Khaosz a világmindenség sötétjében száguldott, mikor egy tombolása alkalmával létrehozta a mi naprendszerünket, amiben aztán itt hagyott gyermekei uralkodtak, megteremtvén saját bolygóikat, mint királyságokat. Aithér uralkodott a dimenzió kapuk felett, míg Gaia a Földet teremtette meg, mint saját királyságát, de Ő másként gondolkodott, mint testvérei. Benépesíteni szerette volna gyermekeivel és nekik adni.  Uranosz azonban, Aithér fia és Gaia férje, nem így gondolkodott, ahogy felesége. 4 gyermekük született, titánok és titaniszok története ez. Legidősebb Erosz, majd két lány Rhea és Nyx, kisöccsük pedig Tartarosz. A gyermekek nagyon hasonlítottak egymásra, mindnek földig érő hosszú haja volt, magasak és karcsúak voltak, gyönyörűek és roppant erősek.

Erosz a szerelem és szexuális vágy erejével rendelkezett, Rhea, ki oly csodás ékeket tudott teremteni a bolygók/királyságok mellé, mint a Hold. Nyx óvta az álmokat, reményeket, roppant segítő természetével folyton gondoskodott mindenkiről és elűzte bárki fájdalmát. Tartarosz pedig anyjához hasonló erővel rendelkezett, bár ő csak egy már meglévő bolygón belül tudott királyságokat kialakítani. Gaia imádta gyermekeit, s ezért csodás helyé tette számukra a Földet, melynek növény-és állatvilága messze híres volt a többi bolygón, melyek csupa pusztaság és ridegség voltak. Ám apjukat, Uranosz-t egyre inkább hatalmába kerítette egy jeges érzés. Rettegett, hogy gyermekei megfosztják majd hatalmától..

A 4 testvér gyakran játszott a Földön, bár a mennyben laktak, míg szüleik a Föld mélyén aludtak. Más bolygókról származó gyermekek is igen szívesen jöttek a Földre, így lehetett, hogy Isten és öccse Sátán egy nap találkozott a 4 gyermekkel. Mindig összecsaptak, harcoltak és tomboltak, élvezve erejüket. De Isten egy betegségben szenvedett, mit szülőatyja küldött rá, amiért elhagyták bolygójukat, ezért a Földön járva, napról napra öregedett, s csak a mennyben állt meg számára ez az átkozott idő. Öccse Sátán viszont egyre fiatalabb és fiatalabb lett, ezért a legkisebb fiú Tartarosz létrehozta számára a Poklot, ahol védve van eme átoktól. Hisz annak ellenére, hogy oly hatalmasakat csatáztak, barátok lettek.

Sátán és Isten bár testvérek voltak, közöttük is sok ellentét húzódott, Sátán sokszor próbálta legyőzni bátyját, majd később a folytonos kudarcok mellett kezdte bátyját hibáztatni az őket sújtó átok miatt is. De a viszony nem csak eme két testvérpár között romlott meg..

{Apró történet, mely erre a zenére íródott.}

Tartarosz a legfiatalabb titán üres acélszürke szemekkel figyelte az egyre mélyülő gyűlöletet Sátán szívében testvére iránt. „Miért? Miért van, hogy azoknak okozzuk a legnagyobb sebet, kik a legközelebb állnak hozzánk?” Bátyja Erosz ugyan olyan színű szemeivel tekintett a messzeségbe. „Nincs igazad. Ez köztünk nem lehet ugyan olyan, nem igaz?” Tekintett le öccsére, vállára téve kezét biztatóan szorítva meg. Tudta, valami nincs rendben. Tartarosz-t megviselte barátja szenvedése, de apjuk Uranosz is sötét tervének végrehajtását tervezte. „A szív.” Mondta Erosz keményen, de öccse, most nem bólintott vissza, csak továbbra is maga elé meredt. Gaia arra tanította őket, hogy a szívük mindennél fontosabb, csak az vezesse őket, ne a hataloméhségük.

Rhea gyönyörű volt, akárcsak az égitestek, miket teremtett. Ezüstösen ragyogó bőre elütött zöld szemétől, ezért utálta őket. Folyton erejét használta, körülvette magát vele, hogy ilyenkor is csak ezüstös színben ragyogjanak íriszei. „Micsoda hatalmas erő.. van a kezemben.” Mámorosan tekintett fel saját műveire, mosolyogva táncolva alattuk széttárt karokkal.

