Üdvözlet gyermekeim ~

Valóban nem szóltam, mint általában a Tárgyaló teremben, hogy design váltás következik, de ez egy igen hirtelen döntés volt a részemről. Imádtam az előző League of Legends zöld kinézetet, de valahogy .. nem találtam a helyem mostanában a saját oldalamon. Rájöttem, hogy a túlzott világosság teszi. Szeretem a világos külsőket, sőt, azokat részesítem előnyben, de mostanában a kedvem inkább sötét, borongós, így úgy éreztem ideje itt is váltani, hogy legalább a saját birodalmamban jól érezzem magam.

Így született meg röpke fél nap alatt ez az igen egyszerű kinézet, nézzétek el nekem nem volt kedvem nagyobbat alkotni és őszintén, nekem tetszik. Ígértem, hogy írni fogok arról a bizonyos sikerről, de ezt csak jövőhétvégén fogom megejteni. Addigra remélem rendeződnek a magánügyeim is, mert ... mert egyszerűen nem érzem így jól magam. Fáj, ami történik körülöttem, főleg azért, mert nem is értem mi miért alakul úgy ahogy, de a folyamatos próbálkozásommal sem értem el semmit, sőt csak rontottam a helyzeten, így .. visszahúzódtam. És várok. És fáj. De várok, amíg kell.

Jó dolgok is történtek, ezek tartják még bennem a lelket, hogy ne minden napom szomorúságban teljen. Fumiko barátnémmal végre elkezdtük a közös szerepet és istenem, már amikor megismerkedtünk és beszélgettünk tudtam, hogy mi nagyon is egy hullámhosszon vagyunk, na de hogy ennyire?! Iszonyúan élvezem a szerepet, de kezdett hiányozni a szabadság. Igen, én nem vagyok oda a gportalon való szerepezésért, nem kimondottan szeretem mindegyiket publikálni, adatlapokat gyártani és ilyenek. Van amikor csak egyszerűen játszani támad kedvem mindenféle felhajtás nélkül. Olyankor legszívesebben ömlengenék egy sort az új ihletemről a partnernek, s közös ötletelgetés után - amit annyira szeretek -  jegyzettömböt nyitnék és írnám a kezdő reagot. Lehet, hogy egyeseknek ez a furcsa, de nekem annyival könnyebb így, sokkal szabadabbnak érzem magam, mert nem feltétlen akarok én egy történethez világot kanyarintani és húsz karaktert behozni. Van amikor csupán két szereplő történetét vágynám végigjátszani, majd lezárni, ennyi. Nem akarok én folyton végtelen világokat nyitni. Szabad szelleműnek tartom magam ebből a szempontból, tehát én erős megkötésnek érzem azt, ha csak 4 szerepem van, több nem is lehet, nincs, kész.

Olyan leányka vagyok, akinek ha jön ihlet, akkor jön, jólesik kibeszélni is az egészet, hogy csacsogás szintjén megy végig az egész, amolyan mi lenne ha dologként, de ha a másik félnek is tetszik, akkor nem akarok egy újabb gportalos vendégkönyvet nyitni neki. Jegyzettömb és csapassuk, nem kell más. Lehet, hogy két nap múlva újabb ötlet jut valamelyikünk eszébe, és akkor ahhoz lesz kedvünk. Nekem, akinek 131 szerepe volt eddig meglepő az ilyen, pont azért, mert mindegyik játéknak volt vége valahol. Ha a szereplőket megszerettük, hát kitaláltunk nekik egy másik történetet. Sokkal nagyobb szabadságérzést nyújt ez, hogy bármikor belekezdhetünk egy új ötletbe, és nem a sértődés megy, hogy miért találok ki új történetet. Nem azért teszem, mert a többi nem tetszik, egyszerűen az emberek kedve nem állandó. Egyik nap ehhez van kedved, másik nap meg ahhoz. Szerintem ez teljesen érthető, és nem kellene egyik szerepjátékos partnernek sem magára venni, ha a társának éppen ahhoz a történethez nincsen kedve. Mert úgy gondolom - nálam legalábbis biztosan így van -, hogy nem a partner miatt nincs kedvünk egy adott szerephez, hanem egyszerűen oda, ahhoz a cselekményhez nincs ötlet, kedv. Két nap múlva meg lehet lesz, de addig miért ne játszhatnánk, ha amúgy írni meg lenne kedv és ötlet is van egy új történethez? Egy idő után igen feláll a bőség zavara, hogy van 15 szerep, de ezt sem tartom gondnak, legalább van miből válogatni! Valószínűleg sokatok nem nagyon fog megérteni, egyetérteni velem, de hát nem is kell. Ez az én véleményem, az én érzéseim és már attól boldog vagyok, hogy Lorie megértő volt ezzel kapcsolatban, pedig tudom, hogy ő a gportalos szerepezés híve. Ennek ellenére azt mondta jól van csapassuk ezt, meglátjuk milyen lesz. Na ilyen egy barátnő hölgyeim és uraim, köszöntem a figyelmet.