Grianan az az Dunluce

Észak-Írország vad, sziklás tengerpartja paradicsomi hely azok számára, akik a tengerpartokat nem a napozás vagy a zajos tömegturizmus, hanem a természeti szépségük miatt szeretik. A part különleges látványossága Dunluce magas sziklaperemre épült 13. századi erődje. A várat a MacDonnell család igen sebezhető helyre építtette, konyhája egy vihar során teljes egészében a tengerbe zuhant, a bent tartózkodókkal együtt… A tető nélküli várat ma jó állapotban láthatjuk. A hullámverés következtében állandóan pusztuló tengerpart a sziklaszirtekkel, a hatalmas abráziós kapukkal, a hullámos felszínű zöld fennsíkokkal idilli látványt nyújtanak. Dunluce várától kelet felé haladunk tovább, cél az ír whiskey hazája, Bushmills.

Dunluce területén az első kastélyt Ulster második earlje, Richard Óg de Burgh építette valamikor a 13. században. Az első írásos emlék szerint a kastély 1513-ban a befolyásos MacQuillan-családé volt, amely hatalmas területeket birtokolt a mai Észak-Írországban. Az Észak-Írországi Környezetvédelmi Ügynökség (NIEA) szakemberei a kastély melletti 17. századi település betemetett romjait készültek feltárni, ám egy sokkal korábbi, 15-16. századból származó településrészletet találtak. Ez azért érdekes, mert eddig csak a 17. századi település létezése volt ismert a szakemberek előtt. Felfedeztek egy kőépületet, amelynek sarkában egy ajtóbejárat volt. Az épületben találtak egy tűzhelyet is, amelyet a szénizotópos kormeghatározó vizsgálatok szerint a 15. század végén használtak, nagyjából abban az időben, amikor a MacQuillanék a kastély falai között éltek. A régészek azonosítottak néhány késő középkori cserépmaradványt is, ami kérdéseket vet fel a település és Dunluce korai lakóinak kapcsolatáról.

Dubhlin

Dublin neve az ír nyelvben „Dubh Linn”-ként (magyar nyelven „fekete tó”-ként) ismert szókapcsolat anglicizált változata, bár néhányan vitatják ezt az elméletet. Mindazonáltal a város mai ír neve, Baile Átha Cliath – a Rőzsefonattal Megerősített Gázló Városa – tulajdonképpen arra a településre vonatkozik, melyet II. Mael Sechnaill király alapított 988-ban és hozzáolvadt Dubh Linnhoz a sötét vízmosásnál.

A XI. századra Dublin a norvég eredetű vikingek királyi városává fejlődött, s messze ágazó kereskedelmi kapcsolatai révén erősen beleszólt az ír politikai élet irányításába. A város erejének letörésével többször is megpróbálkozott Brian Boru, az egyetlen valóságos hatalommal bíró ír nagykirály. A közte és a leinsteri tartományi királlyal szövetkező dublini vikingek között kiélesedő konfliktus szakításra vezetett. 1014 nagypéntekjén Brian Boru seregei a ma Észak-Dublin területén található clontarfi mező legyőzték a Man-sziget-ről segítséget kérő ellenséget. Így ugyan meggyengítették a dublini vikingek hatalmát, de a csatában a nagykirály is halálosan megsebesült. Ettől kezdve Dublin – bár még a vikingek voltak többségben - megnyitotta kapuit az írek előtt is.

Tara

Tara dombja (írül Teamhair na Rí) hosszú, viszonylag alacsony mészkő-kiemelkedés a Boyne folyó közelében Írországban. A hagyomány szerint itt volt az ír nagykirály, az Árd Rí na hÉireann székhelye.

Egyes emlékei a kőkorszak végén, a neolitikumban készülhettek mintegy 5000 évvel ezelőtt. A legenda szerint a Tarát már az Ír-sziget kelták előtti mitikus lakói, a Tuatha Dé Danann nép is lakhatta. Már a kelták idején Meath királyság uralkodói innen uralhatták a sziget egy részét vagy egészét (befolyásuk kiterjedtségéről viták folynak). Még a 12. században is politikai központ lehetett, bár régi fénye a 6. század után lehanyatlott.

Óriások ösvénye

Az egész Ír-sziget egyik legkülönlegesebb látványossága a Giant’s Causeway, a magyarra Óriások Ösvényének fordított hely. A tengerparton álló, szabályos bazaltoszlopok sokaságából álló képződmény sok legendát hívott életre. A leghíresebb szerint az átjárót egy Finn MacCool nevű óriás hozta létre, azért, hogy eljuthasson a skót Staffa-szigeten élő szerelméhez, a tengeren át. A mintegy 37 ezer bazaltoszlopból álló képződmény viszonylag fiatal: egy körülbelül 60 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés eredménye. Akkor tört felszínre a mélyből a kőzet repedésein át a bazaltláva, amely a kitörés után gyorsan lehűlt.

A hirtelen lehűlés következtében a felszínen a bazaltra jellemző, sokszögű repedések jelentek meg, és így alakultak ki az oszlopok. Az oszlopokat a hullámzás és a viharok évmilliók alatt részben lepusztították, és létrehozták a környék ma is látható képét, ami természetesen nem tekinthető véglegesnek, hiszen a felszín napjainkban is folyamatosan változik. A sok bazaltoszlop között bújik meg a Wishing Chair (kívánságszék), mely a legenda szerint a gyermek Finn MacCool számára készült – amit itt kívánunk, az valóra fog válni! Órákig lehet üldögélni itt, nézve a tenger hullámait, ahogy szakadatlanul ostromolják a partot, miközben a lemenő nap fénye barnássárgára festi a szürke bazaltoszlopokat.

Források
hetedhethatar.hu ; hu.wikipedia.org ; mult-kor.hu