Nyx nem szerette a harcokat, inkább a Földön kóborolt és állatokkal beszélgetett, ápolta őket. Ám ha feldühítették, tombolva ő volt az első, ki dühét és erejét levezetve vonult a két testvére ellen, kikkel harcolni szoktak. Mégis gyakran feküdt a Földön, hogy minél közelebb érezze magát anyjához. S bár halhatatlan titanisz volt mégis egy szörnyű érzés kezdte hatalmába keríteni. „Félek.. félek.. a haltáltól.”

Az idő múlásával Gaia ereje egyre fogyott, így egyre hosszabb álmokra kényszerült, s ezáltal férje Uranosz csak még inkább elégedetten figyelte gyermekeit, kikben elhintette az emberi érzések magvait. Gyűlölet, félelem, becsvágy és hatalomvágy. Minden olyan, amitől eddig anyjuk védte őket. Most felszínre törnek bennük.

Nyx rajongott nővéréért és ő volt az egyetlen, kinek elmerte mondani új érzelmeit, félelmeit. Nővére, Rhea mámoros szemei megrémisztették, bár szavai megnyugtatták. „Élni nem egyszerű, de te képes vagy rá, nem? Mindent meg kell tennünk az álmainkért.” Utolsó mondatánál nővére az ég felé tárta karjait, ezüstösen ragyogó szemekkel, mikbe lassan piszkos fekete vonalak keveredtek.

Tartarosz, a legkisebb szemei fordultál át legelsőnek. Koromfekete lett nem csak írisze, de egész szeme, s úgy tekintett végig a Földön a mennyből.  „Ezen a világon nincs Igaz Isten.” Aki kordában tartaná őket, aki megakadályozná, hogy Isten és Sátán egymás közt folytasson gyűlöletes harcot, vagy épp hogy bátya Erosz, ne szerelemmel tekintene saját húgukra Nyx-re és hogy Rhea ezért ne lenne féltékeny..

„Á. Ez egy igen szomorú meglátás.” Erosz lépett öccse mellé, az ő szemei még hideg acélszürkén ragyogtak, bár csak akkor gyúlt bennük igazi fény, mikor kishúgára tekintett. Olyan érzések kerítették hatalmába, miket nem tudott megmagyarázni. Asszonyának akarta, azt sem tűrte, ha más férfiak közelítik meg, még saját öccse se.

Egy napon Tartarosz testvérei elé állt. „Minden eddigit .. köszönök. Már .. elég volt.” S ez volt utolsó mondata, mit oly boldog hangon közölt. Ezek után sötétségbe burkolózott hátat fordítva családjának, míg nem Nyx vetette magát öccse után egyedül. Karjába kapaszkodva kérlelte, de bátyjuk Erosz ezt látva éktelen haragra gerjedt. Az ő szemei is átfordultak,s oly pusztítás tört ki testéből, mi végigsöpört a Földön, sivatagokat hozva létre.

„Vége lett.” Nevetett Rhea, őrült szemeit az ég felé emelve táncolva, élvezve, hogy leánytestvére olyan borzalommal tekint Erosz felé, kinek őt kéne szeretnie, őt, ki ilyen csodás égitesteket képes teremteni!

Nyx üvöltve zokogott öccse elvesztésének fájdalmától, és a számára oly kedves Földön végbement pusztítás miatt. „Hogy tehetted ezt??” Sikoltotta, de nővére Rhea ekkor megrepesztette a Föld Holdját, melyen apró kráterek keletkeztek, s húga mellé lépve simított végig annak könnyes arcán. „Te nem olyan vagy mint én. Nem törődsz a fájdalommal, nem húz vissza, csak szaladsz előre.” Azzal letaszította a mennyből a Földre.

Erosz sötét hidegséggel tekintett maga elé. „Tudta, mit gondolok róla, hányszor gondoltam rá.” De azt is tudta, ha ezt így folytatják, elvesznek. Nem érdekelte. Húgát akarta és minél többet gondolt rá, annál inkább őrjöngött, hogy nem lehet az övé. „Mindenkinél jobban.. szeretlek.”

 „Az én drága családom.” Tartarosz bújtatta a Földön Nyx-t, bár sejtette, hogy nem menekítheti el örökké nővérét, az egyetlent, kinek közülük még tiszta élénkzöld szeme volt. Tartarosz szívében már csak fájdalom volt, oly mértékű, mely lehúzta őt a sötétbe. Eorsz eszét a saját ereje, a szerelem és a vágy vette el, míg idősebb nővérének a féltékenység és saját beképzeltsége tette tönkre eszét. Nyx azért szenvedett, mert erejénél fogva akaratlan is át akarta volna venni testvérei szenvedéseit. Szenvedett, mint egy halandó, mikor.. haldoklik. „Segíts.” Lehelte a Föld felé Tartarosz, bár tudta, anyjától többé nem kaphat választ.

