Az országúti kerékpározás a 19. század végén kialakult sportág, főleg Európát hódította meg gyorsan: a legjelentősebb versenyek mind a mai napig elsősorban Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, a Benelux államokban és Németországban zajlanak. Jó néhány verseny 100 éves múltratekinthet vissza.

Az egyes csapatok a következő versenyzőkből állnak össze:

• csapatkapitány,
• hegyimenő,
• sprinter,
• időfutammenő,
• segítő.

A kapitány az a versenyző, akitől a legjobb helyezést várja a csapat az összetett versenyben, ő viseli a csapaton belül az 1-es rajtszámot. A többiek 2-9-ig névsor szerint kapják meg a számokat. A hegyimenő általában vékony, alacsonyabb versenyző, aki elsősorban a hegyeken jeleskedik, jól bírja a gyakran 2000 méternél is magasabb hegyek emelkedőit, viszont a sprintekben és az időfutamon általában lassabb. A sprinterek az atlétákhoz hasonlóan általában erősebb felépítésű versenyzők, akik a sík szakaszok sprintbefutóiban akár 70 km/h sebességgel is képesek száguldani. Izomzatuk nem alkalmas a meredek hegyek megmászására, az ilyen szakaszokon általában lemaradnak és a mezőny végén külön csoportban (gruppetto) érkeznek meg. Az időfutammenő az egyéni indítású időfutamok specialistája. Itt a csapat segítsége nélkül kell megtenni a távot egy speciális időfutam-kerékpáron. A segítők elsősorban a csapatkapitányért vagy a csapat hegyimenőjéért vagy sprinteréért dolgoznak. A mezőnyben próbálják megvédeni a bukásoktól, a hegyen ők mennek elöl, a sprintekben pedig az ő feladatuk felvezetni a hajrát. Azért is nevezik őket vízhordóknak, mert általában ők maradnak hátra a kísérő kocsikhoz, ahonnan ők hozzák föl a csapattársaknak a kulacsokat. A különböző szakaszokon felcserélődhetnek a szerepek, például egy hegyi szakaszon lehet a sprinterből is segítő. Vannak természetesen univerzális versenyzők is, akik nem csak egy területen erősek. Erre a legjobb példa a sport legendás alakja, Eddy Merckx, aki az 1969-es Touron a sárga trikó mellett megszerezte a pöttyös és a zöld trikót is. Általában az univerzális versenyzők a csapatok kapitányai.

A csapatok összetételén a verseny folyamán változtatni már nem lehet, cserére nincs lehetőség.

Versenyfajták

• Mezőnyverseny: rendszerint 150–250 km hosszú, többnyire sík, vagy csak kisebb dombokkal tarkított távon rendezik, és az összes versenyző egyszerre indul. Az átlagsebesség rendszerint 40–45 km/h.
• Hegyi mezőnyverseny: szintén 150–250 km hosszú, de jelentős emelkedőket magába foglaló pályán rendezik meg, külön nehézség, ha a befutóra egy hegytetőn kerül sor. A távot rendszerint 30–35 km/h-val teszik meg.
• Kritérium verseny: lezárt utcai körpályán zajló verseny, a pályaversenyekhez hasonlóan általában 30–50 kört kell megtenni egy 1–3 km hosszú pályán. Főleg az USA-ban terjedt el.
• Egyenkénti indítású időfutam: általában 30–70 km közötti távon rendezett versenyszám, amelynek során a versenyzők speciális időfutam-kerékpárokon illetve aerodinamikus mezben és sisakban haladhatnak. A kerékpárosokat rendszerint 1–3 perc eltéréssel indítják. Az átlagsebesség 50–55 km/h körüli is lehet.
• Csapatidőfutam: az előzővel azonos körülmények között illetve felszereléssel zajló verseny, de itt 5–9 fős csapatokat indítanak. A versenyzők a távot váltott vezetéssel teszik meg, így nagyobb sebességet érhetnek el, ami rendszerint 50–55 km/h közötti.
• Hegyi időfutam: hossza változó, de általában 15–35 km közötti. A versenyzőket egy hegy aljából egyenként indítják, a cél pedig a hegy tetején van. Sokszor egy 5–10 km-es közel sík, vagy csak enyhén emelkedő útszakaszt is beiktatnak a táv elejére, hogy a versenyzők izmai bemelegedjenek. Itt majdnem teljesen "normál" országúti kerékpárokat használnak, ezeket azonban a lehető legkönnyebbre készített alkatrészekkel, illetve néha aerodinamikai kiegészítőkkel szerelik fel, bár ennek itt kisebb a jelentősége, mint a súlycsökkentésnek. Az átlagsebesség 20–30 km/h közötti. Ehhez hasonló versenyfajta az USA-ban is elterjedt "Hillclimb", bár ott a kerékpárosok egyszerre rajtolnak.

