez így a végére már egy hatalmas cseresznye volt a habos tortán.

Összességében IMÁDTAM ezt a filmet, így nagybetűkkel, hiszen már vagy 3x is megnéztem a családdal, akik szintén odavannak értek. A zenére nem nagyon tudok mit mondani, mert igazság szerint nem is igazán emlékszem a háttérzenékre, szóval ez mindenképpen pozitívum is meg negatívum is, hiszen egy háttérzene akkor jó, ha nem harsogja túl a filmet, de ugyanakkor azért rémlik is valami róla, legalább annyi, hogy volt. Azt viszont hatalmas pozitívumként emelném ki, hogy mind a csocsó mérkőzés, mind az igazi meccsek alatt egy olyan narrátori hangot kapunk, ami sok foci nézőnek lehet ismerős. A grafika Amadeo megrajzolásán kívül szerintem igen élvezhető, főleg, ha Ász-t vesszük figyelembe, szerintem jobb is, hogy nem lett mindenki olyan idealizáltan megrajzolva, mint ő, mert így sokkal életszerűbb volt a film. Korosztálytól független ajánlom mindenkinek, hiszen én 23 évesen képes voltam ennyire élvezni, sőt még meg is lepődni a végén, akárcsak a 11 éves húgom, vagy épp a 20 éves. Én úgy mondanám, hogy mindenkinek kötelező darab, aki igazi vígjátékra vágyik.

Értékelés: 5/5