 Nyx szenvedései közben is megőrizte hitét, s reményét. „A világ változik.” Bizalommal akart tekinteni a jövő felé. Isten hasonló elképzeléseket vallott, mint az ő anyjuk Gaia és Isten is saját gyermekeinek szándékozta adni a Földet. Lassan megszülettek az angyalok, Isten legelső gyermekei, majd az emberek. Sátán gyermekei pedig a halhatatlan lények, szörnyetegek. Tartarosz viszont egykedvűen szemlélte a világot. „Változik? Mi változik?”

Nyx bár hiába járt a Földön, az új népek között, testvérei a mennyben, öccse pedig a Föld alatt maradt.  „Egyedül lenni fájdalmas!” És ez az érzés, valamint az évek egyre inkább legyengítették. Erosz nem tudta tovább nézni, ahogy húga halandóvá válik. Leereszkedett érte a Földre, bár utolsó ép eszével tudta.. ezzel megpecsételi négyük végzetét.

„Hiányzotál!” Megához szorította kishúgát, ki mintha csak beletörődött volna sorsába,s átkarolta oly régen látott bátyját. „Ne eressz el!” Erősen ölelte, nem akarta többé elveszíteni, mégha tudta is régen hogyan tekintett rá bátyja, nem érdekelte. „Az én érzéseim nem változtak.” Oly birtoklón ölelte, oly végtelen szerelemmel, mitől Nyx szíve is megremegett.

Tartarosz nem hagyhatta, hogy nővére is az ő sorsukra jusson és teljesen ellepje szívét a sötétség. Tudta, ha hagyja beteljesülni Erosz és Nyx szerelmét, azzal az utolsó titanisz is sötétté válik, és végül ők fogják elpusztítani saját anyjukat a Földdel együtt. Ezért elrabolta Nyx-t, kockáztatva bátyja haragját, ki a világba üvöltötte szavait. „Vissza foglak szerezni. Mindent elpusztítok és visszaszerezlek!”

Háború tört ki a két fiútestvére között, melyben a halhatatlan lények és a szörnyek is részt vettek, ki-ki a másik oldalán. Isten csak annyit tehetett, hogy leggyengébb gyermekeit, az embereket olyan helyre menekíti, ahol nem érheti őket baj. A két testvér ott állt szemben egymással, ahol Tartarosz elsőnek elbukott és sötétséget hagyva maga után elvándorolt. Kietlen puszta, s a két testvér koromfekete szemekkel nézték egymást. „Hogy megmentsd a számodra fontos személyt, harcolnod kell, harcolni!” Hangoztatta Tartarosz, mitől bátyja csak még nagyobb haragra gerjedt féltékenységében. Nyx csak az övé! Már nem gondolkodott tisztán. Már rég nem.

 Rhea Erosz oldalán vett részt a harcban, csakhogy ez által is közelebb kerülhessen bátyjához, míg Nyx egyre növekvő kétségbeeséssel figyelte az eseményeket. Ereje miatt érezte testvérei fájdalmát, mit a szívükre telepedő sötétség okozott, de semmit se tehetett ellene. A seregek egymásnak este, akárcsak a két hatalmas Titán, kik egykor báty és öcs voltak. „Kérlek, hagyjátok abba!!” Sikoltott fel oly végtelen fájdalmasan Nyx, hogy ereje, s születésétől fogva az összes másoktól átvett fájdalma kitört testéből és elpusztított mindent …

„Ebben a háborúban sokan meghaltak.. rengetegen.. meghaltak.”.

Isten, ki egykor olyan jóban volt a négy testvérrel csak annyit tehetett, hogy Nyx-t, kinek szíve még tiszta volt, új életbe helyezte. Egy halandó testbe, hogy megóvhassa őt, hogy soha ne kelljen szenvednie többet. Ám mivel Nyx titanisz volt, s ereje hatalmasabb, mint Istennek, tudat alatt is olyan testet választott lelke, melyek szenvedésre voltak ítélve az életben. Így büntette magát a múltjáért és testvérei miatt. Isten elvette tőle emlékeit, erejét lezárta. „Találd meg az igaz békességet, s akkor.. majd akkor..”

Akkor az egyetlen élő Titanisz újra visszatér és átveszi jogos örökségét a Földön.