Üdvözlet gyeremekeim ~

Két olyan téma is felvetült bennem, ami igazán közel áll egymáshoz, így egybekötöttem őket főleg, mert a barátságot már épp eléggé kiveséztük, de ezek mellett nem tudtam elmenni egy-két szó nélkül..

Hogyan viselkedjünk, ha azzal, akivel megszakadt a kapcsolat - barátság, párkapcsolat - mégis felbukkan, jelen van az életünkben? Úgy gondolom embere válogatja, de függ attól is, hogyan váltak el a felek. Mivel mindig a saját példáimat hozom fel, azokból merítek az elmékedésekhez, így ezt alapulvéve az enyém nem volt túl szép, sima elválás. Baráti kapcsolatról van szó, de nem akármilyenről, a legjobb, gyerekkori barát, egy 7 éves barátság. Igen, akik követik az oldalt erről már olvashattak, épp ezért is nem mennék bele ebbe ismét részletesebben. Maga a téma akkor merült fel bennem, amikor ez az illető, aki ellökött magától és megakarta szakítani velem a kapcsolatot fel-felbukkant a cseréimnél, s végül azon a honlapon is, ahol társszerkesztő vagyok. Úgy gondolom lényegtelen, hogy ki kezdeményezi ezeket a cseréket, nem kellett volna elfogadnia/kérvényezni őket. Lehetséges, hogy ő már egy hónap alatt túljutott rajtam, és az emlékeken, de én egyelőre még a gyűlölet és utálat fázisában leledzem. Ez annyit tesz, hogy nem gondolok rá, nem érdekel, de ha meglátom már csak a nevét, elönt a méreg, a fájdalom az miatt, amiket éveken keresztül tett velem, a düh, hogy talán soha senki nem fogja megismerni az igazi oldalát, mindenki csak a hazug szépet és jót látja. El fog jönni az az idő, amikor már semleges lesz, se düh, se semmi, viszont addig is, hogyan kéne kezelni a dolgot? Ugyan hogy tudnám elfelejteni, ha szinte minden harmadik nap látom a nevét és megjegyzéseit? Megválaszthatom, hogy egyáltalán akarom e látni, de ilyen cserés helyzetekben sajnos csak egy választásom van; nem látogatom tovább az adott oldalt, ahol ő is felbukkan. Ezt pedig nem szeretném nyílvánvalóan. Lehetséges, hogy csak én gondolom így, és nem sokan értenek egyet velem, de úgy vélem, ha megakarta velem szakítani a kapcsolatot, nem kéne, hogy egy olyan oldallal fogadjon el cserét, ahol társszerkesztő vagyok. Még ha az ő szemében semmit sem jelentek (persze, hisz nem én bántottam őt évekig..), ez nekem nem fér bele a kapcsolatmegszakításos dologba. Szakítsa meg akkor rendesen és ne legyünk jelen egymás életében még minimálisan sem. Itt gondolkodtam el azon, hogy mennyivel rosszabb lenne, ha ne adj isten közös baráti körünk lett volna. Ilyenkor nem csak nekünk, de a barátainknak is hatalmas dilemma kinek az oldalára álljanak, vagy éppen kivel találkozzanak, hogy intézzék úgy, hogy a másiknak ne essen rosszul és így tovább. A legnehezebb gondok egyike között szerepel ez, hiszen tényleg embere válogatja neki mi fér bele, hogyan viszonyul ehhez az egészhez.

【_________________✘_________________】

Biztosan mindenkinek ismerős, netán át is élte már, hogy választania kellett a között, amit ő szeretne és amit a barátja. Úgy vettem észre, hogy ez sajnos már kisgyerekkorban kezd előjönni. 11 éves húgom állítólagos barátnőit látva igazán kedvem lenne megtépni egyet-kettőt. "Ha a barátnőm vagy, megérted." és "Te is igazán kereshetnél, nem mindig csak nekem kell." szövegektől már a falra mászom és hogy ezek már 11 éves korban is jelen vannak... de tudjátok, mit vettem észre? Az egyke gyerekek viselkednek így legfőképpen, természetesen tisztelet a kivételnek! Kishúgom legjobb barátnője ejtette rá a padot a lábára, ami miatt már két hete hiányzik a suliból, de a lány mégcsak nem is érdeklődött iránta, hogy hogy van. Mikor ezt húgom szóvátette neki, ezeket a mondatokat kapta vissza. Természetesen az utóbbinak van is helye, de úgy gondolom, ha miattam sérült meg a barátnőm, a minimum, hogy érdeklődök, de még akkor is, ha közöm se volt a balesethez, hisz a barátnőm! Nem, ő nem érdeklődik, mert hogy elfoglalt és erre képeket kezdett küldözgetni, amiken a többi barátnőjével pózol. Na itt éreztem úgy, hogy gyerek nem gyerek, megtépem a lányt. Szegény húgom itthon szenved, hogy a legjobb barátnője nem is érdeklődik utána, erre a lány ilyen képeket küldözget és közli, hogy ő elfoglalt, nem ér rá érdeklődni ja és mellesleg kibékült a közös ellenségükkel. Persze mondhatnátok, hogy tipikus tizen évesek, de mikor a saját húgoddal történik megszakad a szíved és felképelnéd a lányt. Természetesen ennek a kibékülésnek mi lett a vége? Az ellenség csaj ismét kavarja a dolgokat és hazugságokat duruzsolt a csaj fülébe, aki közölte húgommal, hogy hát nem tudja ezek után lesz e még a barátja. ... A probléma csak az, hogy a csaj is tudta, milyen hazug az ellenségcsaj, épp ezért voltak rosszban, most meg, hogy húgom 2 hete hiányzik kibékültek és hirtelen elhiszi minden szavát. Igen, tudom - tudom, tizen évesek, de könyörgöm.. ha már most ilyenek, később sem fognak változni...  

【_________________✘_________________】

A barátság talán a párkacsolat után az egyik legbonyolultabb viszony, hisz mindenki máshogy éli meg, mindenki másként vélekedik felőle, de azt hiszem kijelenthetjük, hogy képes ugyan olyan fájdalmat és sebeket okozni, mint a szerelem. Nincs útmutató, mit hogyan is csinálj, nincsenek jó vagy rossz válaszok, csak döntések. Senki sem készít fel rá, hogy ez ilyen nehéz lesz..

De talán, ha túl egyszerű lenne nem is becsülnénk meg sosem azt, amink van, amiért megküzdöttünk, bár vannak, akik még így sem képesek rá...
Zárásként elárulom, hogy nagy változások előtt állok, de nem szeretnék elkiabálni semmit sem, így gyors téma terelésként; hamarosan új külső kerül fel, melyen Bóca dolgozik nekünk. Várjátok izgatottan és addig is legyetek rosszak, nézzetek Kuroko no Basuket és olvassatok sokat.