Üdvözlet gyermekeim ~

A napokban az emberi tulajdonságok körül forogtak a gondolataim, hogy mennyire is különbözőek vagyunk és egyesek ahelyett, hogy pozitív dologként élnék meg, csak a negatívat látják benne. De most nem erről szeretnék elsőként beszélni, hanem az irigység és szimpátia kapcsolatáról. Bezony, ez a kettő úgy vettem észre, hogy nagyon is összekapcsolódik újabban az embereknél, sajnos. Öröm és szimpátia, ezek voltak régen, de nem nehéz megmondani akkor, hogy ezek közül melyik cserélődöt ki, na de hogy miért?

Ott kezdeném, hogy hol is tűnt fel nekem ez. Őszinte leszek természetesen baráti körben, de itt az internet világában, főleg a bloggerek körében is, hiszen ők írnak a napjaikról. Mondhatom, hogy veteránnak számítok, így volt időm bőven megfigyelni a változást. Ha valaki egy negatívabb hangvitelű posztot ír, általában kap megjegyzéseket rá, akár olyanoktól, akik éltek már át hasonló helyzetet, mint az író, vagy akár olyanoktól, akik egyszerűen csak pár kedves, bíztató szóval szeretnék bátorítani a bloggert. Ez a szimpátia része, ami egy nagyszerű dolog és egyértelműen jólesik mindenki számára, ha ilyennel találkozik. A másik fele, amikor a blogger boldogabb napjait osztja meg az olvasókkal, amikor minden összejön és szinte már a rózsaszín habcukros felhők között uszikál a szárnyas kupidókkal. Én magam szeretek ilyen bejegyzést is olvasni, sőt, engem is boldoggá tesz, ha az ismerőseim, szeretteim, barátaim élete jól megy és ezeket is szívesen kommentálom pár szóval. Azonban úgy vettem észre a saját köreimben, hogy ezt az örömet kezdi felváltani az irigység, ami abban nyílvánul meg, hogy nem tudnak egyszerűen örülni a másik örömének, helyette elszomorodnak, hogy nekik semmi sem megy jól és irigylik az illetőt a boldogsága miatt, sőt elvetemültebb esetekben még az is előfordul, hogy pár ilyen boldogabb poszt miatt azt hiszik, az író élete maga a megtestesült paradicsom és az ég egy adta világon semmilyen problémája nincsen az életben.

- Pedig, ha tudnánk .. mindenki más is ugyan úgy megszenved azért a pár pillanatnyi boldogságért.. -

A legszörnyűbb az, amikor már a barátaid sem tudnak veled örülni, hanem látod rajtuk, hogy elszomorítja őket a te sikered, a te boldogságod. Természetesen érthető, ha a másik félnek rossz napjai vannak, ezért bár húzza a száját, de mosolyog. Az irigység is egy emberi tulajdonság akár tetszik akár nem, viszont nem szabad hagynunk, hogy túlzásba vigyük. Előfordult már velem is, nem tagadom, hogy rosszabb napjaimat élve, nem tudtam úgy örülni a szeretteim sikereinek, mint ahogyan kellett volna, de mindig szívesen hallgattam a beszámolóikat, mert az életük része szerettem volna lenni, tudni, hogy mit értek el! És akármennyire is magam alatt voltam, mindig akadt egy két dícsérő szavam, amik őszinték voltak, mert a szívem mélyén akkor is örültem, hogy legalább nekik most összejött minden. Pontosan azért, mert tudtam, hogy ők is ugyan úgy megszenvednek a boldogságért nap, mint nap, és mert tudom, hogy ők is ugyan úgy örülnének az én sikereimnek. Így hát sosem jutott eszembe az, hogy közöljem; nem akarom most ezt hallani, avagy ne mesélj erről, nem érdekel. Úgy gondolom az internet világában is jobban kellene örülnünk egymás sikereinek, örömteli pillanatainak és nem csak a szomorúbb posztoknál jelezni, hogy itt vagyunk melletted.

Ezen gondolat folyamon tovább sodródva jutottam el oda, hogy minek kell ahhoz történnie, hogy egy barátnőd már mesélni se akarjon neked? Nagyon elszomorít, amikor azt tapasztalom, hogy valakit már annyira mélyen megbántottak a fentebb említett reakciókkal, hogy már senkinek sem meri elmesélni az örömteli híreit, mert úgy érzi csak elszomorít vele másokat. És bár Én tudom magamról, hogy sosem lennék képes így bánni egy baráttal, ez sajnos nem sokat segít. Csak remélhetem, hogy türelemmel és odafigyeléssel megmutathatom neki, hogy én nem vagyok olyan, mint azok az emberek, akik úgy reagáltak rá. Számomra Ő egy fontos barát, és bár megvan a magam véleménye, hisz mindünknek van, ha ez nem is egyezik az övével a boldogságának mindig örülni fogok. Úgy gondolom egy barát dolga, hogy figyeljen és vigyázzon a másikra, de sosem lennék képes elítélni valakit azért, mert a saját akarata szerint cselekszik. Biztos veletek is előfordult már, hogy nem értettetek egyet a barátnőtök tettével, úgyhogy tudjátok miről beszélek. Nem vagyunk egyformák, minden helyzetről más és más a véleményünk, de pont ez tesz minket érdekessé egymás számára. Hiszen ha egy olyan valakit akarnánk, aki ugyan azt gondolja mindenről, mint mi, akkor a tükörképünkkel barátkoznánk.

Figyeljünk egymásra, hallgassuk meg a másikat és örüljünk vele, ha úgy adódik. Nehéz megtalálni a boldog perceket, ne hagyjuk, hogy az irigység vagy bármi más meggátoljon benne, hogy kicsit élvezzük a szeretteinkkel ezeket a pillanatokat.

 - A zene kivételesen nem kapcsolódik most szorosan a bejegyzéshez, de The Grenma-t hallgatok a napokban, és mindenképp be akartam tenni őket valahova. -