Versenyek

• Egynapos versenyek, például: Párizs–Roubaix, Liège–Bastogne–Liège, Gent–Wevelgem, Vattenfall Cyclassics (korábban HEW Cyclassics), Milánó–Sanremo
• Egyhetes körversenyek, például: Tour de Suisse, Dauphiné Libéré, Tour de Hongrie
• Háromhetes körversenyek: Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta a España

Legendás hegyek, emelkedők

A kerékpáros körversenyeken az emelkedőket nehézség szerint kategorizálják. A Tour de France szervezői 5 különböző nehézségi fokozatot különböztetnek meg: kiemelt, első, második, harmadik és negyedik kategóriás emelkedőket. A többi körversenyen általában ehhez igazodnak (a Giro d’Italia, illetve a Vuelta is hasonló rendszert használ). Olyan országokban, ahol nincsenek magas hegyek, ennél kevesebb fokozatot használnak: a magyar körversenyen (Tour de Hongrie) csak 3 kategória van.

Minél hosszabb és meredekebb, illetve nagyobb magasságkülönbségű egy emelkedő, annál nehezebb kategóriába sorolják (a kiemelt kategóriás a legnehezebb, a 4. kategóriás a legkönnyebb). Ha egy emelkedő a szakasz végén helyezkedik el, illetve előtte több hegyre is fel kellett tekerniük a versenyzőknek, akkor a versenyzők fáradtsága miatt eggyel magasabb kategóriába is sorolhatják, mint amit a puszta számadatok (hossz, meredekség) indokolnának. A rossz útminőség ugyanezt eredményezheti.

Szakaszok

A szakaszok elején a virtuális vagy tiszteletbeli rajt általában a település központjában van, ahol rengeteg néző között lassan kanyarog a mezőny. A valódi rajt már mindig nyílt útszakaszokon van, innen indul az igazi verseny. Az útvonal összeállításánál a rendezők próbálnak arra is figyelni, hogy az egyes szakaszok közötti transzferek ne legyenek túl hosszúak, mert az a megerőltető szakaszok után feleslegesen fárasztaná a versenyzőket. Minden településnek óriási megtiszteltetés, ha rákerülhet a Tour térképére. Természetesen vannak tradicionális rajt- és célhelyek is, ahol a Tour nagyon gyakran megfordul, például Pau, ami 2008-ban már 61. alkalommal volt a verseny házigazdája. Emellett a Tour minden évben ellátogat új helyekre is. A tervezésnél figyelni kell arra is, hogy a 3 hét során maximum 2 szakasz lépheti túl a 225 km-t és a teljes táv nem lehet sokkal több 3500 km-nél.

A Tour a mai formájában 21 szakaszból és két pihenőnapból áll. A szakaszok között lehet prológ, egyéni, csapat, vagy hegyi időfutam, hegyi vagy sík szakasz.

Prológ
A prológ a verseny első, 10 km-nél nem hosszabb szakasza, ami egyben lehet időfutam is.

Időfutam
Az időfutamokon nem egyszerre indul a mezőny, hanem egyéni időfutam esetében egyenként, csapat időfutam esetében pedig csapatonként, 1-2 perces időközökkel.

Hegyi időfutam
A hegyi időfutam abban különbözik a normál időfutamtól, hogy itt valamelyik nagyobb hegyre (pl. Alpe d’Huez) kell feljutni.

Normál szakaszok
A normál szakaszokon általában nincsenek nagyobb hegyek, legfeljebb 4. kategóriás emelkedők, a közepesen nehéz szakaszokon lehetnek 2. kategóriás hegyek is, a hegyi szakaszokon általában 3-4 kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyet kell a kerékpárosoknak megmászniuk. Régen voltak rövid, úgynevezett félszakaszok is.

Királyetap
A királyetap a körversenyek legnehezebb hegyi szakasza, ahol a legtöbb kiemelt, 1. vagy 2. kategóriás hegyen kell a versenyzőknek átkelniük. A királyetapok végén gyakran van hegyi befutó.

Pihenőnapok
A verseny folyamán a 2. és a 3. hét elején a két hétfő a pihenőnap. Ezek a napok általában a legnehezebb hegyi szakaszok között vagy közvetlenül utánuk szoktak lenni, esetleg a hosszabb transzfereket időzítik erre az időpontra. A versenyzők, ha nem kell utazniuk, csak rövid edzést tartanak, részt vesznek a sajtótájékoztatókon és a fennmaradó időben valóban pihennek.

Tour d'Honneur, az utolsó szakasz
A Tour legutolsó szakasza a tour d’honneur, ami már nem más, mint egy tiszteletkör a győzteseknek. Ezen a szakaszon már nincs versenyzés a párizsi befutót kivéve, ami minden sprinter álma. A szakasz elején köszöntik a trikóviselőket, pezsgőznek, majd nagyon kedélyes tempóban haladnak Párizs felé, ahol 9 kört megtéve a Champs Elysées-n ér véget a Tour.

