A nagy nap.. .. bivaly végre itthon
Üdvözlet gyermekeim ~
Örömmel jelentem be eme csodálatosan érdektelen hírt, mely csupán csak is szerénységes személyem boldogítja: 2 év várakozás, kuporgatás után végre hazahozhattam életem szerelmét: Bivalyt. Új gépem, igazi masszív pc, hatalmas szívvel és szemekkel. (Imp.Cor. i5 pc / GTX950 LG mon. 1920x1080) Olyan méretes a drágám, hogy íróasztalom kis zugába be se fér, de ez legyen életem legkisebb próblémája, főleg a mai nap után. Ilyen kalandos - inkább stresszes - úton szerintem nem sokan jutnak géphez. Legyen elég annyi, hogy 3 órát vártam csemetém születésére, de a személyzet nagyon kedves volt, hozzáértő. Ennek ellenére addig nem tudtam teljesen megnyugodni, amíg legjobbamnak meg nem mutathattam szememfényét és ő nem kiáltott fel: "Csodálatos! Megtarthatod." Így maradt, én pedig még mindig éjfélhez közeledvén is pattogok ültömben, túlpörögve. Sokat vártam rá, nem csak az évek, de a mai nap is húzós volt. Örülök, hogy mindent a szakikra bíztam, összették-feltették mindenhova tettek mindent és lám kiderültek egyből a problémák; új gépet kellett rittyenteni suty. Ez már pörfektül süvít, itthon szerintem életem leggyorsabb gépösszeszerelését vertem le, kíváncsi vagyok van e ebből valamiféle rekord, tuti megdöntöttem. Nem rég végeztem cakkum pakk, s ezzel végre régi laptopom Szmöty hivatalosan is nyugdíjba vonult. Mint minden valamire való nyugdíjas még ő sem húzza beleit a temetőbe, még üzemel néha napján, annál is inkább mert kishúgom és édesanyám is igényt tart rá. Tényleg kis szmötyike szegényem, de örülök azért, hogy nem fog ott porosodni a szekrény alján, hanem még beteljesítheti élete értelmét.
Drága Bivalyom megterhelése holnap következik, ma csak arra volt időm, hogy lelket leheljek belé, felöltöztessem és egyszerűen csak szusszanjak gyönyörködve benne. Játékok települnek, holnap belecsapunk a lecsóba, hogyan bírja a kis puszedlim. Már nagyon várom, hogy végre újra mmorpg-k világában kalandozhassak, ráadásul legjobbammal! Természetesen a The Witcher 2 a szívem vágya rögvest hétvégén terítékre is kerül, hétköznap nem merek belefogni, félő akkor onnan se meteor, se raptorok nem téríthetnek el, angolozni pedig azért kől menni no. A tipikus; még el se mentem, de már várom, hogy holnap hazaérhessek állapotban szenvedek.
Annál is inkább, mert jövőhéten kemény napok következnek érzelmileg és testileg is. Megjártam hétfőn az orvost, semmi jó. Teljes kivizsgálás; 2 labor, 1 mellkasröntgen, 1 kardiológia. Édesanyám varázstelefonja használatával rögvest le is zsírozta szép sorban az egész hóbelebancot. Hétfő-kedd-szerda végig megjárom ezeket a helyszíneket, túlesek eme kísérleteken. Jelenleg annyira nem félek, mint hétvégén, ezt részben legjobbamnak köszönhetem, aki fáradtságot, türelmet nem sajnálva nyugtadgatott mikor én rémeket láttam, s nem volt erőm már küzdeni sem. Próbálok azóta nem a legrosszabbakra gondolni és pozitívan felfogni; kivizsgálnak, megtudjuk mi a baj és tudnak kezelni. Ennyi. Nem szabad túlbonyolítani, mert csak saját magam stresszelem vele, de ez életem egyik legnagyobb erőpróbái közé tartozik, azért még igyekszem. Ezért is mutatom ki inkább az örömöm, boldogságom, hogy ezzel is ösztönözzem magam a pozitív dolgok megélésére.
|