2014. 12. 27.
2014.12.29. 23:00
Karácsonyi Ömlengés
Mindenkinek máshogy tellik a karácsony, van aki nehezebben viseli, kötelező herce-hurcának tartja, ám szerencsére én még mindig találok benne élvezetes, szerethető dolgokat. A családunknál már hagyománnyá vált a 24.-ei készülődés menete. Míg édesanyám befejezi az ebédvacsora főbb fogásait, mi becsomagoljuk az ajándékokat, avagy ha szükséges még egy utolsó simításként gyors takarítást eszközölünk. Kettő-három óra körül pedig neki állhatunk a fa díszitéséhez. Szó mi szó, mire elkészülünk éppen vacsora időre áll az óra, s egy bőséges lakoma után már tépődnek is a csomagolások és villognak a vakuk. Az ajándékozás és örvendezés, az újdonságok kipróbálása után pedig máris éjfélt üt az óra.
A következő két nap pedig a rokonok jegyében tellik, amit ugyan úgy nem bánok. Bár elszakadok ezekben a napokban a barátaimtól, de telefonon és viberen végig tartjuk a kapcsolatot és így volt tökéletes minden. Végigjárjuk mind a két nagyszülőket, édesanyám és édesapám testvéreit, hogy megkukkantsuk egymás fáit, és persze, hogy mindenhol megkóstoljuk a süteményeket! Töltött vagy székely az szinte mindegy, káposzta minden háznál ott van az asztalon, aképpen a halak is mindenféle formában.
Ám ezek után sem tűnik el a csoda, érkeznek a barátnők!Másik felemmel, lelkitársammal Mido-val egy egész napot töltöttünk kezdve a Margit-szigeti sétával, ahol ismételten rengeteg új dolgot láttunk! Mókustól elkezdve a kis vadasparkig, ahol még egy pónit is megsimogattam. *-* Tízre értünk fel Budapestre és délután egyig úgy elröppent az idő, hogy az valami hihetetlen! Olyan jólesett végre ilyen sokat beszélgetni és a szabadban sétálgatni. De "rohannunk" is kellett vissza a Westend-be, mivel három órási Hobbit 3-ra volt foglalásunk, és ooolllyan hosszúú sor volt és ollyannn rengeteggeennn voltak az egéésszz áruházban, hogy leülni se tudtunk, hogy nyugodalmasan átadhassuk egymásnak a karácsonyi ajándékaink. Így a jegyek megvétele után a Nyugatinál lévő mekibe ültünk be. Mindketten nagyon izgatottak voltunk, hogy a másik mit szól az ajándékokhoz, ám mégis én győzedelmeskedtem, hogy én adhassam oda előbb és figyelhessem Mido reakcióit. Csekélységek voltak csupán, főként saját kézzel készített dolgok és egy füstölő szett. A saját kézzel készített nyaklánckarkötő viszont hatalmas sikert aratott! Nem mintha a többi nem, hisz végig láttam, hogy mennyire örült mindennek, de ennek a bizonyos ajándéknak láttán szabályosan felsikkantott. *-*
Azután következtem én és még a lélegzetem is elállt. Az a gyönyörűenmesés ékszerdoboz teljesen elrabolta a szívem, még könnyek is szöktek a szemembe itthon, amint megtöltöttem. Az ékszerek (füllbevaló-karkötő-nyaklánc-gyűrű) mind Mido-tól vannak, kivéve három darab karkötőt. Hihetetlen, hogy mennyi éve ismerjük már egymást és ez idő alatt mennyi ajándékot adtunk a másiknak. A másik ajándék, mit saját kezűleg készített, egy álomfogó. Saját kezűleg! Olyan csodálatos és mikor először megláttam, azt hittem boltból származik a kicsike, de nem! Már méltó helye is lett az ágyam felett. *-* A következő pedig egy párologtató szerűség, amit már nagyon régóta szerettem volna! Ráadásul olyan szépen díszitett és egyedi, mert ilyen stílust nem nagyon láttam még, hogy ott felette hintázik a kis csésze, amibe a folyadékot kell tölteni.
De nem szeretnék tényleg ömlengésbe bocsátkozni, hiába is ez a főcím. :D Mert képes lennék rá ám! De a napnak ezzel még koránt sem volt vége ugye bár! A mozi után bár már este hat fele járt az idő, pont ezért sétáltunk még el a kivilágított utcákon a Parlamenthez. Olyan csodálatosan szép Budapest a sötétben karácsony táján kivilágítva. A Parlament pedig mesés volt, és még a zászló lehúzást is elcsíptük! Eddig nem is tudtam róla, hogy estére nem hagyják fent, hanem díszkisérettel karöltve szedik le! Szó mi szó, mesés nap volt és annyira várom már mikor ismételhetjük meg. Úgy néz ki, hogy a közeljövőben, mert egy kvízen sikerült ingyen jegyeket nyernünk a 2015. Január 3.-án tartandó Tolkien nap keretében levetített Hobbit 2. részének bővített változata az Uránia moziban! Hatalmas köszönet jár a szakmai segítségért húgomnak, ki eleve rátalált erre a lehetőségre és segített a kvíz kitöltésénél. Így bár a szilveszter most úgy néz ki barátok nélkül fog zajlani, türelmetlenül várom az újévet!
[My life]
|