Értékelés, pontok, jóváírások

Az egyes szakaszokon és az összetettben is értékelik a versenyzőket és a csapatokat. Lehet pontokat szerezni. Vannak sík, normál, hegyi szakaszok és időfutamok, az elért helyezésekért kapható pontok a szakasz besorolása alapján változnak. Szakaszonként egy sprinthajrát is kijelölnek (kivéve időfutamokon). A sprinthajrákban szerezhető pontok: 20, 17, 15, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1

A befutóban szerezhető pontok:

• Sík szakasz: 45, 35, 30, 26, 22, 20, 18, 16, 14, 12, 10, 8, 6, 4, 2
• Normál szakasz: 30, 25, 22, 19, 17, 15, 13, 11, 9, 7, 6, 5, 4, 3, 2
• Hegyi szakasz: 20, 17, 15, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1
• Időfutam: 20, 17, 15, 13, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1

A verseny során elkövetett kisebb szabálytalanságokért pont- és időbüntetést, valamint pénzbírságot is kaphatnak a versenyzők, amelyekről a versenyigazgatóság határoz.

A hegyeket az emelkedő hossza és meredeksége szerint 5 kategóriába sorolják a 4. kategóriától a HC (hors catégorie) kiemelt kategóriáig. Hegyi szakaszokon hegyi befutó esetén (HC, 1. vagy 2. kategória) megduplázzák a szerezhető pontokat.

Szerezhető pontok:

• HC: 25, 20, 16, 14, 12, 10, 8, 6, 4, 2
• 1. kategória: 10, 8, 6, 4, 2, 1
• 2. kategória: 5, 3, 2, 1
• 3. kategória: 2, 1
• 4. kategória: 1

A megkülönböztetett trikók

Sokan úgy gondolják, hogy az országúti kerékpározás egyéni sport, mert csak a versenyzők alkotta tarka színkavalkádot látják. Pedig valójában kilenc fős csapatok tekernek a győzelemért, és a mezek nem a nézők összezavarására vannak, hanem éppen ellenkezőleg, tájékozódni segítenek, és azon kívül, hogy azonosítják a csapattársakat, rengeteg egyéb információval is szolgálnak. A csapatok ugyebár egységes mezt viselnek, többé-kevésbé a kerékpársport sajátossága az ezektől eltérő megkülönböztetett egyéni mezek használata.

Sárga trikó, összetettben élen állónak jár
Bár a Tour 1903 óta fut, a sárga trikó először 1919-ben jelent meg, a legjobb időeredménnyel rendelkező, vagyis a versenyben élen álló megkülönböztetésére szolgál. Hogy miért pont a sárgát választották? A válasz egyszerű: a Tour-t szervező L’Auto újság papírlapjainak színét tükrözi. A korabeli források szerint a szervezők mindenképpen szerették volna megkülönböztetni az élen állót az újság színével, így kapóra jött az az omninózus szakasz, amikor egy esős szakaszt követően a versenybírák képtelenek voltak megkülönböztetni a sok szürke kerekest.

Zöld trikó, mely a pontverseny éllovasának jár
A zöld trikót a pontversenyben élen álló viselheti. A részhajrákért, illetve a befutókért járnak a pontok, ezért a mez viselője általában a legjobb sprinter a mezőnyben. A zöld trikót először 1953-ban a Tour 50. évfordulóján osztották ki a sárga trikó kiegészítésére. A színválasztásban szerepet játszott az első szponzor, az ugyanis egy fűnyírókat gyártó cég, a Belle Jardiniére volt. A mezeket szintén a Nike szállítja és 1991 óta a Pari Mutuel Urbain (PMU), a franciák lóversenyfogadásokra specializálódott irodája szponzorálja.

Pöttyös trikó, a hegyi pontverseny éllovasa kapja
A fehér alapon piros pöttyös trikó a „Hegyek Királyának” jár. Pontokat a hegytetőkön lévő hegyi hajráknál lehet szerezni, a hegy megmászásának nehézsége (hosszúság és meredekség) függvényében. Bár 1933 óta díjazzák a legjobb hegyimenőt, a trikót csak 1975-ben vezették be. A színeket szintén az első szponzor igényei szerint választották: a Poulain Chocolate népszerűsítette vele hasonló csomagolású édességeit. A mezek szállítója, mondani sem kell, a Nike, és a jelenlegi szponzor 1993 óta a Champion szupermarketlánc.

Fehér trikó, a legjobb fiatal versenyző viselheti ( 25 év alatt)
A fehér trikót 1975 óta kapja a legjobb 26 év alatti versenyző. Előtte ez a trikó annak a kerékpárosnak járt, aki a fenti három kategória összesítésében az élen állt. 1989 és 2000 között nem osztották ki a trikót noha a fiatalok versenyét számon tartották. A fehér trikó szponzora a Skoda, amióta 2003-ban átvette a Tour de France hivatalos autóbeszállítója címet a FIAT-tól, szállítója természetesen a Nike.

Forrás: hu.wikipedia.org;bikemag.hu;